Rész

 1   1|  összeszorította a szívét, sõt arra késztette, hogy elfojtott
 2   4|       Ez ember mint vetemedett arra a vakmerõségre, és mért
 3   5|      hangon -, mi szüksége van arra, hogy börtönviselt férfiak
 4   6|    óriási bõr karosszék felõl. Arra fordultak, és nem is vették
 5   8|       fogja használni nagyapó. Arra, hogy lealkudjon a hozományból.
 6   9|   Ebben az idõben Robin Sándor arra is megharagudott, akit különben
 7   9|        és jellem vihet valakit arra, hogy kis fa- és szénkereskedõ
 8  10|   mirõl van szó. Kommendált is arra való asszonyokat, igen jó
 9  10|        világtalan cigányt - és arra határozták magukat, hogy
10  10|      Sõt alkalmat vett magának arra is, hogy a kis Sándor nagy
11  10|     tekintettel nézte õket, és arra gondolt, amit az ura ki
12  11|       öregasszony vállalkozott arra, hogy megolvassa. Nézték
13  14|  fölrázni magát, és igyekezett arra, hogy a pillanat fontosságát
14  14| rendõrit. Én fogom megkreálni, arra van a legnagyobb szükség,
15  14|      valami, különös viszketeg arra kényszerítette a képviselõket,
16  14|     Ráterítette a vizeslepedõt arra, aki vádolta az erdõvásárlót.
17  15|     érkeznék. Csakhamar rájött arra is, hogy a politikai életnek
18  15|   tisztelte - csakhamar rájött arra, hogy egy kezdő politikusnak,
19  17|    Elkedvetlenedve hallgatott, arra gondolván, hogy ezek most
20  19|   Piroska ott állott mellette, arra föltekintett, és öntudata
21  19|      hogy a szárnyas állat nem arra való, hogy megegyék, hanem
22  19|  egymást, nekem föl kell ülnöm arra az ezüsttrónusra... Olvasok
23  19|   boldog leszek? Te már voltál arra nászúton - de te nem vagy
24  20|        szegényeire hivatkozva, arra, hogy ez vagy amaz apja
25  20|    öntudatába, hogy emlékezzék arra, ami pár perccel elõbb történt.
26  21|          Sokszor gondoltam már arra is, hogy újságíró leszek.
27  22|      külsõ jel nem vallott itt arra, hogy e régies, kopott,
28  22|     néha az ember maga is ráun arra a nagy egyformaságra. Hogy
29  22|   életre, emberre lel. Vágyott arra, hogy beszédet halljon.
30  23|      mentek mindjobban délnek, arra, ahonnan sóhajtva hívta
31  24|        igen sûrûn folyamodott; arra az esztendõre gondolok,
32  24|     híg felöntés, semmi más... Arra az asszonyra alig emlékszem,
33  24|       szívesen visszacserélnék arra az idõre, amikor vajat és