Rész
1 3| nem láttam még, azelõtt se, azóta se, mint amilyen
2 3| láttam még, azelõtt se, azóta se, mint amilyen te voltál
3 3| szerelmes. Nem olvastam azóta se olyan szép verseket, mint
4 3| útja elé, de mást semmit se tudott kieszelni, mint hogy
5 3| hangosan szólva - kutyába se vettek.~Már nem robogtak,
6 3| romok között. A lombok meg se moccantak.~- Kezdhetjük! -
7 3| kezdik. De az áldó kezek meg se moccannak.~A Gyula drága
8 4| vére megfagyott.~- Mert én se igen jövök! - felelé a cég
9 4| volt, hogy egyikõjüknek se volt egy fölös krajcárja
10 5| elárulnia. Az õszinteség se nem jó, se nem érdekes,
11 5| Az õszinteség se nem jó, se nem érdekes, és nincs is
12 5| Elégtételükre legyen mondva, egyik se mondott be kevesebb vagy
13 6| közvetlen társalgásba, és eszébe se jutott sürgetni az információt.
14 7| lehetõleg olyankor, amikor senki se látta. E különös sétát a
15 7| ezt a topánka dolgot te se vedd valami tragikusan.
16 7| bízta az életét.~Az asszony se, Gyula se értették meg.
17 7| életét.~Az asszony se, Gyula se értették meg. Sándor magyarázgatta:~-
18 8| eljön, várja.~Az irodába se járt ebben az idõben. Igen
19 9| az írás eltûnt, nem volt se ideje, se módja, hogy törõdhessen
20 9| eltûnt, nem volt se ideje, se módja, hogy törõdhessen
21 9| hogy õ maga egy csöppet se volt meghatva.~- Mennyi
22 9| hagyta maga után...~Senkinek se jutott eszébe azt becsukni.
23 10| kortörténetet írok, és semmit se akarok kevésbé, mint amolyan
24 10| volt csúnya, egy csöppet se nyugtalanító. A homokbuckák,
25 10| lehet, a hallei egyetem se sejtheti. Én magam, a tanulatlan
26 10| ebben a pillanatban eszükbe se juthatott, hogy ahol lábuk
27 10| beborítva, lágyan.~- Azt se tudom, melyik a másik, ez-e
28 10| akkor búsul. Így szereti, se aludni, se enni nem bír,
29 10| Így szereti, se aludni, se enni nem bír, ha kicsinye
30 10| szólt többet hazáig.~Otthon se, azután se igen beszélgettek
31 10| hazáig.~Otthon se, azután se igen beszélgettek többé
32 10| hozzátette:~- Már a maguké bizony se egyik, se másik. Pedig de
33 10| maguké bizony se egyik, se másik. Pedig de fain gyerek
34 11| beszélt:~- Nincs többé szén, se kréta. Pokolba a pékekkel,
35 11| is veszett, a céduláját se találom.~- Vegyél mást,
36 12| sütéshez, fõzéshez.~Két óra se volt, amikor elkészült.
37 13| nem akart enni egyikõjök se. És nem akart búcsúzkodni
38 14| adott. Nem szólt hozzá, és se jót, se rosszat nem felelt
39 14| szólt hozzá, és se jót, se rosszat nem felelt az új
40 15| ember nem volt, és senki se ítélje el ismeretlenül.
41 15| a nagyapja!”~- No, maga se így gondolkodott, amikor
42 15| azzal úgy megváltozik, azt se tudod, melyik volt, ki volt,
43 16| akiktõl immár egy baktert se lehet kineveztetni, még
44 17| Beülök egy parasztházba, se iszom, se alszom. Nem fognak
45 17| parasztházba, se iszom, se alszom. Nem fognak lopni,
46 17| amíg ott leszek, egy szöget se fognak ellopni...~- No,
47 18| Régen volt ez, talán igaz se volt!~A hölgyek némely tõzsdei
48 19| azzal, szóljak-e neked, vagy se? Beszélnem kell, mert nem
49 20| Vigyázni, ügyelni!~Eszébe se jutott, hogy megkérdezze:
50 20| óráját, megnézte, és maga se tudta, minek.~- Tíz óra! -
51 21| gyermek sem a világon, azt se bánnám. Mert akkor okvetlenül
52 21| beszédet, elhallgatott. Sándor se szólt, pedig a hosszú sétában,
53 22| Neked most zúg a fejed, azt se tudod - fiatal is vagy,
54 22| újságokat, sehol egy szó se, reá vonatkozó. Tehát senki
55 23| fájdalmai, kiállaná, a szemhéja se moccanna, mint ama Scaevolának,
56 23| mint parázzsal ég. És fázni se tud oly õszintén senki,
57 23| éppen jókedve lett, láza se volt e napon, étvágya is
58 23| Rorátéra ébredt, de meg se moccant, még lélegzetét
59 23| enni sem kérhet, még azt se tudja mondani, merre van
60 23| semmit.~- Még csak beszélni se.~- Csak ezt: adj ennem,
61 23| mondá csendesen. - És te se virrassz, én édes, drága
62 24| bánom. Lehet, hogy õ maga se sokat törõdött vele, mert
63 24| hiába, még csak nyomára se leltek sehol. Tíz évnél
64 24| költõirodát nyitottak... És azt se tudta szegény Robin, hogy
65 24| olvasnám néha a nevét, azt se tudnám, hogy volt... No,
66 25| megbódult egy idõben, maga se tudja, hogy.~És összekerültek
67 25| enyémben egykor. De én már meg se tudom fogni; nem értem,
|