1-500 | 501-1000 | 1001-1395
Rész
1 1| Az ezüst kecske~A zálogház
2 1| állott; ez nem ritka eset. Az ifjú a nyárhoz képest pepita
3 1| három ajtaja is nyílott az utcára, sõt, minden valószínûség
4 1| mintha sehogy sem találna az intézetbe. Az összes szokásos
5 1| sem találna az intézetbe. Az összes szokásos mozdulatokat
6 1| olyan módon szemlélgette az ajtókat, mintha a legközelebbi
7 1| ablakpromenádét csinál. Az utcát igen vizsgálta, és
8 1| játszott. Forgatta, pörgette, az ezüst kecskefejet többször
9 1| vennie ilyen módon, hogy ez az ifjú ember az ezüst kecskét
10 1| módon, hogy ez az ifjú ember az ezüst kecskét a zálogházba
11 1| külön állott. Ez fájhatott az ifjúnak, sõt egészen fölizgathatta,
12 1| volt a vállára csapva. Ez az úr egy pillanatig sem habozott,
13 1| legnagyobb ajtajának. Ez az energia magával ragadta
14 1| energia magával ragadta az ezüstkecskés fiatalembert
15 1| a kecskefejre, amelyhez az õ feje hasonlított, csakhogy
16 1| jegyezte meg ingerülten az ezüst kecske gazdája, és
17 1| ezüst kecske gazdája, és az egész arca elpirult, a pelyhedzõ
18 1| ellentétekkel dolgozik.~Az ezüst állat végül is ott
19 1| végül is ott maradt, és az ifjú nyolc forinttal távozott
20 1| pénzösszeget visszavinni az intézetbe, de a kamat lefogva,
21 1| Részint a meleg, részint az éhség ellen cselekedték,
22 1| elbágyadtak egészen.~Bem az asztalra ütött, Jagics Tivadar
23 2| Az ország reformja. Családalapítás~-
24 2| csinálnánk forradalmat?~- Az idõ még nincs itt, a dolgoknak
25 2| társadalmin, mint politikain.~- Az állókarzatról ki vagyunk
26 2| cinikusan is, megtámadta az egyenjogosított nõt, mint
27 2| legtöbb tekintélye volt az egész társaságban, nem annyira
28 2| erejénél fogva. Ilyenformán az ország újjáalakítását egyelõre
29 2| gimnáziumról, ottani tanáraikról, az érettségi téziseirõl kezdtek
30 2| középiskolákon, mégis még mind az ottani dolgok izgatták õket.
31 2| este lett, és Robin leült az ablakfához, hogy megírja
32 2| lakosztálynak volt jellemezve; az egyenruhaszabó, kinek könnyebb
33 2| nyomorult városban (és ez az én szülõvárosom!), úgy jöjjetek
34 2| bedobja a szekrénybe. De az ajtó nyílott, és a füstbarlang
35 2| fehérebb arcú leány, éppen az, akihez a levél volt címezve.~-
36 2| most is meglátszott, nem az jutott eszébe, hogy ez emlékeket
37 2| emlékeket fölfrissítse, hanem az, hogy: nincs petróleum,
38 2| hogy: nincs petróleum, az üveg üres. Pedig estefelé
39 2| üres. Pedig estefelé jár az idõ, különösen az udvari
40 2| estefelé jár az idõ, különösen az udvari szobában. A félhomály
41 2| vissza leghamarabb önuralmát. Az ablakhoz szaladt, kinyitotta:~-
42 2| lelkem, hazudott, érzem az orrán; puha. Maga mind csalogatott
43 2| kövér, idõs asszonyság. - Az én férjem sikkasztott! -
44 2| egy egér szaladt volna föl az alsószoknyáján, mintha fényes
45 2| ragadt volna a cipellõje.~Az idõsebb leány folytatá:~-
46 2| föl a fiúk kabátjaikat, és az eseménydús délutántól fölizgatva,
47 2| szabad ég alatt kell töltenie az éjjelt, és úgy érezte, hogy
48 2| Szeretném lefösteni. Ez lesz az én legjobb képem. Londonba
49 2| kisleány arcának vonalai az ember szívében folytatódnak...~
50 2| árvagyám családjához, amely az õ erõs karjaira bízta jövendõ
51 2| eddegéltek, sült csirkét, melyet az öregasszony, nagy búbánatában,
52 2| A kicsike is evett, és az oly kedves volt így, amint
53 2| fiatalember valóján. Megölelte az öregasszonyt, és könnyekig
54 2| amint én tudom, el fog tûnni az ismeretlen város estjében.
55 2| tér vissza, hanem csakis az utolsó pillanatban, amikor
56 3| Az esküvő. Azután~Csöndesen
57 3| sem tudták ezt elhinni. Az öreg Robin - bírósági végrehajtó
58 3| vélt hölgyektõl. Piroska az elsõ pillanatban nyakába
59 3| össze-vissza csókolta, az öregasszony násznak szólította,
60 3| törvényes színe legyen. Az apával volt különösen sok
61 3| tûrjem! - szólt hetykén. Az egykori árvagyám korrektorságot
62 3| Azonban, kiváló állása dacára, az apa nem egyszer jelent meg
63 3| nagyrahivatott fiatalember! És mivel az élet az ifjúságon rendkívül
64 3| fiatalember! És mivel az élet az ifjúságon rendkívül meglátszik:
65 3| olyan sovány lett, mint az agár, szabályos fülei egy
66 3| megyéjebeli fiatalemberrel, és az õ megyéje igen népes, nagy
67 3| vala.~Robin Sándor! Abban az idõben forintos pumpból
68 3| egy útra kellett neked az illetõ összeg, és nem mertünk
69 3| Meg fogok vele esküdni az oltár elõtt, hazám törvényei
70 3| hazám törvényei szerint.~- Az esküvõ halaszthatatlan! -
71 3| hogy mégis: egyengesse az utat. A szegény fiú sok
72 3| Sándor jogászi indexére. Ez az összeg, egyéb nehézségektõl
73 3| eltekintve, kifutotta volna az egyházi szertartás költségeit,
74 3| megkapta, sietett kiváltani az ezüst kecskét. A nyájas
75 3| nyájas állat megjelenése az izgatott családban örömet,
76 3| nem szerette többé. Pedig az árvagyám leánya, aki pénzeinket
77 3| is tudta, hogy ez a tárgy az esküvõi költségek egy nem
78 3| kellett mondaniok. Ez volt az ok, de a võlegény a meg
79 3| helyzetbõl szabadulhatott volna, az anya nem kívánt elébe gördíteni
80 3| szerelmes volt, szívét a hála és az önfeláldozás vágya elárasztotta,
81 3| esõk a virágos pázsitokat. Az anya nem vigyázott reájuk,
82 3| tökéletesen lefoglalta két mánia. Az egyik: hogy negyven esztendõvel
83 3| miatta, tudta, hogy él - az anya érzi azt -, hanem szerfölött
84 3| azután következhetik. Fõ az, hogy a házból, ahol a jegyespár
85 3| persze felrobbantani ezt az óriási svábbogár odút, e
86 3| tiszta homloka egy pirosság. Az ifjú mûvész beteges volt,
87 3| én úgy emlékszem - ha nem az ifjúság délibábja játszik
88 3| játszik velem -, hogy abban az idõben sem rongyos, sem
89 3| jobban, mint Pablo Sarasate.~Az apostol - mellesleg mondva,
90 3| arájának is, megtetszett. Az egykori árvagyámot nem avatták
91 3| csak azután írnak neki. Ami az anyát illeti, azt könnyû
92 3| törõdött meglevõ leányával, az elveszettel törõdött minduntalan.~
93 3| azt hiszi, övé ez a város, az emberiség pedig csak érte
94 3| kétlovastól, ott tartottak, ahol az ember bõven ráér gyalogolni,
95 3| vagy omnibuszra. Ott, ahol az egyfogatos is fényûzés,
96 3| lesz-e hatvan? Egy forint, az sok. Hetven krajcárt, nyolcvan
97 3| krajcárt adok neki!~Elég az hozzá, hogy Hirsy nem mert
98 3| megbízást, és Jágicsnak adták, az erõs Jágicsnak, aki a keményített
99 3| fiákerosnak megtiltotta az udvarba való behajtást.
100 3| kisütött bajuszú võlegény, az összeszaladt utca... ah,
101 3| mindez olyan gyönyörû. Az ünnepség, maga a szertartás,
102 3| ünnepség, maga a szertartás, az egy óráig tartó szereplés,
103 3| szereplés, ez ér sokat. Az utána következõ már kevésbé
104 3| már kevésbé fontos. Nem az élvezet a fõ, hanem a dicsõség.
105 3| mindannyian tudták, hogy az egész nem komoly dolog,
106 3| közönséges vicceket csinálni, az ajkukról ordináré szavak
107 3| bevoná. Rettegének, félték az Istent, és mélyen elgondolkodának:
108 3| vízre. Mert a fiákerok csak az Akadémiáig voltak fölfogadva.
109 3| a násznagy, a közjegyzõ, az apa, és még sok más egyéb.
110 3| fa árnyéka neki szolgált. Az öregasszony, aki most is
111 3| aki most is folyton sírt az õt ért régebbi szerencsétlenségek
112 3| filológus, Ráskai Leát hallotta, az arcra boruló fátyol alól
113 3| hangzott föl lágyan, latinul.~Az egykori kispap folytatá:~-
114 3| kispap folytatá:~- Engem az isteni végzet kijelölt,
115 3| lángok égetni kezdik. De az áldó kezek meg se moccannak.~
116 3| Isten ellen szegül. Mert az Úr vagyon veletek, most
117 3| Ámen! - mormolták a fiúk.~Az esketõ még jobban nekitüzesedett,
118 3| Csókoljátok meg egymást, hogy az angyalok örüljenek!~A leány
119 3| leány megcsókolta a fiút, az gyengéden, fél karjával
120 3| szeme tele volt könnyel. Az egykori kispap hozzájuk
121 3| következik: Mi egymáséi vagyunk az életre nézve. Egyek a boldogságban,
122 3| boldogtalan Hirsy - pedig reá ez az ügy igazán nem tartozott -
123 3| szabálytalan eskümintát.~Az ideiglenes pap most kezet
124 3| ideiglenes pap most kezet fogott az új párral, homlokon csókolta
125 3| csókolt neki. Erre aztán az összes fiúk alkalomszerûnek
126 3| alkalomszerûnek találták, hagy az öreg asszonyságot üdvözöljék.
127 3| boldognak érezte magát.~Azután az ebéd következett, de nem
128 3| minden nehézség nélkül. Az elõkelõ vendéglõ pincérei
129 3| oly hiába vágyakoztak. Az újságokra való hivatkozással,
130 3| ugyancsak bornyúhús-föltéttel. Az új pár éhen maradt a nászlakomán,
131 3| bánásmód, részint amiatt, mert az abrosz alatt folyton az
132 3| az abrosz alatt folyton az egymás kezét szorították:
133 3| megvan-e, igaz-e, hogy mármost az egyik a másiké végképp?
134 3| egyik a másiké végképp? És az áldás következtében mintha
135 3| õket. A hat fiatalembert és az egy nõt. Gorombákat gondoltak
136 3| mesterségük és kötelességük az élet és az ember ismerete.
137 3| kötelességük az élet és az ember ismerete. A násznép
138 3| leggyöngédebb modorban ünnepelte az új párt, igyekezvén a testiességnek
139 3| nyári est, a ház kitódul az utcára. A bérházban mélységes
140 3| csak õk ketten susognak az udvari ablakban. A lámpát
141 3| ablakban. A lámpát meggyújtják az udvaron.~- Fölséges éjjel! -
142 3| szól a férfi.~Beteszik az ablakot, és az izgalmas
143 3| Beteszik az ablakot, és az izgalmas nap után nyugodni
144 3| feleségnek! - susogja vissza az asszonyka.~És nem volt még
145 3| Adieu, nász, a messziségben, az elmúlásban, a nagy távolságban,
146 4| napon túl nem jelentkeznék az irodában. Ha betegség vagy
147 4| tudta ezt, s azért mindjárt az esküvõjét követõ napon sietett
148 4| Itt önnek egy notesz, csak az elsõ lapja van beírva, szakítsa
149 4| vagyunk, ó, drága olvasó, az ember csak maradi állat,
150 4| alkalmazottakkal. Ezektõl tudta meg az egész borzasztó esetet.
151 4| és mért követte a tényt az anyagi tönk? Kirí bár az
152 4| az anyagi tönk? Kirí bár az elbeszélés keretébõl - amely
153 4| üzér életrajzát. Nem volt az szabó, sosem értett egy
154 4| napról napra élt, és ebben az állásában megfigyelte, hogy
155 4| állásában megfigyelte, hogy az utolsó évtizedek legerõsebb
156 4| legerõsebb jellemvonása: az egyenruhára, a díszes, szép
157 4| szervezték és alapították meg az egyenruhaboltot.~A filozófia
158 4| elárusítottak. Bonyolult az ügy, és talán nem is érdemes
159 4| érdemes magyarázatra, elég az hozzá, hagy a szabóknak
160 4| hagy a szabóknak a dolgát az Isten igen fölvitte. Keleti
161 4| fõherceg megszólítatta magát az üzlet alapítóját:~- Ez a
162 4| életöröm érzése öntötte el az üzér szívét. Mámoros volt,
163 4| kezét a fõherceg keze felé. Az ifjú fenség a tüntetõ mozdulatot
164 4| markolatára szorítatta a kezét, az a vágya támadt, hogy a megzavarodott
165 4| meglehetõsen titokban is maradt az eset, de igen jelentõs helyekrõl
166 4| lehetetlen”‑t, ami náluk készült, az nem volt többé elõírásszerû,
167 4| A fiúk - amikor Sándor az esetet elbeszélte - roppantul
168 4| mégiscsak nagy úr. Hanem - az a régi - az olyan korszak
169 4| úr. Hanem - az a régi - az olyan korszak volt!~Estig
170 4| felfogni és megbeszélni. Az általános hangulatból az
171 4| Az általános hangulatból az érzett ki, hogy ez a kis
172 4| baj e szép tervben csak az volt, hogy egyikõjüknek
173 4| Úgy tudom - súgta -, hogy az anabaptisták gazdagok, ötven
174 4| már régebben gondolt erre az eshetõségre, mint ultima
175 4| többiek kacagtak, úgy, hogy az ablaknál ábrándozó, urára
176 4| könnyelmû lényük megdöbbent, és az ötven forint csábtáncot
177 4| festõ röstellte magát:~- Az állás, fõ egy új állás.
178 4| tervre, nagyon tetszett neki. Az öregasszony is fölnézett
179 4| forró, izgatott levegõben!~Az asszonyka elhalványodott,
180 4| áldott olcsó ételnek megvan az a megbecsülhetetlen sajátossága,
181 4| melynek két tagját szerette, az egyiket - a férjet - forró,
182 4| barátsággal, a másikat - az asszonykát - halálos, izzó,
183 4| kárhoztatás kövét ne dobjad az emberekre, akik látszólag
184 4| egy keveset. A mûvészet és az irodalom sok szép ügyét
185 4| legmesszebbmenõ terveket, amíg az étellel játszottak, mint
186 4| belõle, kicsi híja, hagy az asztalra nem rakták, katonáknak
187 4| szólították néven, mint az egész kicsiny gyermekek
188 4| sem jutott eszükbe, hogy az ember igazi jövõje, amiért
189 4| voltaképpeni cél - a múlt; az elmúlt fiatalság. Iskolákban
190 4| tanítani, aminek tisztára az ellenkezõjét tanítják, és
191 4| rendezkedjék be a világ, és az ifjúság magáért éljen, és
192 4| ifjúság magáért éljen, és ne az ostoba, az ismeretlen öregségért,
193 4| éljen, és ne az ostoba, az ismeretlen öregségért, amit
194 4| nekem úgy tetszik, magával az ezüst kecskével is a legerõsebb
195 4| tárgy. De várjunk, amíg az ezüst állat újra megjelenik,
196 4| addig kísérjük figyelemmel az eseményeket, amelyek csöndesen
197 4| oly olcsó a fotográfia és az élet után rajzolt, életnagyságú
198 4| a verõárnyékot, mert azt az alsóbb, sõt részben a felsõbb
199 4| jellege volt ez arcképeknek, az, hogy az orra csaknem valamennyinek
200 4| ez arcképeknek, az, hogy az orra csaknem valamennyinek
201 4| volt magának a festõnek az orra is. Megfigyeltük és
202 4| említette senkinek, de ebben az idõben alig is beszélt mással,
203 4| megnyílott, és csak erre az idõre. Különben, ha kedvelte
204 4| egészen emberszámba nem vette az asszonyokat, amiért, remélem,
205 4| természetérõl, a nevelésérõl, az életviszonyairól. Nem ismerte
206 4| hevesen megcsókolta, fölemelte az ölébe, fölvette a hátára,
207 4| más természetet rendelt az Isten, csak nõvel tudott
208 4| gazdag rajza megremegtették. Az állát, orrocskáját, a fülét
209 4| százezerszer. Magába szívta az asszonyka formáit, mégse
210 4| késõbb. Robin leült tanulni - az elsõ szigorlatra készült -,
211 4| meg ketten csevegtek, azaz az asszonyka hallgatott. Hallgatta
212 4| vakmerõ tervelõ lehetett, mint az én Bem Gyulám.~Piroska örömmel
213 4| magának, legalább ebben az idõben nem. Különben talán
214 4| kétségeit.~Jó szerencse, hogy az asszonyka ebben az idõben
215 4| hogy az asszonyka ebben az idõben csakugyan nem ébredt
216 4| géniuszok, akiknek minden dolguk az, hogy az egymásnak rendelt
217 4| akiknek minden dolguk az, hogy az egymásnak rendelt szíveket
218 4| mi két fiatalunkat is, de az egyik kirántotta a maga
219 4| fájdalomtól elzöldült és eltorzult az arca, amikor ez az elhatározás
220 4| eltorzult az arca, amikor ez az elhatározás megérett benne.
221 4| magyar volt; no nem egészen az!~
222 5| kis kocsmába vacsorálni. (Az öregasszony otthon maradt,
223 5| eltûnt leányát várta, hátha az hazajön, és azért, mert
224 5| is hívták.)~A kis kocsma az Õsz, Tavasz vagy Nyár utca
225 5| nevezetes kis kocsma volt. Az ügyvédek nagy elszaporodását
226 5| béke következett.~Abban az idõben a kis kocsmában ebédelt
227 5| Magától értetõdik: nem az igazi király. Egy vén színész,
228 5| rosszabb, értéktelenebb az igazi koronás fõknél? Azért,
229 5| viselnie, és nem koronát!~Az öreg színész a legfelsõbb
230 5| szegény tébolyadottakat, és az ápolókat és orvosakat tartod
231 5| sikkasztottak, megõrült és az õrülésre hajlamos, szóval:
232 5| benne a nyilvánosságot. Az írókat persze sokkal jobban
233 5| szerette, de ezekkel abban az idõben meghasonlott, és
234 5| rangú tisztviselõk is jártak az asztalhoz, kis porciót ebédelni.
235 5| nagyobbára a negyven és az ötven között, de borzasztóan
236 5| borzasztóan megrokkanva. Idejárt az a híres, nagytehetségû volt
237 5| vallotta, és a baj csak az volt, hogy ez elvek gyakorlásához
238 5| férjhezadni kellett - nyúltak az állam vagy valaki más, nem
239 5| közrejárultak, teszem föl, az italnak hirtelen fölszállott
240 5| kassai négyes-szivar ebben az idõben múlt el, és a legolcsóbb
241 5| a politika!~Mindezekrõl az asztaltársaságnál kevés
242 5| férjét apjuk ott bemutatta: az ország elkeseredésérõl,
243 5| miniszter a jövendõben!~Az egykori árvagyámnak hirtelen
244 5| Sándor. ~- Mindegy! - szólt az exfõügyész.~- Az elõbbi
245 5| szólt az exfõügyész.~- Az elõbbi szebb! - jegyezte
246 5| foglalkozását - a régit. Az atya nagyon büszke lett,
247 5| a rendes vendégek közül az egyedüli, aki még nem sikkasztott.~-
248 5| hallgattak rám! - válaszolta az öregúr némi szemrehányással.~
249 5| Bergen, amaz egyedüli, az ifjú pár mellé ült, és végképp
250 5| a társaságban én vagyok az egyedüli, és én is...~-
251 5| édesdeden fölnevetett. Az arca rikító színben nyílott
252 5| fölött.~- Tudja - folytatta az ügyvéd, miután lelohadt,
253 5| lehet menni a magasságba, és az sokkal jobb, mint a magasból
254 5| ide.~Sándor vállat vont. Az ügyvéd nagy, húsos kezét
255 5| nyomta, Piroskára, majd az urára nézett:~- Ön a legúribb,
256 5| eddig ismertem. Ugyebár az ön apja alispán volt? ~-
257 5| ön ilyen. Roppant elõny az, aki nagyúrnak születik.~
258 5| komoly arccal hallgatta az ügyvédet, aki meg egyszerre
259 5| Sándor kezébe gyûrte:~- Itt az elõleg. No?~A fiatalember
260 5| hirtelen megvillant lelkében az ezüst kecskének bánatos
261 5| mellettük. Ennek megfogta az üterét és folytatá: - Tapintsuk
262 5| elõkelõen nemes kívülrõl.~- Üti az órát, amely elérkezett nekünk,
263 5| karakterû férfiaknak. Ez az állapot, ami van: ez azon
264 5| teljesen értem. Néha találkozik az ember tisztességes férfiakkal,
265 5| becsületes nõkkel. A látszat az, hogy mindenki kapható,
266 5| valami titkos és erõs szerve az országnak, amely csaknem
267 5| reakcionárius módon ellene szegül az anyagi elõrehaladásnak.~-
268 5| elõrehaladásnak.~- Nagyságos asszony - az ügyvéd egyszerre, minden
269 5| kor irányából, legföljebb az, hogy még minden a férfiúi
270 5| minden a férfiúi erõre, az ököljogra van alapítva.
271 5| bírja. Gratulálok önnek az urához, olyan termete van,
272 5| úgy látom - jegyezte meg az ügyvéd, kissé elsavanyodva -,
273 5| de nem szabad elárulnia. Az õszinteség se nem jó, se
274 5| nem érdekes, és nincs is az emberiség természetében.
275 5| Hazudunk önmagunknak is, és az önelemzés e korszakában -
276 5| önmagukkal külön-külön, hogy az õ társadalmi bûnük, amely
277 5| bíró is végzett velük, hogy az õ sikkasztásaik és csalásaik -
278 5| mi?~Sándor fölnevetett. Az ügyvéd közelebb húzta hozzá
279 5| szerint szép hazánknak. Az egyik: amelyik nem akar,
280 5| merész gazság útjára tér. Én az utóbbi szektához tartozom,
281 5| susogót.~- Mármost elég ebbõl az ostobaságból. Vegye a pénzét,
282 5| magának segédet Illaván!~Az ügyvéd méltatlankodott,
283 5| kapkodott fûhöz-fához:~- Az egész csak tréfa volt. Ez
284 5| Sándor védte, de védelme az általános zajba fúlt. Éjfél
285 5| nekitüzesedve és ellágyulva az urak mindenike a saját esetét
286 5| hajthatatlanságának lett az áldozata.~A sikkasztás technikájának
287 5| elszundított. (Talán ebben az idõben már nem is volt egészen
288 5| kenyér és kis tészta volt az étlap; gyümölcsöt csak az
289 5| az étlap; gyümölcsöt csak az ügyész evett.~Sándorék számláját -
290 5| akármennyire fájt is ez az önérzetes fiatalembernek -
291 5| önérzetes fiatalembernek - az apjuk egyenlítette ki, önérzettel
292 5| Sándor keserû hangon.~...És az ifjú Robin másnap jelentkezett
293 5| a hólyagarcú Bergennél.~Az ügyvéd két kövér keze közé
294 5| halovány arcát, és mondá:~- Ön az enyém. Legyünk te- s tuk,
295 5| tuk, mert minden jónak ez az alapja Magyarországon. Én
296 5| csinálok belõled, nem, ember az semmi, urat!~Itt az ügy,
297 5| ember az semmi, urat!~Itt az ügy, oly gyönyörû, oly piszkos...~
298 6| Hanna szülei~Élt abban az idõben egy nem katolikus
299 6| a nevét ritkán írták ki az újságokba másképp, hacsak
300 6| gallya, a törzse nem idomult az erdõ más egyéb fáihoz, sem
301 6| órára kellett ott lennie.~Az öreg hiéna már templom után
302 6| már templom után volt, és az írószobájában szilvóriumot
303 6| Rongyért! - jegyezte meg az öreg röviden. Nevetett hozzá,
304 6| étkezõszerekkel volt teli a szoba. Az üvegszekrényekben - részben
305 6| megenni, csak egy felet!~Az öreg igen elbúsulta magát,
306 6| felé, aki behozta magával az ezüst kecskét, és gyengéden
307 6| nem is a magáé? - kérdé az öreg alázatosan.~- Mi közöd
308 6| beletemetkezve a székbe és az ablak felé fordulva, korán
309 6| annyi fürtje, mint ennek az egynek. A szeme pedig igazán
310 6| ama királyleányoké, akik az egyiptomi szfinkszek mellé
311 6| mellé vannak eltemetve. Az amur törzsbeli hölgyeket
312 6| jobban, mint amennyire azt az én tompa színeim révén látja
313 6| tompa színeim révén látja az olvasó. Oly fehér volt,
314 6| kíváncsisággal nézi végig.~- Ez az a fiatalember! - szólt az
315 6| az a fiatalember! - szólt az öreg, és közvetlen közelbõl
316 6| dont nous avons besoin? (Ön az a naiv és becsületes fiatalember,
317 6| nekünk kell?)~- Lehet, hogy az vagyok, kisasszony! - felelte
318 6| nagyapótól, le fogja önt fõzni!~Az aggastyán oly gyönyörûséggel
319 6| gyönyörûséggel hallgatta õket, hogy az arca szinte beletorzult.
320 6| Megint élvezni, mindig csak az élvezet. Ez a mai fiatalság,
321 6| akarnak egyebet, mint élvezni!~Az öreg haragra gyúlt:~- Már
322 6| egy kicsit, itt Pesten, ha az ember sétál, mindent lát,
323 6| beleakadt a szakállába, fésülte az ujjaival, az ölébe ült:~-
324 6| szakállába, fésülte az ujjaival, az ölébe ült:~- Nagyon szeretlek!~-
325 6| szeretlek!~- Jobban, mint az apádat?~- Jobban!~- Jobban,
326 6| szólt a leány komolyan.~Az öreg szívébõl fölnevetett.~-
327 6| és ravaszul kacsintott az öreg szemébe.~- Valamit
328 6| akarsz tõlem csalni! - szólt az öreg bensõ megelégedéssel.
329 6| megcsalni, és ezért szeretem. Az anyja más volt, szelíd,
330 6| engedelmes, nem okos. Ez az én nevelésem. Százezer forintot
331 6| eszébe se jutott sürgetni az információt. És nem nézte
332 6| félelemmel vegyes megvetéssel az uzsorást sem. „Annyi bizonyos,
333 6| Azonban mégis elpirult, amikor az öreg azzal a kéréssel fordult
334 6| Aztán mégiscsak sor került az információra. A baj ezúttal
335 6| szívtelent valaki megmenti, az csak egy rokonszenves, szegény
336 6| abból a fajtából, amelyet az öreg elõszeretettel fosztogatott.
337 6| Valaki ezek közül, aki az ártalmat és a bûnt - dicsõíteni
338 6| bûnt - dicsõíteni tudja. Az áldozatok e szép típusából
339 6| kijelenti, hogy õ hálás az uzsorás iránt.~A megbízás
340 6| amikor Sándort kikísérték, az ajtóban Hanna csöndesen
341 7| mindazok, akik nekiesnek az osztrigának, bár utálják,
342 7| szinte emberi arculata van az én szememben -, a sietve
343 7| Piroska meg-megigazgatta, de az ujját mindig megégette egy
344 7| várják és igen szeretik az ajándékozót. A nõk talán
345 7| hogy más férfiút, mint az adakozót, nem is szeretnek
346 7| senkinek sem tûnt föl, egyedül az öregasszony emelt ellene
347 7| elfogyott, nem mert kérni az urától, annak barátjától
348 7| költségeinek mérlegét, és amíg az asszonyka az aranyozott
349 7| mérlegét, és amíg az asszonyka az aranyozott gombokat az ingekbe
350 7| asszonyka az aranyozott gombokat az ingekbe belérakta, sokszor
351 7| szükséget látnia, inkább az asszonyka nélkülözgetett
352 7| pedig nem mehetett többé az utcára. Ennek okán otthon
353 7| bosszantgatja a természet az õ becézett gyermekét, az
354 7| az õ becézett gyermekét, az asszonyembert, és nemcsak
355 7| nemcsak megkínozza, de még az arcába is mosolyog!~A cipõügy,
356 7| valami bánatos boldogság az ilyen furcsa nyomorúságban,
357 7| elvégre is, egészen bizonyos, az asszonykának lett volna
358 7| is szólhatott volna, és az egyik helyütt - ha úgy akarja -
359 7| könnyekkel melengetik föl.~Az asszony nem szólt, mert
360 7| megfelezett, amíg meg nem érkezett az igazi feles, a férj.~Robogva,
361 7| Robogva, diadalmasan érkezett, az arca ragyogott, sõt kezében
362 7| milliomostól, aki rám bízta az életét.~Az asszony se, Gyula
363 7| aki rám bízta az életét.~Az asszony se, Gyula se értették
364 7| fa. Egy kissé rejtelmes az egész. Az agg polgár, azt
365 7| kissé rejtelmes az egész. Az agg polgár, azt hiszem,
366 7| krajcárért vajat hozni!~Az ifjú védõ igen nehezen értette
367 7| dühbe jött, és elkezdte az uzsorást védeni, elõször
368 7| aztán - ne hagyják magukat az ostoba férfiak! És Sándor
369 7| nevezett agg férfiú, mi az õ legnagyobb bûne: könnyelmû
370 8| csodálkozással, rajongással és az elragadtatás önkéntelen,
371 8| lebbentek el ajkairól. Ah, ezek az ajkak olyanok voltak a nõi
372 8| titokban mégis fájt neki, hogy az emberies, erkölcsös könyvek,
373 8| mégiscsak elítélik a nagyapót és az egész famíliát. Ó, ezek
374 8| elterelik természetes medrébõl az érzést, ellenkezõ irányra
375 8| érzékiséget fakasztanak az ideális lélekbõl és megfordítva.
376 8| megmondani bizony én nem tudom. Az kellene talán, hogy tanácskozzunk
377 8| levegõben él, más a fajtája, más az erkölcse, bûnben született,
378 8| Hanna kezei erõsebbek, mint az övéi. És ha homályosan is,
379 8| kiszakítják azt a mellébõl, az õ hatalmas mellébõl. Valami
380 8| vörös hajat, megríkatni az ékkõszínû szemet, elrohanni
381 8| Udvariaskodtak, hálálkodtak. Az õsz gazember végigtapogatta
382 8| dacára nem vette komolyan az idegen vallású fiatalembert.~
383 8| mosolygást, és fülébe súgta az öregnek:~- Adj neki pénzt,
384 8| pénzt nem kóstál. Igaz?~Ez az ajánlat megnevettette Sándort.
385 8| Sándort. Kacagása ráragadt az öregre, sõt a fiára is.
386 8| fiatalember fejét, így szólt:~- Az enyém vagy!~És ajkon csókolta.
387 8| érintetlen és ártatlan volt, az igaz, a forró szerelemrõl
388 8| férfialakok tûntek föl, az ifjú pár sietve lépett ki
389 8| ifjú pár sietve lépett ki az utcára.~Hanna szólott:~-
390 8| különösen nagyapámmal. Ha maga az én vallásomon volna, nem
391 8| lealkudjon a hozományból. Mert az õ élete ez: alkudni és nyerni,
392 8| Háromezerötszáz, négyezer forintból - az elsõ években - meg lehet
393 8| kényelmesen, nem urasan, mert az uraskodás: szamárság. Egyszer
394 8| pillantással:~- Szeretném magát itt az utca közepén össze-vissza
395 8| csókolt meg soha senki. Maga az elsõ. És nem fog más soha.~
396 8| tárgyalásnak vált volna be az egész diskurzus, amely alatt
397 8| neki, nem ez volt, hanem az, hogy végre is legföljebb
398 8| magáéhoz.~Le kell élnie az egész életét azzal. Mily
399 8| ezzel, ha egy hetet is: az örökkévalóságnak mily kimeríthetetlen
400 8| meghalnék, most, itt?~- Az nem lehet.~Egy szûk utcába
401 8| sõt házasemberek is -, az egyszerûen becstelen. Hanna
402 8| hogy mennyibe került volna az öreg kiszabadítása, ha elítélik,
403 8| kellett volna megtenniök. Az ügyvéd ajánlotta, hogy errõl
404 8| a miniszter szemébe is!~Az öreg csitította, de helyeselte.
405 8| érinti. Egészen elkomolyodik, az utcákat nézi, szeretne eltûnni.
406 8| pokolba. Mert ez lett neki az otthona ettõl a naptól fogva:
407 8| vajon szereti-e még? Talán az sem. Sem az, sem õ. Mily
408 8| szereti-e még? Talán az sem. Sem az, sem õ. Mily boldogok lehetnének
409 8| együtt. Következésképp az erkölcs azt kívánja tõlük,
410 8| egy darabig. Ne kutassa az okait, kéri, sõt megparancsolja,
411 8| utána. Majd eljön, várja.~Az irodába se járt ebben az
412 8| Az irodába se járt ebben az idõben. Igen furcsa életet
413 8| horgolta a kis fejkötõket, az apró zekéket a tavaszra
414 8| tettetett gyengédséggel nézte az apró holmikat, és ezalatt
415 9| A gyermek~Ebben az idõben Robin Sándor arra
416 9| Ostoba állat - mondá az ezüst kecskére vonatkozólag -,
417 9| érezte magát, még abban az esetben is, ha igaz, hogy
418 9| nem sétál és nem jár ki az utcára?~- El vele, el!~És
419 9| mert miután áttért volt, az ev. intézettulajdonos markába
420 9| nevetett rajta, úgy, hogy az oldala is belefájdult, kacagva
421 9| Robin Sándor lehangoltan -, az az érzésem, hogy sose lesz
422 9| Sándor lehangoltan -, az az érzésem, hogy sose lesz
423 9| kiválthatom.~Mellényzsebébe dugta az emlékcédulát, és csakhamar
424 9| vesztette. De nem tudta, hogy az írás eltûnt, nem volt se
425 9| ezzel a körülménnyel. Eltûnt az ezüst kecske egy magánintézet
426 9| futkároznak a városban, mint az õrültek, de pénzt nem kapnak
427 9| tizenegy. Bízvást kimaradhat az, amelyben a kisebb fakereskedõk
428 9| legyen!~Egy vigasztaló, az, hogy a végrehajtók és becsüsök
429 9| közönséges perekben dolgozókat, az adóvégrehajtókat nem bántja.
430 9| rokonszenvesebb kart nem ismerek, mint az adóvégrehajtókét. Derék
431 9| Nem mintha haragudnának az úgynevezett alsó osztályra,
432 9| láttára osztja két részre az országot: úri és nem úri
433 9| úri és nem úri emberekre. Az elsõnek minden szabad, a
434 9| Márciusban kellett megérkeznie az ifjú Robinnak, (és az idõsb
435 9| megérkeznie az ifjú Robinnak, (és az idõsb Robin még nem tudta
436 9| Irodába nem járt többé, és az ügyvédet, aki többízben
437 9| megfestésébe máris belekezdett. Az egyik Isten anyját úgy ábrázolta,
438 9| csaknem oly nagy, mint az anyja.~Mindkét Máriának
439 9| álmatagon, de minden álma azért az a kis ismeretlen vala, akit
440 9| szeretett. Beszélt is sokat az eljövendõrõl, Gyula elõtt
441 9| Úgy fogják hívni, ahogy az apját. A világon a legszebb
442 9| Robin Sándor.~- Csakhogy az nem lehet! - jegyezte meg
443 9| Miért nem? - kérdezte az asszony ijedten.~- Csak
444 9| megsajnálta a bolond kis nõt, aki az állam rendjérõl mit sem
445 9| még, csak azt tudta, hogy az ura gyermeke: az ura gyermeke.
446 9| tudta, hogy az ura gyermeke: az ura gyermeke. Avagy talán
447 9| matrikulával a jeles, a nagyszerû, az utolsó héten, amelynek elmúltával
448 9| jutalma eljövend: a föld, az ég megnyílik, és a tavasz
449 9| között legismertebb lény az õ szívének elõtte.~...És
450 9| boldognak érezte magát, bár az ifjabb Robint - a szükséges
451 9| hiányában - a napi fürdõk után az apja télikabátjába kellett
452 9| kellett beburkolni. Amin az atya könnyezett, és kemény
453 9| megfeddte:~- Ne vétkezzen az Isten ellen. A télikabát
454 9| azért nem volt mondható, de az emberkét szerette volna
455 9| késõn. Piroska már fölkelt az ágyból, a díványon heverészett,
456 9| a világosságról jövet, az elsõ pillanatokban nem is
457 9| rendszabályokkal kell megõriznie az atyai rendnek, mindenféle
458 9| tette a mosást. Ilyenek ezek az újszülöttek: ugyan nem restelkednek,
459 9| úgy, mintha értük volna az egész világ.~Az öregasszony
460 9| értük volna az egész világ.~Az öregasszony tehát óvatosan
461 9| szoba délkeleti részében. Az északkeleti oldalt egy korhadt
462 9| átveszem! - jegyezte meg az öreg asszonyság.~- Magam
463 9| Hasonlít is.~- Ó, nem, egész az atyja.~- És szabad tudnom,
464 9| És szabad tudnom, ki az atyja?~- Ki lehetne más,
465 9| Ki lehetne más, mint az uram?~- Igen, igen! - szólt
466 9| vizsgálgatni kezdé.~- A homloka és az ajka egészen olyan, mint
467 9| ajka egészen olyan, mint az apjáé; gyönyörû baba. Szabad
468 9| A kisasszony nem várta az engedelmet; fölvette, megcsókolta
469 9| ijedt tekintetet vetett az idegen leány felé.~- Tegye
470 9| mint te! - jegyezte meg az öregasszony a mosóteknõ
471 9| fehér arcán, telt keblén. Az anya arcát könny futotta
472 9| lenni, én erõsebben fogom. Az ilyen kis gyermek azt szereti,
473 9| kellene mellé fogadni.~Ezt már az orvos is mondta. Erre a
474 9| csönd lett a szobában, csak az öregasszony mosásának csöndes
475 9| nem Sándorka sírt, hanem az anyja.~Hanna megsimogatta:~-
476 9| gazdag embereknek való.~- Az én uram nem szegény! - mondá
477 9| tudom, övé a jövõ! De hol az a bankár, aki ezt a jövõt
478 9| megsértõdni tõle. Lenyûgözte az asszonykát, mintha bársonyszalaggal
479 9| vakító szép?”~„Mit keres az urán?”~„Honnan ismeri Sándort?”~„
480 9| Mért nem mutatja be magát?”~Az utolsó kérdésre Hanna -
481 9| a díját. Azt hoztam el.~Az öregasszony megtörölte a
482 9| éhes, nézze, mint mozgatja az édes száját, talán adna
483 9| nem, de majd csak én is az leszek. Minden lány szeretne
484 9| is gyereklányok maradnak. Az erõs leány haragosan, sõt
485 9| keblérõl a gyermeket. Ez volt az õszinte, igaz érzése, miután
486 9| élvezettel vacsorál.~Csendesen, az úr eszik, és hátra-hátra
487 9| hogy megnézze: mit mond az kiváló ügyességéhez, mûvészetéhez
488 9| Sándor belépett és megállott az ajtóban. Nem szólt semmit;
489 9| Nem szólt semmit; csak az arca lett halotthalvány.~-
490 9| vendégre nem mert ránézni. Az meg mindegyre csak a tekintetét
491 9| a pillanatban megszólalt az anya:~- Sándorka aludni
492 9| megérteni, hogyan került ide az a kis, betegágyas asszony,
493 9| kihez tartoznak? Hová? Az érzés egy villanása lázította,
494 9| azonban, amelyet visszadobtak az ölébe, szép gondosan visszahelyezte
495 9| öntudatánál, nem is köszönt, az ajtót is nyitva hagyta maga
496 9| fejét kezeibe rejtette. Az asszony meg letette alvó
497 9| volt ez?~Sándor nem felelt. Az asszony lehajolt hozzá,
498 9| lehajolt hozzá, és hogy az alvó kisgyermek meg ne hallja,
499 9| kérdé:~- A szeretõje?~- Az! - felelte a férfi röviden.~-
500 9| Ilyen korán! - szólt az asszony elszorult szívvel,
1-500 | 501-1000 | 1001-1395 |