Rész
1 2| tréfából sem füllentett soha.~Robin túlzott, a kelleténél
2 2| ablakhoz szaladt, kinyitotta:~- Soha ilyen rossz szivarokat!
3 3| Ó, szegény, hazudós fiú; soha annyit nem éhezett még egészséges
4 3| emberi lényt nem ismert még soha, igaz, hogy úri eredetû
5 3| azokat is meg ne ítéld, soha!~Aztán hazamentek. A násznép
6 4| mégse tudott betelni vele soha. És amikor este hazatért,
7 6| nem!~- És nem szokott ön soha hazudni? Mert én gyûlölöm
8 6| gyûlölöm a hazugságot!~- Önnek soha.~- Különben én nem bánom,
9 7| öltözködött, készen ruhát nem vett soha, és nem tudott lemondani
10 8| szökellett ki még, nem, soha! Hitvány szövetbe legyen
11 8| Engem még nem csókolt meg soha senki. Maga az elsõ. És
12 8| az elsõ. És nem fog más soha.~A „sohá”-hoz értek, és
13 9| nem árvereztek még talán soha. Csakis azoknak teszik meg
14 9| ahol ezek nem találnak rá soha!~- Kár volt idejönni! -
15 11| megharagszom, nem szólok hozzád soha az életben!~Egy tízforintost
16 12| amilyen asszony még nem volt soha. Magával leszek mindig gondolatban,
17 12| És ne jöjjön vissza többé soha. Úgy akarom.~Megcsókolták
18 13| nyomorúságos küzdelmeimnek. Soha, a legjobb állapotban sem
19 14| arckép nem jelent meg még soha -, és azonnal fölismerte,
20 15| nélkül, hajh, nem nézhet soha. Sándor meg eszét vesztette,
21 18| Ilyen fent nem voltak még soha, nagy örömem van bennük...~-
22 18| menekült - nem hozhatja vissza soha többé. És szentimentalizmusában
23 19| akik nem vétettünk ellene soha. Nem lehet az, hogy meg
24 21| te nagyszerûen nézel ki, soha ilyen jól, gyönyörûen, Sándor,
25 21| nekem, éppen csak nekem, soha nem adtak, a portásnak mindég
26 21| vigyori arcot nem látott soha semmi torzképrajzoló, ne
27 22| kedv és szimpátia ellenére. Soha, még csak véletlenül sem
28 22| Részeg azonban nem volt soha, csak az éles kis szemei
29 22| elárusítottak, de errõl soha még csak sejtelmem sem volt!~-
30 22| meg, ha te nem jössz rá soha? Akkor semmi. Pedig megfordítva
31 23| megszólal az orgona magától; soha ilyen gyönyörûséges dallamot,
32 23| magához többé az életben soha! Mi baja, csak azt szeretném
33 23| az egészségeért nem tett soha semmit, elpuhult. Vívni
34 23| fogok!~- És nem beszélt soha egy becsületes orvossal!
35 23| a félt, a halasztott, a soha már nem is remélt. Talán
36 23| mézesheteit Itáliában nem töltötte soha! Azonban - ha szegénykék
37 23| a képeket nem nézzük meg soha?~- Nem, soha; le a képekkel.
38 23| nézzük meg soha?~- Nem, soha; le a képekkel. Csacsi volt
39 23| Oly boldog vagyok, mint soha még! - mondá, és megfogta
40 23| jó volt, nem lesz többé soha. Nekem már megvolt az én
41 24| Nem szoktam bottal járni soha.~- Soha? Hát a kecske?~-
42 24| szoktam bottal járni soha.~- Soha? Hát a kecske?~- Igaz, a
43 24| nincs, és nem lehet meg soha többé. És hogy hiába akarja
44 24| meglesz, el nem vesztett még soha semmit!~Végre is egyszer
45 24| emberi lény nem volt még soha, mint a mi Gyulánk, és én -
46 24| kívül - nem szerettem senkit soha úgy.~- És én senkit mást,
47 24| senkit mást, mint õt, úgy soha! - szólt az asszony, és
48 25| világosodott, nem fakult el soha, csak kimélyült és elbúvott.~-
49 25| és szerelme el sem múlt soha, csak megbódult egy idõben,
|