Rész

 1   6|                                    Hanna szülei~Élt abban az idõben
 2   6|         embernek volt egy unokája, Hanna nevû.~Eme nagyapa Robin
 3   6|        bemutatkozást is elfeledte. Hanna mégis kezet nyújtott neki,
 4   6|          tudós, a zsivány angolok.~Hanna így kivált, sõt még jobban,
 5   6|         vele egy kicsit franciául!~Hanna engedelmeskedett:~- Est-ce
 6   6|      bennünket bezárni? - folytatá Hanna franciául.~- Ó, kisasszony,
 7   6|            Bernhardtot? - kérdezte Hanna hirtelen és szeles érdeklõdéssel.~-
 8   6|          lát, és nem kerül pénzbe.~Hanna hízelegni kezdett a fehér
 9   6|            világon! - jegyezte meg Hanna, és ravaszul kacsintott
10   6|     Sándort kikísérték, az ajtóban Hanna csöndesen mondá neki franciául:~-
11   7|        majd a bíróság elõtt is, és Hanna atyját bizonyítékok hiányában
12   7|     hiányában bizonyára fölmentik.~Hanna ott ült a bûnper tárgyalásán,
13   8|         szarmata-zsidó családban a Hanna szája, melynél nem rajzosabb
14   8|          igazolta. Mert hiába volt Hanna oly önálló, erõs, sõt vad
15   8|            erõsebb lefolyású lenne Hanna szerelme is. Ti könyvek,
16   8|            úgy, hogy meg nem érzi.~Hanna azonban mind csak nézte
17   8|            emberünk érezte, hogy a Hanna kezei erõsebbek, mint az
18   8|        feleséget! - jegyezte meg a Hanna apja, aki szintén jelen
19   8|        nálunk ebédelni: Fõztek ma, Hanna? Nem fõztek. A mi kosztunkat
20   8|          magához tért, mosolygott. Hanna félreértette ezt a mosolygást,
21   8|            öregre, sõt a fiára is. Hanna is mosolygott, de halovány
22   8|            de elhagyatott folyosón Hanna hirtelen lehajolt, és megcsókolta
23   8|        haját, majd a nyakát, amire Hanna két keze közé fogva a fiatalember
24   8|        sietve lépett ki az utcára.~Hanna szólott:~- Legjobb volna,
25   8|    Itthagyom, ha ilyeneket beszél!~Hanna mosolyogva biztatta:~- Na,
26   8|             Sándor megszorította a Hanna kezét:~- Mit csinált maga
27   8|           az egyszerûen becstelen. Hanna apja Bergennel azt beszélte
28   8|         csitította, de helyeselte. Hanna hátrafordult:~- Nem beszélnétek
29   9|            Sándor nem volt otthon.~Hanna kopogtatott és benyitott:~ -
30   9|            szoba vizes homályából.~Hanna, a világosságról jövet,
31   9|         mindenért járt a városban.~Hanna tapogatva ment elõre, és
32   9|         Pénzt hoztam neki! - mondá Hanna.~- Én átveszem! - jegyezte
33   9|        uram?~- Igen, igen! - szólt Hanna békítõleg. Majd a gyermek
34   9|            arcát könny futotta be, Hanna nevetett.~- Elviszem, ellopom! -
35   9|     Sándorka sírt, hanem az anyja.~Hanna megsimogatta:~- Lássa, nagysád,
36   9|         magát?”~Az utolsó kérdésre Hanna - kérdezetlenül - megfelelt:~-
37   9|       kezét, hogy a díjat átvegye. Hanna azonban leintette:~- Megvárom
38   9|       szólt Piroska megszelídülve.~Hanna mosolygott:~- No, még éppen
39   9|          oly nyomorúságos a szoba. Hanna szemében is egész otthonosnak,
40   9|        köszönteti. Én is köszönöm!~Hanna átnyújtott egy csomó bankjegyet.
41   9|         önhöz!~- Köszönöm! - szólt Hanna, de hang nélkül, csak reszketõ
42   9|      Itthon is akad dolga! - szólt Hanna élesen és egy csöppet urasan.
43   9|            éhezik, éhezik, éhezik. Hanna emlékezetes vizitje után
44  14|      feleségednek. Tehát a bûbájos Hanna a tiéd lett. Én is szerettem
45  14|       elkergette õket.~A felesége, Hanna, csudálkozva nézett rá,
46  14|           Csaknem összevesztek. De Hanna engedett, mert öltözködnie
47  15|       mindig. A fiáker az más, azt Hanna fizette otthon, minden elsején,
48  15|            megtanult - így szokott Hanna csókolni.~- Gyilkolni tudnék
49  15|   megmutatják piros nyelvüket. Így Hanna is, akinek folyton - és
50  15|       vesztette, valahányszor csak Hanna akarta, és az asszony csaknem
51  15|               vágott közbe Sándor. Hanna elmosolyodott, felizgatódott,
52  16|           mezei ételek költészete. Hanna is szeretett jól enni, szabadban,
53  17|        vacsorázó miniszter, akinek Hanna - most már többször is és
54  17|          éjszaka, sõt a reggel is.~Hanna pakolás közben hozzá-hozzá
55  17| utazóközönség. Köszöntek nekik, és Hanna oly melegen, olyan barátságosan
56  17|          ezt a felülkerekedést, és Hanna szóba is hozta:~- Ez jó,
57  17|           közbe Robin féltékenyen.~Hanna mosolygott:~- Én, csalni?
58  17|    kurizáltak egymásnak, különösen Hanna udvarolt, mint mindig, ha
59  17|         földijéét, akit véletlenül Hanna is ismert, és tréfásan ajánlott
60  18|        bizony én meg nem mondom. A Hanna rokonságából is beeresztettek
61  18|      lumpolásnak, mert az készült.~Hanna sárga selyem - mélyen kivágott -
62  18|        amit akarok! - súgta vissza Hanna.~- Én meg fölfordítom az
63  18|       hivatalnokához ment férjhez. Hanna ismerkedett meg vele, amíg
64  18|        hogy feleségét megcsókolja.~Hanna azalatt ismerkedett meg
65  18|         arra-arra nézegettek, amíg Hanna - észrevétlen - becsukatta.~
66  18|         egy ügyvéd bankárnak, akik Hanna mellõl nem tágítottak az
67  18|             mentséget sem hagyott. Hanna biztosan többet talál ki,
68  20|           bár nemegyszer feltûnt a Hanna új ékszere, és sokszor csudálkozott
69  20|          jöttél, meg vagy rémülve?~Hanna ebben a pillanatban mindent
70  20|            mondá a férfi szárazon.~Hanna odament és az ura szemébe
71  20|            nem mintha félt volna a Hanna szépséges arcától, nem szerette
72  20|     közelbõl.~- Mindent! - felelte Hanna halkan, de világosan. Az
73  20|          megfogja, ahol megfojtsa.~Hanna fölfogta ezt a tekintetet,
74  20|          ebbõl világított feléje a Hanna könnybe borult arca, innen
75  20|       halott kacag-e, vagy az élõ. Hanna rémülten ugrott föl, menekülni