Rész

2501  22|                 szalonban is. Ehhez képest a politúros és kiválóképpen
2502  22|          szerencsére nem volt belõlük sok; a bútorzat egy része rideg,
2503  22|             hagyhatta itten.~Robin Sándort a szoba szegénysége és szürkesége
2504  22|               nélkül, de -~Az öreg elvágta a de-t, nem volt kíváncsi.
2505  22|             szippantásait:~- Nem baj! Majd a nap folyamán még kiveszem
2506  22|                  nap folyamán még kiveszem a magam félóráját! - mondá
2507  22|                     tette hozzá sunyin, és a kályha válláról nagy üveg
2508  22|                 pohárkát vett le.~- Orosz, a bécsi nagykövet küldte.~
2509  22|                   halvány, vékony arcbõrét a második pohár egy kissé
2510  22|                   kiszínezte.~- Nekem kell a szesz - szólt némiképp szégyenkezve -,
2511  22|                    ember maga is ráun arra a nagy egyformaságra. Hogy
2512  22|           egyformaságra. Hogy ki nem jövök a sodromból, hogy kész vagyok
2513  22|                 hirtelen felköltenek, mint a jó diák, mint az elsõ eminens -:
2514  22|                cinikus-e, elég ártatlan-e? A kimért és zárkózott, sõt
2515  22|                   kimért és zárkózott, sõt a legtöbbször gõgös úr egyszer-egyszer
2516  22|                 vágyat érzett szétrombolni a magacsinálta kereteit, levetkezni
2517  22|                   és meztelenül megmutatni a maga legbensõbb bensejét.
2518  22|           legbensõbb bensejét. Legtöbbször a szesz volt ennek a vágyakozásnak
2519  22|             Legtöbbször a szesz volt ennek a vágyakozásnak a szülõje,
2520  22|                 volt ennek a vágyakozásnak a szülõje, de ismerte magát,
2521  22|                    szemei lettek fényesek, a szája szabadabb:~- Te meg
2522  22|                    alig hallhatóan; torkát a visszafojtott sírás szorongatta.~-
2523  22|                   öregember sietve végzett a halál e kellemetlen hírével,
2524  22|          kellemetlen hírével, és mintha az a szája ízét elrontotta volna,
2525  22|             italból:~- Milyen szép lett ez a Pest - mondá, megint új
2526  22|            különösen milyen nagy. Mert hát a nagyság a fõ, a nagy terrénum.
2527  22|                   nagy. Mert hát a nagyság a fõ, a nagy terrénum. Nézz
2528  22|                   Mert hát a nagyság a fõ, a nagy terrénum. Nézz csak
2529  22|                    Nézz csak ki, keresztül a Dunán. Csak a kéttornyú
2530  22|                    keresztül a Dunán. Csak a kéttornyú templom sok egy
2531  22|                sületlen is az egyik része.~A fantázia nélkül szûkölködõ
2532  22|            öregember nagyon megörült ennek a fantasztikus hasonlatnak.
2533  22|                  vele, mint egy vén macska a megbénult, félholt egérfiókkal.
2534  22|              egérfiókkal. Tud mindent, sõt a mindennél is többet, gyanúsítja
2535  22|                   Sándor most közel lépett a nagy, vedlett karosszékhez,
2536  22|              vedlett karosszékhez, amelybe a kis zsarnok egészen belétemetkezett,
2537  22|                Akarom és követelem ezeket, a nyilvánosság elõtt, mert
2538  22|                   nyilvánosság elõtt, mert a mellére akarok térdelni
2539  22|                    volt!~- Annál rosszabb, a szamárság hibája nagyobb,
2540  22|             szamárság hibája nagyobb, mint a gazság bûne! - vetette közbe
2541  22|               gazság bûne! - vetette közbe a politikus harag nélkül,
2542  22|        önkívületben hebegé:~- Az édesapám, a magam felesége volt!~A kormányelnök
2543  22|                     a magam felesége volt!~A kormányelnök lassan föltápászkodott
2544  22|                székébõl, és föl s alá járt a szobában. Összeráncolta
2545  22|                   talán egy kissé örült is a bajnak, az lévén a szenvedélye,
2546  22|                örült is a bajnak, az lévén a szenvedélye, hogy lehetetlen
2547  22|                   bogokat kibontson, magát a rendetlenséget rendbehozza,
2548  22|           gondolkodik, készen volt már, és a mondatok, amelyeket beledobott
2549  22|             mondatok, amelyeket beledobott a szoba csendességébe, csak
2550  22|              csûrjék-csavarják az ügyet.~- A baj ott kezdõdik - szólt
2551  22|         magamagának -, hogy senki sem akar a vidéken maradni, aljegyzõ
2552  22|                miniszterelnök legyen... Én a magam idejében szupplikáltam...
2553  22|                 szupplikáltam... Kiveszett a közügyek iránt való odaadó
2554  22|                  való odaadó érdeklõdés...~A tompa hang egy férfi kitörni
2555  22|                   ütközött. Az államférfiú a szegény kis képviselõ vállára
2556  22|                    képviselõ vállára tette a kezét:~- És mit vagy most
2557  22|                 teendõ?~Robin nem hallotta a kérdést, a zúzos ablakon
2558  22|                    nem hallotta a kérdést, a zúzos ablakon át kinézett
2559  22|                 miféle bolondság az?~Ebben a kérdésben már enyelgés és
2560  22|               enyelgés és lenézés volt, az a férfiöröm, amely az erõsekben
2561  22|              hadvezéreké, katonáké szóval.~A fõkatona annyira felül volt,
2562  22|                  objektív lenni. És lássuk a terveidet. Annyit mondhatok,
2563  22|                    bolond lyukból felém fú a szél, hogy: így, úgy! Ti
2564  22|             elpocsékolom az ország javait. A felség nem hiszi, és ez
2565  22|                    felség nem hiszi, és ez a fõ, de akadhatna egy udvari
2566  22|               káplán, aki az üdülõhelyeken a felséges úrral kettesben,
2567  22|                  egy igazság van: az, amit a felség hisz, és amit a fõtisztek
2568  22|                amit a felség hisz, és amit a fõtisztek maguk között beszélnek.
2569  22|                 azt hiszi, hogy nem vagyok a trón és a haza hasznára,
2570  22|                  hogy nem vagyok a trón és a haza hasznára, hát nem vagyok.
2571  22|                     hát nem vagyok. Hát ez a rend, és ennek így kell
2572  22|                    ez az ország épületének a váza. Így épült, és azzal
2573  22|                 azzal vége. Neked most zúg a fejed, azt se tudod - fiatal
2574  22|                    mennyire ragaszkodom én a hazához!~- És a haza énhozzám! -
2575  22|             ragaszkodom én a hazához!~- És a haza énhozzám! - tette hozzá
2576  22|                 megpihent, ajkához értette a pálinkáspohárt. És ezenközben
2577  22|                  piszkosak, csúfak, és nem a saját hibájából támadtak.~-
2578  22|                 irántam való jóságodat, és a kezeidbe letegyem állásaimat,
2579  22|                 meg újra?~- Nem is akarom.~A kormányelnök csudálkozva
2580  22|            kormányelnök csudálkozva nézett a fiatalemberre. Egy pillanatra
2581  22|       fiatalemberre. Egy pillanatra kijött a textusából; hamar visszatalált:~-
2582  22|                büntetendõ cselekményeket - a te nevedben, tényeket, amelyeket
2583  22|                kell. Ti már nem olvassátok a bibliát, bent van Mátéban,
2584  22|              Mátéban, hogy „jaj e világnak a botránkozások miatt: mert
2585  22|                   elhiszem, hogy igaza van a rágalmazóknak. Nekem itt
2586  22|                    óvatoskodnom kell, mint a szakácsnénak, aki kürtõs
2587  22|                   és mindennap újrakezdeni a harcot, és ti azonnal leejtitek
2588  22|                    és ti azonnal leejtitek a bátorságtokat, ha valami
2589  22|                valami nem megy selyemsimán a közéletben.~- Közélet! -
2590  22|                   Robin Sándor - mit nekem a közélet? Mit bánom én, vesszen
2591  22|                  volna meg, ha nem tesznek a legutolsó, a legmegvetettebb,
2592  22|                   nem tesznek a legutolsó, a legmegvetettebb, legnevetségesebb
2593  22|                legnevetségesebb emberré...~A többi szó, a régen gyülemlett,
2594  22|                    emberré...~A többi szó, a régen gyülemlett, most hirtelen
2595  22|               fejét az ablak fapárkányára, a piros aktákra, és úgy sírt.~
2596  22|                   ijedt pofákat vágott, és a rövid lábaival igen aprókat
2597  22|            lábaival igen aprókat lépkedett a fiatal ember körül:~- No,
2598  22|                    senki sem fogja felróni a te hibádnak, hogy oly szép
2599  22|           ellentállani igazi hivatásuknak. A legokosabb mindég valamivel
2600  22|          választani hitvestársul. No, majd a második! Hinni szeretem,
2601  22|                   meg, és nem kiabáltad ki a színházakban... A színházak
2602  22|             kiabáltad ki a színházakban... A színházak voltaképpen a
2603  22|                    A színházak voltaképpen a legtöbbet ártanak, a mûvészet
2604  22|           voltaképpen a legtöbbet ártanak, a mûvészet árt az erkölcsnek,
2605  22|                     Pedig megfordítva áll: a megcsalattatás, szégyen
2606  22|                   magát: mindenért expiál. A paraszt összetöri az illetõ
2607  22|                    és eltaszítod. Különben a megfenyítés benne van az
2608  22|                    van az eltaszításban és a közönyben. Nem veszed észre
2609  22|                    tennivalója nincs, mint a végezések szerint igazodni,
2610  22|                    legkedveltebb nemzete - a miénk után. Nincs mit megrettenni
2611  22|                után. Nincs mit megrettenni a tényektõl, hanem szükséges
2612  22|                   különben mindez, hisz az a fõ, mit mond a biblia, amelynek
2613  22|                     hisz az a fõ, mit mond a biblia, amelynek kompetenciája
2614  22|                    több: bizonyos!~Odament a könyvespolchoz, és törvénykönyvek,
2615  22|              Jókai-kötetek közül kikereste a bibliát, felütötte Máté
2616  22|                 kezdé:~Akkor hozzá menének a farizeusok, kik kísértvén
2617  22|                     Nem olvastátok-é, hogy a Teremtõ az elsõ teremtésben
2618  22|              parancsolta tehát Mózes, hogy a férjfiú elválásról való
2619  22|            elbocsássa. Felele nékik: Mózes a ti szíveteknek keménységeért
2620  22|                 néktek, hogy elbocsássátok a ti feleségiteket; de nem
2621  22|                 tanítványai: Ha így vagyon a férjfiúnak dolga az õ feleségével,
2622  22|               érdes hangja igen meglágyult a bibliától, az arca is megnemesedett,
2623  22|                    mint rendesen.~Becsapta a könyvet, felemelkedék és
2624  22|                   felemelkedék és megfogta a fiatal férfi kezét.~- Fiam -
2625  22|                      én mondom neked, hogy a gyûlölködés oktalanság,
2626  22|                    teremtett lények vannak a világon, hasznosak és haszontalanok,
2627  22|                   most hirtelen benyitotta a lakás felõl való ajtót.
2628  22|                    Egy szép, fiatal leány, a középsõ komtesz, talán az
2629  22|             kisasszony, aki még ama korban a régi divatú, hátulgombolós,
2630  22|                   igaz, hogy csak odahaza. A komtesz bájos fejét és szép
2631  22|                    vegyen lélegzetet ebben a levegõben, ahol cinikus
2632  22|            hirtelen kijózanodott. Megfogta a homlokát:~- Fáj a fejem!~
2633  22|                 Megfogta a homlokát:~- Fáj a fejem!~Robin Sándor összeszedte
2634  22|                   már nyugodtan - köszönöm a jóságát és tanításait, és
2635  22|                    akarok kezdeni mindent, a legislegkezdetétõl. És amirõl
2636  22|                   csak sejtem is, hogy nem a magam erejébõl jutottam
2637  22|                   készen, mereven tartotta a kezét, amikor az utcára
2638  22|                 Egy darabig így ment elõre a sötétben.~Itt a várban este
2639  22|                 ment elõre a sötétben.~Itt a várban este volt már, és
2640  22|                   várban este volt már, és a verebek is aludni tértek.
2641  22|                     Sietve ereszkedett alá a városba, ahol életre, emberre
2642  22|                     hogy beszédet halljon. A derék Hirsyre vágyott. De
2643  22|                 még, nem lesz még odahaza. A zsebében kotorászva egy
2644  22|                 kávéházba, ismerõs helyre. A pincérek barátságosak voltak
2645  22|                 barátságosak voltak hozzá, a fizetõ még meg is ismerte,
2646  22|                 fizetõ még meg is ismerte, a régi volt. Úgy köszöntötte,
2647  22|                   mindjárt mosolygott ezen a megfigyelésen. „Eh, nem
2648  22|       megfigyelésen. „Eh, nem szeret engem a világon senki, csak Hirsy!” -
2649  22|                    úgy be volt fûtve, hogy a bútorokról mind repedezett
2650  22|          bútorokról mind repedezett lefelé a furnír. Meg volt terítve, „
2651  22|                   pecsétes bornak már csak a fiszharmóniumon jutott hely.~-
2652  22|                   szólt Robin, és ruhástól a díványra feküdt.~- Várj,
2653  22|                  ruhában. Segítsek lehúzni a cipõdet?~És a „nagydarab”
2654  22|             Segítsek lehúzni a cipõdet?~És a „nagydarab” ember mindhiába
2655  22|               ember mindhiába ellenkezett, a testetlen kis figura levetkeztette,
2656  22|                  én apám! Jere, ölelj meg.~A pedagógus lehajlott barátja
2657  22|               barátja fölé, és megcsókolta a szemét.~- Hát hogy is van
2658  22|                      Hát hogy is van azzal a gyermekkertésznõvel, akit
2659  22|                  majd holnap, jó éjszakát!~A törõdött ember befordult
2660  22|                   törõdött ember befordult a fal felé, és mert fölöttébb
2661  22|                   volt, hamarosan elaludt. A derék Hirsy virrasztott
2662  22|         virrasztott mellette, és javította a számtani feladatokat, de
2663  22|                  és most hozzája menekült. A jó fiú szinte beteg lett
2664  22|                   jó fiú szinte beteg lett a büszkeségtõl, és bár õ maga
2665  22|                jónak látta hirtelen elfúni a lámpát. De ni, már világít
2666  22|                 lámpát. De ni, már világít a hó, reggel van. Föl, föl,
2667  23|                                       Nász~A Jóisten - nyilván kedves
2668  23|                földi piktorának kedvéért - a hajnali esküvõre leküldte
2669  23|                   legvastagabb szõnyegeit, a mennyország fehér ünnepi
2670  23|         szmirnaszõnyeg, és nem egyéb - még a kõfalakat is kikárpitozta,
2671  23|                 jött, és amerre hazavonult a nászmenet.~A szegény, a
2672  23|                    hazavonult a nászmenet.~A szegény, a pompára oly kíváncsi
2673  23|                    a nászmenet.~A szegény, a pompára oly kíváncsi város,
2674  23|                 csodás koronázásról, errõl a hajnali hóban föltûnt és
2675  23|                    eltûnt jelenésrõl, csak a koldusok voltak ébren a
2676  23|                    a koldusok voltak ébren a templom körül, és azoknak
2677  23|                  templom körül, és azoknak a szíve telt meg öntudatlan,
2678  23|             világította meg; szebben égtek a gyertyák, mint egyébkor,
2679  23|              kéznek semmi köze. De maga az a denevérpár, amely - eljövén
2680  23|                denevérpár, amely - eljövén a reggel - aludni a templom
2681  23|                  eljövén a reggel - aludni a templom egy gótikus szögletébe
2682  23|                    csodát is, ott és akkor a József utcában, de van eszem,
2683  23|                  utcában, de van eszem, és a hitetlen világnak el nem
2684  23|               mondom!~Prédikáció nem volt, a võlegény sietett -, a menyasszony,
2685  23|                volt, a võlegény sietett -, a menyasszony, az új asszony
2686  23|                   karon. De egyenesen ment a nemes Gyula, ha akármilyen
2687  23|              erejébe került, és bár szólni a maga legszentebb ügyében
2688  23|                alig tudott, erõsen rászólt a tanújára:~- Rendben van
2689  23|                  Aztán sietve vágtatott el a nászpárral a kocsi. Törvény
2690  23|                  vágtatott el a nászpárral a kocsi. Törvény szerint,
2691  23|                    kocsi. Törvény szerint, a rendes sebességgel, de mégis
2692  23|                 siklott volna velük lefelé a gyorsvonat Itáliába.~- Mindjárt
2693  23|             asszonyt bátorítsa, de elfútta a füstöt magától messzire,
2694  23|                   magától messzire, miként a szivarozni tanuló gyermekek.~-
2695  23|              virzsíniát!~Hamarosan letette a gyenge szivart is, lefeküdt,
2696  23|               lefeküdt, elkérte Piroskától a nászbokrétáját, arcára tette,
2697  23|                arcára tette, úgy szagolta, a virágok közül beszélt ki,
2698  23|                    alig lehetett érteni:~- A világon a legnagyobb dolog
2699  23|               lehetett érteni:~- A világon a legnagyobb dolog az illat,
2700  23|                 színek. Az egyiket szívom, a másikat látom, és ebben
2701  23|             magambaölellek.~- Csókolja meg a szememet, a szemem egészséges,
2702  23|                   Csókolja meg a szememet, a szemem egészséges, nincs
2703  23|                  már bennem semmi ép, csak a szemem!~Az asszonyka lehajolt
2704  23|              lehajolt hozzá, csakhogy ajka a szemérõl lecsúszott az ura
2705  23|                   Vasúton csókolózni, mint a kereskedõnék, hogy bedugja
2706  23|               bedugja bizalmaskodó pofáját a konduktor!~Majd mosolyogva,
2707  23|               Piroska az ura ajkát befogta a kezével:~- Sokat enni, sokat
2708  23|                igen sokat aludni! - idézte a Gyula orvosainak receptjét,
2709  23|                   orvosainak receptjét, és a külön kupéban szépen megágyazott
2710  23|                   én itt az ablaknál nézem a tájékot, és megmondom mindég,
2711  23|                 Mindjárt ott leszünk, most a Balatonnál járunk. Jaj,
2712  23|                    vidék, sehol semmi, még a fák is fáznak, a madarak
2713  23|                semmi, még a fák is fáznak, a madarak is elbújtak, az
2714  23|                  elbújtak, az emberek csak a vörös orrukat dugják ki
2715  23|                    vörös orrukat dugják ki a világba...~Bem Gyula csendesen
2716  23|                hogy szégyellte magát ezért a gyengeségéért, hogy restellte
2717  23|              gyengeségéért, hogy restellte a betegséget magát, mint férfiatlan
2718  23|                 testi fájdalmai, kiállaná, a szemhéja se moccanna, mint
2719  23|                   egy asszony, aki... És õ a védõje, támasza, az ura
2720  23|              lelkek laknak, jön és leszáll a láz, amely mennél gonoszabb
2721  23|          alattomosabb, annál jobban bujkál a nappal elõl. De kirebben,
2722  23|              gyilkos párázatokban járja be a világot, hogy öljön és emésszen,
2723  23|                    násza mindennek az oka. A teljesen kicsiny teremtmények
2724  23|                   igazság, amely haragszik a tekintélyekre, és ahol lehet,
2725  23|             gondolják ezt az orvosok. S ha a valóság talán nincs is velök,
2726  23|                 talán nincs is velök, szép a szimbólum, amit csináltak,
2727  23|                 érnek valamit!~... Azonban a szegény festõnek mégiscsak
2728  23|                   lélekállapota döntötte-e a hirtelen forróságba, vagy
2729  23|                 forróságba, vagy mert jött a redõs szárnyú este, és a
2730  23|                   a redõs szárnyú este, és a védelme alatt éledtek a
2731  23|                    a védelme alatt éledtek a nászt tartó mikrobák. Szenvedett
2732  23|                 tartó mikrobák. Szenvedett a jó fiú, de volt valami gyönyörûség
2733  23|           gyönyörûség e szenvedésben, mert a fantáziája kigyúlt, és testének
2734  23|                  ha Itáliába ér, és fürdik a Jóisten napjában, és abban
2735  23|                 Jóisten napjában, és abban a verõfényben, melyet félistenek
2736  23|         sekrestyéiben!~- Túl vagyunk-e már a határon?~- Mindjárt!~Csak
2737  23|                  határon?~- Mindjárt!~Csak a határon túllegyen, akkor
2738  23|            túllegyen, akkor ki van játszva a halál! Így gondolta magában
2739  23|                    egy pillanatra meglátta a sovány csõsznek kaszája
2740  23|            fenyvesek! Úgy érzem; igaz-e?~- A Karsztban vagyunk, de hogy
2741  23|                    nézni. Szegény emberek, a sziklaomlás alatt, a kõfészkekben,
2742  23|              emberek, a sziklaomlás alatt, a kõfészkekben, be fázhatnak,
2743  23|                     Tettették magukat mind a ketten, hogy nyugszanak.
2744  23|                    is: szíveikben megülték a legdélszakibb pompájú nászt.
2745  23|                amire képesek azok, akiknek a teste is boldog összhangban
2746  23|                    puhán, simán vitte õket a nászvonat, a kalauzok az
2747  23|                    vitte õket a nászvonat, a kalauzok az éjben, amikor
2748  23|               mintha bûvszókat mondanának. A vasút kerekei hol lágy dajkamesét
2749  23|                dajkamesét danolásztak, hol a diadalmas szerelem zenéje
2750  23|         hallatszott ki az acélküllõkrõl, s a hóekék egy-egy érzéki sikollyal
2751  23|                 érzéki sikollyal zárták le a strófákat.~- Piroska - mint
2752  23|                   Mintha álmában beszélne, a csonka palóc ballada elsõ
2753  23|                mondta:~- Jaj de szépen süt a hódvelág, látod-e, anyám,
2754  23|                  hódvelág, látod-e, anyám, a halát?~- Csitt, aludjál!~
2755  23|                    Aztán megint csend lett a kupéban. Amíg egyszerre
2756  23|               kupéban. Amíg egyszerre mind a ketten felültek: a tenger,
2757  23|                    mind a ketten felültek: a tenger, sötéten, mintha
2758  23|                  öntve, végét szakasztotta a hómezõknek. Átfogták egymást,
2759  23|                     és szinte elvesztették a maguk emberi kicsinységét
2760  23|                  maguk emberi kicsinységét a természet szomorú nagyságában.
2761  23|                  gondolta az asszony, mert a hölgyek elméje hamarabb
2762  23|                    elméje hamarabb rátalál a valóságra, pozitívabb és
2763  23|              akármilyen gyengéd legyen is.~A férfi azonban máris föllélegzett:~-
2764  23|                jobban érzem magamat!~Pedig a délszak fázott ebben az
2765  23|                 fázott ebben az idõben, és a természet nem engedte magát
2766  23|                engedte magát megzavartatni a költõk és a hotelier-k híreszteléseitõl,
2767  23|                  megzavartatni a költõk és a hotelier-k híreszteléseitõl,
2768  23|             õszinte, alattomos és csalárd; a havat nem fagyasztja meg,
2769  23|                    amely beveszi magát még a tüzelõfába is, amely a cifra
2770  23|                 még a tüzelõfába is, amely a cifra kandallókban inkább
2771  23|                   Gyula dideregve dicsérte a klímát, és alig várta, hogy
2772  23|                    lefeküdhessék az ágyba. A beszéd fárasztotta, csak
2773  23|                  megevett egy tál halat:~- A Földközi-tengerbõl való! -
2774  23|                   nagy fontossággal. - Nem a kicsiny Adriából; komoly
2775  23|                 ette meg, tehát e halacska a legelõkelõbb eredetû. Különben
2776  23|          legelõkelõbb eredetû. Különben is a halat nem sajnálom, megeszem,
2777  23|                 napokig nem is mehetett ki a szobából, nem keseredett
2778  23|                 nem lett azért komor. Mert a betegségnek is megvannak
2779  23|                   betegségnek is megvannak a maga apró, sõt nagy örömei,
2780  23|                    pontjai ne legyenek, és a haldokló gályarabnak utolsó
2781  23|                  oly egyszínû fekete, mint a szürke modorban dolgozó,
2782  23|                    Gyulára leszállott néha a szomorúság, de az asszonyka
2783  23|                szomorúság, de az asszonyka a szoknyájával mindjárt elhesselte.
2784  23|          útikönyveit nézte vele, csinálták a programokat, hová mennek,
2785  23|                   mit nem látnak, ha kisüt a nap. És voltak olyan finomlelkûek,
2786  23|                  az olasz újságból - tudta a neveiket is:~- Most megy
2787  23|                   Amphitrite Ceylonba, ezt a szigetet még látni akarom,
2788  23|                 akarom, elmegyünk-e?!~- Ez a Shannon, Indiába indul,
2789  23|           Voltaképpen halálosan szégyellte a jó fiú, hogy nem mutathatja
2790  23|                   egész világot, sõt, hogy a kedvéért külön nem fedezhet
2791  23|                szeretett volna lenni, maga a kormányos, sõt a matróz
2792  23|               lenni, maga a kormányos, sõt a matróz is, indítani, kormányozni,
2793  23|               Ilyenkor összecsapzott haját a közepén szétválasztotta,
2794  23|                   gõggel sétált - le s föl a szobában. De korán le kellett
2795  23|                  virrasztott, és hallgatta a büszke város hangos éjjelét.
2796  23|                város hangos éjjelét. Alant a rakodóparton, hol templommagasságú
2797  23|             röhögés, amelytõl megrázkódott a hotel fala is, egy-egy rossz
2798  23|                   verekedõkkel, csókolózni a csókolózókkal; az élet vágya
2799  23|                 benne, hogy megszédült, és a maga nyomorúságos rabságában
2800  23|              látott; látta magát kiterítve a hotel egy nagy szobájában,
2801  23|              felugrott, felöltözött, abban a percben gyertyát gyújtott:~-
2802  23|                  Olaszországba, és nem tud a nyelvükön egy szót!~- Tud
2803  23|                  valami bajom esnék; ámbár a rossz pénz nem vesz el.
2804  23|               beverném egy olasz bankárnak a fejét, bezárnának: mit csinálna?
2805  23|                   tudja mondani, merre van a vasút. Elõ a nyelvtant,
2806  23|                     merre van a vasút. Elõ a nyelvtant, kezdjük. Mondja
2807  23|             questro denaro! Váltsa föl ezt a pénzt! Mert a huncut talián
2808  23|               Váltsa föl ezt a pénzt! Mert a huncut talián elveszi a
2809  23|                    a huncut talián elveszi a nagy pénzt egy magányos
2810  23|                    Nagyon hamar tanult, de a mester sietett, mindenre
2811  23|                    tekintett fel az urára, a szemei fényesek voltak már,
2812  23|                Piroska elhajította magától a könyvet, és reáborult az
2813  23|                mondá bizonyos büszkeséggel a beteg.~- Egy kissé gyenge;
2814  23|                   nyilván azért történt ez a csuda, hogy a festõ elindulhasson
2815  23|                   történt ez a csuda, hogy a festõ elindulhasson orvost
2816  23|              elindulhasson orvost keresni. A címkönyvbõl keresték ki
2817  23|                 dottore Zuchettót, tisztán a szép neve miatt. Az orvos
2818  23|                    volt tisztelve, meg ám, a nagy tökfejét úgy hajtogatta
2819  23|                    tökfejét úgy hajtogatta a vékony nyakán, hogy szinte
2820  23|                elszakad. Aztán hozzálátott a dologhoz:~- Én meggyógyítom! -
2821  23|                  meggyõzõdéssel. - Csak az a kérdés, hogy nincs-e náthája,
2822  23|                 amit gyógyítani nem tudok. A többit, a halálos, a fõ
2823  23|            gyógyítani nem tudok. A többit, a halálos, a fõ betegséget
2824  23|                tudok. A többit, a halálos, a fõ betegséget mind.~A beteg
2825  23|             halálos, a fõ betegséget mind.~A beteg mosolygott. A nagy
2826  23|                  mind.~A beteg mosolygott. A nagy fejû emberke elfogta
2827  23|                  nagy fejû emberke elfogta a mosolyt:~- Szkeptikusnak
2828  23|         Szkeptikusnak nem szabad lenni, ez a szamár emberek tulajdonsága!
2829  23|               Legyen szíves, és mondjon le a viszontmegjegyzésrõl. Szorítsa
2830  23|         viszontmegjegyzésrõl. Szorítsa meg a kezemet, erõsen. De hisz
2831  23|           kipirosodott.~Az orvos folytatta a vizsgálatot. Megtapogatta
2832  23|              vizsgálatot. Megtapogatta még a lába kisujját is. A mellét
2833  23|                    még a lába kisujját is. A mellét azonban csak fölületesen
2834  23|                    hónapban legfeljebb egy a betegem. Én ráérek kitalálni
2835  23|               ráérek kitalálni és megfogni a baját, mert nincs a világon
2836  23|               megfogni a baját, mert nincs a világon két egyféle betegség.
2837  23|                     és ez jelentkezik most a gyomrában. Mert a gyomor
2838  23|         jelentkezik most a gyomrában. Mert a gyomor a test szíve, amelynek
2839  23|                   gyomrában. Mert a gyomor a test szíve, amelynek elõérzetei
2840  23|                 mulattatni kell. Megmondom a módját, hogyan. Két módszer
2841  23|                  az egyik olcsó: enni kell a nap minden órájában a lehetõ
2842  23|                 kell a nap minden órájában a lehetõ legszebb és legjobb,
2843  23|              legjobb, legdrágább ételeket. A másik drága, de ezt is okvetlen
2844  23|           aranyszérum ez.~- Aranyszérum?~- A legteljesebb, a legtisztább
2845  23|             Aranyszérum?~- A legteljesebb, a legtisztább aranycsepp -
2846  23|                  magas polcra jutott volna a köztiszteletben? Az emberiséget
2847  23|              egyszer már el is vették érte a diplomámat. De ön idegen,
2848  23|               magam adom az aranyszérumot, a madame hazaviszi a muffjában.
2849  23|          aranyszérumot, a madame hazaviszi a muffjában. Õ vigyázva önt
2850  23|                fekete bort, madame, öntsön a signornak sok fekete, sûrû
2851  23|                    sem jutott eszébe, hogy a tiszteletreméltó Zuchetto
2852  23|               szélhámos, vagy egy bölcs.~- A lángész hatását tette rám
2853  23|                tette rám ez ember! - mondá a kapuban.~- Énrám is! - mondá
2854  23|                     és az ura karjába ölté a karját - elõször, amióta
2855  23|                 azt is, hogy az segítse be a kocsiba.~... És nyitott
2856  23|                    elsõ csókjuk, az ígért, a félt, a halasztott, a soha
2857  23|                 csókjuk, az ígért, a félt, a halasztott, a soha már nem
2858  23|               ígért, a félt, a halasztott, a soha már nem is remélt.
2859  23|                    isten szabad ege alatt, a gyermeteg nép nyüzsgése,
2860  23|                      hadd mondjam el, hogy a város népével, a látóhatár
2861  23|                  el, hogy a város népével, a látóhatár tengerével és
2862  23|                pillanatra mégis megrebbent a mi párunk, inkább az asszony,
2863  23|                    inkább az asszony, mint a férfi:~- Gyuluska - mondá -,
2864  23|                    Gyuluska - mondá -, hát a képeket nem nézzük meg soha?~-
2865  23|                  meg soha?~- Nem, soha; le a képekkel. Csacsi volt maga
2866  23|                mert - meghalt! Nincs semmi a világon, csupán csak egy...~
2867  23|                esett még meg, amióta él ez a föld és rajta állandóan
2868  23|                    és rajta állandóan forr a szerelem. Mintha az elmulasztott,
2869  23|              elmulasztott, elhalasztott és a tõle majdan megtagadott
2870  23|                   venni egyben: úgy ölelte a megújhodott férfi az õ kivirított
2871  23|          bekopogtatott: mosolygott, pirult a hotelbeli szobalány.~- El
2872  23|                  hotelbeli szobalány.~- El a városból, el innen, el!
2873  23|              városból, el innen, el! Zavar a kereskedõ emberek arca,
2874  23|                    akik mindennap érkeznek a vasúton, ráülnek a képes
2875  23|                érkeznek a vasúton, ráülnek a képes újságokra a kávéházakban,
2876  23|                  ráülnek a képes újságokra a kávéházakban, és képes levelezõlapokat
2877  23|                   irkálnak az anyjuknak és a régi udvarlóiknak haza.
2878  23|                   nincs semmi, csak az ég, a nap, a tenger meg mi ketten!~
2879  23|                  semmi, csak az ég, a nap, a tenger meg mi ketten!~Sietve
2880  23|                    Holdas éjjelen érkeztek a pálmaerdõbe bújt városkába
2881  23|                  gondolták: ez tündéri, de a hold csinálja! Várjuk meg
2882  23|                  hold csinálja! Várjuk meg a reggelt, a napot.~Megvárták.
2883  23|            csinálja! Várjuk meg a reggelt, a napot.~Megvárták. És íme:
2884  23|                  roppant rózsalugasokon és a hosszú-hosszú vaníliagarádokon
2885  23|               vaníliagarádokon legelésztek a méhek. Azok megmondják:
2886  23|                  csinált virág-e ez itten, a Jóistenke gondozza-e õket
2887  23|                   õket vagy az hotelier-k?~A pálmagarádok között, a muskátli
2888  23|                     A pálmagarádok között, a muskátli kerítések alján,
2889  23|               muskátli kerítések alján, át a narancsligeteken, kikocsiztak
2890  23|              narancsligeteken, kikocsiztak a határba.~Hát ezernyi-ezer
2891  23|                  Hát ezernyi-ezer méh dong a decemberi napban, és feketén
2892  23|               napban, és feketén pettyezik a fehér liliommezõket. Sõt
2893  23|                    fáradtan, kéjesen, mint a hektikások.... Egy szúnyogot,
2894  23|                valóságos szúnyogot fogtak, a tenger felõl jött, télben;
2895  23|                    délfelé, rövid vizitre, a legrikítóbb fecskefrakkban;
2896  23|                 ilyenkor is járnak-kelnek, a természettudósok nem helyeslik.
2897  23|                  helyeslik. De lehet, hogy a lipék Afrikából jönnek át,
2898  23|                    jó élni, így, mint ezek a szálló, kalandozó virágok,
2899  23|                  ellehet egy pár ember, ha a nap oly fennen süt, és jólesik
2900  23|                 még, úgy mondták nekik, és a festõ elhitte, mert nagy
2901  23|                 nagy jóakaratot tapasztalt a szent pálma húsos leveleiben.
2902  23|           leveleiben. Simítgatta, ütögette a fejét, és susogott hozzá:~-
2903  23|                 meg.~Gyula hangosan felelt a növénynek:~- Becsületes
2904  23|                    én beteg. Velem csak az a baj esett meg, hogy az eleim
2905  23|                 hogy az eleim nem maradtak a meleg Ázsiában, hogy nem
2906  23|                  szembe Afrikával. És hogy a szívem összenõtt a röggel,
2907  23|                    hogy a szívem összenõtt a röggel, ahol születtem,
2908  23|                röggel, ahol születtem, míg a vérem...~A vérem itt horgászik
2909  23|                  születtem, míg a vérem...~A vérem itt horgászik elõttem
2910  23|                vérem itt horgászik elõttem a parton. Egy rongyos úr,
2911  23|                rongyos úr, az én koromban, a hasonmásom. Csak horgászik,
2912  23|                    Erõsen mindég szeretni, a többit; álmodni, élni, mindig
2913  23|                   félig-meddig, mint ahogy a nap vibrál a tenger párájában...~
2914  23|                    mint ahogy a nap vibrál a tenger párájában...~És így
2915  23|                   hat napig, míg dél felé, a sziklás oldalon szent Ambrus
2916  23|                 megborzongtak, feketedtek. A tenger maga még csendes
2917  23|                fölötte hószínû lett az ég, a szél pedig, aki most rajta
2918  23|                lassan. Egyszerre tél lett. A violaréteken a virágok rettegve
2919  23|                   tél lett. A violaréteken a virágok rettegve hajladoztak
2920  23|               virágok rettegve hajladoztak a rõttestû földre.~Gyula lefeküdt
2921  23|                 csepp aranyszérumot, aztán a fejére húzta a takarót,
2922  23|        aranyszérumot, aztán a fejére húzta a takarót, onnan hallatszott
2923  23|                    egyszer-egyszer fejérõl a takarót levette, és ilyenkor
2924  23|               takarót levette, és ilyenkor a beteg szeme hirtelen lecsukódott,
2925  23|                szeme hirtelen lecsukódott, a színtelen ajkai azonban
2926  23|           mosolyogtak, mint ahogy mosolyog a gyerek, aki lustálkodni
2927  23|                villamosság érzése fogta el a beteget.~„Ez az!” - hitte
2928  23|                 magában, és rettegve várta a reggelt.~- Csak még egyszer
2929  23|                   Csak még egyszer kisütne a nap!~Reggel felé az idõ
2930  23|             cselekedett, hirtelen kisütött a délszaki nap, és mohón itta
2931  23|            délszaki nap, és mohón itta föl a ritka északi tüneményt,
2932  23|                    ritka északi tüneményt, a violarétekre hulló, nagypihés
2933  23|               földöntúli világosság támadt a nászpár sokablakos szobájában.
2934  23|             nászpár sokablakos szobájában. A festõ kinyitotta a szemeit:~-
2935  23|             szobájában. A festõ kinyitotta a szemeit:~- Oly boldog vagyok,
2936  23|                   Látsz-e engem?~- Látlak, a szemed ragyog, még minden
2937  23|              mennyországom, már én mehetek a sötétségbe át, és a szívemet,
2938  23|                mehetek a sötétségbe át, és a szívemet, mint az illat,
2939  23|                   az illat, úgy borítja el a hála, a fájdalom, és egy
2940  23|                     úgy borítja el a hála, a fájdalom, és egy olyan érzés,
2941  23|                    éjjel, ha hozzád jövök.~A beteg tekintetével elfordult
2942  23|               látlak utoljára már; be szép a hajad, puhább, mint a moha,
2943  23|                 szép a hajad, puhább, mint a moha, illatosabb, mint az
2944  23|                Köszönöm, hogy nekem adtad. A hangod, hadd hallom a hangod,
2945  23|               adtad. A hangod, hadd hallom a hangod, mert te úgy beszélsz,
2946  23|                 mert te úgy beszélsz, mint a tavaszi fuvalom, amikor
2947  23|                    fuvalom, amikor elõször a friss füveknek mond meséket.
2948  23|                   az oltár elõtt, kezemben a füstölõvel, legelõször ministráltam:
2949  23|                  Máriám!~Piroska hallgatta a haldokló udvarlását, nem
2950  23|                udvarlását, nem sírt, hitt. A forró hízelgések elkábították,
2951  23|                  elmondta, feléje fordulva a tengernek, ahol az asszonyt
2952  23|                  az asszonyt látta, bár az a karjai között bújt meg és
2953  23|                között bújt meg és csókolta a kezét.~- Sono vedova... -
2954  23|                        folytatta Bem Gyula a leckét. Majd elhallgatott,
2955  23|                Majd elhallgatott, behunyta a szemeit:~- Most pedig éjszaka
2956  23|                  lenni nem tudok, borítsad a hajadat a fejemre...~Piroska
2957  23|                  tudok, borítsad a hajadat a fejemre...~Piroska engedelmeskedett,
2958  23|                tudni, hogy minek voltam én a világon? Nagyon jó itt,
2959  23|            pihenjed ki magad.~- Ne vedd el a kezedet; magamban félek.
2960  23|                   kezedet; magamban félek. A hajad olyan jó meleg és
2961  23|                Sono vedova, voglio tornare a casa!...~Bordigherai betegek,
2962  23|                nagyúri kisasszonyok: ettõl a halottól ne féljetek. Íme,
2963  23|                  ne féljetek. Íme, nem fél a fiatal asszonya sem, és
2964  23|                 néma testét Genovába. Maga a halász, aki barna bárkáján
2965  23|                 halász, aki barna bárkáján a nagy városba átviszi, az
2966  23|             átviszi, az is beszél hozzája, a fakoporsójához:~- Uracska,
2967  23|                 csak egy temetõ van, és az a genovai!~- Madonna, ne féljen,
2968  23|                egykor, fehér márványvilág, a pompázó halál tündérhelye:
2969  24|                    újra tavasz lett, mivel a tavasz nem engedi magát
2970  24|                   magát akadályoztatni, és a legrosszabb dolgok, a legsilányabb
2971  24|                   és a legrosszabb dolgok, a legsilányabb tél után is
2972  24|                dolgozni nem lehetett, csak a legideiglenesebb díjnokok
2973  24|        legideiglenesebb díjnokok bírták el a szobaszagot, a klubban nem
2974  24|                   bírták el a szobaszagot, a klubban nem volt senki:
2975  24|                   nem tudta, mitévõ legyen a délutánjával.~Mindenki az
2976  24|                  is sétálnia kellett, hogy a színvonalon maradjon, hogy
2977  24|             maradjon, hogy lássák, de unta a dolgot, másrészt meg a séta -
2978  24|                unta a dolgot, másrészt meg a séta - úgy vélte - egy komoly
2979  24|                  méltóságos az én emberem: a nagy hivatalánál, vagy valamely
2980  24|                közepén bandukolt elõre, és a komfortáblisok szerették
2981  24|              szerették volna legázolni, de a lovaik nem akarták. Hol
2982  24|                 nem akarták. Hol õ tért ki a szegény paripáknak, hol
2983  24|                   hogy hazamegy, és dacára a ragyogó tavaszi délutánnak -
2984  24|                 egyet.~Elõbb azonban végez a végzendõkkel: meglátogat
2985  24|                   bánik vele rosszul. Adja a hû és önfeláldozó szerelmest,
2986  24|              önfeláldozó szerelmest, tehát a nyakába szakadt. A vizitet
2987  24|                   tehát a nyakába szakadt. A vizitet elkövette, a csókok
2988  24|              szakadt. A vizitet elkövette, a csókok elõl megszökött,
2989  24|                 csupán, olyanokat, akiknek a tavasz csak júniusban kezdõdik.
2990  24|                  akik egyszer megcsinálták a forradalmat, siettek; kissé
2991  24|                  tagtársaira gondolhatott. A kártyában, a vívóteremben,
2992  24|                 gondolhatott. A kártyában, a vívóteremben, a vendéglõkben
2993  24|                 kártyában, a vívóteremben, a vendéglõkben partnereire,
2994  24|             ismerõsei bõrét, sõt húsát is. A bankdirektor azonban visítva
2995  24|                   futott el elõle, és mint a vad malac, a Robin erõs
2996  24|                elõle, és mint a vad malac, a Robin erõs lábai között
2997  24|                   megfogták egymást mégis: a direktor igazgatósági tagnak
2998  24|                  Még Hirsyéket is megnézte a méltóságos úr. Hirsyt, a
2999  24|                   a méltóságos úr. Hirsyt, a doktort és a tanárt, aki
3000  24|                   úr. Hirsyt, a doktort és a tanárt, aki a gyermekkertésznõt