Rész

 1   2|       idõsebb leány és egy kövér, öreg asszonyság.~Robin Sándor
 2   3|        sem tudták ezt elhinni. Az öreg Robin - bírósági végrehajtó
 3   3| alkalomszerûnek találták, hagy az öreg asszonyságot üdvözöljék.
 4   5|      viselnie, és nem koronát!~Az öreg színész a legfelsõbb személy
 5   6|      órára kellett ott lennie.~Az öreg hiéna már templom után volt,
 6   6|       Rongyért! - jegyezte meg az öreg röviden. Nevetett hozzá,
 7   6|       megenni, csak egy felet!~Az öreg igen elbúsulta magát, fejét
 8   6|        nem is a magáé? - kérdé az öreg alázatosan.~- Mi közöd neked
 9   6|           fiatalember! - szólt az öreg, és közvetlen közelbõl rámutatott
10   6|         egyebet, mint élvezni!~Az öreg haragra gyúlt:~- Már most
11   6|        szólt a leány komolyan.~Az öreg szívébõl fölnevetett.~-
12   6|         és ravaszul kacsintott az öreg szemébe.~- Valamit ki akarsz
13   6|          tõlem csalni! - szólt az öreg bensõ megelégedéssel. Majd
14   6|         mégis elpirult, amikor az öreg azzal a kéréssel fordult
15   6|      abból a fajtából, amelyet az öreg elõszeretettel fosztogatott.
16   8|         semmi baj, de így szegény öreg talán megõrül bánatában.
17   8|          mennyibe került volna az öreg kiszabadítása, ha elítélik,
18   8|          miniszter szemébe is!~Az öreg csitította, de helyeselte.
19   9|       átveszem! - jegyezte meg az öreg asszonyság.~- Magam szeretném,
20  11|            Mennyi? - tudakolta az öreg asszonyság egy kötõgép mellõl. (
21  14|             mért nem jössz be, az öreg beszél. Ma meg fog bukni,
22  14|         ember lett!~Hallottam, az öreg izmaelita sokáig ellenkezett,
23  14|  parlament beléd fog szeretni, az öreg kegyelmes urak, amint meglátnak,
24  14|            Úgy vélnéd, mintha egy öreg koldus tolakodott volna
25  17|              jegyezte meg erre az öreg államférfiú.~- Beülök egy
26  19|     megcsókolta az ajkát.~- Gyere öreg, verekedjünk - mondá Sándor.~-
27  20|          meg. Azóta ott vannak az öreg úrnál, aki -~- Apám meghalt? -
28  20|           akkurátus ember volt az öreg, minden rendben volt: kõszállítók
29  21|          akarta tenni:~- Ne félj, öreg, míg engem látsz! Megteszünk
30  22|          percben ott állott a kis öreg elõtt.~- Valami baj van? -
31  22|      jöttem.~- Siklón? - kérdé az öreg, és e hír láthatólag kellemesen
32  22|         mind tanulnak! - mondá az öreg, és kis ábrázatát szinte
33  22|        bejelentés nélkül, de -~Az öreg elvágta a de-t, nem volt
34  22|       elsõ eminens -: felelek!~Az öreg kémlelõdve tekintett föl
35  22|         Az apád? Hírbõl ismertem, öreg ember volt, nyugodjék békével!~
36  22|          mert megértette, hogy az öreg csak játszik vele, mint
37  22|        vonta kétségbe? - szólt az öreg szintén emeltebb hangon.
38  22|      akarsz valamit - sürgette az öreg -, szeretném tudni, hogy
39  22|          aktákra, és úgy sírt.~Az öreg ijedt pofákat vágott, és
40  22|       arcát, és úgy hallgatta. Az öreg érdes hangja igen meglágyult
41  22|          apa, nem kell valami?~Az öreg ijedten pattant fel, és
42  24|           csak társadalmiba. Igen öreg és igen köszvényes urakat
43  24|           lesz...~- Unalmas vagy, öreg, szervusz, megyek!~- A botod,
44  25|       félnapi napszámot.~Talán az öreg cigány szerénytelenül és