1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1545
Rész
501 9| egy ismeretlen, mióta él és ameddig élni fog, mindenki
502 9| az õ szívének elõtte.~...És minden úgy történt, amint
503 9| szerette még, mint ahogy érezte és elképzelte elõre. Nem engedte
504 9| engedte maga mellõl elvenni, és igen-igen boldognak érezte
505 9| Amin az atya könnyezett, és kemény szavakkal vádolá
506 9| a díványon heverészett, és a fiúcskát nevetni tanította.
507 9| otthon.~Hanna kopogtatott és benyitott:~ - Itt lakik
508 9| különben sem voltak valami jók. És a szoba homályos, és mitõl,
509 9| jók. És a szoba homályos, és mitõl, de mitõl? Elõször
510 9| lenézéssel viselkedett, és ezek ellenére szükségessé
511 9| ugyan nem restelkednek, és nem adnak senkire semmit,
512 9| nem adnak senkire semmit, és úgy járnak el, ahogy nekik
513 9| Hanna tapogatva ment elõre, és igyekezett magát tájékozni
514 9| Nincs! - felelte Piroska, és sietve húzott be egy piros
515 9| megbámulták a tüneményes és nagyúri kisasszonyt, aki
516 9| keblére szorította kezét, és úgy panaszkodott, hogy nem
517 9| kevésvártatva prémes gallérját is, és kényelmesen, sõt egész otthoniasan
518 9| nagyon föl van izgatva, és csak parancsolja magára
519 9| azonban - amint beszélt - lágy és egyszersmind szilárd volt,
520 9| volt, folyamatos, biztos és zengzetes mint rendesen.
521 9| kicsi? - kérdé.~- Hathetes és egynapos.~- Nagysádé?~-
522 9| nem, egész az atyja.~- És szabad tudnom, ki az atyja?~-
523 9| vizsgálgatni kezdé.~- A homloka és az ajka egészen olyan, mint
524 9| engedelmet; fölvette, megcsókolta és fölállott vele.~A gyermek
525 9| gyermek anyja fölemelkedett, és ellenséges, ijedt tekintetet
526 9| csöndes hangja hallatszott. És azon át egy gyermek csöndes,
527 9| aki ezt a jövõt beváltsa és leszámítolja? Lássa, nagysád,
528 9| sértés volt, de oly szelíd és elégikus hangon elmondva,
529 9| bár sok, igen lényeges és sürgõs kérdést kellett volna
530 9| volna hozzá intéznie.~„Ki és miért jött?”~„Mi jogon szól
531 9| nagyapámnak nagy szolgálatot tett és még nem vette föl a díját.
532 9| gõgösen megemelve, mondá:~- És leszek is.~Lenézõ tekintettel
533 9| szembeszállni vele, letiporni, és leszakítani keblérõl a gyermeket.
534 9| a divatos gyöngédségnek és a társadalmi illendõségnek
535 9| tett. A pompás gyereket és annak nagyszerû mulatozását
536 9| mulatozását nézve föllázadt, és lelkében forrott a fölkiáltás:~-
537 9| forrott a fölkiáltás:~- És te, te, te... te hitvány.~
538 9| Csendesen, az úr eszik, és hátra-hátra pislant a vendég
539 9| ügyességéhez, mûvészetéhez és életrevalóságához. És hogy
540 9| mûvészetéhez és életrevalóságához. És hogy vajon nem akar-e ellene
541 9| mosást, nézte a kicsinyt, és dirigálta a leányát.~És
542 9| és dirigálta a leányát.~És ebben a pillanatban nem
543 9| sõt kedvesnek tûnt föl, és bár szívébõl gyûlölte a
544 9| primitívséget, a tárgyak és eszközök dísztelenségét,
545 9| halkan.~Sándor belépett és megállott az ajtóban. Nem
546 9| szigorú arcot váltott, és elõrement:~- Mit parancsol? -
547 9| kérek. A nagyapa küldött, és kéri, hogy ne haragudjék,
548 9| jöhet. Pénzt küldött önnek és köszönteti. Én is köszönöm!~
549 9| bankjegyet. Sándor elvette, és nem tudta, hogy elveszi.
550 9| egy kissé megcsöndesedett, és nagy elõkelõségébõl engedett
551 9| nézett szét maga körül, és nem tudta megérteni, hogyan
552 9| mereven rá néz. Kik ezek, és miért vannak itt, kihez
553 9| fogja a nõt, ki érte jött, és fusson véle el, el, beláthatatlan
554 9| elhidegedett, mélyen meghajolt, és jelt adott a távozásra.
555 9| dolga! - szólt Hanna élesen és egy csöppet urasan. És eltávozott
556 9| élesen és egy csöppet urasan. És eltávozott nyílt haraggal,
557 9| nyílt haraggal, megsértõdve és megaláztatva. A pénzt azonban,
558 9| Elálmélkodva néztek maguk elé, és hallgatták a távozó lépteinek
559 9| gyöngéden megérintette, és szelíden kérdé:~- Ki volt
560 9| asszony lehajolt hozzá, és hogy az alvó kisgyermek
561 9| tizenkét óra elõtt fölébredt, és késõ reggelig mind veszekedett.
562 9| mit parancsol. Igen sûrûn és siralmasan emlegetett „gabalaguát”,
563 9| magától a vizescsészét, és mind erõteljesebb hangon,
564 10| mert kortörténetet írok, és semmit se akarok kevésbé,
565 10| viszony változatos körülmények és meglepõ fordulatok közepette
566 10| második négyessel kezdõdik, és az elsõ násznapon, az Elsõ
567 10| udvarias tapogatódzás az egész, és az érdekessége ott kezdõdik,
568 10| kevés volt az esztendõben, és a javát, tisztviselõi fizetésekkel,
569 10| jobbmódú izraelita, gondos és derék családok.~Liza, a
570 10| külön tiszteletdíjra. Él és nyomorog velük, a Bem Gyula
571 10| elkergette, összeszidta és azt mondta, hogy inkább:~-
572 10| mert vasúton mehetett, és ha a faluba érnek, kimehet
573 10| Liza vitte a kisfiút, és mint a tájon ismerõs, kalauzolta
574 10| nyugtalanító. A homokbuckák, tövis- és kórókultúrájukkal egyetemben,
575 10| lehet a tehenek okosságát és finom megkülönböztetõ képességét,
576 10| jobb vidéket keresõ gyermek és a hozzátartozó kis csapat
577 10| irányának tartva. Nagyon nehezen és nagyon lassan mendegéltek
578 10| ezért szomorú lett nagyon, és az jutott eszébe, hogy a
579 10| érzés volt e búsulásban, és pedig ugyancsak a homok
580 10| a cseléd, valami ostoba és konfidens megjegyzést tett
581 10| fáradt, miattuk éhezett és verejtékezett, bár csak
582 10| hogy vannak a világon. És könnyen lehet, hogy egy
583 10| kutyák szokásos üdvözlését, és itt, úgyszólván a falu kapujában,
584 10| aki a forró napban ült és papsajtot evett. Megérezte
585 10| arccal rájuk köszöntött, és bár nem láthatta õket, azonnal
586 10| apró gyerekük van. Ismerte és ismertette a gyerekek korát,
587 10| számot adott arról, hogy hol és milyen pesti gyerek van
588 10| elkíséri õket a tetthelyre, és a szerzõdés megkötésénél
589 10| boldog, világtalan cigányt - és arra határozták magukat,
590 10| valami jóra, megnyugtatóra és olyanra találnak, amely
591 10| voltak e világból valók, és nem is vonatkoztak erre
592 10| illatba merülve: a kisgyermek és kísérõinek ösztöne fölemelkedék
593 10| kísérõinek ösztöne fölemelkedék és eltérül vala a föld alacsony
594 10| föld alacsony színérõl, és nem látja az élet cifra,
595 10| lelkük a mennybe emelkedett, és ebben a pillanatban eszükbe
596 10| botorkál, az a legszomorúbb és legsötétebb helye a világnak,
597 10| kripta belseje.~Halovány és rongyos - de urasan rongyos -
598 10| födetlen mellû asszonyság és kegyetlenül megverte a szabályos
599 10| sõt Liza, a tapasztalt és a helyi viszonyokkal már
600 10| vályogfészeknek minden jelentõségét és nevezetes érdekességét. -
601 10| benõtt gyalogösvények mentén. És világtalan a hitbuzgó nép,
602 10| falut. Amíg jön egy szél és befújja. Amíg aztán megint
603 10| Sándor, amint fölocsúdott és szemlélõdni kezdett.~„Ez
604 10| csak jó tejet kapjon! Apa és anya helyeslõleg bólintottak
605 10| bólintottak a fejükkel, és most már sürgõsen elindultak
606 10| miatt - a gyermekre adatott, és maga az úr igen szerény
607 10| Liza elbánt a tolakodó és nem kellemetes arcú némberekkel:~-
608 10| tehenet látott az udvaron és két vidám kecskét. Épp egy
609 10| kinyitotta a kérges tenyerét, és megszólította Sándorkát,
610 10| nem is értette a dolgot, és az egész véletlenül történt.
611 10| erõsítette Liza.~Anya és apa bólintottak a fejükkel,
612 10| egy kissé magához tért, és megértette, mi történt,
613 10| gyermeket, megnézte, megcsókolta és megszoptatá.~A szél ezenközben
614 10| szél ezenközben elállott, és forrón, de oly forrón kezdett
615 10| dagasztóteknõben feküdt, és onnan pislogott elítélõleg
616 10| ifjak voltak ez egy anyához, és csakis egy mondhatná magát
617 10| jóakarattal teli, a kis Sándor és a nagyobbik is, igen megenyhültek,
618 10| ifjút a ház asszonyával és urával összeköti. Szegény
619 10| neki egyszerûen jólesett, és ami máskülönben - fönntartja
620 10| fönntartja a világot.~A hírneves és rosszakaratú német a faj
621 10| kávét is emlegette, hogy jó és finom legyék. Sõt alkalmat
622 10| Sándor nagy ifjúságát neki és szülõinek a szemére vesse:~-
623 10| most egy mozdulatot tett, és ennek következtében a kis
624 10| jutott. Nagy kedve lõn ezért, és igen megelégedetten gõgicsélni
625 10| parasztnõ ezt szerette, és folytatta beszédjét, egyenesen
626 10| magát. Piroska lehajolt, és összevissza csókolta gyermekét,
627 10| egy ákácfába kapaszkodott, és nézte, amint gyermekét végképpen
628 10| urával, Lizával, a cseléddel, és elfutott.~Az ura pipaszárral
629 10| elfutott.~Az ura pipaszárral és szájának egy különös mozdulatával
630 10| asszonyt, Piroska is, Liza is. És lassan-lassan indultak kifelé
631 10| kifelé a vasúthoz.~Férj és feleség szótlanul, lassan
632 10| Elvette a tárgyak élességét, és lágy érzést lopott be a
633 10| hogy Sándor megdöbbent, és nem szólt többet hazáig.~
634 10| Ki ez... oly ismerõs és oly idegen...?~Vasárnap
635 10| bánatos harag égette lelkét, és azt sem tudták volna megmondani,
636 10| harag még erõsebb lett, és egyszer, amikor Robin Sándor
637 10| apának! - mondá Piroska.~- És maga nem anyának! - válaszolta
638 10| napig vándorolt a városban, és amikor a szülék a faluba
639 10| tekintettel nézte õket, és arra gondolt, amit az ura
640 10| suttogta az asszony, és neki akart rohanni, hogy
641 10| rohanni, hogy ölébe fölragadja és elszaladjon vele. Mégis
642 11| Párizsba!... Szabálytalan és iskolázatlan lélegzetvétele
643 11| kiabálásban, annál jobban és hangosabban beszélt kezében
644 11| hogy valaki küldte ingyen, és nem lehetett visszaküldeni,
645 11| megolvassa. Nézték a mûveletet; és bizony egy kissé izgatott
646 11| amennyire a falak engedték - föl és alá járkált, és kevés összefüggéssel
647 11| engedték - föl és alá járkált, és kevés összefüggéssel beszélt:~-
648 11| kiéheztetjük, pénz jött, és még sok pénz áll a családhoz!~-
649 11| zsebeibõl újságokat szedett elõ, és átadta Piroskának:~- Hát
650 11| magának, majd hangosan - és gyöngén kipirulva - olvasta
651 11| voltak egy új, ismeretlen és egészen fiatal festõ dicsõségével,
652 11| kiállított madonnákról, és az újdonságok között külön
653 11| azzal a szerencsés, nemes és jóízlésû mágnásasszonnyal,
654 11| festményt magához váltotta, és az árát mindjárt ki is fizette,
655 11| napján már rajta volt a rossz és ízléstelen rámákon a diadalmas,
656 11| mindegyre futnom kellene, és pihenni vágyom. Elaludni
657 11| gyógyítani, mindig hûlés ellen és kizárólag bodzateával.~-
658 11| mert mélyen meghatotta és nagy örömmel töltötte el
659 11| töltötte el barátjának nagy és megérdemelt szerencséje.~-
660 11| fog a tárgyalásra menni, és jó szivarokat vesz. Egy
661 11| szárnyasállatokat vásároljon és halat vegyen. Érezte, hogy
662 11| kérdésre. A gyerekképû asszony és a beteg gyermekhez hasonlatos
663 11| tolakodtam elõre. Minden a magáé, és magától van!~- Ne beszéljen
664 11| mondá az asszony csendesen, és hideg kezét rátette a derék
665 11| kiabálhatom, nem lehet kiírnom és megmagyaráznom a szamár
666 11| halotthalványra vált arcával.~- És nekem az életben nincs többé
667 11| hogy csak egy szerelmes és hû lélek tudta szavát meghallani.~-
668 12| megfakult mosókarton födött. És megcsókolá lábait, amelyen
669 12| ó, e rongyok! Csókjaiba és könnyeibe a férfi e rongyokat
670 12| daccal. Lehunyta szemeit, és csendesen beszélt, úgy,
671 12| helyett? Ki az én gyermekem, és ki vagyok én, ha nem gyereke,
672 12| az én szerelmes hitvesem, és elviszem õt...~A forró,
673 12| ahol fejét nyugtatá, forró és édes gondolatokat sugallt
674 12| sugallt neki. Imádással és önfeláldozással tele lelkének
675 12| gyerünk! - sürgeté Gyula; és megfogta az asszonyka kezét.
676 12| kezét. Az lehajtotta fejét, és sûrû könnyhullatás közben
677 12| magával mindig, azelõtt és azután, mielõtt láttam,
678 12| láttam, amikor megláttam, és amikor...~- Maga megesketett! -
679 12| szólt az asszony közbe, és mivel lábai nem bírták többé:
680 12| bírták többé: leült a földre, és úgy beszélt föl a férfihoz.~
681 12| eskettem! - visszhangozá Gyula, és hangja csendes zokogásba
682 12| Elfordult az asszonytól, és úgy beszélt tovább: - Maga
683 12| õt szerette, õt akarta; és nem várt reám, nem várt
684 12| többé! - szólt az asszony, és szemei immár szárazak valának.~-
685 12| férfira nézett vágyakozó és imádó szerelemmel:~- És
686 12| és imádó szerelemmel:~- És hû maradok magához, oly
687 12| gondolatban, mindig magát látom, és sohasem látom. Nem fogok
688 12| férfi elé nyújtá:~- Menjen! És ne jöjjön vissza többé soha.
689 12| Megcsókolták egymás kezét, és Bem Gyula elment. A rongyos -
690 12| még idejében észrevette, és szent rémülettel markolta
691 12| rémülettel markolta föl, és beletömte a némán búcsúzó
692 12| Mindjárt jött a halaskofa, és hozta a halat, a gyümölcsös
693 12| beszélgetést, leült a puttonyára, és társalgott a világ soráról,
694 12| amely remekbe termett, és egy olyan élõ tyúkkal, amely
695 12| öregasszony a boldogságtól és a fáradtságtól veresen.~
696 12| sápítozott az öregasszony, és amint a délután elõbbre
697 12| Sóhajtozott a másik lány után, és kisebbítette ezt, aki nem
698 12| mosolyogva bólintott a fejével, és nézett, mindegyre nézett
699 12| menni. Sürgõsen kérdé:~- És Gyula? Elment?~- El! - szólt
700 12| Mer én nem akartam.~- Úgy? És mért nem jön vissza?~- Mert
701 12| ide, amikor én akarom.~- És én akkor innen elmegyek.~-
702 12| Piroska kinyitotta a fiókot, és kivette a nagykendõt, hiányos
703 13| valaki testileg szenved, és azonnal elejtette fegyverét,
704 13| megszólítják, az este kelõ és préda után járó úrfik lesik,
705 13| otthona, itt minden a magáé. És az is lesz, amíg akarja,
706 13| Tudom a kötelességemet, és érzem, hogy magának sokkal,
707 13| burkolódzva ült az ablak mellett, és csak keveset figyelt a férfira.
708 13| vidámmá tette. Fölkelt, és a Sándor vállára tette a
709 13| mert eltalálták gondolatát és terveit. Gyanakodva nézett
710 13| találkoztak Hannával, és az elsõ nagy csókokat váltották.
711 13| itt veszekedünk egymással, és szíveinkben eltávolodva
712 13| vicc megtetszett Sándornak, és többféleképpen kifejezte,
713 13| Piroska elvesztette türelmét, és nála szokatlan idegenséggel
714 13| mutatkozott. Örök barátságot és tiszteletet fogok iránta
715 13| asszonyka csudálkozva hallgatta, és nem vetette meg. Csak akkor
716 13| amikor Robin Sándor szerelmük és egybekelésük történetét
717 13| Robin folytatá:~- Szép idõk, és én sokat fogok gondolni
718 13| Sokat fogok gondolni rá, és magát mindig szeretni fogom.
719 13| magát mindig szeretni fogom. És maga?~- Én is, egy kicsinyt.~-
720 13| Én is, egy kicsinyt.~- És van valami, ami örök idõkre
721 13| mama fõz, persze hogy süt és fõz. Nem fogjuk elhagyni,
722 13| fogjuk elhagyni, hadd fõzzön és süssön. Anyagilag én mindig
723 13| az egész beszélgetésnek, és bebújhatik az ágyába, keservesen
724 13| maga mehet ki az éjszakába, és versenyt sírhat az esõvel.
725 13| becsületesen akart végezni, és azt óhajtotta, hogy ez a
726 13| éppen ezért kiengesztelõ és fölemelõ. Neki kellett az,
727 13| elmegy, mint áldozatkészre és nagylelkûre emlékezzenek
728 13| nagylelkûre emlékezzenek reá, és elmúlt szerelmének helyén
729 13| elvörösödve folytatá: - Sokat és sokáig kell majd hazudnom
730 13| az asszonykát átölelni, és úgy búcsúzni. Egy pillanatra
731 13| asszonyos leány alakja, és hirtelen vágya támadt leborulni
732 13| sajnálta, hogy kimondta. Kínos és dühös sírás volt rá a felelet,
733 13| amely percekig tartott, és ezalatt nem lehetett elmennie.
734 13| akart enni egyikõjök se. És nem akart búcsúzkodni Robin
735 13| még hangzanak azután is. És hallani véli, miután már
736 13| Piroska kinyitotta az ablakot, és így beszélgettek sokáig,
737 13| sokáig, nagyon sokáig. Meddig és mit, nem tudom, csak azt
738 13| gyönyörû nyári hajnal lett, és fent a rózsaszínû felhõkön
739 13| könyvbe nyomban beírják. És még azt tudom, hogy ennek
740 13| találtak, írták a verset, és a muzsikus angyalok muzsikáltak
741 14| belvároson, a Múzeum kerten, és a maga lábán igyekezett
742 14| képviselõház elé. Az álló és a hölgykarzatok, az írnokok
743 14| bejáratának ajtajait ismerte csak, és így nem minden habozás nélkül
744 14| föltartóztatta a gyalog érkezõt, és megkérdezte, kit keres.~-
745 14| nem jelent meg még soha -, és azonnal fölismerte, igazolta:~-
746 14| bemutatkoztak, tegezõdtek, és a képviselõnek rögtön egy
747 14| küszöbén volt a háznak, és máris annak tolvajnyelvén
748 14| amelyek politikusokról és színészekrõl mindent tudnak,
749 14| színészekrõl mindent tudnak, és még többet mondanak el: -
750 14| levetni a télikabátját, és ezért ugyancsak melege volt
751 14| pompás fürdõben. Elbágyadt, és nem egészen öntudatosan
752 14| igyekezett fölrázni magát, és igyekezett arra, hogy a
753 14| ajtó nyílott meg hirtelen, és azon át megpillantotta,
754 14| öreguraktól!”~Elmosolyodott, és egy kevés öngúnnyal állapította
755 14| Egy kissé hallgatódzott, és megértette, hogy valami
756 14| csend lett, oly feltûnõ és hirtelen csend, hogy Robin
757 14| hangulatváltozás oka lassú, de ruganyos és kemény lépésekkel közeledett.
758 14| mosolygott, majd gyanakodó és gúnyos nézéssel tekintett
759 14| állapította meg Robin Sándor, és azonnal megfigyelte, hogy
760 14| más. Túl van a hatvanon, és sem nem kövér, sem nem sovány,
761 14| mint a többi öregek. Izmos és karcsú, mint egy úri atléta,
762 14| helyiségekben való sûrû és kitartó politizálástól -
763 14| kitartó politizálástól - és talán az éjszakázástól is -
764 14| beszélt, egy nagy birtokról és egy mágnásról, aki e birtokot
765 14| kezdtek most beszélgetni, és Robin Sándor csak a milliókat
766 14| már; utat engedek neki, és az utolsó akkordok - a százezrek -
767 14| államtitkárnak nyomban elhalasztatni, és errõl volt szó két úr között,
768 14| képviselõkre, sõt államtitkárokra és miniszterekre várakoztak
769 14| mérgesen néztek egymásra, és alkalmasint - nem egészen
770 14| egy kissé kicsinyes, szûk és alacsony, dísztelen és nagyon
771 14| szûk és alacsony, dísztelen és nagyon is házias, de azért
772 14| éldegélni, ha az embernek egy és más teendõje van. Jó képviselõnek
773 14| a lócán, ahol leülhessen és bevárhassa a miniszterelnököt.
774 14| mosolygott az élceiken, és csaknem fölnevetett, amint
775 14| érzéki módon látta ezt, és - tekintve azt, hogy különben
776 14| színházban nem hallott és nem értett egyebet, mint
777 14| kisebb-nagyobb számokat, állam és bankjegyeket, lírákat, krajcárokat...~
778 14| csakhamar legyõzte ez érzését, és megállapította magában:~„
779 14| kérdések a legfontosabbak, és én épp ezekhez értek a legkevesebbet.
780 14| fogom olvasni Smith Ádámot és a többit is. Meg kell tudnom
781 14| egyszerre fölviharzott, és nagy hullámokban becsapott
782 14| meg õket, akik fölugrottak és földig hajoltak elõtte.
783 14| maradt a gyógyszerészekkel és a hírlapok kéziratra váró
784 14| kéziratra váró szolgáival, és épp beszédet akart kezdeni
785 14| loholva jött feléje:~- És te itt vagy... nem szólsz...
786 14| agyonölelte, agyonbeszélte, és éppenséggel nem emlékezett,
787 14| világon. Hogy, s mint volt?~És most igen különbözõ fajtájú
788 14| adtalak benneteket össze, és nem a pap! Én választottalak
789 14| választottalak el a nyomorúságtól, és vezettelek a boldogság karjába.
790 14| késõbben leszek miniszter.~- És, ha szabad kérdenem, miféle
791 14| érzékem van a törvény iránt, és tisztelem a jogállamot...
792 14| úgy, mint az újságírást, és semmit sem használok - ha
793 14| tízszer kitagadta a leányát, és tízszer visszakönyörgött
794 14| még mindig a leggyöngédebb és legszebb vagy! Te vagy az
795 14| meghódolnak: „Nagy tehetség, friss és nagy tehetség!” A címered
796 14| kiáltott föl Robin Sándor, és erõszakkal szabadította
797 14| tréfálkozó karjai közül. És - felhasználva az alkalmat -
798 14| hozzáfûzte:~- Erõd van, és ez a fõ mégis... Még mindig
799 14| Zanzibári teherhordókat és ugandai óriásokat. Embereket
800 14| Embereket üttethet agyon, és csak azt kell mondani, hogy
801 14| intézzen Sándorhoz:~- Piroska, és mi lett Piroskából?~- Szemtelen! -
802 14| Szemtelen! - szólt Sándor, és elfordult.~Az ügyvéd utána
803 14| Téged tisztelve szeret, és senki úgy nem örült a sikerednek.
804 14| késõbbre halasztotta a dolgot, és újra leült, szemben a gyógyszerészekkel.~
805 14| hogy õ itt senki, semmi, és ugyancsak kell dolgoznia,
806 14| a kabátját annak átadta, és egy kissé gorombáskodott,
807 14| törvényhozást, e szép, e jó, e drága és talán nem egészen boldogtalan
808 14| emelkedett, erõsödött a teremben, és ez tetszett neki, mert illett
809 14| valami!” - gondolta magában, és eszébe sem jutott, hogy
810 14| legöregebb, a legszánalmasabb és a legnyugodtabb mindnyájuk
811 14| Kifeküdtek a napos homokra, és mutogatták - piszkálták,
812 14| sánta a sántát csúfolta, és vak vetette a világtalannak
813 14| vizsgálóbírót lökdöste ki, kemény és vakmerõ módra, hidegséggel
814 14| vakmerõ módra, hidegséggel és egyszersmind elkeseredett
815 14| hideg gõggel ült helyén, és a sorára várt, amíg ellenfelei
816 14| miniszterelnök fényesen megvédelmezi és bizalmat szavaz neki.~A
817 14| házra rányomta a bélyegét, és akinek lelke alattomban
818 14| most fölhúzta a vállait, és abbahagyta a beszédét, várt
819 14| törzskarához - amely körülülte és állta - szólt egy-egy szót.~-
820 14| szegény úr önfeláldozását, és fölvevén mosolygó álarcát,
821 14| Éppen olyan, de kisült és megállapított míveletet
822 14| míveletet bizonyított reá, és a nagyhangú vádlóból egyszerre
823 14| Felállott, hápogott, majd leült, és csaknem sírva fakadt. Az
824 14| pedig felszökött helyérõl, és - kegyelmesen bánt vele,
825 14| Megleckéztette, provokálta és legazemberezte mindezeket,
826 14| ellen.~Az erdõvásárló leült, és szétterpeszkedvén helyén,
827 14| nézte, nézte egy darabig, és hirtelen eszébe jutott,
828 14| miniszterelnöknek egy levelet hoztak be, és úgyszólván ebbõl a levélbõl
829 14| világító megfigyelés, a kéz és láb nélkül való, de ugyancsak
830 14| új képviselõt. Izgatott és kényelmetlen érzés támadt
831 14| maga tisztességes-e még? És lent az országos hírû, tisztának
832 14| hírû, tisztának tartott és tényleg nemes életû férfiak
833 14| Egy nemes hangú, naiv arcú és igen ünnepies testtartású
834 14| hogy igazságot tegyen, és hogy a skandalumot a maga
835 14| eszébe jutott, hogy keresse, és hogy végezzen végre. Mindenki
836 14| Mindenki tódult be a házba, és õ kiment.~A folyosó végén
837 14| homályos szögletbõl látta õket, és megfigyelhette a különös
838 14| kérdõ tekintetet vetett rá, és megállt.~- Akarsz velem
839 14| halkan hozzátette:~- Menj be, és vigyázz a bõrödre!~Azzal
840 14| Azzal bement a büfébe, és kevésvártatva oda kérette
841 14| Sándort.~Az étkezõ üres és csöndes volt e pillanatban.
842 14| hogy nem kell mosolyogniok és gorombaságokat beszélniök:
843 14| az orrukat simogatták, és idõn-idõnkint nem tiszteletteljes
844 14| egy-egy fél filét evett és magyar konyakot ivott hozzá.
845 14| adott. Nem szólt hozzá, és se jót, se rosszat nem felelt
846 14| után fölemelte reá szemeit, és láthatólag meg volt elégedve,
847 14| munkát adnak neki azonnal. És most, ha egy szót vetnek
848 14| hogyan folyt le a választás, és igen meg volt elégedve,
849 14| volt-e a beszéde alatt, és mindenképpen biztatta, hogy
850 14| tanácskozóteremben roppant lárma támadt, és ide is behallatszott. Az
851 14| kormányozunk, ahogy tudunk, és akivel lehet.~Egészen a
852 14| bejáróig kísértette magát, és ott kegyesen elbocsátotta
853 14| ebédlõben. Megbízásokkal és kérésekkel várták: az egyik
854 15| fiákerig, belevágta magát, és vidáman robogott; télben
855 15| egyenes, sőt egy kissé merev. És e tartás - a kétfogatúban -
856 15| politikai körökben is. Szépen és keményen ült a helyén, és
857 15| és keményen ült a helyén, és ez valami, sokkal több,
858 15| be nem avatott olvasóm. És a kalapjait is jól válogatta
859 15| politikai életnek van egy édes és nem hívságos kötelessége:
860 15| te vagy az aranykapocs, és ha néha némi helyi fájdalmakat
861 15| fájdalmakat is okozol: állandó és nagy a szolgálat, amit cselekszel.
862 15| vérmérsékletek pihentetője és megnyugtatója, a becsület
863 15| a Robin Sándor nevében - és nem gúnyolódva - üdvözöllek
864 15| klubba, gyorsan vágtatni és hirtelen megállani, ha valamely
865 15| könnyelmű embernek higgyék, és erre legjobb a folyton viselt „
866 15| él-e, hal-e Bem Gyula?”~„És a szegény, a drága, a jó,
867 15| ilyenkor -, „mily lassan és mily elhagyatott utcákon
868 15| csak nagyobb ügyeket...~És mindjárt ama belvárosi ház
869 15| tudott a tanárok nyelvén, és bár õ maga körülbelül hússzor
870 15| átúsztatott a legsûrûbb és legsodróbb vizeken. Kitûnõ
871 15| Kitûnõ metódusa, jó szivarjai és szép szeretõi voltak a jóakaratú
872 15| össze mindezeken felül. És nemsokára, tüneményesen
873 15| hitvány ember nem volt, és senki se ítélje el ismeretlenül.
874 15| fizetni, a maga zsebébõl, és amikor elõször maga fizette,
875 15| hozzája lépett a felesége és megcsókolta. Az ajkát az
876 15| nyelvének csettentésével és csípõ ostorral is - ûzött,
877 15| sikoltó szoprán hangon, és megmutatják piros nyelvüket.
878 15| Hanna is, akinek folyton - és magától - nedves, piros
879 15| piros ajkában látható volt, és villant, mozgott az a tûzszínû
880 15| amelyet a legszigorúbb férfiú és a legobjektívebb akadémikus
881 15| valahányszor csak Hanna akarta, és az asszony csaknem állandóan
882 15| nem szülte õket férfinak! És egyszer majd - ha nem lesz
883 15| húsos virágokon, a finom és gyengéd szirmú húsevõkön...~-
884 15| Sándor sokszor erélyesen. És nem szóltak egymáshoz napokig.
885 15| megütõdve nézett az asszonyra, és magától kérdé:~„Mi ez, mit
886 15| hónaposszobában akart velem lakni, és gyûlölte a pénzt, amely
887 15| szívének tüzes, türelmetlen és szinte betegesen dühös vágyát
888 15| dühös vágyát betöltötte, és õt mindörökre odavarrta
889 15| nincs többé, megváltozott és újra született a maga halálos
890 15| nagy szerelmi betegségében, és miután szerencsésen kiállotta:
891 15| pénzt nem adnak - kenyéren és párizsin is! - jegyezte
892 15| hevesen süt rá a nap, és azzal úgy megváltozik, azt
893 15| fehér bárányosnak látszott, és most vészterhes, mély, piros
894 15| erõk, villámok villognak és cikáznak benne - a felhõben
895 15| Szeretem bizony. Apának és nagyapának igaza van: a
896 15| pénzt enmagáért, mert szép és jó, mert az erõket kiegyenlíti,
897 15| a hatalmat fékentartja és megosztja...~- Hisz ez egy
898 15| elmosolyodott, felizgatódott, és a kínos vitának forró csók
899 15| én a szegényt szeretem, és adok nekik, nemcsak azért,
900 15| ami az enyém, az az enyém, és minden babona bolondság.
901 15| férfiak, tele vannak vele és egzaltált szamarak - úgynevezett
902 15| szeretném, ha õszintébb és egyenesebb volna! Magának
903 15| férfi - egyszerre elbír. És Robin Sándor nem is bírta
904 15| próbáljuk keresni a kór- és gyógytanát, és ezalatt fertõzzük
905 15| keresni a kór- és gyógytanát, és ezalatt fertõzzük vele az
906 15| hagyjon! - szólt az asszony, és magától elhárítván a férfit,
907 16| tavasszal - a fiatal politikus és neje kimentek, hogy rántott
908 16| különben is él a hal kultusza és a mezei ételek költészete.
909 16| hotel-kocsma ellen, házi ételekre és savanyú borra vágyott. (
910 16| zártkörû társaság bérkocsin és magánfogatokon bekalandozta
911 16| Gyerünk be.~Bementek és rátaláltak Robin Sándorra,
912 16| rátaláltak Robin Sándorra, és némi tanácskozás után leültek
913 16| hogy nem lehet majd elõtte és felesége elõtt szabadon
914 16| beszélgetni, de biztatta és megnyugtatta õket, hogy
915 16| Leültek, pompásan ettek, és a természetes módon fõzött
916 16| elérzékenyítette valamennyit. Dicsérték és áldották Robin Sándort,
917 16| hogy jeles, megbízható és derék ember, élni tudó és
918 16| és derék ember, élni tudó és tehetséges.~A szép asszony
919 16| kurizált az uraknak, oly erõsen és vastagon hízelgett, hogy
920 16| megsértõdnek. De férfiak és politikusok valának, túl
921 16| vacsoráló társaságukba, és hogy a törvényhozás körül
922 16| valaki keményen áll a helyén, és lesz belõle valami. Mindjárt
923 17| vízi kormánybiztosok lenni, és véletlenül - mily kellemetlenség -
924 17| vidéket kellett rendezni, és nagyobb csúfság nélkül nem
925 17| kormánybiztost kinevezni, csak egyet. És mind a három férfiúnak kitûnõek
926 17| volna restaurálni - egy víz- és földszabályozás keretében -
927 17| az elnöki emelvény elõtt, és tõle telhetõleg gorombáskodott,
928 17| voltak hozzá, akiket okos és derék embereknek ismert.
929 17| fognia, hatalmas alakja és zergeszakállas kis kalapja -
930 17| Hanna - most már többször is és mind energikusabban kurizált.~
931 17| belátta, hogy csalódik, és most - egyszerre összeráncolván
932 17| ezzel lehetne megoldani. ~- És a három?~- Ha egy negyedik
933 17| az államférfi mosolyogva, és megsimogatta az ifjú kormánybiztos
934 17| ifjú kormánybiztos karját, és kegyesen elbocsátotta.~Az
935 17| vasúthoz, a kupéba is fölment, és ott a fülébe súgta:~- Be
936 17| aki látta õket a peronon - és nem ismerte - azt hihette,
937 17| utazóközönség. Köszöntek nekik, és Hanna oly melegen, olyan
938 17| barátságos hullám dobta volna föl és ringatná könnyen, kedvesen.
939 17| érezték ezt a felülkerekedést, és Hanna szóba is hozta:~-
940 17| szolgálnának ki leghamarabb és legjobban minden boltban.
941 17| kétszeres értéket ád a pénznek, és akinek nagy a híre, azt
942 17| éppen ezért utáltam bele.~- És maga? Maga nem tudná! -
943 17| véletlenül Hanna is ismert, és tréfásan ajánlott az ura
944 17| hallgat, mert maga egy költõ, és ha akarja, megcsalja a gyerek
945 17| is!~Ölelkeztek, elváltak, és Robin Sándor, amikor az
946 18| minisztérium. Kineveztetett, be- és kilöketett, egyfajta állást
947 18| idénynek elsõ vasárnapja volt, és úgy az urak, mint a hölgyek -
948 18| a nagy szalonban várta és fogadta a vendégeket. Egészen
949 18| a homloka. Nyílt, magas és férfias, mint egy férfié,
950 18| férfias, mint egy férfié, és ezen a homlokon legnõiesebb,
951 18| fehér, selymes, hosszú nyaka és rózsaszínnel átsugárzott
952 18| rózsaszínnel átsugárzott melle és vállai villamossággal töltötték
953 18| is megváltozott Hannának, és úgy látszott, nem csupán
954 18| takart gömbölyû tagjait... És szerette volna kiverni innen
955 18| érdekes gúnnyal, erejének és fensõbbségének tudatában.~-
956 18| fölfordítom az asztalokat és kiverem az egész népséget!~-
957 18| mosolyogva az asszony, és egy új vendégpár elé sietett.
958 18| a kubikosai között élt, és hónapokon át csak nagy ritkán,
959 18| összekerült a papával? Trafikjuk és lottójuk van, csakhogy apa
960 18| találkoztam idegen városokban, és - hogy is mondjam - mindenkinek
961 18| szokatlan, sõt sivár volt, és nemegyszer féltem, hogy
962 18| nagyon ritkán fogadnak...~- És mikor lesz az esküvõ?~-
963 18| krumplival, osztrigával és vaddisznó szalonnával kezdték.
964 18| szalonnával kezdték. A merész és szép kezdet fölvidámította
965 18| ellenségek békét kötöttek és kínálgatták egymásnak a
966 18| kínálgatták egymásnak a népszerû és jó eledeleket. A miniszterné
967 18| Sándor vacsoraötleteit, és savóvérét föltüzelvén két
968 18| jól, igen szép edényekrõl és igen szép szobában. Minden
969 18| magukat az evés élvezetének, és egyenlõkké lettek a föltûnõ
970 18| nem perfidek, ha étkeznek, és ez elemi munka közben lágy
971 18| lágy szívünk gyõz rajtunk, és belátjuk, hogy testvérek
972 18| Íme, egyformán éhezünk és jóllakunk, színes - és lehetõleg
973 18| éhezünk és jóllakunk, színes - és lehetõleg ízes - tárgyakkal
974 18| barna keze sodort fehér és fehérített hölgyek számára.
975 18| vacsorakirályné. Nem cigarettázott, és védte a kormányt, mert -
976 18| milliomos vállalkozónak és egy ügyvéd bankárnak, akik
977 18| tágítottak az egész estén, és nem is sejtették, hogy míg
978 18| sejtették, hogy míg a szépség és ifjúság bódítja õket, lángoló
979 18| kobold, az úgynevezett guta. És amíg belemerülnek az örök
980 18| gavallérnak udvaroltak, és ez a lehetõ legközönségesebb
981 18| legközönségesebb volt velük szemben, és oly tolakodó bókokat mondott,
982 18| ígéret maga volt ez az állás, és a puha kezû gentleman megtartotta
983 18| mindvégiglen ígéretnek, és nem mondták reá azért, hogy
984 18| csak egyszerû lélekbúvár, és ezenfelül mindenekfölött
985 18| ezenfelül mindenekfölött rendes és reális, aki becses levelek
986 18| levelek másolásán kezdte és lassan ért odáig, hogy nevének
987 18| árfolyamáról kérdezõsködtek tõle, és kínozták, hogy mondja meg:
988 18| venniök, amelyen biztosan és sokat nyernek. Titokban
989 18| hogy ízetlen, formátlan, és még csak nem is hálás hozzájuk,
990 18| a végén - egy bukétával és egy vizittel.~Egy magas,
991 18| föltûnt.~Három spanyol diák és három cigányprímás jött
992 18| hogy hajnalodott már, és lágy muzsikaszóval még jobban
993 18| gondolta magában Sándor, és a régi nyomorúságos idõk
994 18| mint valamely dicsõséges és szép múlt, fölragyogott
995 18| szerfölött bágyadt a nemes és derék háziúr, hogy a kecskének -
996 18| órát tudott elbeszélgetni, és akire most már évekig gondolni
997 18| adni eme nagy ananászból, és valami ösztönszerû szomorúság
998 18| hozhatja vissza soha többé. És szentimentalizmusában a
999 18| ki, mint õ. Neki izent, és elszaladt.~Eszébe sem jutott,
1000 18| ülhet, hogy fogata van, és ott áll a ház elõtt, az
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1545 |