Rész

 1   3|        mind igen elmélyedve, mert bár mindannyian tudták, hogy
 2   4|  állásának színhelyét. Elment, és bár mindössze is egy alantas
 3   4|        tényt az anyagi tönk? Kirí bár az elbeszélés keretébõl -
 4   6|      Mindnyájan nevettek, Sándor, bár mindig egy csudálkozás volt,
 5   7|         nekiesnek az osztrigának, bár utálják, de osztrigát nem
 6   7|      ilyenkor sétálni kötelesség; bár nem jól esik. Így mulatgatja,
 7   7|           Ölébe ültette Piroskát, bár nem szokott más jelenlétében
 8   7|     mondták nekem - a pénz gyors, bár nem egészen méltányos fiaztatásának
 9   8|        tartozik, de hagyjuk abba, bár jólesik bántani valakit
10   9|         szekta. Nem értem ma sem, bár sokat gondolkoztam azon,
11   9|          hogy elmúljál; és mégis, bár kegyetlen és nyomorúságos
12   9|           boldognak érezte magát, bár az ifjabb Robint - a szükséges
13   9| megmozdulni, nem tudott beszélni, bár sok, igen lényeges és sürgõs
14   9|        sõt kedvesnek tûnt föl, és bár szívébõl gyûlölte a rendetlenséget,
15  10|        akadt volna Robinéknak is, bár, mondom, igen kevés volt
16  10|         éhezett és verejtékezett, bár csak két hónapja tudta meg,
17  10|       arccal rájuk köszöntött, és bár nem láthatta õket, azonnal
18  10|           alig is látták egymást, bár folyton együtt voltak. Ha
19  10|      nézték a homokhalmot. Aztán, bár Piroska ellenezte, bementek
20  14|           Robin Sándor megállott, bár szinte tolták elõre a csoportban.
21  14|           társaság, az egész hely bár egy kissé kicsinyes, szûk
22  15|           a kor kitűnő ismerője - bár a pénzt igen tisztelte -
23  15|      tudott a tanárok nyelvén, és bár õ maga körülbelül hússzor
24  17|           keretében - a harmadik, bár oly jó módban élt, hogy
25  18|     szerelmes volt bele valahány, bár tudták, hogy ízetlen, formátlan,
26  19|          a fejem is beteg. Az ép, bár elkínoztam azzal, szóljak-e
27  20|       pillanatra sem gyanakodott, bár nemegyszer feltûnt a Hanna
28  21|        Robin Sándornak nyújtotta, bár a nevelõ kezdettõt fogva
29  21|          liget felé. Hirsy pedig, bár a nagy hideg miatt nehezére
30  21|       helyet is, ahol öt forintot bár, feltûnés nélkül kérhetne.
31  22|         barátjához.~Az már várta, bár nem hitte, hogy eljön. Az
32  22|           lett a büszkeségtõl, és bár õ maga nem tudott volna
33  23|     akármilyen erejébe került, és bár szólni a maga legszentebb
34  23|       legrikítóbb fecskefrakkban; bár ezt, hogy ilyenkor is járnak-kelnek,
35  23|           ahol az asszonyt látta, bár az a karjai között bújt
36  24|          várba, tudta, hol lakik, bár a Gyula genovai síremlékének
37  24|         alig emlékszem, a képét - bár néha akarom - nem is látom.
38  25|           találtak rá Sándorkára, bár ama vak cigány, aki - vénségére