1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1545
Rész
1 1| dacára fekete cilindert és ehhez rövid kabátot viselt;
2 1| fölnézett a piszkos ablakokra, és minden valószínûség szerint
3 1| Az utcát igen vizsgálta, és ellenséges szemmel mustrálta
4 1| szemlesütve ment el mellettük, és a szép bottal lehetõleg
5 1| fekete cilindert viselt, és augusztus hava dacára egy
6 1| pillanatig sem habozott, és egyenesen nekivágott a zálogház
7 1| tulajdonos rosszkedvûen, és mereven, ellenségesen nézett
8 1| az ezüst kecske gazdája, és az egész arca elpirult,
9 1| állat végül is ott maradt, és az ifjú nyolc forinttal
10 1| annak nevezni, bárha a szép és értékes tárgy egy hölgytõl
11 1| betért egy henteshez is, és nagyobb összegért úgynevezett
12 1| éhség ellen cselekedték, és igen rossz néven vették,
13 1| után nyúlt, fölcsatolta és elrohant. A többiek ettek
14 1| elrohant. A többiek ettek és ittak, kivéve Hirsyt, kinek
15 1| õt is erõvel megetették, és mind jóllaktak, a megelégedés
16 1| Tivadar fölborzolta üstökét és mindketten egyszerre szóltak:~-
17 2| programba. Ez igazságos és okos!~Amit eddig hol súgva,
18 2| természettudományi alapon, és egy kissé cinikusan is,
19 2| társaságban, nem annyira eszénél és tudásánál, mint nagyobb
20 2| egyelõre elhalasztották, és egyszerre a gimnáziumról,
21 2| álmodott, hogy kérdezték, és nem tudta a Jupiter genitivusát...~
22 2| elbeszélgettek, miközben este lett, és Robin leült az ablakfához,
23 2| rajzolta anyagi viszonyait és elõhaladását a polgári életben.
24 2| abban a nyomorult városban (és ez az én szülõvárosom!),
25 2| fel mindnyájan. Anyád, Ida és - elsõsorban persze - te.
26 2| várlak, jertek!~Bevégezte és borítékba tette a levelet.
27 2| szekrénybe. De az ajtó nyílott, és a füstbarlang szádájában
28 2| karcsú, magas, idõsebb leány és egy kövér, öreg asszonyság.~
29 2| minden támasz nélkül állott, és amint hirtelen megpillantotta
30 2| férfitársasággal, aztán kis húga és Sándor közé állott, akik
31 2| kezének csücskét szorongatták, és meglehetõsen fáztak a szörnyû
32 2| bennünket, hogy milyen nagy úr, és úgy látom, szintén anyagi
33 2| anyám. Apuska tévedett és elbujdosott, alighanem itt
34 2| alighanem itt van Pesten. És mi inkább õutána jöttünk,
35 2| csókold meg võlegényed, és jerünk.~A menyasszony még
36 2| mondá a fiúk felé fordulva és Hirsy felé pislantva -,
37 2| pislantva -, legyetek szívesek, és távozzatok el. Egyedül kívánok
38 2| föl a fiúk kabátjaikat, és az eseménydús délutántól
39 2| kell töltenie az éjjelt, és úgy érezte, hogy valami
40 2| értéktárgyaikat: egy nikkel- és két ezüstórát, két gyûrût,
41 2| ezüstórát, két gyûrût, több kék és zöld cédulát, amelyekkel
42 2| reggeli elõtt értékesítse, és a családalapítás céljaira
43 2| boldogok voltak mindannyian, és Robin Sándor most már büszke
44 2| elhelyezve. A kicsike is evett, és az oly kedves volt így,
45 2| Megölelte az öregasszonyt, és könnyekig meghatva kérdé:~-
46 2| szólt a kisleány szepegve.~- És Ida?~- Kiment vizet inni!~
47 2| tényleg vízivás címén kiment, és amint én tudom, el fog tûnni
48 2| ismeretlen város estjében. És rövidesen nem is tér vissza,
49 3| esküvő. Azután~Csöndesen és boldogan éltek egy darabig.
50 3| tiszteletben tartja. A házban és a ház környékén, de maguk
51 3| öregasszony násznak szólította, és a végén mindannyian vacsoráltak
52 3| meg szerény vacsorájuknál, és a házilag, spirituszon készült
53 3| társaságában kellett étkeznie, és hazajövet sokszor panaszkodott,
54 3| mennyit kellett fizetnie, és a gyomrát mégis elrontotta.
55 3| egészséges fiatalember, mint õ, és annyi vacsorát el nem sétált -
56 3| elõtt - elõkelõ szellemû és nagyrahivatott fiatalember!
57 3| nagyrahivatott fiatalember! És mivel az élet az ifjúságon
58 3| De e füleket csókjaival és forró könnyeivel borította
59 3| fiatalember címszalagot írogatott, és azon törte a fejét: mit
60 3| megyéjebeli fiatalemberrel, és az õ megyéje igen népes,
61 3| forintos pumpból éltél, és tartottad el családodat,
62 3| lesznek; fõbírák odahaza és ügyvédek, késõbb Wertheim-kasszával
63 3| Robin Sándor, kedvesebb és méltányosabb kölcsönkérõt
64 3| neked az illetõ összeg, és nem mertünk benne kételkedni,
65 3| mertünk benne kételkedni, és nem hitte el közülünk senki,
66 3| teljesen hajléktalan miattad, és már a rendõrség figyelmét
67 3| bolyongásai, hiányos öltözete és teljesen karimátlan szalmakalapja
68 3| kecske kora! Valami izgató és félelmetes volt benned mégis.
69 3| kompromittálom. Változtatni és javítani fogok a sorsunkon.
70 3| árvagyám leánya, aki pénzeinket és bankjegyeinket nagyon felületesen
71 3| bizonyítványokat, katonai és polgári engedélyeket állítatta
72 3| vöröstégla padlatján, mosdásra és öltözködésre barátaihoz
73 3| szerfölött kényelmetlen és lehetetlen helyzetbõl szabadulhatott
74 3| engedelmes, tudatlan, kíváncsi és szerelmes volt, szívét a
75 3| szerelmes volt, szívét a hála és az önfeláldozás vágya elárasztotta,
76 3| esetben! - mondta leányának és Sándornak igen sokszor,
77 3| sokszor, mennél többször. És semmi ellenvetés nem használt.~
78 3| Titkon fölkereste a lapokat, és ingyenes kishirdetéseket
79 3| Mindnyájan tudták, hogy õ küldi, és ezért - kegyeletbõl - sokáig
80 3| tart.~- Meg kell esküdniök, és évi lakást vállalniok! -
81 3| adni õket - mondá -, Isten és ember elõtt, össze. Megesketem
82 3| szemérmetlen tekintettel, gyáva és hazug szavakkal illeti õt,
83 3| mûvész beteges volt, ezért és nem más okból vált meg a
84 3| szerzetesrendtõl. Lelke azonban erõs és egészséges, oly nemes, egyenes
85 3| egészséges, oly nemes, egyenes és határozott, mint amilyen
86 3| fiúk között a leglelkesebb és legtüzesebb, minden mûvészetbe
87 3| esküvõ terve Robin Sándornak, és így arájának is, megtetszett.
88 3| ült még eddig fiákeren, és a kétlovas bérkocsi, a hozzátartozó
89 3| ember bõven ráér gyalogolni, és inkább csak a mulatság kedvéért
90 3| fényûzés, rajta ülni ritka és élvezetes esemény. Természetesen,
91 3| város lásson bennünket, és ne vegye észre, hogy amíg
92 3| Elvették tõle a megbízást, és Jágicsnak adták, az erõs
93 3| mivel nem volt neki -, és tengerészruhában kereste
94 3| fehérbe. Még megvolt tiszta és szép, csak egy kissé gyûrött
95 3| csak egy kissé gyûrött és szûk mollruhája, amelyben
96 3| rövid is lett egy kicsit, és kilátszott, hiába mozgott,
97 3| komolyan. Nem tréfáltak ezek, és ezért, reménylem, a Jóisten
98 3| külvárosokban a legszebb és legnehezebb dolognak tartatik
99 3| robogott. Némelyek gyalog és kombinálva: lóvasúttal meg
100 3| Rettegének, félték az Istent, és mélyen elgondolkodának:
101 3| násznagy, a közjegyzõ, az apa, és még sok más egyéb. A sûrû
102 3| még sok más egyéb. A sûrû és elvadult bokrok között õ
103 3| volt, mint a mályvavirág, és Robin Sándort, aki fehér
104 3| Körülnéztek, senki. Két bari és egy kecske legelt a romok
105 3| megfogta menyasszonya kezét, és a festõnövendék elé állott;
106 3| Láttak két szívet lángolni, és látták, amint a festõ lányos,
107 3| örökkévaló, isteni érzéssel, és én itten kijelentem és megparancsolom,
108 3| és én itten kijelentem és megparancsolom, hogy senki
109 3| Úr vagyon veletek, most és mindörökké, ámen!~- Ámen! -
110 3| egymás kezébe tette kezeiket, és reájuk szegezve átható tekintetét,
111 3| két fele, egy levél színe és visszája. Házastársak vagyunk.
112 3| Házastársak vagyunk. Egymás szülei és egymás gyermekei. Minket
113 3| járultak, kezet csókoltak. És ebben a pillanatban a szegény
114 3| elõre elhatározott terv és kiszámított pénz szerint
115 3| szerint akarnak étkezni. És látván nagy fiatalságukat,
116 3| rosszul bántak velök. Csak és mindenáron, mindenkinek
117 3| egyik a másiké végképp? És az áldás következtében mintha
118 3| kezek!~A jelenlevõ idõsebb és pénzerszénybõl fizetõ közönség
119 3| õket. A hat fiatalembert és az egy nõt. Gorombákat gondoltak
120 3| Gorombákat gondoltak magukban, és alighanem erkölcstelenséggel
121 3| erkölcstelenséggel vádolták e különös, és részint hiányos, részint
122 3| szemmel. Mily fiatal még, és máris ily vállalkozó szellemû!
123 3| gondolták magukban kövér úrinõk és sovány uraságok, akik között
124 3| uraságok, akik között írók és mûvészek akadhattak, olyanok
125 3| tehát, akiknek mesterségük és kötelességük az élet és
126 3| és kötelességük az élet és az ember ismerete. A násznép
127 3| megnevettette.~Azért mondom, kedves és türelmes olvasóm, hogy meg
128 3| azért rövid-e? - nem tudod. És a fiatal férfiakat, akik
129 3| férfi.~Beteszik az ablakot, és az izgalmas nap után nyugodni
130 3| Sándor. Mosolyogva, boldogan és remegve, hangosan hozzáteszi:~-
131 3| susogja vissza az asszonyka.~És nem volt még e langyos Pesten
132 4| állást foglalt el a Halász és Fivére egyenruhakészítõ
133 4| annál rosszabb. A gondos és elõrelátó fiatalember mind
134 4| valóban igen kínos volt, és mindig emlékezetes maradt,
135 4| Miért? - kérdé Sándor, és szíve vére megfagyott.~-
136 4| okos dolgokat. Bevételt és kiadást, amit költ. Jó napot,
137 4| elfordult a régi, körúti háztól, és elhagyta elvesztett állásának
138 4| állásának színhelyét. Elment, és bár mindössze is egy alantas
139 4| állat, akármily fiatal, és radikális. Fáj elhagyni
140 4| üzletet, amely száz percentre és mindent összedolgozik, és
141 4| és mindent összedolgozik, és mégis megbukik. Fáj a válás
142 4| annyit nézted a nyomorúság és éhség napjaiban. Fáj, mert
143 4| mert amikor gondolataid és emlékeid tanyáját valahol
144 4| vetemedett arra a vakmerõségre, és mért követte a tényt az
145 4| volt, napról napra élt, és ebben az állásában megfigyelte,
146 4| egyenruhára, a díszes, szép és drága egyenruhákra való
147 4| törekvés. Amaz országban és abban a korban, holott aranyzsinóros
148 4| holott aranyzsinóros ruhára és púderes copfra vágynak a
149 4| korrigálják meg: - Frigyes és fivére valóban a legjobb
150 4| legjobb idõben szervezték és alapították meg az egyenruhaboltot.~
151 4| viselték, de ették, itták és szivarozták is a drága ruhákat.
152 4| elárusítottak. Bonyolult az ügy, és talán nem is érdemes magyarázatra,
153 4| Keleti rendjeleket kaptak, és délszaki szállítók lettek.~
154 4| szenvedélyes kiállító volt, és így került ahhoz a szerencséhez,
155 4| szerencséhez, hogy egy idõleges és különleges kiállítás alkalmából,
156 4| alkalmából, többféle hercegek és igen magas rangú urak társaságában,
157 4| nadrágot, de még finomabbat és teljesen szarvasbõrbõl.~
158 4| átengedte. A cég mohón elkapta és rázta, félig divatos, félig
159 4| zúgott végig, egy kedves és vérmes huszártiszt a kardja
160 4| volt többé elõírásszerû, és - nem lassan-lassan, de
161 4| egy Balkán-állam királya és törzskara, de ezek meg nem
162 4| beevezni a krida révpartjába, és így veszté el állását Robin
163 4| roppantul fölháborodtak, és a polgári érzés nagyon is
164 4| komoly oldaláról is felfogni és megbeszélni. Az általános
165 4| krajcárja is, házi nevelõk és ügyvédi írnokok voltak,
166 4| ügyvédi írnokok voltak, és közöttük egy - természetesen
167 4| is kapott, csak kosztot és ruhamosást. Mégis õ ágált
168 4| anabaptista leszek.~Nevettek és bámultak. A fiatalember
169 4| adnak minden áttérõnek, és ezenfelül jól meg is fürdetik!~
170 4| ablaknál ábrándozó, urára váró és szörnyen éhes Piroska is
171 4| könnyelmû lényük megdöbbent, és az ötven forint csábtáncot
172 4| Szerencsére Sándor megérkezett, és egyelõre lakmároztak, huszonöt
173 4| rá, meghintette borssal és paprikával. Sok volt, szép
174 4| idõben is hideg marad. Ezért, és különösen olcsóságáért,
175 4| mint sok könyvíróé, mûvészé és politikusé; biz én ezt hiszem,
176 4| politikusé; biz én ezt hiszem, és ki is mondom.~Rendkívül
177 4| szerelemmel.~Kivallottam ezt is, és ha már mindent elmondok,
178 4| jellemû kezdõ mûvész bensõ és külsõ életérõl. Addig is,
179 4| letértek.~Szafaládé-bankettek és kajszibarack-vacsorák: hadd
180 4| egy keveset. A mûvészet és az irodalom sok szép ügyét
181 4| ügyét beszélték meg ezalatt, és szõtték a legkomolyabb,
182 4| sõt nagyon is komolyak, és mint a derék fiatalság javarésze:
183 4| javarésze: a jövendõben és azért éltek õk is, és nekik
184 4| jövendõben és azért éltek õk is, és nekik sem jutott eszükbe,
185 4| az ellenkezõjét tanítják, és ezért kellene valami szép
186 4| rendezkedjék be a világ, és az ifjúság magáért éljen,
187 4| az ifjúság magáért éljen, és ne az ostoba, az ismeretlen
188 4| ezüst állat újra megjelenik, és addig kísérjük figyelemmel
189 4| eseményeket, amelyek csöndesen és nem ismeretlen mederben
190 4| barát egész nap dolgozott, és munkásságának pénzbeli eredményét
191 4| a családfõnek. A kréta- és szénrajzok ideje volt ez,
192 4| mért jött annyira divatba, és mért lõn oly olcsó a fotográfia
193 4| lõn oly olcsó a fotográfia és az élet után rajzolt, életnagyságú
194 4| rajzolt, életnagyságú kréta- és szénrajz. A pékek, a fûszeresek,
195 4| Sõt vasúti tisztviselõk és antikváriusok is, és mûárusa
196 4| tisztviselõk és antikváriusok is, és mûárusa is éppen egy ódondász
197 4| tiszták, erõsen árnyékosak, és ahol rá lehetett bírni a
198 4| mûvészet nagy elveirõl is, és a fehér inggallérról elhagyta
199 4| körök is, piszoknak nézték és kigumiztatták. Még egy különös
200 4| amilyent Petõfinek rajzolnak, és amilyen formájú volt magának
201 4| az orra is. Megfigyeltük és sokat nevettük ezt a tüneményt,
202 4| hozott Gyula minden este, és Robin Sándor ez összegeket
203 4| vagy rendkívül leszáll, és némi aggályai voltak akörül
204 4| mi kéj olajjal dolgozni, és tizenhatféle színt a bádogtubusokból
205 4| palettára kinyomni! Aggályait és szomjú vágyakozását nem
206 4| felizgult, szíve megnyílott, és csak erre az idõre. Különben,
207 4| nem voltak nõtestvérei, és hogy nemcsak férfiak, hanem
208 4| ölébe, fölvette a hátára, és a szobában úgy hurcolta,
209 4| rejtélyes, izgató, szép és szent lény volt a szemében.
210 4| szíve izgatottan vert, és a gyönyörûség áradt el lelkében,
211 4| nevetését, ajkának mozgását. És a mûvész még izgatta, segítette,
212 4| A leány fejének gyengéd és finom vonalai, egyéni, disztingvált
213 4| vonalai, egyéni, disztingvált és gazdag rajza megremegtették.
214 4| tudott betelni vele soha. És amikor este hazatért, nem
215 4| neki, amint ama kéz lágyan és mégis erõsen markába búvott.~
216 4| észre ezt a tartózkodást, és amikor megfigyelte mégis,
217 4| csókoljátok meg egymást.~A festõ - és talán Piroska is - roppantul
218 4| megfesteni végtelen sorozatokban, és olyan nagyban, hogy külön
219 4| Robusti, ami a nagy fölfogást és arányt illeti, csak másodsorban,
220 4| másodsorban, utána következik. És ha megcsinálhatja, ha a
221 4| ifjú korában csakolyan vad és vakmerõ tervelõ lehetett,
222 4| Piroska örömmel hallgatta, és csendes, de erõs vágyakozással
223 4| vágyakozással várta jöttét, és igen megelégedetten mosolygott,
224 4| nem ébredt még öntudatra, és minden félelem, minden erõszakos
225 4| csendesen, senki sem tudja még, és ha csak lehet, ne is tudja
226 4| a nemtõk szépen, lassan, és észrevétlen kézenfogták
227 4| lefeküdt a puszta földre, sírt és jajongott, és másnap roppant
228 4| földre, sírt és jajongott, és másnap roppant lelkiismeretfurdalásra
229 4| A fájdalomtól elzöldült és eltorzult az arca, amikor
230 4| tovább, ha nem mehet oda? És mégsem hagyhatja õket el!~
231 4| dolgot fogok elbeszélni, és aki német neve dacára magyar
232 5| várta, hátha az hazajön, és azért, mert nem is hívták.)~
233 5| különben egy fejformájú és ugyanegy anyanyelvû fiatalemberek
234 5| szemekkel vizsgálták egymást, és gyakorta átpofozkodtak egymáshoz,
235 5| pengõbõl élõ, de oly méltóságos és szertartásos, mint a legjobb
236 5| tojást is habarjanak bele -, és oly mimikával küldte el
237 5| régi, megõszült szemöldöke és pillái alól a legszebb kék
238 5| pillantásait lövellte a pincér és a kocsmáros felé. Shakespeare-t
239 5| Shakespeare-t ez jól megtanulta, és mivel a nemes alakjait szerette
240 5| Eléggé sajnálta, hogy puha - és olajos - kalapot kellett
241 5| kalapot kellett viselnie, és nem koronát!~Az öreg színész
242 5| megismerni, hagy sikkasztók és börtönviselt emberek, valamint
243 5| tanulmányozó belépsz, keresed és nem ismered föl a szegény
244 5| szegény tébolyadottakat, és az ápolókat és orvosakat
245 5| tébolyadottakat, és az ápolókat és orvosakat tartod annak.
246 5| akik már sikkasztattak, és akik még nem sikkasztottak,
247 5| sikkasztottak, megõrült és az õrülésre hajlamos, szóval:
248 5| hajlamos, szóval: ember és ember között nagyon kicsiny
249 5| az idõben meghasonlott, és amint õ mondá: „a magasabb
250 5| polgármesterek, nagyobbára a negyven és az ötven között, de borzasztóan
251 5| senki, szívébõl vallotta, és a baj csak az volt, hogy
252 5| de neki bizony volt esze, és élve maradt, díjnok lett,
253 5| élve maradt, díjnok lett, és egy másik társaságban vallotta
254 5| társaságban vallotta a régi erõs és szigorú erkölcsöket.~Félek,
255 5| látható személy pénzéhez. És - Isten a tanúm, nem vagyok
256 5| kávéházak hirtelen megerõsödése, és hogy a kassai négyes-szivar
257 5| ebben az idõben múlt el, és a legolcsóbb szívható szivar
258 5| asztaltársaságnál kevés szó esett, és abban a pillanatban, amikor
259 5| pillanatban, amikor Piroskát és férjét apjuk ott bemutatta:
260 5| beszélgettek. A „király” - és ez világos - rendkívül ellenzéki
261 5| leányom egy kissé szórakozni, és bemutatni a võmet - miniszter
262 5| közeledett Piroska felé, és mélyen bókolva megcsókolta
263 5| egyszerre igen fölélénkültek, és követték elnökük példáját,
264 5| valamennyi említette a nevét és foglalkozását - a régit.
265 5| hogy a leánya tetszik, és ezen a réven õt is többre
266 5| király” közben, gyengén és fensõséggel, kacérkodni
267 5| az ifjú pár mellé ült, és végképp lefoglalta õket.~-
268 5| börtönviselt férfiak közé jöjjön, és ide hozza a feleségét? Tudja
269 5| társaságban én vagyok az egyedüli, és én is...~- Ön is fog! -
270 5| keserû cinizmus öntött el, és önvád, mért jött ide?~Bergen,
271 5| barátom van ezek között, és a mesterségem olyan, hogy
272 5| tõlük. Védõügyvéd vagyok, és egykoron a politikai pályára
273 5| bölcsõm. Itt Pesten születtem, és lelkemben nincs meg a népi
274 5| lehet menni a magasságba, és az sokkal jobb, mint a magasból
275 5| gyûrött, piszkos ötvenest, és a Sándor kezébe gyûrte:~-
276 5| kezében tartatta a pénzt, és hirtelen megvillant lelkében
277 5| villant át elméjén a gondolat, és a pénzt eltette. Bergen
278 5| jobb! De milyen uzsorás!~És a hólyagképû fiatalember
279 5| kezünket a kor üterére - mondá, és keresett egy csuklót, elõbb
280 5| Ennek megfogta az üterét és folytatá: - Tapintsuk meg,
281 5| kor üterét - meglóbálta és ellökte magától a krémkabátos
282 5| magától a krémkabátos kezet -, és ördög vigyen el engem, ha
283 5| hogy mindenki kapható, és mégis, engem már többször
284 5| többször dobtak ki bírák és más ilyen szegény ördögök,
285 5| megvesztegetni. Van valami titkos és erõs szerve az országnak,
286 5| beszélek. De úgyse érti. És nem érdekli a kor irányából,
287 5| elül. A magasak uralkodnak, és a kis termetûek közül néhány
288 5| van, mint egy gránátosnak, és arca: a szent Sebestyéné.
289 5| nem jó, se nem érdekes, és nincs is az emberiség természetében.
290 5| Hazudunk önmagunknak is, és az önelemzés e korszakában -
291 5| hogy az õ sikkasztásaik és csalásaik - egészen mások,
292 5| teljes bûn világos tudatával, és mi csak azok vagyunk, vagy
293 5| közelebb húzta hozzá székét, és a fülébe súgta:~- Kétféle
294 5| utóbbi szektához tartozom, és ön - ön, remélem, örökre
295 5| valami gorombaságot hall, és le kell ütnie a fülébe susogót.~-
296 5| akik Carrarára, Ricardóra és Werbõczyre hivatkozva, finom
297 5| veszekednek a kávéházban, és nem egyebek, mint egy uzsorás
298 5| meghajolt a király elõtt, és tüntetõ haraggal távozott.~
299 5| még jobb társaságban is - és ilyenek még vannak, vagy
300 5| zajba fúlt. Éjfél felé járt, és a bortól, a melegtõl nekitüzesedve
301 5| a melegtõl nekitüzesedve és ellágyulva az urak mindenike
302 5| esetét kezdte beszélni, és szidni ama bûnöst, aki helyett
303 5| helyett voltaképpen ült és a társadalmi állását is
304 5| nagyobbik rész politikai és társadalmi pártállásának,
305 5| pártállásának, egyenességének és hajthatatlanságának lett
306 5| hiszem, nem vagyunk ilyenek és igyekezünk menekülni e nem
307 5| Pedig kiválóan sok kenyér és kis tészta volt az étlap;
308 5| egyenlítette ki, önérzettel és boldogan. És lóvasúttal
309 5| önérzettel és boldogan. És lóvasúttal vitte õket haza,
310 5| sem lakott is, de rendesen és jól étkezett egy kocsmárosnál,
311 5| nem tehették. Legalább föl és le sétáltak vele vagy egy
312 5| Eh, rossz a világ!~- És nem is lehet megjavítani! -
313 5| Sándor keserû hangon.~...És az ifjú Robin másnap jelentkezett
314 5| fiatalember halovány arcát, és mondá:~- Ön az enyém. Legyünk
315 6| hiéna már templom után volt, és az írószobájában szilvóriumot
316 6| szilvóriumot a kasszából vette elõ, és némi habozás után megkínálta
317 6| még a fogaival nevetett. És némi célzatossággal nézett
318 6| gyertyatartókkal, egyházi és étkezõszerekkel volt teli
319 6| magát, fejét lehajtotta, és úgy sandított a fiatalember
320 6| magával az ezüst kecskét, és gyengéden simogatta a fejét.~-
321 6| karosszék felõl. Arra fordultak, és nem is vették észre, hogy
322 6| beletemetkezve a székbe és az ablak felé fordulva,
323 6| furcsa, csúnya, szeplõs és kesely szemû, halvány és
324 6| és kesely szemû, halvány és formátlanul gyönge, mint
325 6| közül egy-egy aztán kiválik, és száz leány izgató nõiessége
326 6| száz leány izgató nõiessége és vonzó meg lázító szépsége
327 6| aranyban játszó, pirosba hajló, és tíz leánynak sincs annyi
328 6| egymástól távol fekvõ, és mintha valami titkos, ismeretlen
329 6| tubarózsa, egy kissé rózsaszín és egy keveset zöldes, és a
330 6| rózsaszín és egy keveset zöldes, és a szépségében sok volt e
331 6| szédült tõle egy pillanatra, és csak akkor ocsúdott föl,
332 6| fiatalember! - szólt az öreg, és közvetlen közelbõl rámutatott
333 6| avons besoin? (Ön az a naiv és becsületes fiatalember,
334 6| felelte Sándor magyarul.~- És nem fognak bennünket bezárni? -
335 6| kisasszony, amíg én élek, nem!~- És nem szokott ön soha hazudni?
336 6| szinte beletorzult. Nevetett és könnyezett egyszerre:~-
337 6| felelte Robin Sándor, és igen különösen érezte magát.
338 6| kérdezte Hanna hirtelen és szeles érdeklõdéssel.~-
339 6| szólt unokájához. - Menj, és sétálj egy kicsit, itt Pesten,
340 6| ember sétál, mindent lát, és nem kerül pénzbe.~Hanna
341 6| De nem tudom, hogy lesz-e és milyen?~- Fogok neked hozni
342 6| akarsz?~- Fuj!~Ölelkeztek és csókolóztak, alig vettek
343 6| szobában.~- Te vagy a legjobb és legokosabb ember a világon! -
344 6| világon! - jegyezte meg Hanna, és ravaszul kacsintott az öreg
345 6| Ilyen ez a leány, hízelgõ és csaló, de õt nem lehet megcsalni,
346 6| õt nem lehet megcsalni, és ezért szeretem. Az anyja
347 6| a közvetlen társalgásba, és eszébe se jutott sürgetni
348 6| sürgetni az információt. És nem nézte többé oly félelemmel
349 6| unokája számára szép, gazdag és elõkelõ, egészséges fiatalembert,
350 6| félbolond lengyel herceggel és egy szegény kis dzsentri-jogászocskával
351 6| ezek közül, aki az ártalmat és a bûnt - dicsõíteni tudja.
352 6| A megbízás rendben volt, és amikor Sándort kikísérték,
353 7| fûthessék a pléhkályhát, és krumplit süthessenek a tetején.
354 7| nekem, hogy ezért van a tél, és nem azért, hogy nagy, elit
355 7| nem lehet, nem szabad, és ami mindennél több, nem
356 7| megszületésének kedvéért, a rejtelmes és barátságos hóért, a csikorgó
357 7| szegény jó krumpli - szegény és jó, mert szinte emberi arculata
358 7| sietve sülõ burgonya morgott és mozgott a kályha tetején.
359 7| családfõ, még nem jött haza, és csak Bem Gyula volt jelen.
360 7| jól érezték magukat így, és alighanem szívesen elülnek,
361 7| tüzelõanyag. De sötét volt, és nem látták egymást, sem
362 7| megint sûrûbben vizitelt, és keresményét mindenféle ajándék
363 7| úrnõje örült ennek, mert nõ és gyermek volt. Ezek ketten
364 7| ketten pedig rendkívül várják és igen szeretik az ajándékozót.
365 7| A nõk talán még jobban, és lehet, hogy más férfiút,
366 7| halmozhatnak el ajándékkal és áldozattal.~A festõ egyszer
367 7| kocsinak nem volt mennyezete, és ezért félõs, hogy a nap
368 7| készen ruhát nem vett soha, és nem tudott lemondani arról,
369 7| háztartás költségeinek mérlegét, és amíg az asszonyka az aranyozott
370 7| mindennap másfél óráig föl és le sétált - lehetõleg olyankor,
371 7| gyermekét, az asszonyembert, és nemcsak megkínozza, de még
372 7| vették a Piroska jókedvét, és szíves olvasóm, kérlek,
373 7| tõle, visszavágyunk rája, és nem egy urat láttam, ezek
374 7| kétfelé is szólhatott volna, és az egyik helyütt - ha úgy
375 7| lábacskáját is megcsókolják, és sûrûn és forrón omló könnyekkel
376 7| is megcsókolják, és sûrûn és forrón omló könnyekkel melengetik
377 7| gazdagság ígérete a legjobb és legegyszerûbb hölgyeket
378 7| gyönyörû, csupa ezüst minden és fekete fa. Egy kissé rejtelmes
379 7| ezzel nem volt megelégedve, és a kelleténél talán élénkebb
380 7| élénkebb hangon jegyezte meg:~- És én õszintén kívánom, hogy
381 7| bezárják!~Sándor dühbe jött, és elkezdte az uzsorást védeni,
382 7| kívánatos dolog szemeikben, és aztán - ne hagyják magukat
383 7| magukat az ostoba férfiak! És Sándor igazán szépen és
384 7| És Sándor igazán szépen és feltûnõ folyékonysággal
385 7| kérdéseket adott föl magának. És igen szépen használta ki
386 7| unokájának a legdrágább és legelõkelõbb nevelést adja...
387 7| Rabelais-t olvasott kora reggel, és Arany János nyelvén írja
388 7| nagyatyja üzleti leveleit... És vajon mit tesz a hiénának
389 7| majd a bíróság elõtt is, és Hanna atyját bizonyítékok
390 8| csodálkozással, rajongással és az elragadtatás önkéntelen,
391 8| meglepõ külsejû, fantasztikus és gazdag rajzú tengeri csigák. (
392 8| marad, hogyan születnek és mint élnek a komoly, a rettentõ,
393 8| bestiális óceánban e kacér és mûvészi lények. Valamint
394 8| termett elõ a könyörtelen és nem formás szarmata-zsidó
395 8| szája, melynél nem rajzosabb és nem keresztényibb Bellini
396 8| asszonyának ajka.)~Nézte, nézte. És kimondhatatlan kedves lett
397 8| mozdulatú karon megfeszülõ - és bizony fényesedõ - fekete
398 8| fekete kabát ujja is! A nyílt és egyszerre gõgös fejrõl,
399 8| lábszárakról nem is szólok. És nem szólok most semmit arról,
400 8| mennyei manna, úgy hullott és úgy hatott a fiatal férfi
401 8| amely a leány családját és magát - a társadalom és
402 8| és magát - a társadalom és a törvény kegyetlen ítéletével
403 8| mégiscsak hatottak reá. És hiába állott nyíltan, de
404 8| mégiscsak elítélik a nagyapót és az egész famíliát. Ó, ezek
405 8| fakasztanak az ideális lélekbõl és megfordítva. Mi lenne a
406 8| megfordítva. Mi lenne a világból és mi a szerelembõl, ha egyszerre
407 8| EImúlnék minden izgató és mulatságos szövõdés, és
408 8| és mulatságos szövõdés, és alighanem rövidebb, egyszerûbb,
409 8| csöppnyi vér, igazi vér, és elhamvaszt, semmivé tesz,
410 8| tudósa, aki könnyû szívvel és komoly arccal: csinál tényeket,
411 8| arccal: csinál tényeket, és azokat becsületszóval bizonyítja.
412 8| franciának: egyet füllent, és két igazságot von le belõle.
413 8| távolságból, de erõsen, és mégis úgy, hogy meg nem
414 8| elõtt való kacérkodásra, és csakis akkor, amikor a fölmentõ
415 8| leányra, büszke, alázatos és - szerelmes nézéssel. Mert
416 8| aki egy gyûlölt, lenézett és idegen levegõben él, más
417 8| föladatokat: a legnehezebb és legártalmasabb célokra tör,
418 8| célokra tör, ha csak teheti, és ha nem teheti, annál inkább.~
419 8| két kis puha kézbe fogták, és nagyon megszorították, soká,
420 8| soká, soká el sem engedték. És ebben a pillanatban a mi
421 8| erõsebbek, mint az övéi. És ha homályosan is, de éreznie
422 8| simogatni, de ostorozni és fojtogatni fogják még. Becézik
423 8| fogják még. Becézik majd és kínozzák, belemarkolnak
424 8| belemarkolnak szívébe, és kiszakítják azt a mellébõl,
425 8| vörös homály szállott alá, és - itten támad a szerelem.~
426 8| szülei is, ön is, boldogok és szerencsések, egészségesek,
427 8| doktor úrnak egy gazdag és szép feleséget.~- Két gazdag
428 8| aki szintén jelen volt, és a siker dacára nem vette
429 8| félreértette ezt a mosolygást, és fülébe súgta az öregnek:~-
430 8| mosolygott, de halovány lett és haragos. Hamarosan félbeszakította
431 8| lélekszakadva, végezzetek vele!~És elvitte, õ vitte el a férfit.
432 8| Hanna hirtelen lehajolt, és megcsókolta a Robin Sándor
433 8| szólt:~- Az enyém vagy!~És ajkon csókolta. Pedig akkor
434 8| volt romlott, érintetlen és ártatlan volt, az igaz,
435 8| eszébe jutott. E kellemetlen és kotnyeles barátunk, a szükséges
436 8| kotnyeles barátunk, a szükséges és nemes, de kiállhatatlan
437 8| kézmozdulattal elhárította, és a nemtõ kehes hangja elfúlt
438 8| belekapaszkodott a férfi karjába, és folytatá:~- Nekem nincsenek
439 8| Mert az õ élete ez: alkudni és nyerni, még a fián, még
440 8| unokáján is. Nagyon hisz és nagyon fél õsei istenétõl,
441 8| adni, ha ád: biztosítja és leköti mindenképpen. Vigyázzunk,
442 8| attól, hogy megcsaljanak. És semmit sem gyûlölök jobban,
443 8| soha senki. Maga az elsõ. És nem fog más soha.~A „sohá”-
444 8| soha.~A „sohá”-hoz értek, és ez a szó, ez a kissé tág
445 8| ez a szó, ez a kissé tág és nyújtható fogalom szerzett
446 8| szenvedett. A leány különös, vad és szinte programszerû könyörtelensége -
447 8| kell térnie a legteljesebb és a legridegebb reménytelenségbe,
448 8| szólt a leány halványan.~- És mit tenne mégis, ha jönnének,
449 8| elbolondítanám; ravasz vagyok!~- És ha én magamtól mennék el?~-
450 8| kiszabadítása, ha elítélik, és milyen utakat kellett volna
451 8| nézi, szeretne eltûnni. És amikor a Hannáék házáig
452 8| viszontlátásra! - mondá, és fölkapott egy társaskocsira.
453 8| nagyon soká nem fogja látni. És úgy kell majd erõnek erejével
454 8| nagylelkûség volt, semmi egyéb, és abban a föloldhatatlan,
455 8| föllázadt a rend ellen, és egyezkedett a becsülettel.
456 8| haragudjék rá, mert elszökött, és nem fog jelentkezni egy
457 8| nézte az apró holmikat, és ezalatt a rossz lelkiismeret
458 8| magas árjában, itten támadt és mindjobban nõtt a szerelem.~
459 9| voltak számlálva napjai, és minden pillanat azzal fenyegette,
460 9| ahol már többször volt, és bizonyára mindig rosszul
461 9| sétapálca, ha nem sétál és nem jár ki az utcára?~-
462 9| az utcára?~- El vele, el!~És Hirsy jött, a kellõ idõben
463 9| fontos küldetés vár reá, és azért jelent meg váratlanul,
464 9| Hirsy ág. evangélikus lett. És pedig két okból: mert a
465 9| tudósok jórészt lutheránusok, és azért, mert egy evangélikus
466 9| intézettulajdonos markába nevetett és mással töltötte be a kiváló
467 9| vitte a derék ezüst állatot, és csakhamar egy hitvány kék
468 9| egy hitvány kék papirost és néhány forintot hozott vissza
469 9| Mellényzsebébe dugta az emlékcédulát, és csakhamar el is vesztette.
470 9| fiókjában, majd megmozdult, és megindult nagyobb intézetbe,
471 9| mindenüket kihitelezték, és a részletre dolgozó szabók
472 9| nem kapnak sehol. A ravasz és jellegzetes alakok valóban
473 9| valóban meg vannak zavarodva, és a meleg ruhában járó emberiség
474 9| amelyben a kisebb fakereskedõk és szénárusok úgy állanak pinceboltjuk
475 9| Napóleon. Gõgös, titokzatos és kegyetlen szekta. Nem értem
476 9| elõtanulmányok, lélekállapot és jellem vihet valakit arra,
477 9| valakit arra, hogy kis fa- és szénkereskedõ legyen!~Egy
478 9| az, hogy a végrehajtók és becsüsök most meg vannak
479 9| hûlve, tüszkölnek, rekedtek, és - ez azonban már félig sajnálatos -
480 9| adóvégrehajtókat nem bántja. És ez igen szép és igazságos
481 9| bántja. És ez igen szép és igazságos beosztás, mert -
482 9| Derék férfiú valamennyi, és nem kegyetlenséggel, hanem
483 9| mindenképpen erre vágyakoznak, és azoknak, akik nem úriemberek.
484 9| részre az országot: úri és nem úri emberekre. Az elsõnek
485 9| adóvégrehajtó is igazságot tesz, és szerteszórja politúros bútorait,
486 9| Ködös, füstös, fagyos és vizes február: egy kicsiny
487 9| igen sürget, hogy elmúljál; és mégis, bár kegyetlen és
488 9| és mégis, bár kegyetlen és nyomorúságos vagy, szinte
489 9| megérkeznie az ifjú Robinnak, (és az idõsb Robin még nem tudta
490 9| fogadtatást. A szerfölött drága és pénztelen hónapban pénze
491 9| Irodába nem járt többé, és az ügyvédet, aki többízben
492 9| elég pénzt. Betegeskedett és csak keveset dolgozhatott,
493 9| csak keveset dolgozhatott, és igen sok jó megrendelõt
494 9| finoman, a láz gyötörte, és minden erejét lefoglalta
495 9| Szentlélek tõle távozik, és a Madonna már várja gyermekét. (
496 9| amióta csak bábuzott - ismert és szeretett. Beszélt is sokat
497 9| restellte. Neveket keresett és adott neki, de a végén mégiscsak
498 9| összenézett Bem Gyulával, és a díványon fekve befordult
499 9| a föld, az ég megnyílik, és a tavasz sugárözönébõl,
500 9| halleluja szó zengésébõl és a virágnövények illatozásából
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1545 |