Rész

1001   9|                    a tavasz sugárözönébõl, a halleluja szó zengésébõl
1002   9|                halleluja szó zengésébõl és a virágnövények illatozásából
1003   9|                   hitte, várta, csak azzal a különbséggel, hogy a kis
1004   9|                 azzal a különbséggel, hogy a kis fekete fiút jobban szerette
1005   9|                     bár az ifjabb Robint - a szükséges takaró hiányában -
1006   9|               szükséges takaró hiányában - a napi fürdõk után az apja
1007   9|                  vétkezzen az Isten ellen. A télikabát jól áll Sándorkának!~
1008   9|             télikabát jól áll Sándorkának!~A nagyobbik Sándor szótlanul
1009   9|                volna valakinek megmutatni.~A valaki el is jött, csakhogy
1010   9|             Piroska már fölkelt az ágyból, a díványon heverészett, és
1011   9|                   díványon heverészett, és a fiúcskát nevetni tanította.
1012   9|                       Itt - felelte valaki a szoba vizes homályából.~
1013   9|                   vizes homályából.~Hanna, a világosságról jövet, az
1014   9|                  is tudta tájékozni magát, a szemei különben sem voltak
1015   9|                  sem voltak valami jók. És a szoba homályos, és mitõl,
1016   9|                     Elõször is fekvésénél, a saját maga természeténél
1017   9|             természeténél fogva, aztán meg a délkeleti részében mostak,
1018   9|               mostak. Azért titokban, mert a háziúri higiénia eltiltja,
1019   9|                    higiénia eltiltja, hogy a szegény lakók vízpárákkal
1020   9|                  lakók vízpárákkal rontsák a padmalyt, a falakat, mert
1021   9|            vízpárákkal rontsák a padmalyt, a falakat, mert a szegény
1022   9|                  padmalyt, a falakat, mert a szegény emberek egészségét
1023   9|                 szegény emberek egészségét a legszigorúbb rendszabályokkal
1024   9|             fönnhatóságoknak, mint amilyen a tõke, a rendõr, a miniszter,
1025   9|     fönnhatóságoknak, mint amilyen a tõke, a rendõr, a miniszter, a házmester.
1026   9|                  amilyen a tõke, a rendõr, a miniszter, a házmester.
1027   9|                     a rendõr, a miniszter, a házmester. A kis Sándor
1028   9|                    miniszter, a házmester. A kis Sándor azonban mindeme
1029   9|                 ellenére szükségessé tette a mosást. Ilyenek ezek az
1030   9|                 úgy járnak el, ahogy nekik a természet parancsolja, úgy,
1031   9|          öregasszony tehát óvatosan mosott a szoba délkeleti részében.
1032   9|              korhadt bádogkád foglalta el. A Sándorka fürdõje gõzölgött
1033   9|                 gõzölgött még benne. Liza, a cseléd, még nem önthette
1034   9|                    ki, mert mindenért járt a városban.~Hanna tapogatva
1035   9|                 igyekezett magát tájékozni a különös szobában. Robin
1036   9|               húzott be egy piros szalagot a Sándorka fejkötõjébe.~-
1037   9|                kíváncsian, miután sikerült a gyermekét földíszítenie.~-
1038   9|                    leültették, megbámulták a tüneményes és nagyúri kisasszonyt,
1039   9|          megsértõdve, gyermekére tekintve.~A vendégkisasszony fölemelte
1040   9|                    csak parancsolja magára a nyugalmat. Hangja azonban -
1041   9|                    meghatva.~- Mennyi idõs a kicsi? - kérdé.~- Hathetes
1042   9|                szólt Hanna békítõleg. Majd a gyermek fölé hajolva - egy
1043   9|                      vizsgálgatni kezdé.~- A homloka és az ajka egészen
1044   9|            gyönyörû baba. Szabad fölvenni?~A kisasszony nem várta az
1045   9|             megcsókolta és fölállott vele.~A gyermek anyja fölemelkedett,
1046   9|                jegyezte meg az öregasszony a mosóteknõ mellõl.~Sándorka
1047   9|                 izgatottsággal kaparászott a szép idegen nõ fehér arcán,
1048   9|                   az orvos is mondta. Erre a megjegyzésre csönd lett
1049   9|                    megjegyzésre csönd lett a szobában, csak az öregasszony
1050   9|         megsimogatta:~- Lássa, nagysád, ez a gyermek szenved azért, mert
1051   9|              szegény sorsba született. Bûn a világba hívni valakit, ha
1052   9|          kellõképpen gondoskodni sorsáról. A gyermek csak gazdag embereknek
1053   9|               dacosan.~- Tudom, tudom, övé a jövõ! De hol az a bankár,
1054   9|               tudom, övé a jövõ! De hol az a bankár, aki ezt a jövõt
1055   9|                   hol az a bankár, aki ezt a jövõt beváltsa és leszámítolja?
1056   9|             egyenesen elõremenni, lehúzzuk a földre, még alább a pincébe,
1057   9|               lehúzzuk a földre, még alább a pincébe, egész a pinceszobáig.
1058   9|                 még alább a pincébe, egész a pinceszobáig. Ez nem éppen
1059   9|                 nem éppen rossz lakás, nem a legrosszabb, de hogy szabad
1060   9|                csak nem is gondolkozhatik!~A látogató minden szava halálos
1061   9|                      megfelelt:~- Robin úr a nagyapámnak nagy szolgálatot
1062   9|                  tett és még nem vette föl a díját. Azt hoztam el.~Az
1063   9|                  Az öregasszony megtörölte a szappanos kezét, hogy a
1064   9|                    a szappanos kezét, hogy a díjat átvegye. Hanna azonban
1065   9|              beszélnivalóm is van vele. De a kicsi talán éhes, nézze,
1066   9|                  mind asszonyok vagyunk!~- A kisasszony is? - szólt Piroska
1067   9|               tekintettel nézte most végig a fiatal anyát, aki lányosabb
1068   9|                     sõt ellenségesen nézte a gyengét, szeretett volna
1069   9|                    és leszakítani keblérõl a gyermeket. Ez volt az õszinte,
1070   9|              miután babonás pietizmusának, a könyvekbõl tanult erkölcsi
1071   9|                  erkölcsi kötelességeknek, a divatos gyöngédségnek és
1072   9|                   divatos gyöngédségnek és a társadalmi illendõségnek
1073   9|                 illendõségnek eleget tett. A pompás gyereket és annak
1074   9|             föllázadt, és lelkében forrott a fölkiáltás:~- És te, te,
1075   9|                     és hátra-hátra pislant a vendég felé, hogy megnézze:
1076   9|                   szakítani? Csend legyen, a nagyanya is abbahagyta a
1077   9|                   a nagyanya is abbahagyta a mosást, nézte a kicsinyt,
1078   9|                 abbahagyta a mosást, nézte a kicsinyt, és dirigálta a
1079   9|                   a kicsinyt, és dirigálta a leányát.~És ebben a pillanatban
1080   9|              dirigálta a leányát.~És ebben a pillanatban nem volt többé
1081   9|                volt többé oly nyomorúságos a szoba. Hanna szemében is
1082   9|                   és bár szívébõl gyûlölte a rendetlenséget, a primitívséget,
1083   9|                 gyûlölte a rendetlenséget, a primitívséget, a tárgyak
1084   9|           rendetlenséget, a primitívséget, a tárgyak és eszközök dísztelenségét,
1085   9|                   is; álmos lágyság borult a szegényes berendezésre,
1086   9|                  est sötétjébe burkolóztak a sánta székek, a rokkant
1087   9|                burkolóztak a sánta székek, a rokkant bútorok, a púpos
1088   9|                 székek, a rokkant bútorok, a púpos kályha.~- Gyújts gyertyát,
1089   9|                   Önt! - felelte nyugodtan a leány.~- Miért? - szólt
1090   9|                    leány.~- Miért? - szólt a fiatalember, magához térve,
1091   9|           hamarosan pózba vágva magát, ami a nadrágban járó lényeknek
1092   9|                   nadrágban járó lényeknek a legnehezebb helyzetekben
1093   9|                  aki utánuk jár. Sándor is a mellét kissé kifeszítette,
1094   9|                      Semmit, inkább kérek. A nagyapa küldött, és kéri,
1095   9|               elveszi. Álmélkodva tartotta a kezében, amíg egyszerre
1096   9|                  amíg egyszerre megértette a dolgot, elvörösödött, haragra
1097   9|             elvörösödött, haragra lobbant; a pénzt visszadobta a leány
1098   9|               lobbant; a pénzt visszadobta a leány ölébe:~- Vigye vissza,
1099   9|                     semmi közöm hozzá. Sem a pénzhez, sem a nagyapjához.
1100   9|                  hozzá. Sem a pénzhez, sem a nagyapjához. Sem önhöz!~-
1101   9|                     Nagyon keserû volt, de a vendégre nem mert ránézni.
1102   9|             ránézni. Az meg mindegyre csak a tekintetét kereste, kutatta.
1103   9|             összepillantottak s reszkettek a gyönyörûségtõl. A meglepetés
1104   9|               reszkettek a gyönyörûségtõl. A meglepetés sóhajtás alakjában
1105   9|               tettek egymás felé, de ebben a pillanatban megszólalt az
1106   9|            megérteni, hogyan került ide az a kis, betegágyas asszony,
1107   9|                lázította, hogy kézen fogja a nõt, ki érte jött, és fusson
1108   9|               hazudott nekem! - válaszolta a leány tompított hangon,
1109   9|                   meghajolt, és jelt adott a távozásra. Szólította a
1110   9|                    a távozásra. Szólította a cselédet:~- Liza, kísérje
1111   9|             cselédet:~- Liza, kísérje haza a kisasszonyt!~- Köszönöm.
1112   9|               megsértõdve és megaláztatva. A pénzt azonban, amelyet visszadobtak
1113   9|                    gondosan visszahelyezte a kézitáskájába. Pedig alig
1114   9|                   maguk elé, és hallgatták a távozó lépteinek hangját.
1115   9|           lépteinek hangját. Körösztülmegy a sötét udvaron, a kapuhoz
1116   9|             Körösztülmegy a sötét udvaron, a kapuhoz ért, kiment...~Robin
1117   9|                    gyermekét, urához ment, a vállát gyöngéden megérintette,
1118   9|                     meg ne értse, kérdé:~- A szeretõje?~- Az! - felelte
1119   9|                 szeretõje?~- Az! - felelte a férfi röviden.~- Ilyen korán! -
1120   9|                Ilyen késõn! - jegyezte meg a férj brutálisan. Többet
1121   9|                     helyesebben hindú szó, a felnõtt emberek valami fekete
1122   9|                   király nevének hihetnék. A kicsi mit gondolt alatta,
1123   9|                    lehet sejtelme, aki ért a madarak füttyébõl, a cincérek
1124   9|                   ért a madarak füttyébõl, a cincérek csiripelésébõl,
1125   9|                   cincérek csiripelésébõl, a nádas suttogásából. Lehet,
1126   9|                    nemrég került elõ abból a semmiségbõl, amelyet mindenségnek
1127   9|                     hogy õ tudja. Szerinte a családban minden gyermek
1128   9|                   családban minden gyermek a vizet nevezi „gabalaguá”-
1129   9|                elõbb igen földicsértek. De a kicsi megvetéssel, sõt haraggal
1130   9|                  haraggal tolta el magától a vizescsészét, és mind erõteljesebb
1131   9|                 nagyobb méreggel emlegette a „gabalaguát”.~Csak napok
1132   9|                   után egyszerre elfogyott a tejecskéje, hirtelen elszökött
1133   9|                  Gabalagua, ezt jelentette a gabalagua! -~
1134  10|                                            A gyermek jobb vidékre megy~
1135  10|            helyesebben: véget ér.~Gyûlölöm a regényt, amely a második
1136  10|                  Gyûlölöm a regényt, amely a második négyessel kezdõdik,
1137  10|                    volt az esztendõben, és a javát, tisztviselõi fizetésekkel,
1138  10|                 félévvel elõbb lefoglalták a jobbmódú izraelita, gondos
1139  10|                   és derék családok.~Liza, a cseléd, mégis hozott egyet,
1140  10|                mégis hozott egyet, valahol a Széna téren ajánlkozott,
1141  10|                 orvos megszemlélte -, hogy a dajkaságra semmi tehetsége
1142  10|                 volt, régebben, valamikor.~A gondos Liza most olyan nõt
1143  10|                     aki gyermekével együtt a Robin-házba költözik, de
1144  10|      tiszteletdíjra. Él és nyomorog velük, a Bem Gyula szénrajzaiból
1145  10|                    orr, fül, kabátszél. De a változatos nyomorú városban,
1146  10|               változatos nyomorú városban, a szobaasszonyokkal való nagy
1147  10|                  ama üvegdajkával, amelyet a külföldi hideg kultúra szült,
1148  10|                    hideg kultúra szült, de a kis barbár, Ázsiából azon
1149  10|                    vinni.~Ne szóljon közbe a bölcs, a fontoskodó tanács,
1150  10|                  Ne szóljon közbe a bölcs, a fontoskodó tanács, hogy
1151  10|         gyámoltalan ítélkezõk! Hadd vigyék a polgárbabát, engedjük, mert
1152  10|                  nem tudjuk úgyse.~Vitték, a három nagy szepegett, a
1153  10|                    a három nagy szepegett, a gyermek, az komolyan viselte
1154  10|              komolyan viselte magát, Liza, a cseléd, különben igen örvendett,
1155  10|                    vasúton mehetett, és ha a faluba érnek, kimehet majd
1156  10|                 faluba érnek, kimehet majd a temetõbe, jól kisírhatja
1157  10|           Valamiben legyen legalább szabad a szegény cseléd; olyan nevet
1158  10|                  olyan nevet választhasson a gyermekének, ami a legislegszebb,
1159  10|           választhasson a gyermekének, ami a legislegszebb, legislegfinomabb.) -
1160  10|            legislegfinomabb.) - Liza vitte a kisfiút, és mint a tájon
1161  10|                   vitte a kisfiút, és mint a tájon ismerõs, kalauzolta
1162  10|                  tájon ismerõs, kalauzolta a családot. A gazdáját, Robin
1163  10|                     kalauzolta a családot. A gazdáját, Robin urat oktatta,
1164  10|           beszélnie ama asszonysággal, aki a Sándor kosztolását elvállalja
1165  10|                     Nem kell mondani, hogy a maguké. Maguk csak rokonok.
1166  10|                    hagyni, majd én szólok! A magaméról is azt mondtam,
1167  10|            kinézett”!~Piroska nemet intett a halavány babafejével.~Liza
1168  10|              babafejével.~Liza megrótta:~- A tekintetes asszony ne szóljon
1169  10|                    csak titkot mondani. Ez a falu olyan.~A titkok helye,
1170  10|                  mondani. Ez a falu olyan.~A titkok helye, a homokdombok
1171  10|                falu olyan.~A titkok helye, a homokdombok közé épített,
1172  10|              épített, új falu már látszott a kupé ablakából. Nem is volt
1173  10|                   csöppet se nyugtalanító. A homokbuckák, tövis- és kórókultúrájukkal
1174  10|           egyetemben, vibráltak, ragyogtak a tavaszi napban. A portákra
1175  10|                ragyogtak a tavaszi napban. A portákra ültetett sötét
1176  10|                 apa, mindjárt megnyugodva.~A vasúti állomásnál egy szemérmetlen
1177  10|                 Gyalogosan indultak befelé a két-egy faluba, melyet homokdomb
1178  10|                 egyik falu úgy hasonlított a másikhoz, hogy csodálni
1179  10|              másikhoz, hogy csodálni lehet a tehenek okosságát és finom
1180  10|                képességét, amelynél fogva, a legelõrõl hazatérvén, minden
1181  10|          hazatérvén, minden habozás nélkül a maguk községébe találtak.~
1182  10|                  maguk községébe találtak.~A jobb vidéket keresõ gyermek
1183  10|                  vidéket keresõ gyermek és a hozzátartozó kis csapat
1184  10|                    téveteg botorkált elõre a homokban, toronyiránt, a
1185  10|                   a homokban, toronyiránt, a magasabb torony irányának
1186  10|                    mendegéltek elõre, mert a homok megkötötte a lábukat.
1187  10|                    mert a homok megkötötte a lábukat. Az asszonyka ezért
1188  10|                  és az jutott eszébe, hogy a billió-billió kis kvarccsillag
1189  10|                akarja, hogy Sándorkát erre a jobb vidékre vigyék. Nem
1190  10|                 ereszti, visszaküldi õket. A nagy Sándor is búsult, reágondolván
1191  10|             búsulásban, és pedig ugyancsak a homok miatt:~- Szeretném,
1192  10|                 meghatottság nélkül.~Liza, a cseléd, valami ostoba és
1193  10|             hónapja tudta meg, hogy vannak a világon. És könnyen lehet,
1194  10|               másik hónap alatt, elfelejti a nevüket is. Ilyenek, ah,
1195  10|                     ah, ilyen rosszak ezek a nagyvárosi nõcselédek...~
1196  10|                  nehezen mégiscsak beérték a cigánysort, fogadták a kutyák
1197  10|             beérték a cigánysort, fogadták a kutyák szokásos üdvözlését,
1198  10|             üdvözlését, és itt, úgyszólván a falu kapujában, szóba ereszkedtek
1199  10|         ereszkedtek egy vak cigánnyal, aki a forró napban ült és papsajtot
1200  10|                 van. Ismerte és ismertette a gyerekek korát, számot adott
1201  10|            ajánlkozott, hogy elkíséri õket a tetthelyre, és a szerzõdés
1202  10|             elkíséri õket a tetthelyre, és a szerzõdés megkötésénél a
1203  10|                   a szerzõdés megkötésénél a legszívesebben lesz tanú
1204  10|                    Liza kérésére mellõzték a találékony aggastyánt -
1205  10|                  magukat, hogy sorra nézik a helyeket, amíg valami jóra,
1206  10|                   kifogást nem emel.~Ebben a pillanatban sem ellenvetései,
1207  10|                    aggályai nem voltak még a gyermeknek: nyitott szemmel,
1208  10|                  volt az álmok tárgya, mik a képei, természetesen tudni
1209  10|             természetesen tudni nem lehet, a hallei egyetem se sejtheti.
1210  10|             egyetem se sejtheti. Én magam, a tanulatlan író, aki sem
1211  10|                    nem is vonatkoztak erre a mi világunkra. A gyermek
1212  10|          vonatkoztak erre a mi világunkra. A gyermek különben, habár
1213  10|                    csak valamit is megérez a földi dolgokból. Azonban
1214  10|                  borulva, illatba merülve: a kisgyermek és kísérõinek
1215  10|               fölemelkedék és eltérül vala a föld alacsony színérõl,
1216  10|                   az illat szárnyán lelkük a mennybe emelkedett, és ebben
1217  10|               mennybe emelkedett, és ebben a pillanatban eszükbe se juthatott,
1218  10|                    ahol lábuk botorkál, az a legszomorúbb és legsötétebb
1219  10|          legszomorúbb és legsötétebb helye a világnak, szomorúbb egy
1220  10|              rongyos - gyerekek játszottak a porban, úgyszólván minden
1221  10|                     finom orrok, de olykor a piszék, a tömpék is. Ilyenkor
1222  10|                 orrok, de olykor a piszék, a tömpék is. Ilyenkor iszonyú
1223  10|                    iszonyú sírás verte föl a falu csendjét, amire a házikóból
1224  10|                 föl a falu csendjét, amire a házikóból kibújt egy födetlen
1225  10|                    és kegyetlenül megverte a szabályos orrúakat. Csönd
1226  10|            szabályos orrúakat. Csönd lett. A csöndben, a szepegésben
1227  10|                    Csönd lett. A csöndben, a szepegésben fölhallatszott
1228  10|              szepegésben fölhallatszott ez a párbeszéd:~- Megmondom a
1229  10|                   a párbeszéd:~- Megmondom a mamámnak!~- Mondd meg annak
1230  10|             éppenséggel ismeretlen volt ez a fogalom. Mert - amint azt,
1231  10|                   is elgondolhattad - ezen a helyen nem valami nagyobbszabású
1232  10|             dajkaságba, majd nevelõbe azok a kis pesti gyermekek, akik
1233  10|                  akik elõl édesanyjuk vagy a tejecske: egyszerûen elszökött.
1234  10|                   sokkal fontosabb volt ez a telep, mintsem azt Sándorka
1235  10|            házasságban élõ kormányférfiak, a királynak titokban tanácsokat
1236  10|             igen-igen nagy urak, sõt Liza, a tapasztalt és a helyi viszonyokkal
1237  10|                  sõt Liza, a tapasztalt és a helyi viszonyokkal már ismerõs
1238  10|              ismerõs nõ sem látta be ennek a vályogfészeknek minden jelentõségét
1239  10|              nevezetes érdekességét. - Vak a törvény, mert nem jár erre,
1240  10|                törvény, mert nem jár erre, a bürökkel, tujával benõtt
1241  10|       gyalogösvények mentén. És világtalan a hitbuzgó nép, mely búcsúra,
1242  10|                 ide, hogy ajkával érintené a port, amelyben szentek lábainak
1243  10|                        Ide - úgy látszik - a törvénytelen gyerekeket
1244  10|                    helyeslõleg bólintottak a fejükkel, és most már sürgõsen
1245  10|                Vállalkozó nõk jelentek meg a kapukban, meg is szólították
1246  10|               valami szívesen, alkalmasint a ruházatuk nem tetszett.
1247  10|        bársonygallérú, világos felöltõje - a frissen kerekedett szél
1248  10|                    kerekedett szél miatt - a gyermekre adatott, és maga
1249  10|         házikabátjában maradt.~Liza elbánt a tolakodó és nem kellemetes
1250  10|                   hozattak, még ha szüleik a tiszta magyar nemzeti színészetnek
1251  10|             nemzeti színészetnek voltak is a mártírjai!)~- A jegyzõhöz
1252  10|                  voltak is a mártírjai!)~- A jegyzõhöz kellene menni! -
1253  10|                   fáradt is volt.~- Inkább a paphoz! - mondá az anya.~-
1254  10|                   jó lesz!~Itten bementek. A parasztember mindjárt kinyitotta
1255  10|           parasztember mindjárt kinyitotta a kérges tenyerét, és megszólította
1256  10|                    hogy legyenek bruderok. A gyerek habozott egy kis
1257  10|                    ideig, ide-oda mozgatta a kis tenyerét, végre is beletalált
1258  10|              tenyerét, végre is beletalált a hatalmas marokba. Talán
1259  10|                 lehet, hogy nem is értette a dolgot, és az egész véletlenül
1260  10|               egész véletlenül történt. De a véletlen is csak valami.~
1261  10|               megegyeztek általánosságban, a részleteket kezdték tisztázni:~-
1262  10|                   minden hónapban! - mondá a paraszt.~- Ez kijár! - erõsítette
1263  10|                    Anya és apa bólintottak a fejükkel, hogy beleegyeznek.~-
1264  10|               kubakávé! - terjesztette elõ a gazda.~- Két hónapra egy
1265  10|                  bánom, de jó kávé legyék!~A havi fizetésben is megállapodtak,
1266  10|                    fizette, amikor megjött a ház asszonya, aki - úgy
1267  10|               szerepet játszik ez alkunál. A parasztné füvet hozni volt.
1268  10|                parasztné füvet hozni volt. A fû a hátán, egy szép kis
1269  10|           parasztné füvet hozni volt. A fû a hátán, egy szép kis gyermek
1270  10|                   szép kis gyermek azonban a keblén. Egy kissé fáradt
1271  10|                    megértette, mi történt, a Liza karjaiból vevé a gyermeket,
1272  10|             történt, a Liza karjaiból vevé a gyermeket, megnézte, megcsókolta
1273  10|                megcsókolta és megszoptatá.~A szél ezenközben elállott,
1274  10|                   oly forrón kezdett sütni a nap.~Sándorka tapsolt a
1275  10|                    a nap.~Sándorka tapsolt a lábaival, ámde a többi gyerek
1276  10|                   tapsolt a lábaival, ámde a többi gyerek nem helyeselte
1277  10|                többi gyerek nem helyeselte a dolgot. Az egyik dagasztóteknõben
1278  10|                 onnan pislogott elítélõleg a parasztasszony felé. A másik
1279  10|          elítélõleg a parasztasszony felé. A másik egy fûvel teli puttonyból
1280  10|                  teli puttonyból emelgette a fejét igen haragosan. Három
1281  10|                 csakis egy mondhatná magát a vérének.~A parasztasszony
1282  10|                 mondhatná magát a vérének.~A parasztasszony ehhez volt
1283  10|                  parasztasszony ehhez volt a legmostohább - szájjal.
1284  10|                  pedig érted nem fizetnek!~A gazda tréfás méltósággal
1285  10|                  csöndes jóakarattal teli, a kis Sándor és a nagyobbik
1286  10|          jóakarattal teli, a kis Sándor és a nagyobbik is, igen megenyhültek,
1287  10|                  erõs családi érzést, mely a három dajkálásra szorult
1288  10|                   dajkálásra szorult ifjút a ház asszonyával és urával
1289  10|                    vegyes hódolattal nézte a pirosszoknyás, mezítlábas
1290  10|                 anyát, aki sorra szoptatta a két idegen gyereket, aztán
1291  10|                 két idegen gyereket, aztán a magáét. Az egyszerû nõ arcán
1292  10|                     amíg átalengedte magát a hármas anyaságnak; rendesen
1293  10|                   máskülönben - fönntartja a világot.~A hírneves és rosszakaratú
1294  10|                      fönntartja a világot.~A hírneves és rosszakaratú
1295  10|             hírneves és rosszakaratú német a faj önfönntartási ösztönének
1296  10|                     nevezem madonnaságnak. A parasztasszony egyszer-egyszer
1297  10|             parasztasszony egyszer-egyszer a szappant, a kávét is emlegette,
1298  10|                egyszer-egyszer a szappant, a kávét is emlegette, hogy
1299  10|                 vett magának arra is, hogy a kis Sándor nagy ifjúságát
1300  10|                ifjúságát neki és szülõinek a szemére vesse:~- Csak ilyen
1301  10|                    ne volna... Olyan, mint a harmat az ilyen, itt van,
1302  10|                    elolvadt! Vagy legalább a másik kettõ ne lenne ilyen
1303  10|               lenne ilyen aprós, nem értik a szót; csak sírnak, sírnak,
1304  10|                 sírnak, szót sem fogadnak. A kis sáskák mindig csak enni,
1305  10|                     és ennek következtében a kis Sándor sokkal kedvezõbb
1306  10|         megelégedetten gõgicsélni kezdett. A parasztnõ ezt szerette,
1307  10|             folytatta beszédjét, egyenesen a gyermekhez intézte szavait:~-
1308  10|                   hé, az leszel, kapitány?~A szomorú pesti család meg
1309  10|         összevissza csókolta gyermekét, de a kis hûtlen máris nem hajtott
1310  10|                   Az anyád - figyelmezteté a parasztasszony -, a pesti
1311  10|          figyelmezteté a parasztasszony -, a pesti anyád, én meg Rébék
1312  10|                  Szót fogsz-e fogadni, he?~A pesti anya zokogva borult
1313  10|                   ura vállaira.~- Gyerünk, a vasút itthágy! - mondá Robin
1314  10|             itthágy! - mondá Robin Sándor.~A nap lassan-lassan nyugovóra
1315  10|                 Rébék anyától most átveszi a gazda, hogy a padkára terített
1316  10|                 most átveszi a gazda, hogy a padkára terített szûrre
1317  10|                    aztán lehunyja szemeit. A másik kettõ füvön-fán szundít
1318  10|                       Azt se tudom, melyik a másik, ez-e az enyém, vagy
1319  10|               enyém, vagy nem ez! - mondja a parasztember csöndesen,
1320  10|              asszony meg fölpattan; szalad a Riskához, mert aztán mindjárt
1321  10|           kigyüjjenek, egy kis sárgacukrot a gyereknek hozzanak, hogy
1322  10|            Piroskával, az urával, Lizával, a cseléddel, és elfutott.~
1323  10|               integetett utána:~- Ez oszt’ a menyecske! Nem azért, mert
1324  10|               nincs vagy három apró gyerek a nyakán, csak akkor búsul.
1325  10|                   Olyan menyecske ez, hogy a sok dologba egyszer csak
1326  10|              lassan-lassan indultak kifelé a vasúthoz.~Férj és feleség
1327  10|             szótlanul, lassan mentek elõre a homokos úton. Nem néztek
1328  10|                 enyhén szállt alá. Elvette a tárgyak élességét, és lágy
1329  10|                   és lágy érzést lopott be a szívekbe.~- Jobb neki ott! -
1330  10|                       susogta valaki, vagy a szél, vagy egy nõi hang.~-
1331  10|                  Jó nép! - folytatá Sándor a vigasztalást.~- Az anyának
1332  10|                 vigasztalást.~- Az anyának a gyermekkel kell lenni! -
1333  10|             Vasárnap reggelenként kimentek a vasúthoz, de ah, mily külön-külön.
1334  10|             Megbeszélték, hogy mit vesznek a kis Sándornak, Robin adta
1335  10|                  kis Sándornak, Robin adta a pénzt, Piroska vásárolta,
1336  10|                 mindketten vigyáztak, hogy a kezük ne érintkezzék. Mindkettõnek
1337  10|                    megmondani, miért.~Kint a jobb vidéken, amíg gyermeküknél
1338  10|                    gyermeküknél voltak, ez a harag még erõsebb lett,
1339  10|                    Sándor összetévesztette a kis Sándort Palkóval, a
1340  10|                    a kis Sándort Palkóval, a parasztgyerekkel, ki is
1341  10|                együtt, részint azért, mert a szükséges költségeket nem
1342  10|                   utoljára - talán még nem a legutoljára - kimentek együtt.~
1343  10|             legutoljára - kimentek együtt.~A dajkaasszony írt, hogy jöjjenek
1344  10|                   azonban rosszul íródott, a levél négy napig vándorolt
1345  10|                 levél négy napig vándorolt a városban, és amikor a szülék
1346  10|            vándorolt a városban, és amikor a szülék a faluba leérkeztek,
1347  10|               városban, és amikor a szülék a faluba leérkeztek, a gyermek
1348  10|                szülék a faluba leérkeztek, a gyermek akkor már csakugyan
1349  10|                    jobb vidékre ment.~- Ez a! - mondá a paraszt, egy
1350  10|              vidékre ment.~- Ez a! - mondá a paraszt, egy kis homokhalomra
1351  10|                homokhalomra mutatva. - Ezt a két szál rozmaringot az
1352  10|               rozmaringot az asszony tûzte a fejéhez, mert a fejfára
1353  10|              asszony tûzte a fejéhez, mert a fejfára nem lehetett várni.~
1354  10|                  várni.~Merõn, soká nézték a homokhalmot. Aztán, bár
1355  10|                   ellenezte, bementek újra a faluba, hogy köszönjenek
1356  10|                   faluba, hogy köszönjenek a néhai hû dajkájának. A két
1357  10|         köszönjenek a néhai hû dajkájának. A két asszony ott sírt egy-két
1358  10|               Piroska egy kis tejet ivott, a két férfi meg törkölypálinka
1359  10|        törkölypálinka mellett beszélgetett a világ szomorú folyásáról.~
1360  10|               lenni, hogy halvány homlokát a padlóhoz verve sírhasson,
1361  10|                     kiálthasson.~Indultak. A két megmaradt gyermek már
1362  10|                  már pólya nélkül játszott a homokban. Oly kedvesek,
1363  10|                    is, hogy megszabadultak a pajtásuktól.~Piroska ijedt
1364  10|                    Gyerek, gyerek! - mondá a paraszt. Majd hozzátette:~-
1365  10|                     Majd hozzátette:~- Már a maguké bizony se egyik,
1366  10|               gyerek volt. Vállaltam volna a fiamnak. A magaménak, ingyen,
1367  10|                 Vállaltam volna a fiamnak. A magaménak, ingyen, akár
1368  10|                  is érte. De nem bírta ezt a helyet, a vizet, pedig jó;
1369  10|                    nem bírta ezt a helyet, a vizet, pedig jó; erõs volt
1370  11|                                   Pénz áll a családhoz~Bem Gyula beesett
1371  11|                 Pénz van, annyi pénz, mint a szemét; pakolni, sietve,
1372  11|              lélegzetvétele megakadályozta a kiabálásban, annál jobban
1373  11|                hangosabban beszélt kezében a tett - egy köteg papiros,
1374  11|          szemmelláthatólag pénz, sok pénz.~A gyászbaborult házaspár félig
1375  11|                 félig fekvõ helyzetben ült a díványon, azért egy díványon,
1376  11|                   volt. Alig mozdultak meg a helyükön, törõdött kíváncsisággal
1377  11|                 nyomtatványokat. Sándornak a rendõrség jutott az eszébe,
1378  11|                    eszébe, nincs-e valahol a közelben, nem jelentkezik-e
1379  11|                  nem jelentkezik-e nyomban a rendõrség?~- Hol loptad? -
1380  11|                    egy kötõgép mellõl. (Ez a kötõgép úgy került hozzájuk,
1381  11|          visszaküldeni, mert az illetõ sem a címét, sem a nevét nem írta
1382  11|                    illetõ sem a címét, sem a nevét nem írta meg.)~- Kétezer
1383  11|                     kerek kétezer! - szólt a festõ ijedt tisztelettel. -
1384  11|                    hogy megolvassa. Nézték a mûveletet; és bizony egy
1385  11|                  család. Gyula - amennyire a falak engedték - föl és
1386  11|                    szén, se kréta. Pokolba a pékekkel, az ötvenforintos
1387  11|                  méter széles, Belgiumban. A nyomort, azt kiéheztetjük,
1388  11|                  jött, és még sok pénz áll a családhoz!~- Lutri? - kérdé
1389  11|              halkan, de mély jelentõséggel a pénzszámláló asszonyság.~
1390  11|                   pénzszámláló asszonyság.~A festõ megsértõdött, kigombolta
1391  11|                   szerint, hanem egyenesen a szezon dacára öltözködtek.
1392  11|              Piroskának:~- Hát nem tudják? A madonnák, a két madonna
1393  11|                    nem tudják? A madonnák, a két madonna imádkozott értünk
1394  11|                 valamennyi, tárcákat írtak a kiállított madonnákról,
1395  11|                   külön foglalkoztak azzal a szerencsés, nemes és jóízlésû
1396  11|                 mágnásasszonnyal, aki mind a két festményt magához váltotta,
1397  11|                annyit adván, mint amennyit a festõ kért. Vallást változtatott,
1398  11|                  azzal; hogy elkésett maga a király is, aki szintén szerette
1399  11|                 aki szintén szerette volna a madonnákat, de a tárlat
1400  11|            szerette volna a madonnákat, de a tárlat második napján már
1401  11|              második napján már rajta volt a rossz és ízléstelen rámákon
1402  11|                rossz és ízléstelen rámákon a diadalmas, aranyos cédula: „
1403  11|            elolvasta az édes dicséreteket, a nagyobbakat kétszer is,
1404  11|          nagyobbakat kétszer is, amíg maga a festõ kérte:~- Hagyjuk abba,
1405  11|             Hagyjuk abba, ezek nem értenek a piktúrához. Majd a következõ
1406  11|                 értenek a piktúrához. Majd a következõ képeim; ezek -
1407  11|                   egy kissé fáradt hangon. A Robin Sándor széles vállára
1408  11|                    széles vállára hajtotta a fejét, mint egy gyermek:~-
1409  11|                   hozzá. Mohón nyúlt utána a festõ, de egy-két harapást
1410  11|                  igénypörtárgyalásra, mert a szabó lefoglalta a háziasszonyunk
1411  11|                    mert a szabó lefoglalta a háziasszonyunk minden bútorát
1412  11|                       Fizesd ki!~- Ó, nem, a szabónak várnia kell!~-
1413  11|                 adtál, hanem...~- Kint van a kecske, vagy bent?~- Bent.~-
1414  11|              vidámabb, ruganyosabb vagy.~- A régi idõket látod. Az ifjúságot,
1415  11|              Hagyjad, talán el is veszett, a céduláját se találom.~-
1416  11|              magadnak valamit, nyúlj hozzá a pénzhez; ha hozzá nem nyúlsz,
1417  11|                     azzal, hogy kocsin fog a tárgyalásra menni, és jó
1418  11|            juhtúrós galuska? - kérdé újra, a piacra készen.~Néhány másodpercig
1419  11|                   másodpercig nem feleltek a fontos kérdésre. A gyerekképû
1420  11|                feleltek a fontos kérdésre. A gyerekképû asszony és a
1421  11|                    A gyerekképû asszony és a beteg gyermekhez hasonlatos
1422  11|              eltelve, kinéztek az ablakon, a lelkük messzi, messzi járt,
1423  11|                 Piroska is igent bólintott a fejével.~Aztán egyedül maradtak,
1424  11|             maradtak, egymás mellett ültek a díványon, szótlanul, szomorúan.
1425  11|            díványon, szótlanul, szomorúan. A festõnek egyszerre eszébe
1426  11|          fölélénkült:~- Tudja-e, hogy mind a pénz, mind a siker a magáé,
1427  11|                     hogy mind a pénz, mind a siker a magáé, mert magát
1428  11|                  mind a pénz, mind a siker a magáé, mert magát festettem,
1429  11|                   tolakodtam elõre. Minden a magáé, és magától van!~-
1430  11|                     és hideg kezét rátette a derék fiú forró kezére.~-
1431  11|                 nem mondhatom ki az utcán, a kávéházakban nem kiabálhatom,
1432  11|                  kiírnom és megmagyaráznom a szamár újságoknak. Rólam
1433  11|                    mindenkivel, Sándorral, a világgal, magával, meg kell
1434  11|               meghalt? - mondá az asszony.~A festõ nemet intett a halotthalványra
1435  11|              asszony.~A festõ nemet intett a halotthalványra vált arcával.~-
1436  11|                   Bem Gyula leborult eléje a földre.~
1437  12|                                            A hitszegés~Ah, itt most valamely
1438  12|                    melyet büszkén írnak be a szerelem aranykönyvébe hófehér
1439  12|                    lengenek körül-körül...~A festõ átfogá az asszonyka
1440  12|                 megcsókolá lábait, amelyen a cipõcske minden része enni
1441  12|                     Csókjaiba és könnyeibe a férfi e rongyokat megfüröszté,
1442  12|                   forró arcához odaszorítá a kicsiny asszony szegényke
1443  12|                  oly vakmerõen követték el a hitszegést, mintha a legteljesebb
1444  12|                    el a hitszegést, mintha a legteljesebb biztonságban
1445  12|                egész világon. Az asszonyka a férfi fején nyugtatá kezeit,
1446  12|               Gyula, Gyula, mit csinál?...~A festõ föltekintett, ébredt,
1447  12|                hitvesem, és elviszem õt...~A forró, az édes hely, ahol
1448  12|                    nem bírták többé: leült a földre, és úgy beszélt föl
1449  12|                 földre, és úgy beszélt föl a férfihoz.~Gyula háttal fordult
1450  12|             férfihoz.~Gyula háttal fordult a falnak, úgy zokogott hangtalanul.~-
1451  12|                   szereti! - mondá, amikor a beszédhez való ereje megjött.~-
1452  12|                  ismétlé kemény hangon, de a maga hangjától megrémülve.
1453  12|                asszony arca most ragyogott a boldogságtól. A férfira
1454  12|                  ragyogott a boldogságtól. A férfira nézett vágyakozó
1455  12|                kezét, és Bem Gyula elment. A rongyos - de oly becses -
1456  12|                 kék papirosokat ottfeledte a varrógépen, de Piroska még
1457  12|                 markolta föl, és beletömte a némán búcsúzó zsebeibe.~...
1458  12|               Piroska körül. Mindjárt jött a halaskofa, és hozta a halat,
1459  12|                 jött a halaskofa, és hozta a halat, a gyümölcsös a gyümölcsöt.
1460  12|               halaskofa, és hozta a halat, a gyümölcsös a gyümölcsöt.
1461  12|                hozta a halat, a gyümölcsös a gyümölcsöt. A holmit letették,
1462  12|                   gyümölcsös a gyümölcsöt. A holmit letették, Piroska
1463  12|                    talán meg is számlálta.~A fásember fát hozott, pénzt
1464  12|                  ezt megkérte, várjon, míg a mama megjön. A fásember
1465  12|                 várjon, míg a mama megjön. A fásember kedvelte a beszélgetést,
1466  12|                megjön. A fásember kedvelte a beszélgetést, leült a puttonyára,
1467  12|             kedvelte a beszélgetést, leült a puttonyára, és társalgott
1468  12|                  puttonyára, és társalgott a világ soráról, némely szegény
1469  12|              kellemetlen helyzete dacára - a feje volt lefelé - oly gõgös
1470  12|                       mondá az öregasszony a boldogságtól és a fáradtságtól
1471  12|              öregasszony a boldogságtól és a fáradtságtól veresen.~Belefújt
1472  12|             fáradtságtól veresen.~Belefújt a madár pihéi közé, hogy húsának
1473  12|         megcsókolta leányát, s hozzálátott a sütéshez, fõzéshez.~Két
1474  12|                 amikor elkészült. Már sült a pampuska, a galuskához való
1475  12|            elkészült. Már sült a pampuska, a galuskához való forró víz
1476  12|                   az öregasszony, és amint a délután elõbbre haladt,
1477  12|                mindjobban keresett tárgyat a veszekedésre. Sóhajtozott
1478  12|                  veszekedésre. Sóhajtozott a másik lány után, és kisebbítette
1479  12|              kisebbítette ezt, aki nem tud a férfíakkal bánni, egyet
1480  12|                   Legalább ha öltözködnél, a férfi azt kívánja. Olyan
1481  12|               Piroska mosolyogva bólintott a fejével, és nézett, mindegyre
1482  12|            parancsolja!~Piroska kinyitotta a fiókot, és kivette a nagykendõt,
1483  12|            kinyitotta a fiókot, és kivette a nagykendõt, hiányos öltözködése
1484  12|                  gazember nem volt mégsem. A szíve összeszorult. A nagykendõs
1485  12|              mégsem. A szíve összeszorult. A nagykendõs alakra nézett,
1486  13|               ismeretlen, piszkos városban a kiüldözött szegény asszonyka.
1487  13|                    nagykendõben, az éjben, a rendõrök megszólítják, az
1488  13|               Elfordult, hogy el ne árulja a gyöngeségét, igyekezett
1489  13|                     az csak én lehetek. Ez a maga otthona, itt minden
1490  13|                   maga otthona, itt minden a magáé. És az is lesz, amíg
1491  13|                     Méltatlan! - kapta föl a szót Piroska, ismételte,
1492  13|              ismételte, belesúgta maga elé a semmiségbe.~- Méltatlan,
1493  13|                    mindig számíthat. Tudom a kötelességemet, és érzem,
1494  13|                    és csak keveset figyelt a férfira. Most azonban fölnevetett.
1495  13|                 vidámmá tette. Fölkelt, és a Sándor vállára tette a kezét:~-
1496  13|                  és a Sándor vállára tette a kezét:~- Ugyan, ne bántson,
1497  13|               Ugyan, ne bántson, menjen el a zsidó kisasszonyához!~-
1498  13|              váltották. Az ajkán kiserkedt a vér is, talán meg is látszik
1499  13|                 talán meg is látszik ajkán a csók vérzõ, égõ bélyege?
1500  13|                   csók vérzõ, égõ bélyege? A Robin Sándor fejében még