Rész

 1   1|      zálogházas.~- De milyen bot! - szólt a fiatalember halkan.~-
 2   1|         tulajdonos.~- Nem vettem! - szólt a fiatalember mérgesen.~-
 3   2|             kávét?~- Habos kávét! - szólt a kisleány szepegve.~- És
 4   3|           hogy ezt tovább tûrjem! - szólt hetykén. Az egykori árvagyám
 5   3|         Robin egyszer oly szomorúan szólt:~- Keresztül-kasul pumpoltam
 6   3|          moccantak.~- Kezdhetjük! - szólt Hirsy reszketõ hangon.~Robin
 7   5| helyesbítette Sándor. ~- Mindegy! - szólt az exfõügyész.~- Az elõbbi
 8   5|            ilyen szép leánya van! - szólt Bergen, a rendes vendégek
 9   5|   lefoglalta õket.~- Ifjú barátom - szólt a lehetõ legbizalmasabb
10   5|           volt? ~- Nem, adószedõ! - szólt Sándor érdesen, sõt haragosan.~-
11   5|         sóhajtva.~- Te lemondasz? - szólt Hirsy megütõdve.~- Le én! -
12   6|              Ez az a fiatalember! - szólt az öreg, és közvetlen közelbõl
13   6|           gyúlt:~- Már most menj! - szólt unokájához. - Menj, és sétálj
14   6|            Csak sok pénze legyen! - szólt a leány komolyan.~Az öreg
15   6|           ki akarsz tõlem csalni! - szólt az öreg bensõ megelégedéssel.
16   6|           olyan lehet, mint maga! - szólt a leány érdesen, franciául.~- ...
17   7|      melengetik föl.~Az asszony nem szólt, mert ez így esett neki
18   8|            a fiatalember fejét, így szólt:~- Az enyém vagy!~És ajkon
19   8|            Maga nem fél?~- Én nem - szólt a leány halványan.~- És
20   9|            az uram?~- Igen, igen! - szólt Hanna békítõleg. Majd a
21   9|       vagyunk!~- A kisasszony is? - szólt Piroska megszelídülve.~Hanna
22   9|       gyertyát, mama, Sándor jön! - szólt Piroska halkan.~Sándor belépett
23   9|           megállott az ajtóban. Nem szólt semmit; csak az arca lett
24   9|       nyugodtan a leány.~- Miért? - szólt a fiatalember, magához térve,
25   9|            Sem önhöz!~- Köszönöm! - szólt Hanna, de hang nélkül, csak
26   9|             Itthon is akad dolga! - szólt Hanna élesen és egy csöppet
27   9|           röviden.~- Ilyen korán! - szólt az asszony elszorult szívvel,
28  10|           anya.~- Ide gyerünk be! - szólt Liza.~Kövér tehenet látott
29  10|           Sándor megdöbbent, és nem szólt többet hazáig.~Otthon se,
30  11|            forint, kerek kétezer! - szólt a festõ ijedt tisztelettel. -
31  11|           másra?~- Meg van hûlve! - szólt az öregasszony, aki mindenkit
32  12|                 Maga megesketett! - szólt az asszony közbe, és mivel
33  12|           szeretem Sándort többé! - szólt az asszony, és szemei immár
34  12|           És Gyula? Elment?~- El! - szólt az asszonyka.~- Hagyott
35  13|          ami nekem éppen tetszik! - szólt Sándor újra, szigorúan.~
36  13|            én ki vagyok.~- Ugyan? - szólt az asszonyka gúny nélkül,
37  14|          Piroskából?~- Szemtelen! - szólt Sándor, és elfordult.~Az
38  14|          amely körülülte és állta - szólt egy-egy szót.~- Az ügyvéd
39  14|          mutatott, kezet adott. Nem szólt hozzá, és se jót, se rosszat
40  15|          ezért az asszonyért! - így szólt magában Robin Sándor, magában,
41  15|           avatkozzál a dolgaimba! - szólt Sándor sokszor erélyesen.
42  15|                 Hagyjon, hagyjon! - szólt az asszony, és magától elhárítván
43  16|           jó kosztnak kell lenni! - szólt a leendõ igazságügyminiszter,
44  19|           asszony szinte örvendezve szólt:~- Ha enni fog - úgy érzem -,
45  20|             szegény fiú megõrült! - szólt azután hangosan, miután
46  20|             zengzetesen, értelmesen szólt:~- Isten vele!~De nem ment
47  21|         barátom, szegény barátom! - szólt Robin mélyen fölsóhajtva.
48  21|         merészelne bántani téged! - szólt Hirsy oly fenyegetõ hangon,
49  21|             elhallgatott. Sándor se szólt, pedig a hosszú sétában,
50  21|             nagyságos asszonynak! - szólt a nevelõ, és el akart rohanni
51  21|            is mindent, a szobaleány szólt neki, és a szobaleánynak
52  22|                Nekem kell a szesz - szólt némiképp szégyenkezve -,
53  22|     kérdezett, ki vonta kétségbe? - szólt az öreg szintén emeltebb
54  22|                A baj ott kezdõdik - szólt magamagának -, hogy senki
55  22|             nincs, ne zavarjatok! - szólt reá mérgesen, és belülrõl
56  22|        fölkelt:~- Kegyelmes uram! - szólt, most már nyugodtan - köszönöm
57  22|              aludni szeretnék én! - szólt Robin, és ruhástól a díványra
58  22|            Sándor behunyott szemmel szólt hozzá egy-egy szót:~- Baj
59  23|        emelkedett föl, és szigorúan szólt:~- Vasúton csókolózni, mint
60  23|       fejénél az asszonya állott és szólt: „Lám, maga idehozott, és
61  24|           Robin Sándor fölugrott és szólt:~- Bolondság, de kerüljön
62  24|          mást, mint õt, úgy soha! - szólt az asszony, és elérzékenyült
63  25|              ez a cél: a jövendõ! - szólt fennhangon. Aztán megfogta