Rész

 1   3|       esetlenségét virágokkal pótolták, s a leánykának ez kissé különösen,
 2   3|               halkan a „Pályára”, igen, s jövendõ életpályákra, a
 3   4|             fiatalember mind tudta ezt, s azért mindjárt az esküvõjét
 4   5|                 nem becstelen belülrõl, s nem elõkelõen nemes kívülrõl.~-
 5   5|                Ön az enyém. Legyünk te- s tuk, mert minden jónak ez
 6   6|             nagy ügyvédek, akik már egy s másszor kihúzták a börtönbõl,
 7   9|                  hogy legyen csendesen, s hallgasson, míg édesen gõgicsél
 8   9|                 Végre összepillantottak s reszkettek a gyönyörûségtõl.
 9  12|                  ki hamarább; ki jobban s szebben. Összevesznek, ingerkednek,
10  12|                 hogy húsának kövérségét s sárga színét megmutassa.
11  12|              Aztán megcsókolta leányát, s hozzálátott a sütéshez,
12  12|                 kézzel, amíg este lett, s megjött az úr.~Mint az utóbbi
13  13|      regényekbõl, ami keveset olvasott, s abból szónokolt. Az asszonyka
14  14| legszerencsésebb ember a világon. Hogy, s mint volt?~És most igen
15  15|              kiabált:~- Rikárd, alszik?~S igazában õ ébredt föl álmodozásaiból.~-
16  15|               látható pihét az arcukon, s nyakszirtjük ahol véget
17  15|          pénzért vesznek meg bennünket. S ha ez magának erõs igazság -
18  17|        vigyázunk itthon! - tette hozzá, s oly szerelmesen kapaszkodott
19  18|                megremegnek belsejükben, s néha külsejükben is. A nem
20  18|                 igazgató volt, egy nagy s több kis bank legfõbb igazgatója,
21  19|              kell, mert nem tudom, hogy s mint lesz holnap. Nekem
22  20|          állapítani. Zokogása kifáradt, s azzal együtt a láz is kiállott
23  21|         mindnyájunkra, akik szerettünk, s akik lent maradtunk. Gyula
24  21|                 belémerül a világi élet s különösen a jelenlegi kor
25  22|         háromszor-négyszer, lassan, föl s alá járt. A helynek roppant
26  22|              elõtt a hóban; nem leltek, s alighanem ezért, oly heves
27  22|        föltápászkodott székébõl, és föl s alá járt a szobában. Összeráncolta
28  23|               gondolják ezt az orvosok. S ha a valóság talán nincs
29  23|                patológiai romantikának, s hajh, talán mellékes is,
30  23|        hallatszott ki az acélküllõkrõl, s a hóekék egy-egy érzéki
31  23|           programokat, hová mennek, mit s mit nem látnak, ha kisüt
32  23|               tréfás gõggel sétált - le s föl a szobában. De korán
33  23|               mindnyájan úgy rettegünk, s nem tudja közülünk még senki
34  25|                  maguk sem tudták, hogy s hogy nem, kiértek a vasúthoz.
35  25|               aki neki a legismerõsebb, s kinek tejes arca körül a