Rész
1 2| anyagi zavarokkal küzd. Mi is ebben járunk, a papának
2 2| alighanem itt van Pesten. És mi inkább õutána jöttünk, mint
3 3| utánam, amint következik: Mi egymáséi vagyunk az életre
4 4| mindig a jövõrõl beszélünk. Mi közünk nekünk e pillanatban
5 4| alig dolgozhatott, pedig mi kéj olajjal dolgozni, és
6 4| észrevétlen kézenfogták a mi két fiatalunkat is, de az
7 5| legbizalmasabb hangon -, mi szüksége van arra, hogy
8 5| ön belépne irodámba. Sõt mi több, ezennel szerzõdtetve
9 5| rakásra lövöldöznõk magunkat. Mi történnék például e szerencsétlenekkel -
10 5| bûn világos tudatával, és mi csak azok vagyunk, vagy
11 5| csak azok vagyunk, vagy mi?~Sándor fölnevetett. Az
12 5| azoknak, akik erre kíváncsiak. Mi, legalább én azt hiszem,
13 6| kérdé az öreg alázatosan.~- Mi közöd neked a más dolgához! -
14 6| egyszerre:~- Szép kiejtése van, mi? - kérdé kacagva.~- Ó, igen! -
15 7| hiénának nevezett agg férfiú, mi az õ legnagyobb bûne: könnyelmû
16 7| ostobaságot beszélt össze a mi tüzes ifjú emberünk, csakhogy
17 8| lélekbõl és megfordítva. Mi lenne a világból és mi a
18 8| Mi lenne a világból és mi a szerelembõl, ha egyszerre
19 8| És ebben a pillanatban a mi ifjú emberünk érezte, hogy
20 8| ma, Hanna? Nem fõztek. A mi kosztunkat talán nem is
21 8| hálálkodási tárgyalásokat:~- Mi elõremegyünk Robin úrral,
22 9| intéznie.~„Ki és miért jött?”~„Mi jogon szól hozzá így?”~„
23 10| ne. Csak kullogjunk félre mi, nyomorfoldozók, ügyetlen
24 10| asszony ne szóljon bele. Majd mi az úrral elvégezzük. Azért
25 10| kellemes álmodozásoknak. Mi volt az álmok tárgya, mik
26 10| nem is vonatkoztak erre a mi világunkra. A gyermek különben,
27 10| magához tért, és megértette, mi történt, a Liza karjaiból
28 13| Tisztázzuk a helyzetet. Mi jó támad abból, ha mi itt
29 13| helyzetet. Mi jó támad abból, ha mi itt veszekedünk egymással,
30 14| állapította meg magában, hogy mi volt itt az elsõ politikai
31 14| Sándorhoz:~- Piroska, és mi lett Piroskából?~- Szemtelen! -
32 14| Én különben jobban tudom, mi történt vele, mint te. Mert
33 15| emléke, izgatta a kérdés: mi lett sok elhagyott barátjával?
34 15| asszonyra, és magától kérdé:~„Mi ez, mit akar ez? Mi lett
35 15| kérdé:~„Mi ez, mit akar ez? Mi lett abból a leányból, aki
36 15| azt mondta, hogy megélünk mi - az öregek pénzt nem adnak -
37 15| kellõképpen a szegény szemorvosok. Mi, kuruzsló poétanép, próbáljuk
38 17| egy gyereket... Vigyázz!~- Mi meg majd vigyázunk itthon! -
39 18| Tudom, hogy jól vannak. A mi drága szép lányunk jó cserét
40 19| azt nézte, és nem tudta, mi történt véle. Piroska ott
41 19| félti, az én híremet!~- De mi a baja, tulajdonképpen mi
42 19| mi a baja, tulajdonképpen mi a betegsége? Fájdalmas?~-
43 19| mind tele van vele. Fogunk mi még festeni plafondokat
44 19| szólott:~- Ugye szép itt, mi, ez a fehérség? Csakhogy
45 21| kell valakit ölnie - és mi lesz ennek a társaival?
46 21| egy csomóban jössz: akkor mi inkább felülünk az omnibuszra,
47 21| vagy, nem is tudod, hogy mi vagy. Ahol csak laktam vagy
48 22| No! - rivallt rá. - No, mi lesz?~Robin Sándor föleszmélt;
49 23| maradnak az egész hosszú télen, mi meg megyünk Olaszországba,
50 23| magához többé az életben soha! Mi baja, csak azt szeretném
51 23| azt szeretném tudni, hogy mi baja, amiért így halálra
52 23| És szabad tudnom, hogy mi?~- Önnek tíz vagy tizenöt
53 23| És nyitott kocsiban - mi tûrés-tagadás - bizony nyílt,
54 23| madárnak elméjébe nem ötlik mi sem, ami nem szerelmükre
55 23| pillanatra mégis megrebbent a mi párunk, inkább az asszony,
56 23| ég, a nap, a tenger meg mi ketten!~Sietve pakoltak,
57 24| igen kicsiny okokra, sõt mi ok nélkül is bevagdalta
58 24| nem volt még soha, mint a mi Gyulánk, és én - magácskán
|