Rész

 1   1|          vészes kiáltással felköltötte õket:~- Ezüst kecske nincs, nincs! -
 2   2|              az ottani dolgok izgatták õket. Bátor fiúk, furcsa feleletek,
 3   2|          néztek Robinra, aki kikísérte õket a kapuba, vagy helyesebben
 4   3|       kényszerítõ szükség rászorítatta õket; Hirsyt elküldték, fölváltotta,
 5   3|          támadt.~- Én össze fogom adni õket - mondá -, Isten és ember
 6   3|               elõtt, össze. Megesketem õket, mert tudom a formát, mert
 7   3|           állott; a násznép körülvette õket. Bem Gyula emelt hangon
 8   3|              párral, homlokon csókolta õket, ezek viszont, sõt Piroska,
 9   3|                vegyes élvezettel nézte õket. A hat fiatalembert és az
10   4|               Különben, ha kedvelte is õket, egészen emberszámba nem
11   4|               oda? És mégsem hagyhatja õket el!~Egy napon át el is maradt,
12   5|             ült, és végképp lefoglalta õket.~- Ifjú barátom - szólt
13   5|          boldogan. És lóvasúttal vitte õket haza, igen, a gyöngéd apai
14   5|         gyöngéd apai érzés elbódította õket egészen.~A kapu elõtt Hirsyvel
15   6|               gyönyörûséggel hallgatta õket, hogy az arca szinte beletorzult.
16   7|            világossága is békén hagyta õket. Amióta nem a festõ födözte
17   8|              utcába értek. Itt érte be õket a férfitársaság, amely még
18   8|             irtózatos kötelékben, mely õket örökre egymáshoz szorítja,
19   9|            járó emberiség csak ingerli õket.~Fuj, csúf egy hónap, talán
20  10|               Nem ereszti, visszaküldi õket. A nagy Sándor is búsult,
21  10|        köszöntött, és bár nem láthatta õket, azonnal tudta; mirõl van
22  10|             ajánlkozott, hogy elkíséri õket a tetthelyre, és a szerzõdés
23  10|           kimondani. Liza megnyugtatta õket:~- Ojjé, Sándorka azt nem
24  10|           kapukban, meg is szólították õket, de nem valami szívesen,
25  10|                ijedt tekintettel nézte õket, és arra gondolt, amit az
26  13| Összeölelkezésre már nem tudta rábírni õket. Sándor másodszor is kezet
27  14|         bizalmas megvetéssel nézte meg õket, akik fölugrottak és földig
28  14|              homályos szögletbõl látta õket, és megfigyelhette a különös
29  14|           Leszidta, csaknem elkergette õket.~A felesége, Hanna, csudálkozva
30  15|                Régi ismeretség kötötte õket össze mindezeken felül.
31  15|          természetnek, hogy nem szülte õket férfinak! És egyszer majd -
32  16|               biztatta és megnyugtatta õket, hogy az ifjú képviselõ
33  16|                tolakodott, nem tegezte õket le, úgy viselte magát, mintha
34  17|      kapaszkodott bele, hogy aki látta õket a peronon - és nem ismerte -
35  17|               mindenki ismerte már itt õket: az állomásfõnök, az ellenõrök,
36  18|                de az uraik lebeszélték õket.~- Szabad vacsorázó kör...
37  18|           vízihivatalnok elválasztotta õket, különben is az inas jelentette,
38  18|             szépség és ifjúság bódítja õket, lángoló fölhevülésükbe
39  21|                a pénzük... Én pénzelem õket, havi nyolc forinttal, ez
40  22|       lehetetlen, hogy ne méltányoljam õket. Bizonyos tekintetben igaz
41  22|             igaz, igaz, és én kedvelem õket, viszonzom azon ragaszkodást,
42  22|              hogy vagy velük, kedveled õket?~- Nemigen! - mondá Robin,
43  22|                Én különben nem ismerem õket, nem is akarom. Õk az akadályt
44  23|               olyan puhán, simán vitte õket a nászvonat, a kalauzok
45  23|                 ahonnan sóhajtva hívta õket Nizza öble. Este lett, Bordigherán
46  23|                 a Jóistenke gondozza-e õket vagy az hotelier-k?~A pálmagarádok
47  25|          összekötötte és elválasztotta õket egymástól. És hol egy bárányfelleg
48  25|          elfogyott.~Egy kisfiú fogadta õket az udvaron - jó tíz lépésnyi
49  25|                egy kissé ijedten nézte õket.~Kérdõleg tekintettek egymásra,
50  25|                 A pólyáról ismerte meg õket, és a pólyákat bizony elvéthette