Rész

 1   5|         zömét a bûnre egy vagy más asszony kényszerítette, vagy észrevétlen,
 2   5|       elõrehaladásnak.~- Nagyságos asszony - az ügyvéd egyszerre, minden
 3   7|      könnyekkel melengetik föl.~Az asszony nem szólt, mert ez így esett
 4   7|            rám bízta az életét.~Az asszony se, Gyula se értették meg.
 5   8|           hogy elválasszanak?~- Ha asszony vagy lány jönne, annak kikaparnám
 6   9|           Miért nem? - kérdezte az asszony ijedten.~- Csak azért! -
 7   9|       leszek. Minden lány szeretne asszony lenni.~Elkomolyodott, majd
 8   9|           ide az a kis, betegágyas asszony, aki altató danát dúdolt
 9   9|         fejét kezeibe rejtette. Az asszony meg letette alvó gyermekét,
10   9|          ez?~Sándor nem felelt. Az asszony lehajolt hozzá, és hogy
11   9|            Ilyen korán! - szólt az asszony elszorult szívvel, szívtépõ
12  10|           megrótta:~- A tekintetes asszony ne szóljon bele. Majd mi
13  10|            tréfás bosszúsággal.~Az asszony meg fölpattan; szalad a
14  10|            két szál rozmaringot az asszony tûzte a fejéhez, mert a
15  10|         néhai hû dajkájának. A két asszony ott sírt egy-két verset,
16  10|           az, ez az! - suttogta az asszony, és neki akart rohanni,
17  11|      fontos kérdésre. A gyerekképû asszony és a beteg gyermekhez hasonlatos
18  11|     beszéljen ilyeneket - mondá az asszony csendesen, és hideg kezét
19  11|       Sándorka meghalt? - mondá az asszony.~A festõ nemet intett a
20  12|       arcához odaszorítá a kicsiny asszony szegényke lábait.~Némán,
21  12|      föltekintett, ébredt, majd az asszony ölébe fektette halvány fejét:~-
22  12|            megesketett! - szólt az asszony közbe, és mivel lábai nem
23  12|          Maga esketett! - mondá az asszony ismét.~- Én eskettem! -
24  12|          Sándort többé! - szólt az asszony, és szemei immár szárazak
25  12|          hozzá, imádkozok érte.~Az asszony arca most ragyogott a boldogságtól.
26  12|           magához, oly hû, amilyen asszony még nem volt soha. Magával
27  13|       sokkal tartozom. Ámbár...~Az asszony nagykendõjébe burkolódzva
28  13|         semmi! - erõsítette meg az asszony, fejét lehajtva, csöndesen,
29  13|            ábrándozott a férfi.~Az asszony az esõt nézte. Robin folytatá:~-
30  13|           van nekem is! - mondá az asszony komoran.~A búcsúzó egészen
31  13|           árasztotta el. A leányos asszony csüggeteg szerény alakja
32  14|        Hanem hamarosan csinálta az asszony, mindjárt a mézeshetekben
33  14|         este. A férfi frakkban, az asszony mélyen kivágott ruhában,
34  15|         lett a paripa, amelyet egy asszony hízelgõ szóval, piros nyelvének
35  15|       ûzött, rohantatott elõre. Az asszony olyan hangokat hallatott,
36  15|           csak Hanna akarta, és az asszony csaknem állandóan ezt akarta,
37  15|              utasítá el magától az asszony. Nehezen békült, könnyen
38  15| jövendõjérõl:~- A fõ az - mondá az asszony -, hogy gazdagok legyünk.
39  15|        akkor volt! - válaszolta az asszony, tudva a múltat, de nem
40  15|         családban, hogy ilyen okos asszony vagyok én. Majd ha gazdagok
41  15|        vagyok egy kissé...~Most az asszony sietett megölelni az urát,
42  15|       Hagyjon, hagyjon! - szólt az asszony, és magától elhárítván a
43  16|         tudó és tehetséges.~A szép asszony pedig kurizált az uraknak,
44  18|            tûz volt.~- Rossz ez az asszony? - kérdezte egy dáma. ~-
45  18|       vissza halkan, mosolyogva az asszony, és egy új vendégpár elé
46  18|        mentegetni akarta magát. Az asszony megelõzte.~- Ne beszéljünk
47  19|        virágok egy alapszínében az asszony volt a legfehérebb. Áttetszõ
48  19|  lehajtotta, fázékonyan bújt be az asszony melléhez.~- Komoly? - kérdé
49  19|          Én nem tudom - felelte az asszony halkan, hangosan talán nem
50  19|         Piroska hosszan nézték. Az asszony szinte örvendezve szólt:~-
51  19|            megrendelése. Különösen asszony arcképekre. A legkisebb
52  19|          erõsem... Mit akart ez az asszony, ez a...~Piroska valamivel
53  19|   fölelevenedett. - Hol a pálinka, asszony? Hozzanak egy pálinkásboltot -
54  19|         öregek már, annál jobb!~Az asszony reá tette kezét a tréfálkozó
55  20|       öregúrhoz menni. A nagyságos asszony is odament épp az imént,
56  20|      õrülve, mit akar?~Megfogta az asszony mindkét kezét, de nem nézett
57  20|          tettem semmit! - mondá az asszony, és az arcát elöntötte a
58  20|          mit tettél? - suttogta az asszony arcába, közvetlen közelbõl.~-
59  20|           mérlegelte, nézegette az asszony fehér nyakát, nézte, ahol
60  20|            és hang nélkül sírt. Az asszony is sírt, de könnyein keresztül
61  20|            meg! - sikoltott föl az asszony kétségbeesve. - Megölné
62  20|           állát a mellébe vágta az asszony, és elhallgatott. Egy erõs
63  23|               a menyasszony, az új asszony vitte karon. De egyenesen
64  23|          gyenge ne lenne, mint egy asszony, aki... És õ a védõje, támasza,
65  23|          sincs meleg!” gondolta az asszony, mert a hölgyek elméje hamarabb
66  23|           kapta. Mondja: prego!~Az asszony mondta. Nagyon hamar tanult,
67  23|  megrebbent a mi párunk, inkább az asszony, mint a férfi:~- Gyuluska -
68  23|            kimondani nem tudom.~Az asszony forró arcát az ura hideg
69  24|       mégis Gyuláról beszéltek. Az asszony szívében - öt év után -
70  24|           õt, úgy soha! - szólt az asszony, és elérzékenyült lelkét
71  24|      kecskét megkeresni együtt. Az asszony talált rá a nyomára. Végre
72  25|         sõt évtizedre megjelen!~Az asszony érezte, hogy nézik, de nemigen
73  25|      megtaláljuk! - tette hozzá az asszony, és a temetõ kapujában -
74  25|     gyufáért a szomszéd faluba, az asszony meg dolgozott a mezõn, a