Rész
1 3| legény, mint amilyen volt Bem Gyula. Lelkes, tüzes fiúk között
2 3| násznép körülvette õket. Bem Gyula emelt hangon szólott:~-
3 3| kezek meg se moccannak.~A Gyula drága nyájas gyermekszemeiben
4 4| korszaka, amely a szegény Bem Gyula emlékéhez fûzõdik. Persze
5 4| kellett, bizony lemondott Gyula a mûvészet nagy elveirõl
6 4| Legalább három forintot hozott Gyula minden este, és Robin Sándor
7 4| bíró lesz vagy még elébb. Gyula azonban mindig rettegett,
8 4| itt senki, bizony isten!~Gyula zavartan kezdte a társalgást,
9 5| Becsületbankett~Aznap este, hagy Gyula nem jött, a Piroska apjával
10 7| nem jött haza, és csak Bem Gyula volt jelen. Ültek a díványon,
11 7| ügyetlenségeket is követett el Bem Gyula. Például titokban kölcsönadott
12 7| az életét.~Az asszony se, Gyula se értették meg. Sándor
13 9| csak divatba jöttek a Bem Gyula szénrajzai, de a festõ nem
14 9| is sokat az eljövendõrõl, Gyula elõtt is, nem restellte.
15 10| és nyomorog velük, a Bem Gyula szénrajzaiból csak jut neki
16 11| Pénz áll a családhoz~Bem Gyula beesett az ajtón; nem jött,
17 11| izgatott lett az egész család. Gyula - amennyire a falak engedték -
18 11| nyilatkozott végre Bem Gyula.~Piroska is igent bólintott
19 11| emelt, száraz hangon.~Bem Gyula leborult eléje a földre.~
20 12| félálomban, szólingatta is:~- Gyula, Gyula, mit csinál?...~A
21 12| szólingatta is:~- Gyula, Gyula, mit csinál?...~A festõ
22 12| Gyerünk, gyerünk! - sürgeté Gyula; és megfogta az asszonyka
23 12| beszélt föl a férfihoz.~Gyula háttal fordult a falnak,
24 12| eskettem! - visszhangozá Gyula, és hangja csendes zokogásba
25 12| Megcsókolták egymás kezét, és Bem Gyula elment. A rongyos - de oly
26 12| menni. Sürgõsen kérdé:~- És Gyula? Elment?~- El! - szólt az
27 13| Szégyellném magam... A könyveit, a Gyula skicceit - amelyeket magának
28 13| meg az ablak elõtt. Bem Gyula, halványabban, mint valaha.
29 15| hallottál, él-e, hal-e Bem Gyula?”~„És a szegény, a drága,
30 18| íródiák volt, a levelet Bem Gyula intézte hozzá:~„Gyer hozzám,
31 18| megütött tagjait, amíg Bem Gyula lakása elé nem ért.~Az ódon
32 19| Csöndesen! - mondá. - Gyula várta egész éjjel, elfáradt,
33 19| bánatosan, mélyen nézett a Gyula szemeibe, hogy az már nem
34 19| lehajlik, és megcsókolja a Gyula kezét.~- Aztán a grófné
35 19| grófné elment, mint egy páva. Gyula a kezét nézte, sokáig nézte,
36 19| hangosabban beszélt a szokottnál, Gyula kinyitotta a szemeit, fölébredt.
37 19| barátok összeölelkeztek, Gyula egy kissé elfordította a
38 19| voltam még az esketõpapod.~Gyula megcsókolta a Robin Sándor
39 21| s akik lent maradtunk. Gyula és te, csak ti ketten lettetek
40 23| De egyenesen ment a nemes Gyula, ha akármilyen erejébe került,
41 23| lecsúszott az ura szájához is.~Gyula ijedten emelkedett föl,
42 23| sokat aludni! - idézte a Gyula orvosainak receptjét, és
43 23| dugják ki a világba...~Bem Gyula csendesen nevetett:~- De
44 23| Így gondolta magában Bem Gyula, aki néha egy pillanatra
45 23| is csókolta az ura haját. Gyula ezért - tréfásan - megijeszté.
46 23| védekezik, és - megfagy.~Gyula dideregve dicsérte a klímát,
47 23| érkezésre búgott egy-egy hajó...~Gyula - az olasz újságból - tudta
48 23| menni?~Piroska utánamondta. Gyula folytatta:~- Prego di cambiarmi
49 23| már, de még nem könnyesek. Gyula vidám arcot vágva, tréfás
50 23| romlottam le! - jegyezte meg Gyula, és kipirosodott.~Az orvos
51 23| lépcsõt ment lefelé Bem Gyula, és akármilyen okos fiú
52 23| Gyógyulj meg, gyógyulj meg.~Gyula hangosan felelt a növénynek:~-
53 23| hajladoztak a rõttestû földre.~Gyula lefeküdt kora délután, kért
54 23| akkor rebbent meg, amikor Gyula olaszul kezdett beszélni:~-
55 23| vedova... - folytatta Bem Gyula a leckét. Majd elhallgatott,
56 23| köszönöm.~Így aludt el Bem Gyula.~...Sono vedova, voglio
57 24| tudta, hol lakik, bár a Gyula genovai síremlékének fölállítása
58 24| Finom, jó tónus, mint ahogy Gyula mondaná.~Nagyon, nagyon
59 24| megerõltette, hogy lássa a Gyula alakját. Vajj’ sikerült-e
|