Rész
1 2| Sándor közé állott, akik még mindig azon voltak, hogy egymás
2 2| cédulát, amelyekkel még mindig lehetett valamit csinálni.
3 3| vacsorát el nem sétált - mindig elõkelõ vendéglõk elõtt -
4 3| legszûkebb családi körben mindig otthon töltöttek. A leányka
5 3| egyszer, de többször. De mindig látható siker nélkül. Végre
6 3| külvárosi bálokat; de nem mindig eredménnyel. A fiatalember
7 4| valóban igen kínos volt, és mindig emlékezetes maradt, éspedig
8 4| tehetetlen.~- Urak - mondá -, mindig a jövõrõl beszélünk. Mi
9 4| lehetett bírni a megrendelõt: mindig a Rembrandt modorában. Ha
10 4| még elébb. Gyula azonban mindig rettegett, hogy a kereset
11 5| aki még nem sikkasztott.~- Mindig mondtam, de nem hallgattak
12 6| közbe:~- Megint élvezni, mindig csak az élvezet. Ez a mai
13 6| Mindnyájan nevettek, Sándor, bár mindig egy csudálkozás volt, belejött
14 6| börtönbõl, de akiket végül mindig rászedett, nem akarták vállalni
15 7| meg-megigazgatta, de az ujját mindig megégette egy kissé, mert
16 8| fölmentett vádlott. De hálája még mindig heves volt:~- Ha valamire
17 8| férfitársaság, amely még mindig a délelõtti eseményeket
18 8| tárgyalt a társaság. Pénzrõl, mindig csak pénzrõl. Százasokról,
19 9| többször volt, és bizonyára mindig rosszul érezte magát, még
20 9| zengzetes mint rendesen. Mintha mindig egy elégiát mondott volna
21 10| legmostohább - szájjal. Mindig szidta:~- Te, te, te éhes
22 10| sem fogadnak. A kis sáskák mindig csak enni, enni...~Az anyasággal
23 11| mindenkit meg akart gyógyítani, mindig hûlés ellen és kizárólag
24 11| ezt az irtózatos futást, mindig elõre, cél nélkül, sehol
25 12| Nem én voltam-e magával mindig, azelõtt és azután, mielõtt
26 12| hangtalanul.~- Mert szereti, még mindig szereti! - mondá, amikor
27 12| volt soha. Magával leszek mindig gondolatban, mindig magát
28 12| leszek mindig gondolatban, mindig magát látom, és sohasem
29 12| ablak nyitva volt ilyenkor mindig.) Jártak-keltek Piroska
30 13| tehet, amit akar, énrám mindig számíthat. Tudom a kötelességemet,
31 13| Robin Sándor fejében még mindig a szerelmes lány hangja
32 13| fogok gondolni rá, és magát mindig szeretni fogom. És maga?~-
33 13| és süssön. Anyagilag én mindig a hátuk mögött maradok,
34 14| rokonszenves, sánta ifjú, aki mindig az események elõtt járt
35 14| nehézkes, oly száraz, nyikorgó, mindig száraz, mindig nyikorgó...~
36 14| nyikorgó, mindig száraz, mindig nyikorgó...~A fás politikus
37 14| szakállára rálépni, de mint mindig, ha gorombáskodtak vele,
38 14| dob, koketten, bájosan! Mindig, de mindig csak a nõk csináltak
39 14| koketten, bájosan! Mindig, de mindig csak a nõk csináltak embert
40 14| hevesen megölelte:~- Még mindig a legnemesebb, még mindig
41 14| mindig a legnemesebb, még mindig a leggyöngédebb és legszebb
42 14| és ez a fõ mégis... Még mindig a testi erõ a legfõbb a
43 15| elviseltet, gyűrődöttet, mintha mindig medve- vagy legalábbis zergevadászatról
44 15| a készpénze sem engedte mindig. A fiáker az más, azt Hanna
45 15| hályog okoz, amelyet még mindig nem ismernek kellõképpen
46 16| poétikus hajlamainál fogva mindig az ételek egyszerû volta
47 17| egy izgatottságban élt, mindig harcra készen ott állott
48 17| õ beszélt, Robin Sándor mindig áhítatosan hallgatott. Nagyszerûen
49 17| hagyjad magadat csapatni... Te mindig be hagyod magadat csapatni!
50 17| különösen Hanna udvarolt, mint mindig, ha az ura valamely anyagi
51 18| elpirulva a haragtól.~- Mindig azt teszem, amit akarok! -
52 18| Egy magas, sovány nõ, aki mindig mellcsontján tartotta a
53 19| Azt, amit õ: menni, menni, mindig csak délnek, amerre nap
54 19| elefántok is rizst esznek mindig. A legtermészetesebb étel.
55 19| rá lehet erõszakolni, de mindig csak nagy beszédek kíséretében
56 19| és sokat sírunk. Éjszaka mindig Petõfit kell olvasni, a
57 19| rossz, el kell menni délre, mindig csak délre. Együtt megyünk
58 19| a köles; kell-e? Nálatok mindig elkel!~- Csak odáig jussak! -
59 19| szorítottak, hosszan.~- Még mindig szép, tiszta, fényes, jó
60 20| ezért, hol amazért, csaknem mindig egy vállalkozóért, esetleg
61 20| szélütött, joviális - és hozzá mindig jóságos - öregember képe
62 21| Sándor mosolygott.~- Én még mindig pedagógus vagyok - mondá
63 23| a többit; álmodni, élni, mindig csak félig-meddig, mint
64 24| nemegyszer segített rajta, mindig úgy, hogy az asszonyka errõl
65 25| amely a Piroska homlokán mindig megjelent, ha jött május
66 25| Akkoriban sose aludta ki magát, mindig erõs dologban járt, és a
|