Rész
1 1| szerencsétlennek érezte magát; a kapott pénz, mint a pokolkõ,
2 3| nagyon be kellett fûznie magát. A szoknyácska rövid is
3 3| képest boldognak érezte magát.~Azután az ebéd következett,
4 4| fiatal fõherceg megszólítatta magát az üzlet alapítóját:~- Ez
5 4| Egyedül a festõ röstellte magát:~- Az állás, fõ egy új állás.
6 5| helyiség fejének küzdötte föl magát, bárha rendszerint a sikkasztók
7 5| vén színész, jól érezte magát a társadalmon kívül álló,
8 5| azt hitte, hogy fõbelövi magát, de neki bizony volt esze,
9 6| Az öreg igen elbúsulta magát, fejét lehajtotta, és úgy
10 6| és igen különösen érezte magát. Majd érezvén, hogy keveset
11 7| igen nehezen értette meg magát. Annyit megtudtak tõle:
12 8| amely a leány családját és magát - a társadalom és a törvény
13 8| reá, sõt - nem zavartatva magát a lassan oszló közönségtõl -,
14 8| pillantással:~- Szeretném magát itt az utca közepén össze-vissza
15 8| érnek, hirtelen ajánlja is magát:~- Családom vár! A viszontlátásra! -
16 9| bizonyára mindig rosszul érezte magát, még abban az esetben is,
17 9| igen-igen boldognak érezte magát, bár az ifjabb Robint -
18 9| kemény szavakkal vádolá magát.~Piroska megfeddte:~- Ne
19 9| pillanatokban nem is tudta tájékozni magát, a szemei különben sem voltak
20 9| ment elõre, és igyekezett magát tájékozni a különös szobában.
21 9| Sándort?”~„Mért nem mutatja be magát?”~Az utolsó kérdésre Hanna -
22 9| nagysád enni, ne zavartassa magát, mind asszonyok vagyunk!~-
23 9| térve, hamarosan pózba vágva magát, ami a nadrágban járó lényeknek
24 10| gyermek, az komolyan viselte magát, Liza, a cseléd, különben
25 10| temetõbe, jól kisírhatja magát egy gyermek sírjánál; akinek
26 10| szemmel, komolyan engedte át magát minden valószínûség szerint
27 10| és csakis egy mondhatná magát a vérének.~A parasztasszony
28 10| világított, amíg átalengedte magát a hármas anyaságnak; rendesen
29 10| nem állhatta, elnevette magát. Piroska lehajolt, és összevissza
30 10| volt neki az ájer - fogta magát, jobb vidékre ment.~
31 11| de legalább kárpótolhatta magát azzal, hogy egy nagyobb
32 11| mind a siker a magáé, mert magát festettem, maga vesztegette
33 12| mindig gondolatban, mindig magát látom, és sohasem látom.
34 13| maga szavaival fejezte ki magát, hanem tücsköt-bogarat fölszedett
35 13| Sokat fogok gondolni rá, és magát mindig szeretni fogom. És
36 14| izgatottságban úgy érezte magát, mintha forró fürdõben ülne,
37 14| Pedig igyekezett fölrázni magát, és igyekezett arra, hogy
38 14| Különben is jól viselte magát, mosolygott az élceiken,
39 14| volt izgatva - úgy érezte magát, mint nászútján, Olaszországban,
40 14| erõszakkal szabadította ki magát a tréfálkozó karjai közül.
41 14| nem felelt az új képviselõ magát bemutató mondókájára. A
42 14| függönyig, a bejáróig kísértette magát, és ott kegyesen elbocsátotta
43 14| haza, hogy kibeszélhesse magát a feleségével. De nem volt
44 15| elérkezett a fiákerig, belevágta magát, és vidáman robogott; télben
45 15| Robin Sándor igen jól érezte magát a fiákerben, néha azonban -
46 15| silány hagyományaival. Magát is jobban szeretném, ha
47 16| tegezte õket le, úgy viselte magát, mintha nem is volna velük
48 16| másnap egészen másképp érezte magát a klubban. Szóltak hozzá,
49 17| ellenzék kitûnõen érezte magát, a kormány bizonytalanul.
50 18| nyomban mentegetni akarta magát. Az asszony megelõzte.~-
51 18| úr, aki férjemnek nevezi magát, - ott talált reám, szegény!
52 18| lángoló fölhevülésükbe belopja magát egy mérges, tüzes, hirtelenharagú
53 19| Robin Sándor, összeszedve magát.~- Én nem tudom - felelte
54 19| talán éppen azért kérte magát. Ugye, nincs is már rossz
55 19| mondja -, de csak tetteti magát... Csak nézzük egymást,
56 20| értett meg. Látta, hogy veti magát közbe felesége, hol ezért,
57 20| senkinek semmi kára. És látta magát, mint szaladgál minisztériumból
58 20| akarta tudni, kínozni akarta magát, kínozni azt, aki kezeinek
59 20| Egy láng volt, ki akarta magát szabadítani az ura kezébõl,
60 20| Robin Sándor elkacagta magát, de a következõ pillanatban
61 20| kétségbeesve. - Megölné magát. Nem egy volt. Nem szerettem
62 20| születni fog, hogy csak magát szerettem, de azok nagyon
63 21| Ha megöli, meggyalázza magát, ha nem: úgy is. Aztán nem
64 21| ismeretleneket. Elfáradt, magát utálta.~- Egy golyó, egy
65 21| hogy éppen csak vonszolta magát. És életének folytatására
66 22| számolni ezzel is!” - tüzelte magát Robin Sándor, és a következõ
67 22| vágyakozásnak a szülõje, de ismerte magát, és ilyenkor rendesen bezárkózott.
68 22| patetikusan is, nem engedve magát félbeszakítani, szólott:~-
69 22| lehetetlen bogokat kibontson, magát a rendetlenséget rendbehozza,
70 22| helyzetekkel szemben érezte magát csak jól és otthonosan.
71 22| bizonyára csak tettette magát, hogy gondolkodik, készen
72 22| ébred, ha többé nem hagyja magát: mindenért expiál. A paraszt
73 22| Robin Sándor összeszedte magát, fölkelt:~- Kegyelmes uram! -
74 22| és vérengzõnek képzelte magát.~Robin álmában beszélt is
75 23| felülni. Ah, hogy szégyellte magát ezért a gyengeségéért, hogy
76 23| hogy restellte a betegséget magát, mint férfiatlan és nem
77 23| a természet nem engedte magát megzavartatni a költõk és
78 23| nedvesség, amely beveszi magát még a tüzelõfába is, amely
79 23| intett, hogy mily jól érzi magát... Az ágyban meg éppen jókedve
80 23| legszebb nyakravalóit, kihúzta magát, és tréfás gõggel sétált -
81 23| féltette; rémeket látott; látta magát kiterítve a hotel egy nagy
82 23| lustálkodni akar még, és tetteti magát, hogy alszik. Néha az ajkai
83 24| mivel a tavasz nem engedi magát akadályoztatni, és a legrosszabb
84 24| méltóságos úrnak.~Így mulatta magát egy darabig, amíg elhatározta,
85 24| hitéhez, sõt állásban lévén, magát Sándort is perszvadeálta,
86 24| sziklán...~Egy kissé kinevette magát, hogy ilyen bolond babonákkal
87 24| bolond babonákkal gyötri magát, de az ezüst kecske mégiscsak
88 24| És addig-addig kellette magát, amíg Robin Sándor fölugrott
89 24| beszélgetni.~- Az Isten magát megáldja - mondá Robin Sándor -,
90 25| Akkoriban sose aludta ki magát, mindig erõs dologban járt,
|