Rész
1 3| kegyeletbõl - sokáig nem nyúltak hozzá, amíg egyszer a kényszerítõ
2 3| Barátai közül senki sem volt hozzá fogható, sõt, én úgy emlékszem -
3 3| krajcárt adok neki!~Elég az hozzá, hogy Hirsy nem mert megszólítani
4 4| érdemes magyarázatra, elég az hozzá, hagy a szabóknak a dolgát
5 4| szafaládét, hagymát vágott hozzá, ecetet öntött rá, meghintette
6 4| kellett volna vásznat szövetni hozzá Belgiumban. Ha mindazt megcsinálhatja,
7 5| Az ügyvéd közelebb húzta hozzá székét, és a fülébe súgta:~-
8 5| lehet megjavítani! - tette hozzá sóhajtva.~- Te lemondasz? -
9 6| az öreg röviden. Nevetett hozzá, nyolcvanéves kora dacára
10 6| azzal a kéréssel fordult hozzá, hogy keressen unokája számára
11 7| jelenlétében gyöngéd lenni hozzá. Most megsimogatta, lovagoltatta,
12 9| sürgõs kérdést kellett volna hozzá intéznie.~„Ki és miért jött?”~„
13 9| miért jött?”~„Mi jogon szól hozzá így?”~„Miért ilyen vakító
14 9| Vigye vissza, semmi közöm hozzá. Sem a pénzhez, sem a nagyapjához.
15 9| felelt. Az asszony lehajolt hozzá, és hogy az alvó kisgyermek
16 11| karéjt szelt, sót is adott hozzá. Mohón nyúlt utána a festõ,
17 11| magadnak valamit, nyúlj hozzá a pénzhez; ha hozzá nem
18 11| nyúlj hozzá a pénzhez; ha hozzá nem nyúlsz, megharagszom,
19 12| mosolygott:~- Hû maradok hozzá, imádkozok érte.~Az asszony
20 13| muzsikus angyalok muzsikáltak hozzá.~
21 14| Mert az a fõ! - tette hozzá - egynek-másnak - igen meggyõzõdött
22 14| pénzpiaccal!...”~Nyomban hozzá is akart látni, fölkelt,
23 14| Ünnepelte, beszédet intézett hozzá:~- Csakhogy itt vagy, csakhogy
24 14| tízszer visszakönyörgött hozzá. Õnagysága született miniszterelnök;
25 14| és magyar konyakot ivott hozzá. A férfi pincérek tiszteletteljes
26 14| kezet adott. Nem szólt hozzá, és se jót, se rosszat nem
27 16| magát a klubban. Szóltak hozzá, nem hallgattak el, ha egy-egy
28 17| azok iránt, akik jók voltak hozzá, akiket okos és derék embereknek
29 17| vigyázunk itthon! - tette hozzá, s oly szerelmesen kapaszkodott
30 18| levelet Bem Gyula intézte hozzá:~„Gyer hozzám, este, éjszaka,
31 19| megcsókoljam. Ne közeledjem hozzá, elveszíti az eszméletét -
32 19| erõszakoskodott, beengedtem hozzá. Leült vele szemben, és
33 19| Csak odáig jussak! - tette hozzá szerényen, de nem szomorúan.~-
34 20| szélütött, joviális - és hozzá mindig jóságos - öregember
35 21| akarja rendezni, amelyekhez hozzá sem nyúlhat. Ha megmoccan:
36 21| mellettük senki is, hogy hozzá ne nyúljanak.~A lányka minden
37 21| És velem is! - tette hozzá mindjárt.~Az öngyilkosság
38 22| kis szíverõsítõt! - tette hozzá sunyin, és a kályha válláról
39 22| a haza énhozzám! - tette hozzá mosolyogva, majd megpihent,
40 22| hangosan olvasni kezdé:~Akkor hozzá menének a farizeusok, kik
41 22| magam erejébõl jutottam hozzá, azt ledobom magamról, és
42 22| pincérek barátságosak voltak hozzá, a fizetõ még meg is ismerte,
43 22| láthatólag szeret!” - tette hozzá, de mindjárt mosolygott
44 22| behunyott szemmel szólt hozzá egy-egy szót:~- Baj van,
45 23| szemem!~Az asszonyka lehajolt hozzá, csakhogy ajka a szemérõl
46 23| ütögette a fejét, és susogott hozzá:~- Poveretto, poveretto,
47 24| sehogy sem akar hûtlen lenni hozzá, hiába hanyagolja el, hiába
48 24| öregek vagyunk...~Fölment hozzá a várba, tudta, hol lakik,
49 25| talán megtaláljuk! - tette hozzá az asszony, és a temetõ
|