Rész

 1   2|               helyesebben a kapu alá, ahol összeszedte értéktárgyaikat:
 2   3|  következhetik. Fõ az, hogy a házból, ahol a jegyespár lakik, esküvõi,
 3   3|           kétlovastól, ott tartottak, ahol az ember bõven ráér gyalogolni,
 4   3|       lóvasútra vagy omnibuszra. Ott, ahol az egyfogatos is fényûzés,
 5   4|        tiszták, erõsen árnyékosak, és ahol rá lehetett bírni a megrendelõt:
 6   5|             közállapotait, a vidéket, ahol, fájdalom, nekem nem ringott
 7   8|            szenvedés szomorú tanyája, ahol még csak föl sem sóhajthatott.
 8   9|        beküldi ama rovarporos fiókba, ahol már többször volt, és bizonyára
 9   9|            beláthatatlan messziségbe, ahol ezek nem találnak rá soha!~-
10  10|             érdekessége ott kezdõdik, ahol abbahagyják, amikor következnének
11  10|            eszükbe se juthatott, hogy ahol lábuk botorkál, az a legszomorúbb
12  12|                A forró, az édes hely, ahol fejét nyugtatá, forró és
13  14|            volt, mint egy kávéházban, ahol külön kerekasztalnál legazemberezzük
14  14|      sült-fõlt addig, oldalt a padon, ahol képviselõkre, sõt államtitkárokra
15  14|               egy kis helyet a lócán, ahol leülhessen és bevárhassa
16  14|            nászútján, Olaszországban, ahol utcán, téren, vendéglõben,
17  15|          belvárosi ház elé hajtatott, ahol - ezidõben - a „lécember”
18  15|               arcukon, s nyakszirtjük ahol véget ér, oly pihét, mint
19  19|             Beléptek a fehér szobába, ahol egy karosszékben álmodozott
20  19|               délnek, amerre nap van, ahol csak nap van.~- Miért nem
21  20|          asszony fehér nyakát, nézte, ahol megfogja, ahol megfojtsa.~
22  20|         nyakát, nézte, ahol megfogja, ahol megfojtsa.~Hanna fölfogta
23  20|             pillanata következett be, ahol mindent visszanyerhet még,
24  21|               is tudod, hogy mi vagy. Ahol csak laktam vagy tanítottam
25  21|              is, ösztönszerûleg, ott, ahol kellett, levette a kalapját.~-
26  21|               városban egy helyet is, ahol öt forintot bár, feltûnés
27  22| megcsalattatás, szégyen ott kezdõdik, ahol az illetõ vak és ostoba
28  22|         lélegzetet ebben a levegõben, ahol cinikus dolgokról, piszokról,
29  22|            ereszkedett alá a városba, ahol életre, emberre lel. Vágyott
30  23|    kikárpitozta, és mindazon utcákat, ahol jött, és amerre hazavonult
31  23|               idõ, amikor mindenfelé, ahol testbe öltözött lelkek laknak,
32  23|         haragszik a tekintélyekre, és ahol lehet, azokat megalázza,
33  23|            Gyerünk valahova, csendbe, ahol nincs semmi, csak az ég,
34  23|            szívem összenõtt a röggel, ahol születtem, míg a vérem...~
35  23|          feléje fordulva a tengernek, ahol az asszonyt látta, bár az
36  24|      szerencsétlenségem ott kezdõdik, ahol - õ eltûnt, ahol én - könnyelmûen
37  24|            kezdõdik, ahol - õ eltûnt, ahol én - könnyelmûen és gyáván -