Rész

1501  13|                  Sándor fejében még mindig a szerelmes lány hangja zúgott: „
1502  13|              Piroska helyeslõleg bólintott a fejével, Robin mérgesen
1503  13|                 sem köt össze minket, csak a nyomor!~- Más semmi! - erõsítette
1504  13|            lehajtva, csöndesen, szomorúan.~A nagylelkû szív megint megrebbent,
1505  13|             kezdett beszélni:~- Tisztázzuk a helyzetet. Mi jó támad abból,
1506  13|                    nekünk, nem nekem való!~A rossz vicc megtetszett Sándornak,
1507  13|          nyomorúságos küzdelmeimnek. Soha, a legjobb állapotban sem felejtem
1508  13|           állapotban sem felejtem el, hogy a legkínosabb helyzetekben
1509  13|                 határozzon jövõjére nézve.~A derék fiú finomul beszélt,
1510  13|                   fiú finomul beszélt, nem a maga szavaival fejezte ki
1511  13|                 idõk voltak! - ábrándozott a férfi.~Az asszony az esõt
1512  13|                  fogok gondolni rá. Amikor a szigetre mentünk, kezemben
1513  13|                  mondá az asszony komoran.~A búcsúzó egészen fölmelegedett:~-
1514  13|                   egészen fölmelegedett:~- A mama fõz, persze hogy süt
1515  13|                süssön. Anyagilag én mindig a hátuk mögött maradok, ha
1516  13|                    látnak is. Voltaképpen, a maguk sorsa nagyot fog javulni.
1517  13|                  és azt óhajtotta, hogy ez a felvonásvég mindenképpen
1518  13|                  Küldeni fogok pénzt, hogy a mama kifizethesse a számlákat.
1519  13|                   hogy a mama kifizethesse a számlákat. Talán vele is
1520  13|               legalább lesz valami dolgom. A maga fehérnemûit is rendbe
1521  13|              elvinni. Szégyellném magam... A könyveit, a Gyula skicceit -
1522  13|           Szégyellném magam... A könyveit, a Gyula skicceit - amelyeket
1523  13|             szokásból szerette volna csak, a másik pillanatban már az
1524  13|            izgatottság tüze árasztotta el. A leányos asszony csüggeteg
1525  13|               menni!~Nehezen mondta ki ezt a szót, de csakhamar meg is
1526  13|               Kínos és dühös sírás volt rá a felelet, amely percekig
1527  13|                   Megcsókoltatta egymással a fiatalokat is:~- Micsoda
1528  13|                akkor is megcsókolt, amikor a városba ment végrehajtást
1529  13|               holnapután reggel küldjön el a fehérnemûért!~- Nincs még
1530  13|                   Elváltak. Az öregasszony a rendkívüli kézcsók miatt
1531  13|            föllelkesülve - kikísérte vejét a kapuig.~Piroska az ablakból
1532  13|               ablakból nézte, mint vész el a Robin Sándor alakja a nagy
1533  13|                   el a Robin Sándor alakja a nagy udvarban, léptei még
1534  13|                  esõs estve mindegyre nõl, a kaput becsukják, a gázt
1535  13|                    nõl, a kaput becsukják, a gázt eloltják; tíz óra múlt.
1536  13|              valaha. Homlokát odatapasztja a vizes ablakhoz, födetlen
1537  13|                 nyári hajnal lett, és fent a rózsaszínû felhõkön vidáman
1538  13|                  igen korán fölkelni, hogy a nagy szerelmeket ama nagy
1539  13|                  még azt tudom, hogy ennek a szerelemnek nem találtak
1540  13|                   amilyent találtak, írták a verset, és a muzsikus angyalok
1541  13|               találtak, írták a verset, és a muzsikus angyalok muzsikáltak
1542  14|                               Robin Sándor a parlamentben~Elfelejtett
1543  14|                    venni, gyalog vágott át a belvároson, a Múzeum kerten,
1544  14|                    vágott át a belvároson, a Múzeum kerten, és a maga
1545  14|            belvároson, a Múzeum kerten, és a maga lábán igyekezett a
1546  14|                    a maga lábán igyekezett a képviselõház elé. Az álló
1547  14|               képviselõház elé. Az álló és a hölgykarzatok, az írnokok
1548  14|                 minden habozás nélkül ment a fõbejárathoz. A portás föltartóztatta
1549  14|                nélkül ment a fõbejárathoz. A portás föltartóztatta a
1550  14|                    A portás föltartóztatta a gyalog érkezõt, és megkérdezte,
1551  14|              otthon föltette magában, hogy a lehetõ legszerényebb lesz.~
1552  14|         természetesen újságíró, belenézett a Robin Sándor képébe - amelyrõl
1553  14|              bemutatkoztak, tegezõdtek, és a képviselõnek rögtön egy
1554  14|                 itt vagyok, még nem voltam a klubban, valami félreértések
1555  14|                  fönn, egyenesen idejöttem a Rabszolgatartóhoz!~Még csak
1556  14|                     Még csak küszöbén volt a háznak, és máris annak tolvajnyelvén
1557  14|                  rabszolgatartónak nevezte a miniszterelnököt. Az újságok,
1558  14|            mondanak el: - már kitanították a járásról, úgyhogy a folyosón
1559  14|           kitanították a járásról, úgyhogy a folyosón egész bátran, biztosan
1560  14|                elõre. Elfelejtette levetni a télikabátját, és ezért ugyancsak
1561  14|                ezért ugyancsak melege volt a helyiségben, amelyet erõsen
1562  14|                  fûtöttek, mint faluhelyen a birtokosok ebédlõit. A belsõ
1563  14|          faluhelyen a birtokosok ebédlõit. A belsõ izgalom is melegítette.
1564  14|                      születésén kívül - az a legfontosabb momentum, amikor
1565  14|                     amikor képviselõ lesz. A melegben, a kellemes izgatottságban
1566  14|                képviselõ lesz. A melegben, a kellemes izgatottságban
1567  14|                   és igyekezett arra, hogy a pillanat fontosságát kellõképpen
1568  14|               leányt szorongattak: „Ah, az a büfé, lány van benn, azt
1569  14|                zúgott, morgott, kiáltozott a politika, oly hevesen, hogy
1570  14|                   államtól vagy kitõl. Ezt a vételt némelyek védték,
1571  14|                    talán szintén szerették a fákat - igen hevesen támadták.
1572  14|                    bár szinte tolták elõre a csoportban. A hangulatváltozás
1573  14|                 tolták elõre a csoportban. A hangulatváltozás oka lassú,
1574  14|               azonnal megfigyelte, hogy ez a férfi igen fontos személy
1575  14|                  személy itt, talán egyike a legfontosabbaknak. Nem magas,
1576  14|                    Nem magas, de szélesebb a válla, domborúbb, mint a
1577  14|                   a válla, domborúbb, mint a többié. Másképp fésülködik,
1578  14|               fésülködik, ruházkodik, mint a többi. Sõt még a szeme állása
1579  14|          ruházkodik, mint a többi. Sõt még a szeme állása is más. Túl
1580  14|               szeme állása is más. Túl van a hatvanon, és sem nem kövér,
1581  14|                kövér, sem nem sovány, mint a többi öregek. Izmos és karcsú,
1582  14|               ruhában, akirõl tényleg lerí a polgári ruha. Az arca piros,
1583  14|                  piros, friss, ellentétben a többivel, amelyek a pesti
1584  14|            ellentétben a többivel, amelyek a pesti élettõl; a zárt helyiségekben
1585  14|                   amelyek a pesti élettõl; a zárt helyiségekben való
1586  14|                   nem gutaütésesen veres.)~A fák barátja átvette a szót:
1587  14|                      A fák barátja átvette a szót: másról beszélt, egy
1588  14|                potom pénzen fogja megvenni a földéhes, de még fösvényebb
1589  14|          beszélgetni, és Robin Sándor csak a milliókat hallhatta már;
1590  14|                    és az utolsó akkordok - a százezrek - elvesztek a
1591  14|                    a százezrek - elvesztek a zsivajban, kisebb számok
1592  14|                    sült-fõlt addig, oldalt a padon, ahol képviselõkre,
1593  14|                    ácsorogtak, heveskedtek a folyosó végén. Minden valószínûség
1594  14|                    szerint újságírók, mert a favételrõl már itt többet
1595  14|                  többet tudtak, mint elöl, a végzetes számadatokat, az
1596  14|                egész botrány minden korcát a markukban tartották már,
1597  14|              köztük már meg is vették, sõt a parasztok már föl is lázadtak.~„
1598  14|                    magának, egy kis helyet a lócán, ahol leülhessen és
1599  14|                   leülhessen és bevárhassa a miniszterelnököt. Az újságírók
1600  14|                  engedték ülni maguk mellé a szalmapadra, hátha valami
1601  14|                    Készpénz van?~- Mert az a fõ! - tette hozzá - egynek-másnak -
1602  14|                    minden politika fölött, a folyosóra ereszkedõ füstfelhõknek
1603  14|               fölötte, egészen fölül úszik a pénz, vékony, finom kötegekben,
1604  14|                  milliók is... Lehet, hogy a kókuszszõnyegek, a pádimentom
1605  14|                    hogy a kókuszszõnyegek, a pádimentom alatt, az egész
1606  14|      megállapította magában:~„Úgy látszik, a közgazdasági kérdések a
1607  14|                    a közgazdasági kérdések a legfontosabbak, és én épp
1608  14|                    és én épp ezekhez értek a legkevesebbet. El fogom
1609  14|                    olvasni Smith Ádámot és a többit is. Meg kell tudnom
1610  14|                 többit is. Meg kell tudnom a börze mibenállását. À jour
1611  14|            mibenállását. À jour kell lenni a pénzpiaccal!...”~Nyomban
1612  14|                 akart látni, fölkelt, hogy a könyvtárba induljon. De
1613  14|                    könyvtárba induljon. De a folyosó egyszerre fölviharzott,
1614  14|                 nagy hullámokban becsapott a tanácskozóterembe. Csak
1615  14|                    tanácskozóterembe. Csak a fekete patikáriusok maradtak
1616  14|                 száraz, mindig nyikorgó...~A fás politikus ment el mellettük,
1617  14|                    elsétált elõttük, aztán a csengettyû hívására õ is
1618  14|            csengettyû hívására õ is bement a terembe, hogy meghallgassa
1619  14|                 terembe, hogy meghallgassa a fõnök beszédét.~Robin egyedül
1620  14|             beszédét.~Robin egyedül maradt a gyógyszerészekkel és a hírlapok
1621  14|              maradt a gyógyszerészekkel és a hírlapok kéziratra váró
1622  14|               kezdeni akárkivel is, amikor a világ legszebb szakállú
1623  14|                     ha ma nem, hát holnap. A kabátod, mért nem veted
1624  14|                 kabátod, mért nem veted le a kabátodat?~Egykori fõnöke,
1625  14|                   ügyvéd, kezdte kihámozni a télikabátjából. Szóhoz nem
1626  14|                Neked könnyen ment, te vagy a legszerencsésebb ember a
1627  14|                   a legszerencsésebb ember a világon. Hogy, s mint volt?~
1628  14|             különbözõ fajtájú két gyermeke a magyar hazának édesdeden
1629  14|                 jutott eszembe...~- Tudom, a feleségednek. Tehát a bûbájos
1630  14|               Tudom, a feleségednek. Tehát a bûbájos Hanna a tiéd lett.
1631  14|        feleségednek. Tehát a bûbájos Hanna a tiéd lett. Én is szerettem
1632  14|                    nem is tudtad, hogy van a világon. Nem is hívtatok
1633  14|                   benneteket össze, és nem a pap! Én választottalak el
1634  14|                  pap! Én választottalak el a nyomorúságtól, és vezettelek
1635  14|               nyomorúságtól, és vezettelek a boldogság karjába. Én vagyok
1636  14|              csinálta az asszony, mindjárt a mézeshetekben kieszelte?~-
1637  14|                      Az apja révén ismerte a kerületet. Atyjának ott
1638  14|              kötelezve sokan...~- Mindenki a zsebében volt.~- A program
1639  14|                Mindenki a zsebében volt.~- A program kérdése egy kissé
1640  14|                  lenni?~- Ha jól tudom, te a szélsõ ellenzéken vagy.~-
1641  14|              miféle tárcát választottál? - A rendõrit, persze a rendõrit.
1642  14|         választottál? - A rendõrit, persze a rendõrit. Én fogom megkreálni,
1643  14|                 fogom megkreálni, arra van a legnagyobb szükség, tudom
1644  14|                     Ha egyszer majd - mint a Gogol revizorja - végigmennék
1645  14|                     pedig erõs érzékem van a törvény iránt, és tisztelem
1646  14|                törvény iránt, és tisztelem a jogállamot... De a viszonyok
1647  14|               tisztelem a jogállamot... De a viszonyok kedvezõek a bûnnek,
1648  14|                   De a viszonyok kedvezõek a bûnnek, mint a sok esõ az
1649  14|                   kedvezõek a bûnnek, mint a sok esõ az erdei gombának.
1650  14|                 sok esõ az erdei gombának. A sok spóra mind nõl, nõl,
1651  14|                    akar emelkedni, magasan a föld színe fölött, fõként
1652  14|                  föld színe fölött, fõként a champignon, az úri gomba...
1653  14|                champignon, az úri gomba... A kiválóság, a jólétre való
1654  14|                  úri gomba... A kiválóság, a jólétre való vágy, egymás
1655  14|                 vágy, egymás majmolása, de a vágy egy tehermentes földbirtok,
1656  14|                    az újságírókkal, fõképp a törvényszéki rovatok vezetõivel,
1657  14|                    egyszer bejöttél közénk a parlamentbe.~Robin Sándor
1658  14|                Homályos vágya támadt ennek a kígyónak a fejét összetapodni,
1659  14|                    támadt ennek a kígyónak a fejét összetapodni, fekete
1660  14|                   Az ügyvéd folytatá:~- Az a kellemes, ha valakinek a
1661  14|                   a kellemes, ha valakinek a mandátum, mint egy piros
1662  14|                     Mindig, de mindig csak a nõk csináltak embert abból,
1663  14|                belehalt, tízszer kitagadta a leányát, és tízszer visszakönyörgött
1664  14|                 egy nõ, aki ez idõ szerint a legjobb politikus az országban!
1665  14|                persze hogy gyõztetek, mert a szerelemnek gyõznie kell!~-
1666  14|                    megölelte:~- Még mindig a legnemesebb, még mindig
1667  14|                    legnemesebb, még mindig a leggyöngédebb és legszebb
1668  14|                  vagy! Te vagy az üdvöske. A parlament beléd fog szeretni,
1669  14|                   friss és nagy tehetség!” A címered rendben van, kifolyamodtad
1670  14|                 rendben van, kifolyamodtad a régit... Ha nincs, ne szégyelljed,
1671  14|                   lõni pisztolyból?~- Menj a pokolba! - kiáltott föl
1672  14|           erõszakkal szabadította ki magát a tréfálkozó karjai közül.
1673  14|                komikus siránkozással, majd a súgást tettetve, hozzáfûzte:~-
1674  14|              hozzáfûzte:~- Erõd van, és ez a fõ mégis... Még mindig a
1675  14|                   a fõ mégis... Még mindig a testi erõ a legfõbb a nyilvános,
1676  14|                     Még mindig a testi erõ a legfõbb a nyilvános, fõképp
1677  14|               mindig a testi erõ a legfõbb a nyilvános, fõképp pedig
1678  14|                    nyilvános, fõképp pedig a politikai életben. Akinek
1679  14|               vogue volt e pillanatban. De a tanácskozóterembõl elkeseredett,
1680  14|                    egymást, sietek - mondá a képviselõ, boldogan az izgalomtól.
1681  14|                    kezet szorítson vele:~- A viszontlátásra, ha másutt
1682  14|               nagyon erkölcsös, egyszerre! A férfi nemkülönben. (A festõ
1683  14|           egyszerre! A férfi nemkülönben. (A festõ mind bolond, valamennyit
1684  14|                    valamennyit kihordatnám a határból.) Külön háztartásban
1685  14|                  Külön háztartásban élnek. A kezét csókolja, erkölcsi
1686  14|                  koszton, olyan zöld, mint a képei. Csak a nyakravalója
1687  14|                   zöld, mint a képei. Csak a nyakravalója él; egész függönyöket
1688  14|                  az? Annyi pénze van, mint a szemét, szemetel is vele.
1689  14|                     és senki úgy nem örült a sikerednek. Akartok találkozni,
1690  14|                 fõnökének alakját elnyelte a tanácskozóterem ajtajának
1691  14|          meggondolta, késõbbre halasztotta a dolgot, és újra leült, szemben
1692  14|                     és újra leült, szemben a gyógyszerészekkel.~Úgy érezte,
1693  14|                   amíg erõsen észreveszik. A várakozást is nagyon megutálta.~„
1694  14|           várakozást is nagyon megutálta.~„A szolgaság újra kezdõdik,
1695  14|              csakhogy más formában!” - ezt a megfigyelést tette, mert
1696  14|                    szolgát parancsolt elõ, a kabátját annak átadta, és
1697  14|                   uraskodott. Aztán bement a hírlapírók karzatára, rálépett
1698  14|                 karzatára, rálépett egynek a lábára, ráhajolt egy másiknak
1699  14|              lábára, ráhajolt egy másiknak a vállára, amire ezek megnyugodtak,
1700  14|                 szemmel most látta elõször a képviselõházat, a voltaképpeni
1701  14|                  elõször a képviselõházat, a voltaképpeni törvényhozást,
1702  14|              szenvedélyek szántották végig a nagy férfitársaság ismerõs,
1703  14|                   színesen - nem úgy, mint a folyosón.~A becsületes verekedés
1704  14|                  nem úgy, mint a folyosón.~A becsületes verekedés hangulata
1705  14|            hangulata emelkedett, erõsödött a teremben, és ez tetszett
1706  14|                 tetszett neki, mert illett a maga hangulatához. „Csülökre,
1707  14|                    sem jutott, hogy miért.~A „miért” halkan beszélt a
1708  14|                   A „miért” halkan beszélt a zúgó, az izgatott tömegben.
1709  14|               tûzbe, füstbe, bûzbe borult: a leggyengébb, a legöregebb,
1710  14|               bûzbe borult: a leggyengébb, a legöregebb, a legszánalmasabb
1711  14|                 leggyengébb, a legöregebb, a legszánalmasabb és a legnyugodtabb
1712  14|           legöregebb, a legszánalmasabb és a legnyugodtabb mindnyájuk
1713  14|                 koldus tolakodott volna be a társaságba. Egy sovány,
1714  14|                     éhenholt kis kéregetõ, a miniszterelnök.~Másfél órás
1715  14|               Elõbb azonban - fölhasználva a nagy lármát - pihent egyet,
1716  14|                  széttekintett.~Csakugyan, a ház legnehezebb napjai közül
1717  14|              viszketeg arra kényszerítette a képviselõket, hogy a maguk
1718  14|        kényszerítette a képviselõket, hogy a maguk zárt testületét lesilányítsák
1719  14|                   testületét lesilányítsák a kint leskelõdõ közönség,
1720  14|                   ország elõtt. Kifeküdtek a napos homokra, és mutogatták -
1721  14|                piszkálták, mérgesítették - a csúf sebeiket.~Bûnösök vádoltak
1722  14|                magukhoz hasonló bûnösöket, a sánta a sántát csúfolta,
1723  14|                 hasonló bûnösöket, a sánta a sántát csúfolta, és vak
1724  14|                   csúfolta, és vak vetette a világtalannak szemére, hogy
1725  14|               harciasan bégettek, de ebbõl a harciasságból kiérzett a
1726  14|                   a harciasságból kiérzett a félelem. Ha hirtelen megjelenik
1727  14|               törvényhozó gyülekezetet.~De a miniszterelnök épp ezt a -
1728  14|                   a miniszterelnök épp ezt a - in effigie közeledõ -
1729  14|                    vásárló képviselõt, aki a haragtól pirosan, de hideg
1730  14|                hideg gõggel ült helyén, és a sorára várt, amíg ellenfelei
1731  14|                   kidühöngik magukat, amíg a miniszterelnök fényesen
1732  14|                   és bizalmat szavaz neki.~A kis, sovány kellékes - a
1733  14|                   A kis, sovány kellékes - a mindenható, maga az egész
1734  14|                    az egész házra rányomta a bélyegét, és akinek lelke
1735  14|                    éltette - most fölhúzta a vállait, és abbahagyta a
1736  14|                   a vállait, és abbahagyta a beszédét, várt addig, amíg
1737  14|                 beszédét, várt addig, amíg a szörnyû zsivaj lecsöndesül.
1738  14|            tódította nagy keserûséggel egy a testõrök közül, pohos, kisfejû
1739  14|            törvényjavaslattá alakította át a pártvezér érzését:~- Összeférhetetlenségi
1740  14|                     Szamár! - köszönte meg a miniszterelnök a szegény
1741  14|              köszönte meg a miniszterelnök a szegény úr önfeláldozását,
1742  14|                 fölvevén mosolygó álarcát, a mérsékelt zajban egyszerre
1743  14|          beszédének pointejét.~Ráterítette a vizeslepedõt arra, aki vádolta
1744  14|              míveletet bizonyított reá, és a nagyhangú vádlóból egyszerre
1745  14|                nekiment az oldalnak, amely a törékeny embert taktikai
1746  14|         legazemberezte mindezeket, úgyhogy a végén az egész politikai
1747  14|               párbajügy lett, egy embernek a dolga vagy ötven ellen.~
1748  14|                  jött gratulálni. De amint a miniszterelnök kiment, harcias
1749  14|                vonult õ is, magára hagyván a megütõdött házat, amely
1750  14|                 tisztikaszínóvá változott. A párbajképtelenség ideálja,
1751  14|                 párbajképtelenség ideálja, a Robin Sándor ügyvéd barátja
1752  14|                   barátja játszotta persze a fõszerepet, ágált a legjobban.~
1753  14|                 persze a fõszerepet, ágált a legjobban.~Robin Sándor
1754  14|               hirtelen eszébe jutott, hogy a miniszterelnök beszédjének
1755  14|                aztán kiment.~Kevésvártatva a miniszterelnöknek egy levelet
1756  14|                    be, és úgyszólván ebbõl a levélbõl olvasta ki a megsemmisítõ
1757  14|                ebbõl a levélbõl olvasta ki a megsemmisítõ csattanót.
1758  14|           megsemmisítõ csattanót. Tehát ez a detektív, ez, aki a túloldalról
1759  14|               Tehát ez a detektív, ez, aki a túloldalról a legjobban
1760  14|            detektív, ez, aki a túloldalról a legjobban kiabált!~A hézagos,
1761  14|           túloldalról a legjobban kiabált!~A hézagos, de világító megfigyelés,
1762  14|                   de világító megfigyelés, a kéz és láb nélkül való,
1763  14|                  igazságot tegyen, és hogy a skandalumot a maga pártjának
1764  14|              tegyen, és hogy a skandalumot a maga pártjának céljaira
1765  14|               céljaira fölhasználja.~- Hol a miniszterelnök? - kiáltotta
1766  14|           miniszterelnök? - kiáltotta most a ház.~Robin Sándornak is
1767  14|                  végre. Mindenki tódult be a házba, és õ kiment.~A folyosó
1768  14|                   be a házba, és õ kiment.~A folyosó végén épp a szobájából
1769  14|                kiment.~A folyosó végén épp a szobájából jött ki a kormányelnök,
1770  14|                   épp a szobájából jött ki a kormányelnök, hogy bemenjen
1771  14|                kormányelnök, hogy bemenjen a büfébe, amikor feléje sietett
1772  14|                    õket, és megfigyelhette a különös jelenetet, amelyet
1773  14|                   most még nem értett meg.~A képviselõ mosolyogva üdvözölte
1774  14|                  az félrefordította fejét. A képviselõ kérdõ tekintetet
1775  14|                   Nem, dolgom van! - mondá a miniszter szárazon, majd
1776  14|          hozzátette:~- Menj be, és vigyázz a bõrödre!~Azzal bement a
1777  14|                    a bõrödre!~Azzal bement a büfébe, és kevésvártatva
1778  14|       kevésvártatva oda kérette be magához a jelentkezõ új párthívet,
1779  14|           gorombaságokat beszélniök: ültek a büfé mögött, az orrukat
1780  14|        tiszteletteljes tekintetet vetettek a meggörbült aggastyán felé,
1781  14|               magyar konyakot ivott hozzá. A férfi pincérek tiszteletteljes
1782  14|                   Õ maga öntött konyakot - a reszketõ kezével - Robin
1783  14|                magát bemutató mondókájára. A harmadik pohár pálinka után
1784  14|                volna. Nem te voltál? Akkor a bátyád volt. Megütötted
1785  14|                bátyád volt. Megütötted már a huszonnégy évet?~- Most
1786  14|                     Az aggastyán bólintott a fejével, sem helyeslést,
1787  14|               elítélést nem fejezett ki ez a mozdulat. Az új képviselõ
1788  14|                    próbált valamit hebegni a liberalizmusról.~Az aggastyán
1789  14|                   Az aggastyán megmozgatta a sovány karját, amivel talán
1790  14|                     Nem így képzelte õ ezt a találkozást! Úgy gondolta,
1791  14|                vetnek neki, rá sem néznek.~A negyedik pohár után a vezér
1792  14|              néznek.~A negyedik pohár után a vezér mégis melegebb lett.
1793  14|               Megkérdezte, hogyan folyt le a választás, és igen meg volt
1794  14|              megkérdezte, hogy bent volt-e a beszéde alatt, és mindenképpen
1795  14|                mindenképpen biztatta, hogy a beszédrõl nyilatkozzék,
1796  14|                bókot mondjon. Megveregette a Robin vállát:~- Nem lett
1797  14|                 még kint maradni? Dolgozni a vármegyénél, vagy valamelyik
1798  14|                    tette, olyant, amilyent a liberalizmus emlegetésénél
1799  14|                 emlegetésénél cselekedett.~A büfé-lányok most megrebbentek,
1800  14|             büfé-lányok most megrebbentek, a tanácskozóteremben roppant
1801  14|          föltápászkodott. Belekapaszkodott a fiatalember karjába:~- Gyerünk
1802  14|                   és akivel lehet.~Egészen a zöld függönyig, a bejáróig
1803  14|                  Egészen a zöld függönyig, a bejáróig kísértette magát,
1804  14|                   hogy kibeszélhesse magát a feleségével. De nem volt
1805  14|                egyik állami földet akart - a segédelmével - bérbe venni,
1806  14|                   más igaztalanságot várt, a harmadik, a legnagyobb gazember,
1807  14|           igaztalanságot várt, a harmadik, a legnagyobb gazember, valami
1808  14|             vágyott. Megjött az édesatyja, a végrehajtó, a vidékrõl,
1809  14|                   édesatyja, a végrehajtó, a vidékrõl, hogy a fia neveztesse
1810  14|               végrehajtó, a vidékrõl, hogy a fia neveztesse ki albírónak.~
1811  14|                   csaknem elkergette õket.~A felesége, Hanna, csudálkozva
1812  14|                  mentek, mint minden este. A férfi frakkban, az asszony
1813  14|                ruhában, púderozott hajjal.~A kocsi elõállott.~
1814  15|           törvényeket hoz~Tehát elérkezett a fiákerig, belevágta magát,
1815  15|                 kissé merev. És e tartás - a kétfogatúban - rövid idő
1816  15|               bizonyos nevet szerzett neki a városban, sőt politikai
1817  15|                     Szépen és keményen ült a helyén, és ez valami, sokkal
1818  15|                    nem avatott olvasóm. És a kalapjait is jól válogatta
1819  15|             Csakhamar rájött arra is, hogy a politikai életnek van egy
1820  15|                  nem hívságos kötelessége: a kártya.~Szegény, agyonrágalmazott
1821  15|                    kártya! Te tartod össze a széthúzó elemeket, a pártfegyelem
1822  15|                 össze a széthúzó elemeket, a pártfegyelem testén te vagy
1823  15|                    okozol: állandó és nagy a szolgálat, amit cselekszel.
1824  15|              pihentetője és megnyugtatója, a becsület próbája, a ravaszság
1825  15|         megnyugtatója, a becsület próbája, a ravaszság köszörűköve: a
1826  15|                   a ravaszság köszörűköve: a Robin Sándor nevében - és
1827  15|                     üdvözöllek téged, mint a legkiműveltebb magyar iskolát! -
1828  15|              bizony, nem volt bolond...~De a készpénze sem engedte mindig.
1829  15|              készpénze sem engedte mindig. A fiáker az más, azt Hanna
1830  15|                  minden elsején, mert mint a kor kitűnő ismerője - bár
1831  15|                  kor kitűnő ismerője - bár a pénzt igen tisztelte - csakhamar
1832  15|                   napon át, fel Budára, le a klubba, gyorsan vágtatni
1833  15|                   higgyék, és erre legjobb a folyton viselt „fiáker-rend”,
1834  15|                amelyet nem őfelsége, hanem a mágnások alapítottak, mint
1835  15|               Sándor igen jól érezte magát a fiákerben, néha azonban -
1836  15|          omnibusz-idők sok emléke, izgatta a kérdés: mi lett sok elhagyott
1837  15|                  sok elhagyott barátjával? A kerekek egyhangú zajában
1838  15|                él-e, hal-e Bem Gyula?”~„És a szegény, a drága, a jó,
1839  15|                 Bem Gyula?”~„És a szegény, a drága, a jó, a gyerekarcú
1840  15|                     És a szegény, a drága, a jó, a gyerekarcú Piroska?” „
1841  15|                    szegény, a drága, a jó, a gyerekarcú Piroska?” „Komisz
1842  15|               hajtatott, ahol - ezidõben - a „lécember” lakik vala. Ama
1843  15|                  aki miként Salamon király a madarak nyelvét értette -
1844  15|                   nyelvét értette - tudott a tanárok nyelvén, és bár
1845  15|           különféle vizsgálatokon, másokat a legnehezebb körülmények
1846  15|             körülmények között átúsztatott a legsûrûbb és legsodróbb
1847  15|                    és szép szeretõi voltak a jóakaratú zugprofesszornak,
1848  15|            jóakaratú zugprofesszornak, aki a jogtudomány kompromittálása
1849  15|                 érdemeket szerzett magának a hazában, sõt a határokon
1850  15|            szerzett magának a hazában, sõt a határokon túl is. Kár, hogy
1851  15|                  hogy olyan sovány volt...~A hintóban, egymás mellett
1852  15|                   hevert - Robin mellett - a fiáker ülésén. Ügyvéd lett,
1853  15|                  el ismeretlenül. Õ akarta a kocsit fizetni, a maga zsebébõl,
1854  15|                   akarta a kocsit fizetni, a maga zsebébõl, és amikor
1855  15|                   maga fizette, napközben, a rendes idõn kívül, hozzája
1856  15|                 idõn kívül, hozzája lépett a felesége és megcsókolta.
1857  15|                Sándor, magában, napközben, a rendes idõben, gyakorta.~
1858  15|                 lassan, észrevétlen õ lett a paripa, amelyet egy asszony
1859  15|                    spanyol táncosnõk, akik a végén elvesztik az eszüket,
1860  15|                  eszüket, hogy elveszítsék a férfiak eszét. A férfiak
1861  15|               elveszítsék a férfiak eszét. A férfiak duhaj indulatszavát
1862  15|                     és villant, mozgott az a tûzszínû kis szörnyeteg,
1863  15|                    kis szörnyeteg, amelyet a legszigorúbb férfiú és a
1864  15|                   a legszigorúbb férfiú és a legobjektívebb akadémikus
1865  15|                    közé tartozott, akiknek a magok okossága épp elég
1866  15|                 akik sohasem bocsátják meg a természetnek, hogy nem szülte
1867  15|                  véget ér, oly pihét, mint a délszaki húsos virágokon,
1868  15|                  délszaki húsos virágokon, a finom és gyengéd szirmú
1869  15|               húsevõkön...~- Ne avatkozzál a dolgaimba! - szólt Sándor
1870  15|                   volt csaknem mindég, aki a bûnbocsánatért esdekelt,
1871  15|                 tudni akarta az urának, de a maga gondolatait nem mondta
1872  15|                   nem mondta meg senkinek. A Sándor apjával volt még
1873  15|                    Sándor apjával volt még a legbizalmasabb, azzal sokat
1874  15|      legbizalmasabb, azzal sokat beszéltek a Sándor jövendõjérõl:~- A
1875  15|                   a Sándor jövendõjérõl:~- A fõ az - mondá az asszony -,
1876  15|                 mit akar ez? Mi lett abból a leányból, aki hónaposszobában
1877  15|                   velem lakni, és gyûlölte a pénzt, amely mennél több,
1878  15|                több, annál jobban tele van a gonoszság, hiúság, az egész
1879  15|                 szoknyája belsõ fodraihoz. A régi lány nincs többé, megváltozott
1880  15|             megváltozott és újra született a maga halálos nagy szerelmi
1881  15|             egészséges lett, mint az apja, a nagyapja!”~- No, maga se
1882  15|               válaszolta az asszony, tudva a múltat, de nem emlékezve
1883  15|                    lányok, augusztusi égen a felhõ nem változik meg úgy,
1884  15|                   kétszer - hevesen süt rá a nap, és azzal úgy megváltozik,
1885  15|                    vészterhes, mély, piros a széle, fekete a mélye, felszabadult
1886  15|                mély, piros a széle, fekete a mélye, felszabadult titkos
1887  15|              villognak és cikáznak benne - a felhõben persze.~- Maga
1888  15|                  én eszemet is kicsavarták a maguk könyvei, de én visszacsavartam.
1889  15|             visszacsavartam. Mert szeretem a pénzt? Szeretem bizony.
1890  15|                   és nagyapának igaza van: a pénz a legszebb dolog a
1891  15|               nagyapának igaza van: a pénz a legszebb dolog a világon,
1892  15|                    a pénz a legszebb dolog a világon, mert mindent lehet
1893  15|                   igazság erõs -, szeretem a pénzt enmagáért, mert szép
1894  15|                mert az erõket kiegyenlíti, a hatalmat fékentartja és
1895  15|           elmosolyodott, felizgatódott, és a kínos vitának forró csók
1896  15|                    vitának forró csók lett a csattanója:~- Milyen jól
1897  15|                  Milyen jól áll magának ez a tettetett gonoszság!~- Nem
1898  15|              tettetés. Maga tudja, hogy én a szegényt szeretem, és adok
1899  15|                   hiányzanék, kinevetnének a családban, hogy ilyen okos
1900  15|                  Majd ha gazdagok leszünk, a nagyapa meghal! - Ámbár
1901  15|                   nézve súlyos. De az volt a természete, mint minden
1902  15|                 minden szerelmes férfinak, a vakság, amit az a bizonyos
1903  15|                férfinak, a vakság, amit az a bizonyos rózsaszín vagy
1904  15|                   nem ismernek kellõképpen a szegény szemorvosok. Mi,
1905  15|                poétanép, próbáljuk keresni a kór- és gyógytanát, és ezalatt
1906  15|             asszony, és magától elhárítván a férfit, véget akart vetni
1907  15|                  férfit, véget akart vetni a vitának. Kivette a zsebébõl
1908  15|                   vetni a vitának. Kivette a zsebébõl kis vasóráját:~-
1909  16|                                            A vacsoraügy~Egyszer, egy
1910  16|                     egy este - tavasszal - a fiatal politikus és neje
1911  16|                   eddegélnek, látják, hogy a szabad tûzön halászlét fõz
1912  16|                 szabad tûzön halászlét fõz a kocsmáros fia, aki Szegedrõl
1913  16|               Szegeden.) Zsír nélkül fõzte a halászlét, a pesti szokás
1914  16|                  nélkül fõzte a halászlét, a pesti szokás ellenére. Robin
1915  16|                    mellett foglalt állást. A jobb érzésû férfiakban különben
1916  16|                  férfiakban különben is él a hal kultusza és a mezei
1917  16|                    is él a hal kultusza és a mezei ételek költészete.
1918  16|            vacsorázó - politikus föltámadt a hotel-kocsma ellen, házi
1919  16|                    lehet kineveztetni, még a régi hóhért is õk nyugdíjaztatták,
1920  16|                 neveztessenek ki helyébe.) A nagyszabású, politikai,
1921  16|                magánfogatokon bekalandozta a várost, amelyet nemigen
1922  16|              ismertek, mert hiába ugráltak a központban évek óta, alapjában
1923  16|                éhezének, amikor eljutottak a Sándorék kocsmájáig, amely
1924  16|                    kocsmájáig, amely elõtt a rendkívül ügyes fiáker állott.~-
1925  16|               kosztnak kell lenni! - szólt a leendõ igazságügyminiszter,
1926  16|                   nagyon.~- Meglátszik, ki a jó megfigyelõ! - mondá az
1927  16|               fogait is fölemlítette. Hogy a feleségével van, azt nem
1928  16|                Leültek, pompásan ettek, és a természetes módon fõzött
1929  16|       vacsorálópontokat, az igazi rác hal, a birkapörkölt, a túrós galuska,
1930  16|                   rác hal, a birkapörkölt, a túrós galuska, a tejes puliszka,
1931  16|             birkapörkölt, a túrós galuska, a tejes puliszka, a madárhús,
1932  16|                 galuska, a tejes puliszka, a madárhús, õsi töltött káposzta
1933  16|                   élni tudó és tehetséges.~A szép asszony pedig kurizált
1934  16|                   politikusok valának, túl a negyvenen...~Elhatározták,
1935  16|            vacsoráló társaságukba, és hogy a törvényhozás körül szerepet
1936  16|                  az szép éjszaka volt, ami a vacsora után következett.
1937  16|                     az ezüst kecske eltûnt a kezébõl, most érezte elõször,
1938  16|                   hogy valaki keményen áll a helyén, és lesz belõle valami.
1939  16|               egészen másképp érezte magát a klubban. Szóltak hozzá,
1940  16|                elhaladt. Kártyázni hívták, a felesége hogylétérõl tudakozódtak,
1941  16|                  hogylétérõl tudakozódtak, a sok paprika nem ártott-e
1942  17|                     Sándor vízikirály lesz~A nyár is elkövetkezett. A
1943  17|                   A nyár is elkövetkezett. A Sándor vezette vacsorázó
1944  17|                  csak egy várost öntött ki a sok rakoncátlan folyó, állóvíz,
1945  17|             kinevezni, csak egyet. És mind a három férfiúnak kitûnõek
1946  17|                  férfiúnak kitûnõek voltak a tehetségei: kettõ az anyagi
1947  17|                földszabályozás keretében - a harmadik, bár oly jó módban
1948  17|                  éhes volt, tenni vágyott.~A három érdekeltség - nem
1949  17|                    három érdekeltség - nem a szerencsétlen vidék - három
1950  17|                három hatalmasság ugyancsak a talpára állott, keményen
1951  17|            ellenzék kitûnõen érezte magát, a kormány bizonytalanul. Igaz,
1952  17|                   nem az elõrehaladás, nem a reklám kedvéért, hanem,
1953  17|                   be furcsa - terrorizálta a terrorizálókat.~- Erélyes,
1954  17|                  egész ember! - mondá róla a legtöbb úr, akit testével
1955  17|               magyar tehetség! - tódította a leendõ igazságügyminiszter,
1956  17|                   igazságügyminiszter, aki a szavát is alig hallotta,
1957  17|          áhítatosan, tekintetével rátapadt a beszélõ ajkára.~- A felesége
1958  17|               rátapadt a beszélõ ajkára.~- A felesége a legokosabb nõszemély,
1959  17|               beszélõ ajkára.~- A felesége a legokosabb nõszemély, akivel
1960  17|               életben találkoztam! - mondá a vacsorázó miniszter, akinek
1961  17|                   energikusabban kurizált.~A miniszterelnök gyanakodva
1962  17|        miniszterelnök gyanakodva hallgatta a dicséreteket. Elkedvetlenedve
1963  17|                   egyszerre összeráncolván a homlokát - neki jutott eszébe
1964  17|                    jutott eszébe valami:~- A vízibiztosságot ezzel lehetne
1965  17|                   lehetne megoldani. ~- És a három?~- Ha egy negyedik
1966  17|                      De új ember, mellõzni a régieket?~- Valamennyi régit
1967  17|                  kegyelmes uram. Megmentem a vidéket!~- No, no! - jegyezte
1968  17|              ezután való éjszaka volt csak a boldog éjszaka, sõt a reggel
1969  17|                 csak a boldog éjszaka, sõt a reggel is.~Hanna pakolás
1970  17|               Vízikirály!~Másnap kikísérte a vasúthoz, a kupéba is fölment,
1971  17|               Másnap kikísérte a vasúthoz, a kupéba is fölment, és ott
1972  17|                  kupéba is fölment, és ott a fülébe súgta:~- Be ne hagyjad
1973  17|                  bele, hogy aki látta õket a peronon - és nem ismerte -
1974  17|                    az ellenõrök, kalauzok, a hálókocsi emberei, az utazóközönség.
1975  17|              köszönt vissza, gyönyörködött a hangja édességében, szíve
1976  17|              együtt élvezve azt, hogy íme, a tömeg fölé került, mintha
1977  17|             kedvesen. Testileg érezték ezt a felülkerekedést, és Hanna
1978  17|                  legjobban minden boltban. A dicsõség azért jó, mert
1979  17|                  mert kétszeres értéket ád a pénznek, és akinek nagy
1980  17|                    pénznek, és akinek nagy a híre, azt nem merik megcsalni.~-
1981  17|                  merik megcsalni.~- Megint a csalás, ez a maga marotte-ja!~-
1982  17|           megcsalni.~- Megint a csalás, ez a maga marotte-ja!~- Igaz,
1983  17|                  nem tudom elviselni annak a gondolatát, hogy engem valaki
1984  17|                 megcsaljon. Nálunk otthon, a nagyapámnál láttam, ott
1985  17|                    összecsókolni, akár itt a pályaudvaron, a közönség
1986  17|                   akár itt a pályaudvaron, a közönség elõtt. Csókolództak
1987  17|                   Csókolództak is, egészen a harmadik csengetésig, amikor
1988  17|                    és ha akarja, megcsalja a gyerek is!~Ölelkeztek, elváltak,
1989  18|                volt rendes nõi társaságuk. A társaságbeli dámák is szerettek
1990  18|                mégis megjelent, sõt eljött a vacsorázó miniszter felesége,
1991  18|                    hölgyecske, aki folyton a naivát - mégpedig a korlátolt
1992  18|                folyton a naivát - mégpedig a korlátolt fajtájút - játszotta,
1993  18|             parancsolt; voltaképpen õ volt a miniszter, bizonyos tekintetben
1994  18|             osztogatott, mintha maga volna a király, de hogy milyenek
1995  18|                  bizony én meg nem mondom. A Hanna rokonságából is beeresztettek
1996  18|                 volt, és úgy az urak, mint a hölgyek - a hosszú nyaralás
1997  18|                  az urak, mint a hölgyek - a hosszú nyaralás után - nagyon
1998  18|                    az egymás társaságának, a budapesti levegõnek, a csilláros
1999  18|                     a budapesti levegõnek, a csilláros éjszakának, a
2000  18|                    a csilláros éjszakának, a házias, de nagyszabású lumpolásnak,