Rész

 1   1|  fölborzolta üstökét és mindketten egyszerre szóltak:~- Ez gyávaság,
 2   2|        egyelõre elhalasztották, és egyszerre a gimnáziumról, ottani tanáraikról,
 3   3|         futhatott össze, mert arca egyszerre oly fehér lett, mint a gipsz-szobroké.
 4   3|            nyájas gyermekszemeiben egyszerre férfias tûz csapott föl:~-
 5   4|     olyanformán, hogy nem öltöztek egyszerre tíz Waffenrockba, hanem
 6   4|          rettegett, hogy a kereset egyszerre csak megakad, vagy rendkívül
 7   5| megcsókolta a kezét.~A vén bûnösök egyszerre igen fölélénkültek, és követték
 8   5|     hallgatta az ügyvédet, aki meg egyszerre nekilelkesedett:~- Boldog
 9   5|          vagy halász? Mert a kettõ egyszerre nem lehet. Akarja maga,
10   5|      Nagyságos asszony - az ügyvéd egyszerre, minden átmenet nélkül Piroska
11   6|  vendéglõre való.~- Akkor megettem egyszerre egy sült libát, most már
12   6|             Nevetett és könnyezett egyszerre:~- Szép kiejtése van, mi? -
13   8|          kabát ujja is! A nyílt és egyszerre gõgös fejrõl, a hatalmas
14   8|            és mi a szerelembõl, ha egyszerre minden könyv elégne! EImúlnék
15   9|           tartotta a kezében, amíg egyszerre megértette a dolgot, elvörösödött,
16   9|        nagy elõvigyázattal.~Sándor egyszerre elhidegedett, mélyen meghajolt,
17   9|           emlékezetes vizitje után egyszerre elfogyott a tejecskéje,
18  11|   szótlanul, szomorúan. A festõnek egyszerre eszébe jutott, hogy neki
19  13|            csókolt neki, ami miatt egyszerre fölvidámodott. Megcsókoltatta
20  14|    távollevõ jóbarátunkat.~Azonban egyszerre csend lett, oly feltûnõ
21  14|  könyvtárba induljon. De a folyosó egyszerre fölviharzott, és nagy hullámokban
22  14|        asszonyka nagyon erkölcsös, egyszerre! A férfi nemkülönben. (A
23  14|        álarcát, a mérsékelt zajban egyszerre elsütötte beszédének pointejét.~
24  14|            és a nagyhangú vádlóból egyszerre szánalmas, kapkodó vádlott
25  15|          mint amennyit egy férfi - egyszerre elbír. És Robin Sándor nem
26  17|           hogy csalódik, és most - egyszerre összeráncolván a homlokát -
27  19|         mersz! - mondá a festõ, és egyszerre fölelevenedett. - Hol a
28  20|            ahhoz képest, amit most egyszerre egész világosan érzett,
29  20|     veszedelem és nincs reménység. Egyszerre nyugodt, sõt rezolut lett,
30  22|         helynek roppant tekintélye egyszerre megütötte és visszariasztotta.
31  22|           számot még magának, most egyszerre, ebben a legválságosabb
32  22|      nevetett, hang és fog nélkül. Egyszerre jókedve lett, mutatóujjával
33  22|         belülrõl bezárta az ajtót. Egyszerre haragos lett, mert hirtelen
34  23|         csend lett a kupéban. Amíg egyszerre mind a ketten felültek:
35  23|           árnyék, sötéten, lassan. Egyszerre tél lett. A violaréteken
36  23|            hulló, nagypihés havat. Egyszerre földöntúli világosság támadt
37  24|       nyitott szemmel szundikált - egyszerre megjelent a kecske, a mulatságos,