Rész

2001  18|                 mélyen kivágott - ruhában, a nagy szalonban várta és
2002  18|                 szalonban várta és fogadta a vendégeket. Egészen másképp
2003  18|                    fésülve, mint rendesen. A fején gyémántos agraffe-ok,
2004  18|                fején gyémántos agraffe-ok, a fülében nagy briliáns butonok.~
2005  18|                mint amilyen volt rendesen.~A ragyogó szépségben volt
2006  18|                  valami zavaró, aggasztó - a homloka. Nyílt, magas és
2007  18|                   mint egy férfié, és ezen a homlokon legnõiesebb, legérzékibb
2008  18|                   nyugtalanító hatást tett a nõkre is. Sima, erõs álla,
2009  18|                    töltötték meg körülötte a levegõt. Az elektricitásnak
2010  18|               határozott neme ez, amelytõl a fáradtabb férfiak is megremegnek
2011  18|                     s néha külsejükben is. A nem fáradtak pedig egyszerûen
2012  18|               részint édes tünetek között.~A szeme is megváltozott Hannának,
2013  18|                 betegség tükrözõdött ebben a fényességben, amely az egyik
2014  18|                    egyszersmind mosolygás, a másik percben pedig fenyegetõ
2015  18|                        Hová gondol - mondá a miniszterné.~Fürkészõleg
2016  18|         miniszterné.~Fürkészõleg néztek rá a már megérkezett hölgyek,
2017  18|              hölgyek, profanáló mohósággal a férfiak. Sándor izgatottan
2018  18|                    az egész vendégsereget, a hölgyeket is.~Ó, hogy unta
2019  18|                    Ne komédiázzon! - súgta a fülébe Sándor, elpirulva
2020  18|                   fülébe Sándor, elpirulva a haragtól.~- Mindig azt teszem,
2021  18|             feleségével, akinek eredetérõl a legregényesebb hírek keltek
2022  18|                    volt, mielõtt férjéhez, a magyar vizek egyik legfõbb
2023  18|                     amíg Robin Sándor lent a kubikosai között élt, és
2024  18|                    azalatt ismerkedett meg a hivatalnoknéval, akit -
2025  18|           befolyásos ura miatt - meghívott a nagy vacsorára is.~Robin
2026  18|           Fölkiáltott meglepetésében, mert a Piroska eltûnt testvérét
2027  18|                   megismerte. Karon fogta, a terem egy ablakához vezette,
2028  18|               csupa áldozat. Tudja-e, hogy a mama megint összekerült
2029  18|                    mama megint összekerült a papával? Trafikjuk és lottójuk
2030  18|                 van, csakhogy apa elszívja a szivarokat, mama ellutrizza
2031  18|                szivarokat, mama ellutrizza a lottót. Még jobb volna,
2032  18|                   ismert meg! No, legalább a szüleim öregségükre mégis
2033  18|                 magára, jó volna, ha maga, a nagy new-foundlandi, itt
2034  18|                Lássa, már idenéz, már leli a hideg...~A magasrangú hivatalnok
2035  18|                idenéz, már leli a hideg...~A magasrangú hivatalnok közeledett,
2036  18|          magasrangú hivatalnok közeledett, a Piroska nénje hangot változtatott
2037  18|                   hetven évvel, kikotortuk a régi ügyvédi oklevelét,
2038  18|                csinál nekem, beleavatkozik a dolgaimba... Szegény, beteges!~-
2039  18|                    Tudom, hogy jól vannak. A mi drága szép lányunk jó
2040  18|                 csinált!~- Nem mondhatnám, a házi zsenije állandóan haldoklik,
2041  18|                   sietnek, néha meg várják a tavaszt...~A fõ vízihivatalnok
2042  18|                    meg várják a tavaszt...~A fõ vízihivatalnok elválasztotta
2043  18|             vaddisznó szalonnával kezdték. A merész és szép kezdet fölvidámította
2044  18|                 szép kezdet fölvidámította a borús hangulatú férfiakat
2045  18|                    hangulatú férfiakat is. A különféle fajtájú emberek
2046  18|                   és kínálgatták egymásnak a népszerû és jó eledeleket.
2047  18|                 népszerû és jó eledeleket. A miniszterné szemei is megtüzesedtek,
2048  18|            megtüzesedtek, dicsérte magában a Robin Sándor vacsoraötleteit,
2049  18|           föltüzelvén két pohár rajnaival, a fiatal kormánybiztost mindjárt
2050  18|                  Minden lakosztály nyitva, a legutolsó szoba csak félig-meddig.
2051  18|                 fehér bársony hálószobára. A vendégek arra-arra nézegettek,
2052  18|          élvezetének, és egyenlõkké lettek a föltûnõ jómódban, mely,
2053  18|                    jobban egyenlõsít, mint a közös nyomorúság! Mert az
2054  18|                    hogy testvérek vagyunk, a becsületesek is, a gazok
2055  18|                vagyunk, a becsületesek is, a gazok is. Íme, egyformán
2056  18|                 furcsa kétkezûi is vagyunk a Jóistennek!~...Aztán elõkerültek
2057  18|                fehérített hölgyek számára. A halványlila füstben még
2058  18|                    cigarettázott, és védte a kormányt, mert - a jólét
2059  18|                   védte a kormányt, mert - a jólét e teljességében -
2060  18|                  természetesen megtámadták a saját hívei, ellenzékeskedtek,
2061  18|                 szélütött öregúr emlegette a hazát, megbírálta Deák Ferencet.
2062  18|                 nem is sejtették, hogy míg a szépség és ifjúság bódítja
2063  18|             leselkedik az örök sötétség...~A hölgyek viszont egy ízetlen
2064  18|              gavallérnak udvaroltak, és ez a lehetõ legközönségesebb
2065  18|               amilyent levélhordók szoktak a szolgálóknak. „Szemtelen!”
2066  18|                közül, de hangtalanul, mert a puha kezû, gömbölyû arcú,
2067  18|                  maga volt ez az állás, és a puha kezû gentleman megtartotta
2068  18|                   idegölõ munka”. Fogta is a fejét, adta is a fáradtat,
2069  18|                  Fogta is a fejét, adta is a fáradtat, miközben gorombáskodott
2070  18|            bankdirektor, mint amilyen volt a régi dámákra, régen, egy
2071  18|                    ez, talán igaz se volt!~A hölgyek némely tõzsdei papirosok
2072  18|                nyernek. Titokban talán még a finom kis lábaikkal is megérintették
2073  18|                 lábaikkal is megérintették a lába lapos fejét, csak hogy
2074  18|                   is egy-egy szót; számot, a többi mérgeskedve ostromolta
2075  18|            közöttük, azt lehet, le is fõzi a végén - egy bukétával és
2076  18|               mindig mellcsontján tartotta a kezét, hogy soványságát
2077  18|                   olyan módon beszélgetett a bankárral, hogy az már Robin
2078  18|                Robin Sándor fáradtan tette a szépet a maga feleségének,
2079  18|                    fáradtan tette a szépet a maga feleségének, amíg az
2080  18|               szájába.~- Huh, de undorodom a nagy jóléttõl! - gondolta
2081  18|                gondolta magában Sándor, és a régi nyomorúságos idõk emléke,
2082  18|                    szép múlt, fölragyogott a lelkében. Hirtelen megvillant
2083  18|                    vagy szerfölött bágyadt a nemes és derék háziúr, hogy
2084  18|                nemes és derék háziúr, hogy a kecskének - szarvai mögött
2085  18|                   szarvai mögött megjelent a balgatag Hirsy, az áldozatkész
2086  18|                    kötelességet mulasztott a jó fiúval szemben! Hogy
2087  18|                 fiúval szemben! Hogy ették a kõkemény sajtot együtt! -
2088  18|                  kõkemény sajtot együtt! - A szerencsétlen Hirsynek szeretett
2089  18|                  szomorúság fogta el, hogy a múltat - amelybõl menekülve
2090  18|                   És szentimentalizmusában a cselédeket is megsajnálta,
2091  18|          bóbiskolva levelet adott át neki. A borítékon olyan írás, mely
2092  18|                    olyan írás, mely elõtte a magáén kívül a legismerõsebb,
2093  18|                 mely elõtte a magáén kívül a legismerõsebb, a Piroskáé.~
2094  18|              magáén kívül a legismerõsebb, a Piroskáé.~Föltépte, elolvasta
2095  18|              Piroska csak az íródiák volt, a levelet Bem Gyula intézte
2096  18|                 Szükségem van reád!”~Fogta a kalapját, kabátját - mentséget
2097  18|                hogy fogata van, és ott áll a ház elõtt, az új dolgok
2098  18|                elõtt, az új dolgok kiestek a fejébõl, a régi volt.~Rohanva
2099  18|                  dolgok kiestek a fejébõl, a régi volt.~Rohanva szelte
2100  18|                    volt.~Rohanva szelte át a belvárost, amelynek aszfaltját
2101  18|             belvárost, amelynek aszfaltját a ráfagyott hajnali pára tükörsimává
2102  18|                     Az ódon ház elé, amely a piszkos téli hajnalba beburkolódzva,
2103  18|                 zárkózottan állott elõtte. A csengõt nem találva, a lábával
2104  18|                     A csengõt nem találva, a lábával dörömbölt a kapun.
2105  18|               találva, a lábával dörömbölt a kapun. Az elsõ emeleten
2106  18|                   múlva ott volt közöttük, a fehér szobában.~
2107  19|                                            A fehér szoba és lakói~Piroska
2108  19|                  jöjjön, itt van.~Beléptek a fehér szobába, ahol egy
2109  19|                álmodozott egy fehér lélek, a teste még vele volt, a ruhája
2110  19|                     a teste még vele volt, a ruhája rajta. Sándornak
2111  19|                   nem találta meg mindjárt a barátja alakját.~A nagy
2112  19|                mindjárt a barátja alakját.~A nagy szoba mindenféle -
2113  19|                 volt, olyan, mint amilyent a jó gyerekek kapnak a nagyok
2114  19|              amilyent a jó gyerekek kapnak a nagyok kertjének végibe.
2115  19|             öntudata még álomszerûbb lett.~A szoba bágyadt, ragyogó,
2116  19|                  és diadalmas fehérségében a selymek, régi és új szövetek,
2117  19|               alapszínében az asszony volt a legfehérebb. Áttetszõ arcából
2118  19|                    fehér orgona volt tûzve a keblére és szürkének hatott
2119  19|                    is lehetett volna ebben a szobában beszélni. - Én
2120  19|                      csak azt, hogy hiszek a jó Istenben. Mért sújtana
2121  19|                    sújtana éppen bennünket a legkegyetlenebbül, akik
2122  19|              magának, amilyen még nem volt a világon. Megfestem Máriát,
2123  19|                   nem tudunk. Nem bírja el a friss levegõt, nem mehet
2124  19|                friss levegõt, nem mehet ki a szobából. Úgy jöttem én
2125  19|                jöttem én is hozzája lakni, a nyakába varrtam magamat,
2126  19|                 magamat, egy hónapja csak. A híremet félti, az én híremet!~-
2127  19|                     az én híremet!~- De mi a baja, tulajdonképpen mi
2128  19|                    baja, tulajdonképpen mi a betegsége? Fájdalmas?~-
2129  19|               boldogságban. Itt üldögélünk a szobában egész napon át,
2130  19|                beteg: én is boldog vagyok.~A Robin Sándor fején profán
2131  19|            megöregedett, olyanformán, mint a beteg gyermeké szokott.
2132  19|                    kezei teltek. De mintha a festõ maga is festve lett
2133  19|                    minden jó lesz. Mert az a fõ baj, hogy nem akar enni.
2134  19|                 haragszik rá, szidja. Mint a gyerekkel, úgy kell vele
2135  19|                    fõ az erõs táplálkozás, a jó véres húsok, és õ különösen
2136  19|               ezeket gyûlöli. Még jó, hogy a tejberizst szereti, azt
2137  19|                    is rizst esznek mindig. A legtermészetesebb étel.
2138  19|                 eszi meg. Úgy mondja, hogy a szárnyas állat nem arra
2139  19|                    hanem hogy szaladgáljon a világon, a bokrok közé bújva,
2140  19|                    szaladgáljon a világon, a bokrok közé bújva, a nádasokban
2141  19|              világon, a bokrok közé bújva, a nádasokban úszva. A disznó
2142  19|                 bújva, a nádasokban úszva. A disznó humoros, kedves állat,
2143  19|                 mondja, és kinevet. Olykor a szájamból étetem, sokszor
2144  19|                   nem akar elvinni magával a másvilágra, nem akar többé
2145  19|           ezüsttrónusra... Olvasok neki... A Mouret abbét olvastuk, de
2146  19|               mindig Petõfit kell olvasni, a szerelmes verseket. Ezt
2147  19|            szerelmes verseket. Ezt szereti a legjobban, és nagyon szeret
2148  19|               beszélni. Úgy ismeri, mintha a testvére lett volna... Gyulából,
2149  19|              Különösen asszony arcképekre. A legkisebb skicceit is mind
2150  19|                máskor meg azt mondja: jobb a pénz, „nagy csomóban szép
2151  19|               csomóban szép színe van”. Az a kasztni, nézze, mind tele
2152  19|                  plafondokat is.~- Múltkor a grófné volt itt az apja
2153  19|                apja sírkápolnája miatt. Az a grófné, akinek az arcképét
2154  19|             arcképét festette utoljára, az a karcsú - szép is -, de õ
2155  19|                   bánatosan, mélyen nézett a Gyula szemeibe, hogy az
2156  19|                   lehajlik, és megcsókolja a Gyula kezét.~- Aztán a grófné
2157  19|         megcsókolja a Gyula kezét.~- Aztán a grófné elment, mint egy
2158  19|               elment, mint egy páva. Gyula a kezét nézte, sokáig nézte,
2159  19|               nézte, sírt és engem hívott; a karjaiba zárt, de oly hevesen,
2160  19|                    akart ez az asszony, ez a...~Piroska valamivel hangosabban
2161  19|              valamivel hangosabban beszélt a szokottnál, Gyula kinyitotta
2162  19|               szokottnál, Gyula kinyitotta a szemeit, fölébredt. A barátok
2163  19|           kinyitotta a szemeit, fölébredt. A barátok összeölelkeztek,
2164  19|               Gyula egy kissé elfordította a fejét, Sándor utána kapott,
2165  19|                   gyere, ha mersz! - mondá a festõ, és egyszerre fölelevenedett. -
2166  19|            egyszerre fölelevenedett. - Hol a pálinka, asszony? Hozzanak
2167  19|                      Ugye szép itt, mi, ez a fehérség? Csakhogy odakint
2168  19|              odakint már elszoktatok ettõl a színtõl!~Megbánta gúnyolódását,
2169  19|               bocsánatot kért, és hirtelen a tárgyra tért:~- Ha az egyik
2170  19|                 vannak és most nyílnak, és a márványnak olyan színe van,
2171  19|                 mint Munkácsy, van tíz is? A régiek között hogy lenne.
2172  19|                leszüretelem - pénzem, mint a köles; kell-e? Nálatok mindig
2173  19|                     Volt egy orvos - mondá a festõ minden összefüggés
2174  19|                 aki azt mondta nekem, hogy a házas, a rendes élet jót
2175  19|                mondta nekem, hogy a házas, a rendes élet jót fog nekem
2176  19|                  élet jót fog nekem tenni.~A Piroska keze után nyúlt,
2177  19|           tréfálkozva - fölborzolta, és le a homlokába simította az ura
2178  19|                   jöjjek?~- Nem, egyenesen a jezsuitákhoz a József utcába;
2179  19|                   egyenesen a jezsuitákhoz a József utcába; reggel hétkor.
2180  19|              József utcába; reggel hétkor. A vasút megy mindjárt...~Kezet
2181  19|                 tiszta, fényes, jó és szép a szemed! - mondá a beteg
2182  19|                  és szép a szemed! - mondá a beteg elérzékenyedve. Majd
2183  19|                   vagy te, egy kissé önzõ; a képekhez nem értesz, de
2184  19|                   te arról, hogy nem érzed a tónusokat, ó, boldogtalan!
2185  19|                   olyan férfiúhoz, aki ért a képekhez. Alma Tademához,
2186  19|               Tademához, aki tudja keverni a fehér festéket, vagy olyanhoz,
2187  19|                   Munkácsy, akinek finomak a fekete színei... És ezek
2188  19|                    asszony reá tette kezét a tréfálkozó ajkaira.~- Nem
2189  19|                   goromba.~Piroska elment, a beteg fölállott, és megfogván
2190  19|                rólad, és ami még rosszabb, a feleségedrõl is. Én meghalok,
2191  19|               szánnál, és azt hinnéd, hogy a fejem is beteg. Az ép, bár
2192  19|                     pénzeket keresel... És a feleséged és az apád révén
2193  19|                    mint egy vadállat, majd a fogai kezdtek el vacogni:~-
2194  19|             könyörögte, és mint egy fûszál a viharban, reszketett.~-
2195  19|                  reszketett.~- Nincs több. A mellem... a szívem szakad
2196  19|                    Nincs több. A mellem... a szívem szakad meg ebbe is.
2197  19|               nyugodtan elmehessek, reggel a vasút indul dél felé...~-
2198  19|                      Ölni? - visszhangozta a festõ. - Jól van, nem bánom,
2199  19|                    magadat és környékedet. A vér jó mosdóvíz, rákerülhet
2200  19|                    jó mosdóvíz, rákerülhet a sor, de csak a legvégén.
2201  19|                  rákerülhet a sor, de csak a legvégén. Elébb meg kell
2202  19|                  Még itt ülsz? Szorongatod a kezemet, ugye, most gyûlölsz?
2203  19|             esketõpapod.~Gyula megcsókolta a Robin Sándor szeméit:~-
2204  19|                 Eredj...~Világosodott. Nem a reggel, nem a nap miatt.
2205  19|            Világosodott. Nem a reggel, nem a nap miatt. A hó kezdett
2206  19|                   reggel, nem a nap miatt. A hó kezdett esni, oly sûrûn,
2207  19|                     új erõvel gazdagította a fehér szoba színeit.~Aztán
2208  19|                  meleg széláram nekivágott a fehéredõ hajnalnak, és megint
2209  20|                jött és támolyogva ment el. A hideg kitörte tagjait, és
2210  20|                  hideg kitörte tagjait, és a nagy ember alig vánszorgott
2211  20|                      vágtatnak Pest utcáin a sötét téli reggeleken.~Mégis
2212  20|               beteg vagyok!~Bent ült végre a kocsi sötét belsejében,
2213  20|                    nekirohanni ennek, hogy a botort, a becstelent, a
2214  20|          nekirohanni ennek, hogy a botort, a becstelent, a gyávát összezúzza.
2215  20|                    a botort, a becstelent, a gyávát összezúzza. Csak
2216  20|                  Csak aztán tudta, hogy az a szörnyû nyomorult õ maga.~-
2217  20|           nyomorult õ maga.~- Megõrült, ez a szegény fiú megõrült! -
2218  20|                   amely õt elfogta. De már a másik pillanatban - egész
2219  20|             kereskedelmi ügyben.~Leginkább a szánalomra, szegényeire
2220  20|              legkedvesebb leánypajtásának, a családhoz tartozik, az életét
2221  20|                     bár nemegyszer feltûnt a Hanna új ékszere, és sokszor
2222  20|                   csak ezt! De árusították a becsületét, megszabták lelkiismeretének,
2223  20|               megszabták lelkiismeretének, a hivatásának, a hivatalának
2224  20|           lelkiismeretének, a hivatásának, a hivatalának az árát. És
2225  20|               egész világosan érzett, hogy a felesége megcsalta, és azzal,
2226  20|                   legfõképpen ágenskedett! A bankár ügyvéd - csúfnéven
2227  20|                  bankár ügyvéd - csúfnéven a Tipu-Tib - feketére festett
2228  20|              feketére festett haját látta, a széles arab arc feléje röhögött.~-
2229  20|                  Elvette volna az eszét ez a gondolat, ha borzalmas fekete
2230  20|              méhébõl hirtelen ki nem fakad a szörnyûséges, a végtelen
2231  20|                  nem fakad a szörnyûséges, a végtelen bosszú. A vadászpuskájának
2232  20|           szörnyûséges, a végtelen bosszú. A vadászpuskájának a tusával
2233  20|                 bosszú. A vadászpuskájának a tusával fogja szétverni
2234  20|                    tusával fogja szétverni a felesége fejét. Lassan,
2235  20|               minden részletet tudni akar, a legocsmányabbat, a legapróbbra...
2236  20|                   akar, a legocsmányabbat, a legapróbbra... Aztán megy
2237  20|             apjához, és -~Megállt az esze. A félig szélütött, joviális -
2238  20|                 kiáltá magában, és kivágta a kocsi ajtaját. Háza elõtt
2239  20|                    nem volt gyenge, rohant a kapunak. Ott inasa várta:~-
2240  20|                       Nagyságos úr, tessék a tekintetes úrhoz menni!~
2241  20|                azonnal az öregúrhoz menni. A nagyságos asszony is odament
2242  20|                   imént, nem mert egyedül, a nagyságos urat kereste,
2243  20|                Robin Sándor akaratlanul.~- A szél... haldoklik!~- Oda!
2244  20|                 kiáltá Sándor, és megrázta a szunyókáló kocsist, oly
2245  20|                világosan, hová menjen, sem a kocsis nem tudott valamely
2246  20|               amikor fia hozzája érkezett. A tisztogatónõ már az állát
2247  20|              felkötötte, gyertyát gyújtott a fejénél és lábánál, már
2248  20|                    és lábánál, már félt is a halottól, becsukta a spalettákat,
2249  20|                    is a halottól, becsukta a spalettákat, és behívta
2250  20|                  egész házmester-családot, a gyerekeket is. Mindjárt
2251  20|                   is, akinek oly jól esett a búsulás, mint másnak az
2252  20|                  ki, ki innen! - kiáltotta a fiú. - Hol vannak a szekrénykulcsok?
2253  20|              kiáltotta a fiú. - Hol vannak a szekrénykulcsok? Adja ide,
2254  20|                  jön, kopogjon, jöjjön be!~A kulcsra voltaképpen nem
2255  20|               dühödten törte föl, zúzta be a szekrényeket, és a földre
2256  20|                zúzta be a szekrényeket, és a földre hányta apja írásait,
2257  20|                   halottas ágyától elvette a gyertyákat, és a földre
2258  20|                   elvette a gyertyákat, és a földre ülve nézte az aktákat,
2259  20|              földre ülve nézte az aktákat, a leveleket. Mindjárt megtalálta,
2260  20|             kérvényei, az õ vállalkozóinak a levelei, hogy most mit kell
2261  20|                vakmerõen! És az asszonynak a keze benne van mindenben,
2262  20|                benne van mindenben, sõt az a rózsás fehér marka ott volt
2263  20|                    ott volt minden sorban. A szegény öregnek erõszakkal
2264  20|                   erõszakkal kellett abból a maga provizióját kiszedni.
2265  20|                    ezeket az írásokat mind a tûzbe dobja, egyéb okmányokkal,
2266  20|                papirossal együtt, ami csak a kezébe akadt. A kályha alig
2267  20|                   ami csak a kezébe akadt. A kályha alig bírta, a láng
2268  20|                akadt. A kályha alig bírta, a láng kicsapott. Olyan forróság
2269  20|             kicsapott. Olyan forróság lett a halottasszobában, hogy Robin
2270  20|                    hallotta az ágy fájának a recsegését. Azt hitte, apja
2271  20|                  de lábai meggyökeresedtek a jólismert és most is oly
2272  20|                   voltál az én apám, és én a te fiad. Én vagyok itt és
2273  20|                  felelj.~Egykedvû némaság, a papirosok hamuja zizegett,
2274  20|                haragos, nagy lángot vetett a kályhában.~Az ajtón kopogtattak.
2275  20|          Kinyitotta az ajtót Hannának, aki a szobalányát is be akarta
2276  20|                akarta hozni magával. Robin a lábát tette az ajtó közé,
2277  20|                  vagy rémülve?~Hanna ebben a pillanatban mindent tudott,
2278  20|           helyezkedett.~- Jer ide! - mondá a férfi szárazon.~Hanna odament
2279  20|              nézett rá, ide-oda fordította a fejét, nem mintha félt volna
2280  20|               fejét, nem mintha félt volna a Hanna szépséges arcától,
2281  20|           egzotikus, ocsmány gyíkot, amely a lábaira tekergõzik. Iránta
2282  20|                 változott át, és fuldokolt a vágytól, végezni vele, gyorsan,
2283  20|              gyorsan, minél gyorsabban. De a részleteket akarta tudni,
2284  20|             asszony, és az arcát elöntötte a könny. Tehetetlen dühében
2285  20|                Tehetetlen dühében sírt, és a megaláztatástól, a félelemtõl
2286  20|                sírt, és a megaláztatástól, a félelemtõl az arca egyszínû
2287  20|           félelemtõl az arca egyszínû lett a vörös hajával. Egy láng
2288  20|                kezébõl, beleharapott annak a karjába, és kiáltá:~- Õrült,
2289  20|               erejébõl megrázta, fölemelte a levegõbe, és fejjel a falnak
2290  20|            fölemelte a levegõbe, és fejjel a falnak dobta. Aztán felfogta
2291  20|                   már oly fehér volt, mint a reggeli hó, amely az ablak
2292  20|               Pénzért. Minek kellett neked a pénz?~- Kellett. A pénz
2293  20|                   neked a pénz?~- Kellett. A pénz kell. A gyermekeknek,
2294  20|                      Kellett. A pénz kell. A gyermekeknek, akik születni
2295  20|                 Sándor elkacagta magát, de a következõ pillanatban vérbeboruló
2296  20|              megfojtsa.~Hanna fölfogta ezt a tekintetet, hátraszökött
2297  20|                    vagy legalább mindennek a felét. Mint egy rajtakapott
2298  20|             rajtakapott kisgyerek, aki fél a büntetéstõl: összetette
2299  20|            büntetéstõl: összetette kezeit. A férfi undorodva hátrált,
2300  20|                    hogy nem volt többé ura a maga testének sem. Bensejét
2301  20|                   kifáradt, s azzal együtt a láz is kiállott tagjaiból,
2302  20|          Kétségbeesetten kapaszkodott bele a maga öntudatába, hogy emlékezzék
2303  20|                  feküdt az ágyon, mellette a gyertyák leégtek, lobot
2304  20|                  az újságpapiros is, amibe a gyertyák tövét belecsavarták.
2305  20|             világította meg és füstölte be a szobát, amelynek egy része
2306  20|                    egy része feketébb volt a sötétségnél. És ebbõl világított
2307  20|                    ebbõl világított feléje a Hanna könnybe borult arca,
2308  20|              kétségbeesve, mint aki retteg a büntetéstõl.~Robin Sándor
2309  20|                  elõtte, apja mellé, leült a holttest lábaihoz, annak
2310  20|                 szerettem senkit. Esküszöm a gyermekre, aki születni
2311  20|             haragos mozdulattal szép állát a mellébe vágta az asszony,
2312  20|              kacagás remegtette most végig a szoba sûrû levegõjét; a
2313  20|                    a szoba sûrû levegõjét; a halott felõl jött, nem lehetett
2314  20|                  jött, nem lehetett tudni: a halott kacag-e, vagy az
2315  20|                   föl, menekülni akart, de a következõ pillanatban látta,
2316  20|                    csaknem elszédült abban a küzdelemben, ami újra kezdõdött
2317  20|                  ami újra kezdõdött benne; a gyilkolás vad ösztöne amint
2318  20|                   ösztöne amint verekedett a megvetéssel, az undorral
2319  20|                megvetéssel, az undorral és a szánalommal.~Behunyta szemeit,
2320  21|                 Elküldte, gyalog ment neki a városnak, elõtte ismeretlen
2321  21|                  hely felé. Ösztönszerûleg a vasútnak indult, mert az
2322  21|              vasútnak indult, mert az járt a fejében, amire tegnap készült,
2323  21|                tegnap készült, hogy elmegy a munkásaihoz, a vizeihez.~
2324  21|                 hogy elmegy a munkásaihoz, a vizeihez.~Mikor kiért a
2325  21|                    a vizeihez.~Mikor kiért a pályaházhoz, akkor kérdezte
2326  21|                kiért?~Semmi dolga nem volt a rendkívüli módon elfoglalt
2327  21|                   ölnie - és mi lesz ennek a társaival? Ha megöli, meggyalázza
2328  21|                   most rá valaki hátulról. A szegény Hirsy, utána három
2329  21|                   Hirsy savanyúan, kerülve a régi tegezést. - A vallásom
2330  21|                 kerülve a régi tegezést. - A vallásom miatt nem kapok
2331  21|           fanyalodott rá nagynehezen mégis a tegezésre -, te nagyszerûen
2332  21|              Szabad veled mennem? Fiúk, át a másik oldalra.~Mentek, mendegéltek
2333  21|                  sportot gyûlöltem, kivált a hideget. Nekem, korcsolyázni!
2334  21|                  nehányszor fölkerestelek. A házba küldött, de jegyet
2335  21|                csak nekem, soha nem adtak, a portásnak mindég ellenszenves
2336  21|                mindég ellenszenves voltam, a folyosóra be nem eresztett.
2337  21|              tudott másegyebet látni, mint a maga belsejét. A házitanítót
2338  21|               látni, mint a maga belsejét. A házitanítót egy kissé megzavarta
2339  21|                 visszanézni, földresütötte a szemeit, úgy fecsegett:~-
2340  21|                 van minden.~Ingyen utaztok a vasúton, az új könyvekét
2341  21|                  egyszer látogathattam meg a mamámat meg az apámat, részint,
2342  21|                   az apámat, részint, mert a vasúti költségeket nem bírom,
2343  21|                   nem bírom, részint pedig a változott vallási viszonyaim
2344  21|                    merek hazamenni. Otthon a régi rítus szerint kellene
2345  21|                   kellene eljárnom, és ezt a csalást meg sem érdemli
2346  21|                     ott kisült, hogy kevés a pénzük... Én pénzelem õket,
2347  21|                   havi nyolc forinttal, ez a vacsorapénzem. Azt hiszik,
2348  21|                  mert én megtartom - ebben a hitükben. (Aladár, Arthur,
2349  21|                  Adelhaid, ne ingereljétek a kutyákat!)~- Sokszor gondoltam
2350  21|               Kitüntetéssel érettségiztem, a magyarból és az irodalomtörténetbõl
2351  21|              nyolchónapi tanításért kaptam a pompás hangszert; sokszor
2352  21|            hangszert; sokszor elvitték már a háziasszonyaim adójába,
2353  21|                    kitûnõség, és most csak a kitûnõség az, amely érvényesül;
2354  21|            kitûnõség az, amely érvényesül; a kor iránya ez, okosabbnál
2355  21|                    emberek vannak. És csak a kitûnõség ér célt; neked
2356  21|                   mert az vagy! (Adelhaid, a szoknyáját, fuj!)~A derék
2357  21|              Adelhaid, a szoknyáját, fuj!)~A derék Hirsybõl folyt a beszéd,
2358  21|                     A derék Hirsybõl folyt a beszéd, és ha a gyerekekre
2359  21|             Hirsybõl folyt a beszéd, és ha a gyerekekre nem kell ügyelnie,
2360  21|             ügyelnie, még jobban belémerül a világi élet s különösen
2361  21|                    világi élet s különösen a jelenlegi kor kritikájába.
2362  21|                 jelenlegi kor kritikájába. A gyerekek azonban szörnyen
2363  21|                   hogy hozzá ne nyúljanak.~A lányka minden kirakat elõtt
2364  21|                  tárgyat meg akart vétetni a nevelõ úrral. Nemcsak a
2365  21|                    a nevelõ úrral. Nemcsak a játékokat, de az építészeti
2366  21|                     gázkandelábereket, sõt a vasnemûeket is:~- Ó, be
2367  21|                   meg!~Kézen kellett fogni a kislányt, aki szabadon maradt
2368  21|                   Sándornak nyújtotta, bár a nevelõ kezdettõt fogva e
2369  21|                 hármasban ballagtak elõre, a Sugár út mellékutcáin, ki
2370  21|                  Sugár út mellékutcáin, ki a liget felé. Hirsy pedig,
2371  21|               liget felé. Hirsy pedig, bár a nagy hideg miatt nehezére
2372  21|                 hideg miatt nehezére esett a beszéd, ontotta tovább óhajtásait,
2373  21|                   Nincs. Van-e szebb, mint a gyermek? Az sincs. De ha
2374  21|                    egyetlenegy gyermek sem a világon, azt se bánnám.
2375  21|           házasságban nincsenek kicsinyek!~A pedagógus hízelgett, de
2376  21|                 pedagógus hízelgett, de ez a hízelgés a tiszta szívébõl,
2377  21|                hízelgett, de ez a hízelgés a tiszta szívébõl, annak is
2378  21|                  tiszta szívébõl, annak is a legmélyébõl áradt ki. Robin
2379  21|                    az érzelmes hangon, míg a szemeinek szöglete könnyes
2380  21|                    állt jól neki most sem. A sírásig kacagtató figura
2381  21|                szûk mellét kidomborította, a gyomrát meg behúzta, és
2382  21|             újságokat miattad olvassuk, és a képviselõház teérted érdekel.
2383  21|        szombat-napon, de idegen név alatt; a zsidóknak nem kell tudniok,
2384  21|              nevetett:~- Jó vicc! Azóta ez a talentum kifejlõdött benned.
2385  21|               kifejlõdött benned. Nekem és a többi fiúknak is, úgy látszik,
2386  21|                 volt tehetségünk. Jágics - a radikális - még mindég puha
2387  21|                   jár, nem tudta megszokni a keményet, és ehhez képest
2388  21|            elbánunk!” így biztat engem, és a biztatásától - a keze nyomásától -
2389  21|                 engem, és a biztatásától - a keze nyomásától - majd leesik
2390  21|                   nyomásától - majd leesik a vállam.~- Ámde ki merészelne
2391  21|                 oly fenyegetõ hangon, hogy a gyerekek is megrémültek.
2392  21|              felelé Robin és fölsóhajtott.~A barát megsajnálta, hogy
2393  21|                  ily szomorú térre terelte a beszédet, elhallgatott.
2394  21|                     Sándor se szólt, pedig a hosszú sétában, ennek a
2395  21|                    a hosszú sétában, ennek a sok nélkülözésben és tanításban
2396  21|            tanításban elkoptatott barátnak a meleg érzésében valamelyest
2397  21|         valamelyest nyugalomra lelt mégis. A maga szörnyû gyötrelmeit
2398  21|               legkedvesebb régi barátjának a halállal való vívódása,
2399  21|                    való vívódása, és ennek a derék, jó, egész életében
2400  21|                  élettel való küzdelme. És a fájdalom önzése, mely a
2401  21|                    a fájdalom önzése, mely a csapások dühöngéseiben,
2402  21|             csapások dühöngéseiben, de még a végsõ pusztulásban is elhiteti
2403  21|                elhiteti velünk, hogy nincs a világon csak „én” - valahogy
2404  21|                    oszlott, gyengült abban a pillanatban, amikor fölismerte,
2405  21|                  kívül még mások is vannak a világon. - Legelõször is
2406  21|              Legelõször is szeretett volna a derék Hirsynek elmondani
2407  21|                 sajnálta, már fájt neki az a gondolat is, hogy fájdalmat
2408  21|                   mondá régi modorában, és a régi szokáshoz híven meg
2409  21|                    híven meg is szorította a cimbora karját. Az felszisszent,
2410  21|                karját. Az felszisszent, de a fájdalomnak ily vidor kifejezését,
2411  21|         torzképrajzoló, ne is lásson, mert a kéjes érzéstõl a rajzot
2412  21|              lásson, mert a kéjes érzéstõl a rajzot menten elfelejti.~
2413  21|                  menten elfelejti.~Kiértek a ligetbe, itt már sûrûn köszöngettek
2414  21|                 ott, ahol kellett, levette a kalapját.~- Menj, menj!
2415  21|                gyermekek miatt! Megmondják a nagyságos asszonynak! -
2416  21|              nagyságos asszonynak! - szólt a nevelõ, és el akart rohanni
2417  21|                nevelõ, és el akart rohanni a gyermekekkel. Búcsúztak,
2418  21|          felügyelõnõ egy kávécsarnokban... A csáb és a kényszer iszonyú,
2419  21|                kávécsarnokban... A csáb és a kényszer iszonyú, õ kétségkívül
2420  21|          kétségkívül kicsinyt süllyedt, de a szíve tiszta, meg kell mentenem!
2421  21|                 tizenhárom. De minek neked a címem?~- Az este hozzád
2422  21|                    mondá Robin Sándor, már a búcsúzás után, és be sem
2423  21|             búcsúzás után, és be sem várva a feleletet, felugrott egy
2424  21|                   valamit kell tenni ezzel a fiúval! - Ez a gondolat
2425  21|                 tenni ezzel a fiúval! - Ez a gondolat kopogott most egy
2426  21|                   kopogott most egy nagyot a Robin Sándor tompult elméjében.~-
2427  21|                    rajta, vége volt. Friss a vére, jó még a fajtája,
2428  21|                 volt. Friss a vére, jó még a fajtája, csak megszédült,
2429  21|                    eszét, és máris az járt a fejében, hogy fog élni,
2430  21|               lehet élnie tovább?~Kémlelte a lóvasút közönségét: nem
2431  21|                   volna. Össze volt gyûrve a ruhája, az inge, a gallérja
2432  21|                  gyûrve a ruhája, az inge, a gallérja piszkos: undorodott
2433  21|                legelõször is fürdõbe megy. A zsebébe nyúlt, hogy van-e
2434  21|                   nála pénz? Otthon hagyta a tárcáját, de hol ez az otthon?
2435  21|                 Nincs többé. És nem tudott a városban egy helyet is,
2436  21|          találkozhatnék, attól kérne. Vagy a borbélyától. De az mindég
2437  21|                  borbélyától. De az mindég a házba jár, nagy feltûnés
2438  21|                    abból, ha õ keresné fel a boltját. A legény reggel
2439  21|                   õ keresné fel a boltját. A legény reggel már ott is
2440  21|                 reggel már ott is lehetett a lakáson, talán már tud is
2441  21|                  talán már tud is mindent, a szobaleány szólt neki, és
2442  21|                  szobaleány szólt neki, és a szobaleánynak tudnia kellett
2443  21|                 mert nem bírta már magában a szót. Az izgalom minden
2444  21|             emberek között lenni, leszállt a kocsiról, és gyalog folytatta
2445  21|                  Hirsynél alszik az éjjel. A részletekre nézve csak bágyadt
2446  21|                   életet, egészen elölrõl.~A teljes lerombolás ötlete
2447  21|           lerombolás ötlete megtetszett.~- A legelsõ a mandátum. Le vele!~
2448  21|                   megtetszett.~- A legelsõ a mandátum. Le vele!~Most
2449  21|                mért hagyta ott oly sebesen a liget csendes tájékát, és
2450  21|                    és mért siet Buda felé. A lába jobban tudta az elhatározását,
2451  21|             elhatározását, mint az elméje.~A várba kell fölmennie, a
2452  21|                    A várba kell fölmennie, a pártvezérhez, a várúrhoz
2453  21|                 fölmennie, a pártvezérhez, a várúrhoz magához.~
2454  22|                                Jelentkezés a várúrnál~Mély - és alattomos -
2455  22|                    lassan, föl s alá járt. A helynek roppant tekintélye
2456  22|                Nehány veréb keresett magot a ház elõtt a hóban; nem leltek,
2457  22|                 keresett magot a ház elõtt a hóban; nem leltek, s alighanem
2458  22|                 vár csendjét. Ember sehol, a sikló megérkezett, de nem
2459  22|              megszûnt!” - gondolta magában a bukott ember, de nem tudta,
2460  22|             magának, most egyszerre, ebben a legválságosabb pillanatában,
2461  22|                  akihez készül, egy ember, a várúr. A másik: a többi
2462  22|                készül, egy ember, a várúr. A másik: a többi ember, amennyi
2463  22|                   ember, a várúr. A másik: a többi ember, amennyi csak
2464  22|                   Ez az elsõ parancsol, és a második engedelmeskedik.
2465  22|              gondolt legfõbb pártfogójára, a kormányelnökre, aki uralkodik,
2466  22|                  véletlenül sem találkozva a közérzülettel, mindég külön
2467  22|                   viszi, hol érkeznek meg? A kis öregúr bizonyára jót
2468  22|            bizonyára jót akar, csakhogy ez a jó annyi rossz után és oly
2469  22|             mutatkozik! Avagy talán nem is a jót akarja, hanem éppen
2470  22|                   az õ szemében egyedül az a fontos, hogy õ teszi, és
2471  22|                    hogy õ teszi, és sokak, a legnagyobb többség és a
2472  22|                    a legnagyobb többség és a legtolakodóbb hatalom ellenére!~„
2473  22|             tüzelte magát Robin Sándor, és a következõ percben ott állott
2474  22|               következõ percben ott állott a kis öreg elõtt.~- Valami
2475  22|                    Valami baj van? - kérdé a rabszolgatartó, nem is nézve
2476  22|                    hebegte Robin, és leült a neki kimutatott helyre,
2477  22|                másfél darab cukrot tett be a kávéjába, amely a findzsába
2478  22|                  tett be a kávéjába, amely a findzsába már be volt töltve;
2479  22|                  és másik findzsa nem volt a tálcán.~- Kocsin jöttél?
2480  22|      minisztertársa szintén siklón jár föl a várba, a fiákerrel a lentsõ
2481  22|                    siklón jár föl a várba, a fiákerrel a lentsõ állomásig
2482  22|                   föl a várba, a fiákerrel a lentsõ állomásig vágtat,
2483  22|           állomásig vágtat, ott elküldi.~- A fiákerosokkal mindég nézeteltérései
2484  22|         Legközelebb állami forspontot kell a számára kirendelni!~A politikus
2485  22|                 kell a számára kirendelni!~A politikus nevetett, hang
2486  22|                 mutatóujjával bökött egyet a levegõbe.~- Hallga, hallgasd!~
2487  22|              levegõbe.~- Hallga, hallgasd!~A szomszéd szobában gyerekek
2488  22|                    hangosan németül, éppen a „Der, die, das!”-t említették
2489  22|             szintén nem egészen érett hang a sójegyekrõl mondott valamit,
2490  22|          felerészét. Kissé távolabb, talán a harmadik szobában, Bach
2491  22|             krajcár! - hallatszott be most a tanulók szobájából egy erõs
2492  22|                   lehet, még boldogabban - a hatalmas férfiú. Aztán kávéját
2493  22|                  Hát nincs is valami szebb a familiáris életnél. Nem
2494  22|             Leányaim festenek és zenélnek, a porcelánt idehaza festik,
2495  22|                    egész palota - már csak a lakott része - egy ház,
2496  22|                  része - egy ház, amelyben a közfalak akadály és szükségtelen
2497  22|                szükségtelen építmény. Mint a gazdag paraszt, aki võstül,
2498  22|           ideiglenesen helyezkedtek el, és a kegyelmes úr díványán is
2499  22|               háltak rajta. Úgy lehet, még a földön is vetettek itt ágyat,
2500  22|            vetettek itt ágyat, és étkeztek a szalonban is. Ehhez képest