Rész

 1   1| legszükségesebbeket: egy üveg kávélikõrt, fehér nemez kamásniborítást, két
 2   3|                 Clairvoy St. Bernard szép fehér rendjének föl nem szentelt
 3   3|                   mert arca egyszerre oly fehér lett, mint a gipsz-szobroké.
 4   3|                   De virága volt, sok-sok fehér virága! Valamennyi fiú hozott,
 5   3|        mályvavirág, és Robin Sándort, aki fehér volt. A gyerekek utánuk
 6   3|             látták, amint a festõ lányos, fehér kezét e lángok égetni kezdik.
 7   4|           mûvészet nagy elveirõl is, és a fehér inggallérról elhagyta a
 8   6|                   nem ezzel a jelzõvel: a fehér hiéna.~Lehetett vagy nyolcvanéves,
 9   6|                révén látja az olvasó. Oly fehér volt, mint a tubarózsa,
10   6|                   volna ezt: „esõ, felhõ, fehér, fekete!” Majd igen búsan
11   6|                 Hanna hízelegni kezdett a fehér hiénának, beleakadt a szakállába,
12   6|               ezúttal nem volt kicsiny: a fehér pénzférfiú ezuttal egy félbolond
13   8|                 ily graciózus - de erõs - fehér nyak nem szökellett ki még,
14   9|              kaparászott a szép idegen nõ fehér arcán, telt keblén. Az anya
15  13|             szerelemnek nem találtak elég fehér, elég tiszta lapot. Végre
16  15|                 elhatározó dolog. Nyárban fehér cilindert viselt, télben
17  15|                   szelídnek, oly aranyos, fehér bárányosnak látszott, és
18  16|         szépségének, az író-képviselõ még fehér fogait is fölemlítette.
19  18|                   beeresztettek két-három fehér arcú, fekete asszonyt, akiket
20  18|                nõkre is. Sima, erõs álla, fehér, selymes, hosszú nyaka és
21  18|               vetett ott titokzatos fényt fehér bársony hálószobára. A vendégek
22  18|                  lányok barna keze sodort fehér és fehérített hölgyek számára.
23  18|                 rá - részben aranyozott - fehér fogak közül, de hangtalanul,
24  18|                múlva ott volt közöttük, a fehér szobában.~
25  19|                                         A fehér szoba és lakói~Piroska ment
26  19|               jöjjön, itt van.~Beléptek a fehér szobába, ahol egy karosszékben
27  19|               karosszékben álmodozott egy fehér lélek, a teste még vele
28  19|                szoba mindenféle - de mind fehér alapszínû - függönyök és
29  19|                 osztva. Az egyik sarokban fehér faráccsal körülvett szép
30  19|                  nagyok kertjének végibe. Fehér viola nyílott benne buján,
31  19|                   szövetek, az aranyozott fehér bútorok, állatszõrök, csipkék
32  19|              szicíliai templomok. Tegnapi fehér orgona volt tûzve a keblére
33  19|            Tademához, aki tudja keverni a fehér festéket, vagy olyanhoz,
34  19|                  új erõvel gazdagította a fehér szoba színeit.~Aztán egy
35  20|                mindenben, sõt az a rózsás fehér marka ott volt minden sorban.
36  20|           világosan. Az arca most már oly fehér volt, mint a reggeli hó,
37  20|          mérlegelte, nézegette az asszony fehér nyakát, nézte, ahol megfogja,
38  23|                 szõnyegeit, a mennyország fehér ünnepi termébõl, legszebb
39  23|                 illat, és az, hogy vannak fehér színek. Az egyiket szívom,
40  23|                    és feketén pettyezik a fehér liliommezõket. Sõt cincérek
41  23|              boldogan csókolóztam egykor, fehér márványvilág, a pompázó
42  24|                  világosodott. Szívében a fehér léleknek meleg, fehér emléke
43  24|                   a fehér léleknek meleg, fehér emléke élt. Finom, jó tónus,
44  25|                   változatlan frissességû fehér arcon évrõl évre, sõt évtizedre