Rész

1501  25|                néztek, jegyet váltottak, és beültek a kupéba.~Május
1502  25|       legtaplósabb elméjû szobatudós is. És ha nem paraszt, hát rög,
1503  25|             gyönyörû virág...~Május lágy és vad, édes és erõs hullámai
1504  25|                  Május lágy és vad, édes és erõs hullámai már át- meg
1505  25|               átaljártak mindent odakünt és bent, a két régi barátot
1506  25|              szemközt az ablaknál ültek, és nem szóltak egy szót sem,
1507  25|                   szállt a szálló felhõk és ennek a párja után, aminek
1508  25|            egykor volt, aki összekötötte és elválasztotta õket egymástól.
1509  25|            elválasztotta õket egymástól. És hol egy bárányfelleg puha
1510  25|           tekintetét, sõt a lábacskáját, és az egész hatását amaz embernek,
1511  25|                  el soha, csak kimélyült és elbúvott.~- Köszönöm magának,
1512  25|                  tette hozzá az asszony, és a temetõ kapujában - egy
1513  25|        fakeresztecskéket megette a gomba és az esõ, a hantok besüppedve
1514  25|              gizgaz, a rikító zöld füvek és vadrózsák alatt.~Nem találtak
1515  25|                  megszokta a sötétséget, és egy külön látásra tett szert -
1516  25|                 idekerült másodcsõsznek, és az egyházfi is segített
1517  25|               öreg cigány szerénytelenül és zavarosan adta elõ a kérést,
1518  25|                csudálkozva nézett rájuk, és akitõl - amikor meglátták -
1519  25|          támasztva a finom kis álla alá, és így, egy kissé ijedten nézte
1520  25|                 íme, csak a tejtestvére. És csudálatos, hogy hasonlít,
1521  25|                Sándor.~Meg akarták fogni és elvinni magukkal, de a fiú
1522  25|            magukkal, de a fiú félt tõlük és menekült, szaladt, mint
1523  25|            kiabáltak rá édesgetve, lovat és szekeret ígérve, sõt gyeplût
1524  25|             szekeret ígérve, sõt gyeplût és ostort is, igazit.~Elvesztették
1525  25|                tovább, nehogy elvadítsa, és hátha mégsem az, hogy is
1526  25|             Bizonyos! - mondá az anya. - És én innen addig el nem megyek,
1527  25|                ostoba szív; az az okos - és másnap el is ment velük.
1528  25|               mindig erõs dologban járt, és a két gyerek különben is
1529  25|               pólyáról ismerte meg õket, és a pólyákat bizony elvéthette
1530  25|             temette el egy másé helyett, és nem tudta, de amikor temette,
1531  25|                 mint Robin Sándor régen, és úgy mosdott - az egész világon
1532  25|         tréfaesküvõnket komollyá tegyem. És maga meg a gyereknek tartozik
1533  25|            valaki, aki óvja, védi, félti és szereti. Nem szerelemmel,
1534  25|                  az asszonyra, sõt vágya és szerelme el sem múlt soha,
1535  25|             idõben, maga se tudja, hogy.~És összekerültek ismét, lassan,
1536  25|              másik, egy sokkal sürgõsebb és kényszerítõbb. A férfi lakása
1537  25|                kietlen, zúgó-visszhangzó és üres, mint élete.~Belekapaszkodott
1538  25|           egykori céljaiba, törekvéseibe és érzéseibe, enmagába, kit
1539  25|              Mégis a legfõbb a világon - és az elsõ - az elsõ szerelem! -
1540  25|                délfelé benézett a házba, és közönyös tekintettel nézte
1541  25|              Nézte a bottal játszó fiút, és földerült:~- Most ez kezdi,
1542  25|              Aztán megfogta a fiú fejét, és mondá:~- Kisfiam, az ezüst
1543  25|             felnõsz, fiatalember leszel, és bottal sétálva azt érzed,
1544  25|                hogy tiéd az egész világ, és a boldogságtól beszélni
1545  25|              Erõs szónok, szigorú férfiú és hatalmas ellenfél lett belõle.