Rész
1 1| ilyen módon, hogy ez az ifjú ember az ezüst kecskét a zálogházba
2 2| kisleány arcának vonalai az ember szívében folytatódnak...~
3 3| õket - mondá -, Isten és ember elõtt, össze. Megesketem
4 3| ott tartottak, ahol az ember bõven ráér gyalogolni, és
5 3| sem föld, sem törvény, sem ember. Jaj a sorsnak, ha benneteket
6 3| kötelességük az élet és az ember ismerete. A násznép pedig
7 3| lelkû, kedvesebb egy pár ember, mint azok, kik másnap délben
8 4| maradt, éspedig igen sok ember lelkében. A boltajtóban
9 4| vagyunk, ó, drága olvasó, az ember csak maradi állat, akármily
10 4| hallásra meg lehetne érteni. Ez ember mint vetemedett arra a vakmerõségre,
11 4| jutott eszükbe, hogy az ember igazi jövõje, amiért élni
12 5| õrülésre hajlamos, szóval: ember és ember között nagyon kicsiny
13 5| hajlamos, szóval: ember és ember között nagyon kicsiny a
14 5| értem. Néha találkozik az ember tisztességes férfiakkal,
15 5| embert csinálok belõled, nem, ember az semmi, urat!~Itt az ügy,
16 6| katolikus vallású, idõs ember, akinek a nevét ritkán írták
17 6| neki. Rendkívül gonosz ember volt, de a szíve lágy, tele
18 6| kicsit, itt Pesten, ha az ember sétál, mindent lát, és nem
19 6| a legjobb és legokosabb ember a világon! - jegyezte meg
20 6| bizonyos, hogy igen eredeti ember!” - gondolta magában. Azonban
21 7| függ attól, hogy ama rossz ember el ne vegye méltó büntetését.
22 9| suttogásából. Lehet, hogy az ifjú ember tényleg tudott az õs-szanszkrit
23 14| egy nagy szakállú tökmag ember - aki épp az imént érkezett -
24 14| vagy a legszerencsésebb ember a világon. Hogy, s mint
25 14| csináltak embert abból, aki nagy ember lett!~Hallottam, az öreg
26 14| ügyvéd nem volt egészen józan ember, mert rögtön Stanleyrõl
27 14| elõtt pár perccel ez az ember sebesen irkált valamit,
28 14| katona ilyen szép, nagydarab ember.~- Mintha valamely egyházkerületi
29 14| volt elégedve, amikor az új ember nem kért - utólag - semmi
30 15| után...~Rossz vagy hitvány ember nem volt, és senki se ítélje
31 16| jeles, megbízható és derék ember, élni tudó és tehetséges.~
32 17| terrorizálókat.~- Erélyes, egész ember! - mondá róla a legtöbb
33 17| megbékélnek. ~- De új ember, mellõzni a régieket?~-
34 18| bukásuk eshetõségére ez az ember egy állást tartogatott;
35 20| kitörte tagjait, és a nagy ember alig vánszorgott elõre. „
36 20| amiket keresett; akkurátus ember volt az öreg, minden rendben
37 22| fölverték az egész vár csendjét. Ember sehol, a sikló megérkezett,
38 22| gondolta magában a bukott ember, de nem tudta, hogy e gondolata
39 22| egyik: akihez készül, egy ember, a várúr. A másik: a többi
40 22| várúr. A másik: a többi ember, amennyi csak van. Ez az
41 22| Nem volna nálam boldogabb ember, ha minden idõmet családom
42 22| van. Hát hiszen néha az ember maga is ráun arra a nagy
43 22| apád? Hírbõl ismertem, öreg ember volt, nyugodjék békével!~
44 22| hangon -, én becsületes ember vagyok, esküszöm az élõ
45 22| minden második írástudó ember miniszterelnök legyen...
46 22| eszébe juthatott, hogy ez az ember nem az õ kormányzati elveit
47 22| aprókat lépkedett a fiatal ember körül:~- No, no, szegény
48 22| mondotta: Annakokáért elhagyja ember attyát és annyát: és ragaszkodik
49 22| egybe szerkesztetett, az ember el ne válassza. Mondának
50 22| öregurat: „Alapjában véve, jó ember!” mondá. „És engem szeret,
51 22| cipõdet?~És a „nagydarab” ember mindhiába ellenkezett, a
52 22| jó éjszakát!~A törõdött ember befordult a fal felé, és
53 23| lángész hatását tette rám ez ember! - mondá a kapuban.~- Énrám
54 23| nélkül is ellehet egy pár ember, ha a nap oly fennen süt,
55 24| levegõt -, az a fõ, hogy az ember fiatalkorában kit, kiket
|