Rész
1 1| ajtaja is nyílott az utcára, sõt, minden valószínûség szerint,
2 1| Ez fájhatott az ifjúnak, sõt egészen fölizgathatta, olyannyira,
3 1| összeszorította a szívét, sõt arra késztette, hogy elfojtott
4 3| késõbb miniszteri tanácsosok, sõt miniszterek lesznek; fõbírák
5 3| izgatott családban örömet, sõt lelkesedést keltett, sokat
6 3| fölváltotta, vásárolt, sõt magának is vett a legolcsóbb
7 3| minden kereszténynek joga, sõt kötelessége szeretõ szíveket
8 3| sem volt hozzá fogható, sõt, én úgy emlékszem - ha nem
9 3| ismert még egyetlenegyet sem. Sõt igazán, a szó mélyebb értelmében,
10 3| gyerekek szívesen hallgatták, sõt a látszólagos, mondjuk költött
11 3| fogalomkörrel, idegen volt nekik. Sõt, mert nem ismerték, bizonyos
12 3| alkalomra, megismerkedett, sõt nagyjából meg is barátkozott
13 3| kergettetni. Leszavazták, sõt egy hatost tettek melléje,
14 3| rendben mindent utána mondtak. Sõt a boldogtalan Hirsy - pedig
15 3| csókolta õket, ezek viszont, sõt Piroska, egészen elvesztvén
16 3| a szabadságra, a nõkre, sõt a bolond Hirsy a távollevõ
17 3| éhesek valának.~Ebéd volt; sõt fölöttébb jó ebéd e napon.
18 4| Vérontás nélkül végzõdött, sõt meglehetõsen titokban is
19 4| Azért komolyak voltak, sõt nagyon is komolyak, és mint
20 4| ez elbeszélés folyamán, sõt nekem úgy tetszik, magával
21 4| lerajzoltatták magukat vele. Sõt vasúti tisztviselõk és antikváriusok
22 4| verõárnyékot, mert azt az alsóbb, sõt részben a felsõbb körök
23 5| szólt Sándor érdesen, sõt haragosan.~- Annál szebb,
24 5| ha ön belépne irodámba. Sõt mi több, ezennel szerzõdtetve
25 5| hogy igen kellemetlen, sõt becsületbe vágó dolgokat
26 6| jelenség. Erõs, mint a cser, sõt még erõsebb, mert a gallya,
27 6| szíve lágy, tele meleg, sõt tüzes érzéssel. A gyermekeit
28 6| elõtermett.~Sándor bámulattal, sõt megütközéssel nézett reá,
29 6| angolok.~Hanna így kivált, sõt még jobban, mint amennyire
30 6| látta, hogy a leány gúnyos, sõt megvetõ kíváncsisággal nézi
31 7| érkezett, az arca ragyogott, sõt kezében a kecske is nevetett.~
32 7| mindenkit meggyõzött, a festõt, sõt önmagát is. A nõkrõl nem
33 8| Hanna oly önálló, erõs, sõt vad ösztönû leány: olvasmányai
34 8| mellébõl. Valami idegenkedést, sõt valami félelmet is érzett
35 8| nyelveken áldást mondott reá, sõt - nem zavartatva magát a
36 8| Kacagása ráragadt az öregre, sõt a fiára is. Hanna is mosolygott,
37 8| szüzek is -, a szokatlan, sõt merõben ismeretlen hang,
38 8| kávéházban - vannak ilyen fiatal, sõt házasemberek is -, az egyszerûen
39 8| kutassa az okait, kéri, sõt megparancsolja, hogy ne
40 9| jótevõkkel szemben dacosan, sõt lenézéssel viselkedett,
41 9| fátyolát, letette kalapját, sõt kevésvártatva prémes gallérját
42 9| gallérját is, és kényelmesen, sõt egész otthoniasan elhelyezkedett.
43 9| gyermekük születnék is - arcra, sõt természetre is gyereklányok
44 9| Az erõs leány haragosan, sõt ellenségesen nézte a gyengét,
45 9| szemében is egész otthonosnak, sõt kedvesnek tûnt föl, és bár
46 9| De a kicsi megvetéssel, sõt haraggal tolta el magától
47 10| adó, igen-igen nagy urak, sõt Liza, a tapasztalt és a
48 10| hogy jó és finom legyék. Sõt alkalmat vett magának arra
49 10| beszélgettek többé egymással. Sõt alig is látták egymást,
50 13| mindezt világosan látta, sõt mindjárt meg is könnyezte.
51 13| megpaprikázva nem árt.~Csudálkozott, sõt meg is sértõdött, hogy nem
52 14| ruházkodik, mint a többi. Sõt még a szeme állása is más.
53 14| padon, ahol képviselõkre, sõt államtitkárokra és miniszterekre
54 14| markukban tartották már, sõt az eladó nagybirtok híre,
55 14| köztük már meg is vették, sõt a parasztok már föl is lázadtak.~„
56 14| kötegekben, százasok, ezresek, sõt külön kezelt milliók is...
57 14| emlékezett, hogy haraggal; sõt gorombáskodással váltak
58 14| voltaképpen megveti, kémnek, sõt agent provocateur-nek tartja.
59 15| szerzett magának a hazában, sõt a határokon túl is. Kár,
60 17| volt csak a boldog éjszaka, sõt a reggel is.~Hanna pakolás
61 18| úriasszony mégis megjelent, sõt eljött a vacsorázó miniszter
62 18| Kezdetben ez szokatlan, sõt sivár volt, és nemegyszer
63 20| keze benne van mindenben, sõt az a rózsás fehér marka
64 20| és az ura szemébe nézett, sõt rá is rivallt:~- Meg van
65 20| reménység. Egyszerre nyugodt, sõt rezolut lett, lassan, zengzetesen,
66 21| fölszereléseket, gázkandelábereket, sõt a vasnemûeket is:~- Ó, be
67 22| nagyokat morog, kiált, lázad, sõt gorombáskodik is! Hová viszi,
68 22| A kimért és zárkózott, sõt a legtöbbször gõgös úr egyszer-egyszer
69 22| egérfiókkal. Tud mindent, sõt a mindennél is többet, gyanúsítja
70 22| mindez ügyekben föltétlen, sõt több: bizonyos!~Odament
71 23| el lehet futni, érezte - sõt kaján örömmel el is gondolta -;
72 23| is megvannak a maga apró, sõt nagy örömei, aminthogy nincsen
73 23| Piroskának az egész világot, sõt, hogy a kedvéért külön nem
74 23| lenni, maga a kormányos, sõt a matróz is, indítani, kormányozni,
75 23| diplomámat. De ön idegen, sõt magyar, ön el nem árul.
76 23| pettyezik a fehér liliommezõket. Sõt cincérek is mászkálnak fáradtan,
77 23| télben; ó, drága szúnyog! Sõt pillangók is jöttek délfelé,
78 24| Sándor igen kicsiny okokra, sõt mi ok nélkül is bevagdalta
79 24| barátai és ismerõsei bõrét, sõt húsát is. A bankdirektor
80 24| visszatért õseinek hitéhez, sõt állásban lévén, magát Sándort
81 24| régen özvegy asszonyok. Sõt egy kissé kövérkés is lett,
82 25| fehér arcon évrõl évre, sõt évtizedre megjelen!~Az asszony
83 25| kis Sándorka tekintetét, sõt a lábacskáját, és az egész
84 25| lovat és szekeret ígérve, sõt gyeplût és ostort is, igazit.~
85 25| eszüket, futottak utána, sõt Robin Sándor szigorú is
86 25| újra vágyott az asszonyra, sõt vágya és szerelme el sem
87 25| tettetett marakodásokat.~Sõt Robin Sándor ezt a hitét
|