Rész
1 2| Bevégezte és borítékba tette a levelet. Aztán fogta,
2 2| termetû fiatalember orrára tette a mutatóujját:~- Maga, lelkem,
3 3| hozzájuk lépett, egymás kezébe tette kezeiket, és reájuk szegezve
4 5| is lehet megjavítani! - tette hozzá sóhajtva.~- Te lemondasz? -
5 8| közönségtõl -, kezét is a fejére tette:~- Legyenek hosszú életûek
6 9| ezek ellenére szükségessé tette a mosást. Ilyenek ezek az
7 12| jótékony elfödõjét. Fejére tette, vállain lebocsátotta:~-
8 12| ami rendkívül keménnyé tette, de gazember nem volt mégsem.
9 13| asszonyka. Igaz, hogy ez tette tönkre az õ életét, de ázni
10 13| megkacagtatta, csaknem vidámmá tette. Fölkelt, és a Sándor vállára
11 13| Fölkelt, és a Sándor vállára tette a kezét:~- Ugyan, ne bántson,
12 14| Készpénz van?~- Mert az a fõ! - tette hozzá - egynek-másnak -
13 14| formában!” - ezt a megfigyelést tette, mert az esze azért helyén
14 14| Megint ama elvetõ mozdulatot tette, olyant, amilyent a liberalizmus
15 17| majd vigyázunk itthon! - tette hozzá, s oly szerelmesen
16 18| összebarátkoztak. Robin Sándor fáradtan tette a szépet a maga feleségének,
17 18| hajnali pára tükörsimává tette. Egyszer el is esett, káromkodva
18 19| Csak odáig jussak! - tette hozzá szerényen, de nem
19 19| annál jobb!~Az asszony reá tette kezét a tréfálkozó ajkaira.~-
20 20| hozni magával. Robin a lábát tette az ajtó közé, fél kezével
21 21| elméjében.~- És velem is! - tette hozzá mindjárt.~Az öngyilkosság
22 22| egy kis szíverõsítõt! - tette hozzá sunyin, és a kályha
23 22| szegény kis képviselõ vállára tette a kezét:~- És mit vagy most
24 22| És a haza énhozzám! - tette hozzá mosolyogva, majd megpihent,
25 22| szeret, láthatólag szeret!” - tette hozzá, de mindjárt mosolygott
26 23| a nászbokrétáját, arcára tette, úgy szagolta, a virágok
27 23| és kinézek!~Azonban nem tette meg, feküdt, mert nem is
28 23| bölcs.~- A lángész hatását tette rám ez ember! - mondá a
29 24| direktor igazgatósági tagnak tette meg az ifjú politikust.
30 24| Piroska kezében látta, az tette el régi írásai közé, amelyeket
31 24| utolsó idejét oly boldoggá tette. Oly nemes, oly nagy és
32 25| együtt talán megtaláljuk! - tette hozzá az asszony, és a temetõ
|