1-500 | 501-1000 | 1001-1395
Rész
501 9| Többet nem beszéltek errõl az éjszakán. Rá sem értek,
502 9| értek, módjuk sem volt, az egész éjjel azzal tölt el,
503 9| hogy Sándorkát csitították. Az ökölnyi kényúr kevéssel
504 9| suttogásából. Lehet, hogy az ifjú ember tényleg tudott
505 9| ifjú ember tényleg tudott az õs-szanszkrit nyelven. Mért
506 9| Salamon tudná azt megmondani? Az öregasszony azonban erõsködött,
507 9| alatt mit ért. Azt, hogy az anyja rossz, nem tudja õt
508 9| alatt éhen hal! - mondá az orvos.~Gabalagua, ezt jelentette
509 10| gyermek jobb vidékre megy~Az alsó rangú osztály igen
510 10| meglepõ fordulatok közepette az Egyetem téri vagy József
511 10| második négyessel kezdõdik, és az elsõ násznapon, az Elsõ
512 10| kezdõdik, és az elsõ násznapon, az Elsõ Hazainál fölvett hozományban
513 10| bujkálás, udvarias tapogatódzás az egész, és az érdekessége
514 10| tapogatódzás az egész, és az érdekessége ott kezdõdik,
515 10| abbahagyják, amikor következnének az igazi kiábrándulások; az
516 10| az igazi kiábrándulások; az élet, amelynek húsa, vére -
517 10| mondom, igen kevés volt az esztendõben, és a javát,
518 10| lehetett, de kitûnt - amikor az orvos megszemlélte -, hogy
519 10| nagy szepegett, a gyermek, az komolyan viselte magát,
520 10| ne szóljon bele. Majd mi az úrral elvégezzük. Azért
521 10| itten jó lesz neki! - mondá az apa, mindjárt megnyugodva.~
522 10| homok megkötötte a lábukat. Az asszonyka ezért szomorú
523 10| szomorú lett nagyon, és az jutott eszébe, hogy a billió-billió
524 10| álmodozásoknak. Mi volt az álmok tárgya, mik a képei,
525 10| vagyok, úgy vélem, hogy az álomképek nem voltak e világból
526 10| Azonban ákáccal volt beültetve az egész falu, közönséges parasztákáccal,
527 10| alacsony színérõl, és nem látja az élet cifra, könnytõl ázott,
528 10| rongyait. Fölfelé néztek, az égnek, szûzi, gyenge felhõibe,
529 10| szûzi, gyenge felhõibe, az illat szárnyán lelkük a
530 10| hogy ahol lábuk botorkál, az a legszomorúbb és legsötétebb
531 10| gyermek-temetõnél, sötétebb, mint az elhagyatott kripta belseje.~
532 10| mamámnak!~- Mondd meg annak az anyádnak!~Apát nemigen emlegettek.
533 10| emlegettek. Talán abból az okból, mert az itteni gyermekek
534 10| Talán abból az okból, mert az itteni gyermekek nagyrésze
535 10| Sándorka fölfoghatta volna. Az egészen fölnõtt, nagy emberek,
536 10| keresztül-kasul pásztázza az egész falut. Amíg jön egy
537 10| gyermekre adatott, és maga az úr igen szerény házikabátjában
538 10| nem magának való!~Amire az egyik vállalkozó megjegyezte:~-
539 10| Inkább a paphoz! - mondá az anya.~- Ide gyerünk be! -
540 10| Liza.~Kövér tehenet látott az udvaron és két vidám kecskét.
541 10| is értette a dolgot, és az egész véletlenül történt.
542 10| fizetésben is megállapodtak, az elsõ havi hat forintot Sándor
543 10| nem helyeselte a dolgot. Az egyik dagasztóteknõben feküdt,
544 10| megenyhültek, látván azt az erõs családi érzést, mely
545 10| gyereket, aztán a magáét. Az egyszerû nõ arcán valami
546 10| nagy érzés tükrözõdött, az az érzés, ami neki egyszerûen
547 10| nagy érzés tükrözõdött, az az érzés, ami neki egyszerûen
548 10| Olyan, mint a harmat az ilyen, itt van, nincs -
549 10| mindig csak enni, enni...~Az anyasággal kereskedõ nõszemély
550 10| Katona leszel-e, hé, az leszel, kapitány?~A szomorú
551 10| hûtlen máris nem hajtott az anyai szeretet e kitörésére.~-
552 10| szeretet e kitörésére.~- Az anyád - figyelmezteté a
553 10| pesti anya zokogva borult az ura vállaira.~- Gyerünk,
554 10| tudom, melyik a másik, ez-e az enyém, vagy nem ez! - mondja
555 10| csöndesen, tréfás bosszúsággal.~Az asszony meg fölpattan; szalad
556 10| Aztán kezelt Piroskával, az urával, Lizával, a cseléddel,
557 10| cseléddel, és elfutott.~Az ura pipaszárral és szájának
558 10| menyecske! Nem azért, mert az enyém. Még az epéje is édes.
559 10| azért, mert az enyém. Még az epéje is édes. Ha nincs
560 10| megszakad.~Robin is dicsérte az asszonyt, Piroska is, Liza
561 10| néztek egymás arcába, csak az estét nézték, mely barátságosan,
562 10| Sándor a vigasztalást.~- Az anyának a gyermekkel kell
563 10| ma meg egészen elkékült. Az orvos - mert azt is elhívatták -
564 10| párnácskát, kicsike szemfödelet.)~Az átrec azonban rosszul íródott,
565 10| Ezt a két szál rozmaringot az asszony tûzte a fejéhez,
566 10| õket, és arra gondolt, amit az ura ki is mondott:~- Ezek
567 10| õ volna, Sándorka!~- Ez az, ez az! - suttogta az asszony,
568 10| volna, Sándorka!~- Ez az, ez az! - suttogta az asszony,
569 10| Ez az, ez az! - suttogta az asszony, és neki akart rohanni,
570 10| pedig jó; erõs volt neki az ájer - fogta magát, jobb
571 11| családhoz~Bem Gyula beesett az ajtón; nem jött, nem is
572 11| törõdött kíváncsisággal nézték az értékes nyomtatványokat.
573 11| Sándornak a rendõrség jutott az eszébe, nincs-e valahol
574 11| aggodalommal.~- Mennyi? - tudakolta az öreg asszonyság egy kötõgép
575 11| lehetett visszaküldeni, mert az illetõ sem a címét, sem
576 11| olvastam meg, nem tudom.~Az öregasszony vállalkozott
577 11| egy kissé izgatott lett az egész család. Gyula - amennyire
578 11| kréta. Pokolba a pékekkel, az ötvenforintos álló portréikkal.
579 11| közé tartozott, akik nem az idény szerint, hanem egyenesen
580 11| szezon dacára öltözködtek. Az õszi kabát zsebeibõl újságokat
581 11| gyöngén kipirulva - olvasta az újságokat, amelyek tele
582 11| kiállított madonnákról, és az újdonságok között külön
583 11| festményt magához váltotta, és az árát mindjárt ki is fizette,
584 11| másolatokat rendelhettek meg, de az ifjú zseni kijelentette,
585 11| majmolja, hanem szívesen alkot. Az elõkelõ egyének tehát elkéstek,
586 11| aranyos cédula: „Megvétetett”. Az állam maga is csak utóbb
587 11| ajánlott föl Bem Gyulának. - Az asszonyka elolvasta az édes
588 11| Az asszonyka elolvasta az édes dicséreteket, a nagyobbakat
589 11| Adjanak egy kis kenyeret!~Az öregasszony nagy karéjt
590 11| Meg van hûlve! - szólt az öregasszony, aki mindenkit
591 11| Szeretem látni kezedben az ezüst kecskét, akkor vidámabb,
592 11| A régi idõket látod. Az ifjúságot, az elmúlt. ~-
593 11| idõket látod. Az ifjúságot, az elmúlt. ~- Oly vidám volt
594 11| elmúlt. ~- Oly vidám volt az az ezüst kecske, hozzuk
595 11| elmúlt. ~- Oly vidám volt az az ezüst kecske, hozzuk ki
596 11| nem szólok hozzád soha az életben!~Egy tízforintost
597 11| Egy másik tízforintost az öregasszony kért el, hogy
598 11| gondokkal eltelve, kinéztek az ablakon, a lelkük messzi,
599 11| vesztegette meg, maga bûvölte el az embereket? Én csaló vagyok,
600 11| embereket? Én csaló vagyok, az éjjel is gondoltam, hogy
601 11| beszéljen ilyeneket - mondá az asszony csendesen, és hideg
602 11| forró kezére.~- Nekem meg az fáj, hogy nem mondhatom
603 11| fáj, hogy nem mondhatom ki az utcán, a kávéházakban nem
604 11| nem bírom. Nem bírom ezt az irtózatos futást, mindig
605 11| Sándorka meghalt? - mondá az asszony.~A festõ nemet intett
606 11| vált arcával.~- És nekem az életben nincs többé örömem! -
607 12| rabangyal emeli - lengetvén - az aranykönyvet, az azúrégben
608 12| lengetvén - az aranykönyvet, az azúrégben lebegtetik szárnyas
609 12| lebegtetik szárnyas vállaikat. Az írnok kerubok pedig rózsaszín-púpos
610 12| körül-körül...~A festõ átfogá az asszonyka térdeit, amelyeket
611 12| lennének, egészen egyedül - az egész világon. Az asszonyka
612 12| egyedül - az egész világon. Az asszonyka a férfi fején
613 12| föltekintett, ébredt, majd az asszony ölébe fektette halvány
614 12| úgy, mintha imádkoznék:~- Az én Máriám egyedül van! Nem
615 12| Nem vagyok-e én vele?~Neki az életben nincs többé öröme.
616 12| mind csak öröme legyen? Ki az én anyám, anyám helyett?
617 12| anyám, anyám helyett? Ki az én gyermekem, és ki vagyok
618 12| gyereke, gyermeke helyett? Õ az én szerelmes hitvesem, és
619 12| elviszem õt...~A forró, az édes hely, ahol fejét nyugtatá,
620 12| sürgeté Gyula; és megfogta az asszonyka kezét. Az lehajtotta
621 12| megfogta az asszonyka kezét. Az lehajtotta fejét, és sûrû
622 12| Maga megesketett! - szólt az asszony közbe, és mivel
623 12| Maga esketett! - mondá az asszony ismét.~- Én eskettem! -
624 12| zokogásba fúlt. Elfordult az asszonytól, és úgy beszélt
625 12| szeretem Sándort többé! - szólt az asszony, és szemei immár
626 12| maradok hozzá, imádkozok érte.~Az asszony arca most ragyogott
627 12| magával beszélgethessek az éjszakán.~Mindkét kezét
628 12| éjszakán.~Mindkét kezét az összetört férfi elé nyújtá:~-
629 12| némán búcsúzó zsebeibe.~...Az ajtó is nyitva maradt utána. (
630 12| is nyitva maradt utána. (Az ablak nyitva volt ilyenkor
631 12| kérdéseit válasz nélkül.~Jött az öregasszony egy rémítõ nagy
632 12| ilyen tyúkot venni? - mondá az öregasszony a boldogságtól
633 12| Minden elpang! - sápítozott az öregasszony, és amint a
634 12| tudja, hogy egyre vár rájuk az ablaknál.~- Legalább ha
635 12| nézett, mindegyre nézett ki az ablakon. Valami nagyon szépet
636 12| mert fényesség ömlött el az arcán. Diadalmas derû, melyet
637 12| amíg este lett, s megjött az úr.~Mint az utóbbi idõben
638 12| lett, s megjött az úr.~Mint az utóbbi idõben rendesen,
639 12| le sem vetette. Intett az öregasszonynak, hogy hagyja,
640 12| Gyula? Elment?~- El! - szólt az asszonyka.~- Hagyott itt
641 12| Hagyott itt pénzt? - kérdé az úr látszólagos hanyagsággal.~-
642 12| Mert én nem akarom.~- Az én barátaim akkor jönnek
643 12| nézett, majd kitekintett az ablakon. Este volt már,
644 13| látta, hogyan fog ázni-fázni az elõtte ismeretlen, piszkos
645 13| Igaz, hogy ez tette tönkre az õ életét, de ázni fog, kalap
646 13| kalap nélkül, nagykendõben, az éjben, a rendõrök megszólítják,
647 13| a rendõrök megszólítják, az este kelõ és préda után
648 13| beszélni:~- Aki innen elmegy, az csak én lehetek. Ez a maga
649 13| itt minden a magáé. És az is lesz, amíg akarja, amíg
650 13| semmiségbe.~- Méltatlan, mit ért az alatt?~- Semmit. Miattam
651 13| sokkal tartozom. Ámbár...~Az asszony nagykendõjébe burkolódzva
652 13| nagykendõjébe burkolódzva ült az ablak mellett, és csak keveset
653 13| Most azonban fölnevetett. Az „ámbár” szó fölcsiklandozta.
654 13| szó fölcsiklandozta. Ez az ámbár megkacagtatta, csaknem
655 13| honnan tudja már, hogy az imént véletlenül - találkoztak
656 13| találkoztak Hannával, és az elsõ nagy csókokat váltották.
657 13| nagy csókokat váltották. Az ajkán kiserkedt a vér is,
658 13| semmi! - erõsítette meg az asszony, fejét lehajtva,
659 13| koplaljunk? Egy házasság az örök szegénységre alapítva?
660 13| olvasott, s abból szónokolt. Az asszonyka csudálkozva hallgatta,
661 13| ábrándozott a férfi.~Az asszony az esõt nézte. Robin
662 13| ábrándozott a férfi.~Az asszony az esõt nézte. Robin folytatá:~-
663 13| szigetre mentünk, kezemben az ezüst kecskével... Ó, ifjúságom!
664 13| Talán van nekem is! - mondá az asszony komoran.~A búcsúzó
665 13| vagyok.~- Ugyan? - szólt az asszonyka gúny nélkül, szárazon.
666 13| volna, ha vége van ennek az egész beszélgetésnek, és
667 13| beszélgetésnek, és bebújhatik az ágyába, keservesen sírni,
668 13| volna, ha õ maga mehet ki az éjszakába, és versenyt sírhat
669 13| éjszakába, és versenyt sírhat az esõvel. De Robin Sándor
670 13| és fölemelõ. Neki kellett az, hogy jót gondoljanak róla,
671 13| majd én! - mondá Piroska az ijedtségtõl sápadtan. Aztán
672 13| Robin Sándor szerette volna az asszonykát átölelni, és
673 13| a másik pillanatban már az izgatottság tüze árasztotta
674 13| szakadt csak félbe, amikor az öregasszony bejött, hogy
675 13| szokás hideg szájjal elmenni. Az én uram - amikor legelõször
676 13| könnyel, szíve túláradt az érzéstõl:~- Megbocsát? -
677 13| Nincs. Ne éjszakázzon sokat, az jóra nem vezet.~- Isten
678 13| Isten vele!~Elváltak. Az öregasszony a rendkívüli
679 13| vejét a kapuig.~Piroska az ablakból nézte, mint vész
680 13| lépéseket hallott, amíg az esõs estve mindegyre nõl,
681 13| Majd egy arc jelenik meg az ablak elõtt. Bem Gyula,
682 13| ablakhoz, födetlen fejét veri az esõ...~Piroska kinyitotta
683 13| esõ...~Piroska kinyitotta az ablakot, és így beszélgettek
684 14| igyekezett a képviselõház elé. Az álló és a hölgykarzatok,
685 14| álló és a hölgykarzatok, az írnokok bejáratának ajtajait
686 14| sánta ifjú, aki mindig az események elõtt járt egy
687 14| képviselõnek rögtön egy kérése volt az újságíróhoz:~- Kérlek, hírlapíró
688 14| nevezte a miniszterelnököt. Az újságok, amelyek politikusokról
689 14| Egy magyar úriembernek az életében végre is - születésén
690 14| is - születésén kívül - az a legfontosabb momentum,
691 14| leányt szorongattak: „Ah, az a büfé, lány van benn, azt
692 14| lány van benn, azt elveszem az öreguraktól!”~Elmosolyodott,
693 14| magában, hogy mi volt itt az elsõ politikai gondolata.
694 14| kevés pénzért vásárolt meg az államtól vagy kitõl. Ezt
695 14| jövetelére elsompolygott.~„Az erdõk kedvelõje, ez az!”
696 14| Az erdõk kedvelõje, ez az!” állapította meg Robin
697 14| tényleg lerí a polgári ruha. Az arca piros, friss, ellentétben
698 14| politizálástól - és talán az éjszakázástól is - sárgák,
699 14| már; utat engedek neki, és az utolsó akkordok - a százezrek -
700 14| Valami adóárverést kellett az államtitkárnak nyomban elhalasztatni,
701 14| akik mellett elhaladt. Az árverelendõ férfiú szépen
702 14| a végzetes számadatokat, az egész botrány minden korcát
703 14| markukban tartották már, sõt az eladó nagybirtok híre, amikorra
704 14| lázadtak.~„Érdekes társaság, az egész hely bár egy kissé
705 14| lehet itt éldegélni, ha az embernek egy és más teendõje
706 14| bevárhassa a miniszterelnököt. Az újságírók idegenkedve néztek
707 14| viselte magát, mosolygott az élceiken, és csaknem fölnevetett,
708 14| szakállú tökmag ember - aki épp az imént érkezett - azzal fogott
709 14| kassza? Készpénz van?~- Mert az a fõ! - tette hozzá - egynek-másnak -
710 14| kókuszszõnyegek, a pádimentom alatt, az egész képviselõház lába
711 14| képviselõház lába alatt ugyanez az elementum uralkodott. Annyi
712 14| gyógyszertári joghoz jussanak. Az állam gépezete oly nehézkes,
713 14| szólsz... mért nem jössz be, az öreg beszél. Ma meg fog
714 14| Egykori fõnöke, Bergen, az ügyvéd, kezdte kihámozni
715 14| világon. Nem is hívtatok meg az esküvõre, hirtelen ment,
716 14| boldogság karjába. Én vagyok az angyal, egy géniusz ágens-ruhában...
717 14| Hanem hamarosan csinálta az asszony, mindjárt a mézeshetekben
718 14| mézeshetekben kieszelte?~- Az apja révén ismerte a kerületet.
719 14| Elég kényelmetlen, de az én viszonyaim így hozták
720 14| revizorja - végigmennék az országon, ó, be sokan leszünk
721 14| a bûnnek, mint a sok esõ az erdei gombának. A sok spóra
722 14| fölött, fõként a champignon, az úri gomba... A kiválóság,
723 14| többemeletes ház után... mindezek az okai. Azután az újságírás.
724 14| mindezek az okai. Azután az újságírás. Semmit sem gyûlölök
725 14| Semmit sem gyûlölök úgy, mint az újságírást, és semmit sem
726 14| oly erõsen. Légy jóbarát az újságírókkal, fõképp a törvényszéki
727 14| nézett maga elé, undorodva az ügyvéd képviselõtõl, de
728 14| megfélemlítve hallgatott.~Az ügyvéd folytatá:~- Az a
729 14| hallgatott.~Az ügyvéd folytatá:~- Az a kellemes, ha valakinek
730 14| mandátum, mint egy piros alma, az ölébe hull. Mint egy alma,
731 14| nagy ember lett!~Hallottam, az öreg izmaelita sokáig ellenkezett,
732 14| szerint a legjobb politikus az országban! Gyõztetek, persze
733 14| közöd! - mondá Robin Sándor, az elfojtott dühtõl berekedve.
734 14| elfojtott dühtõl berekedve. Az ügyvéd képviselõ hevesen
735 14| és legszebb vagy! Te vagy az üdvöske. A parlament beléd
736 14| parlament beléd fog szeretni, az öreg kegyelmes urak, amint
737 14| de ne valljad be. Menj az antikváriushoz, keress ki
738 14| közül. És - felhasználva az alkalmat - jól hasba is
739 14| bokszolta.~- Ez fáj! - mondá az ügyvéd komikus siránkozással,
740 14| sok kauciója van, persze az fogadhat magának testi erõt
741 14| expedíció, miként Stanley...~Az ügyvéd nem volt egészen
742 14| mondá a képviselõ, boldogan az izgalomtól. Azért még volt
743 14| szólt Sándor, és elfordult.~Az ügyvéd utána nyúlkált, hogy
744 14| történt vele, mint te. Mert az én szituációm olyan, hogy
745 14| Így vagyok berendezkedve. Az írásaik nálam vannak, mert
746 14| mert meg akarnak esküdni. Az asszonyka nagyon erkölcsös,
747 14| visel nyakravalónak. Szép az? Annyi pénze van, mint a
748 14| megfigyelést tette, mert az esze azért helyén volt ez
749 14| még szerte kalandozott, az is megjött, szolgát parancsolt
750 14| halkan beszélt a zúgó, az izgatott tömegben. Az, kiért
751 14| zúgó, az izgatott tömegben. Az, kiért az egész ormótlan
752 14| izgatott tömegben. Az, kiért az egész ormótlan körterem
753 14| leskelõdõ közönség, mondjuk, az ország elõtt. Kifeküdtek
754 14| lehetett volna átalakítani az egész törvényhozó gyülekezetet.~
755 14| elkeseredett gúnnyal védvén - az erdõket vásárló képviselõt,
756 14| kellékes - a mindenható, maga az egész törvényhozás, aki
757 14| törvényhozás, aki egymaga az egész házra rányomta a bélyegét,
758 14| akinek lelke alattomban még az ellenzékéket is éltette -
759 14| szólt egy-egy szót.~- Az ügyvéd képviselõk csinálják!...~-
760 14| képviselõk csinálják!...~- Sok az ügyvéd! - tódította nagy
761 14| kisfejû földbirtokos, akinek az ügyvédektõl sokat kellett
762 14| vizeslepedõt arra, aki vádolta az erdõvásárlót. Éppen olyan,
763 14| és csaknem sírva fakadt. Az erdõvásárló gentleman pedig
764 14| védelmezte is. De nekiment az oldalnak, amely a törékeny
765 14| mindezeket, úgyhogy a végén az egész politikai botrányból
766 14| dolga vagy ötven ellen.~Az erdõvásárló leült, és szétterpeszkedvén
767 14| pointeje elõtt pár perccel ez az ember sebesen irkált valamit,
768 14| gyanú szinte fejen ütötte az új képviselõt. Izgatott
769 14| tisztességes-e még? És lent az országos hírû, tisztának
770 14| mosolyogva üdvözölte vezérét, de az félrefordította fejét. A
771 14| párthívet, Robin Sándort.~Az étkezõ üres és csöndes volt
772 14| csöndes volt e pillanatban. Az agyonkurizált két leány,
773 14| beszélniök: ültek a büfé mögött, az orrukat simogatták, és idõn-idõnkint
774 14| jót, se rosszat nem felelt az új képviselõ magát bemutató
775 14| meg volt elégedve, hogy az új katona ilyen szép, nagydarab
776 14| katolikus! - felelte Robin.~Az aggastyán bólintott a fejével,
777 14| fejezett ki ez a mozdulat. Az új képviselõ próbált valamit
778 14| hebegni a liberalizmusról.~Az aggastyán megmozgatta a
779 14| kifejezni, hogy nem kíváncsi az elvekre.~Az új képviselõ
780 14| nem kíváncsi az elvekre.~Az új képviselõ fázósan ült
781 14| meg volt elégedve, amikor az új ember nem kért - utólag -
782 14| és ide is behallatszott. Az aggastyán még egy pohár
783 14| feleségével. De nem volt rá módja, az egész család ott volt az
784 14| az egész család ott volt az ebédlõben. Megbízásokkal
785 14| Megbízásokkal és kérésekkel várták: az egyik állami földet akart -
786 14| rendjelre vágyott. Megjött az édesatyja, a végrehajtó,
787 14| este. A férfi frakkban, az asszony mélyen kivágott
788 15| pártfegyelem testén te vagy az aranykapocs, és ha néha
789 15| engedte mindig. A fiáker az más, azt Hanna fizette otthon,
790 15| összeesett. Lenyomta vállát az omnibusz-idők sok emléke,
791 15| álmodozásaiból.~- Le kell tennem az ügyvédit - mormolta -, irodát
792 15| felesége és megcsókolta. Az ajkát az ajkába fogta, szívta,
793 15| és megcsókolta. Az ajkát az ajkába fogta, szívta, harapta,
794 15| Gyilkolni tudnék ezért az asszonyért! - így szólt
795 15| ûzött, rohantatott elõre. Az asszony olyan hangokat hallatott,
796 15| akik a végén elvesztik az eszüket, hogy elveszítsék
797 15| volt, és villant, mozgott az a tûzszínû kis szörnyeteg,
798 15| valahányszor csak Hanna akarta, és az asszony csaknem állandóan
799 15| lesz más bajom - megírom az agg Herbert Spencernek,
800 15| napsütésben látható pihét az arcukon, s nyakszirtjük
801 15| hozni! - utasítá el magától az asszony. Nehezen békült,
802 15| gondolatát tudni akarta az urának, de a maga gondolatait
803 15| Sándor jövendõjérõl:~- A fõ az - mondá az asszony -, hogy
804 15| jövendõjérõl:~- A fõ az - mondá az asszony -, hogy gazdagok
805 15| Sándor megütõdve nézett az asszonyra, és magától kérdé:~„
806 15| van a gonoszság, hiúság, az egész pokolság láthatatlan
807 15| oly egészséges lett, mint az apja, a nagyapja!”~- No,
808 15| mondta, hogy megélünk mi - az öregek pénzt nem adnak -
809 15| haragosan, de azért halkan.~- Az akkor volt! - válaszolta
810 15| akkor volt! - válaszolta az asszony, tudva a múltat,
811 15| változik meg úgy, miként õk; az imént láttad, egyet gomolyog,
812 15| Mért, mert megokosodtam? Az én eszemet is kicsavarták
813 15| enmagáért, mert szép és jó, mert az erõket kiegyenlíti, a hatalmat
814 15| mert babonás vagyok. De ami az enyém, az az enyém, és minden
815 15| vagyok. De ami az enyém, az az enyém, és minden babona
816 15| vagyok. De ami az enyém, az az enyém, és minden babona
817 15| Nincs is rá szükség, még az hiányzanék, kinevetnének
818 15| vagyok egy kissé...~Most az asszony sietett megölelni
819 15| asszony sietett megölelni az urát, mert érezte, hogy
820 15| vallomásokban reája nézve súlyos. De az volt a természete, mint
821 15| férfinak, a vakság, amit az a bizonyos rózsaszín vagy
822 15| és ezalatt fertõzzük vele az egész világot...~- Hagyjon,
823 15| Hagyjon, hagyjon! - szólt az asszony, és magától elhárítván
824 16| Robin értett egy kissé az ilyesmihez, poétikus hajlamainál
825 16| hajlamainál fogva mindig az ételek egyszerû volta mellett
826 16| a jó megfigyelõ! - mondá az íróképviselõ.~Egy valóságos
827 16| megnyugtatta õket, hogy az ifjú képviselõ oly tisztességtudóan
828 16| modorának, férfias szépségének, az író-képviselõ még fehér
829 16| azt nem szerették, csak az öregurak.~Leültek, pompásan
830 16| szép vacsorálópontokat, az igazi rác hal, a birkapörkölt,
831 16| szép asszony pedig kurizált az uraknak, oly erõsen és vastagon
832 16| szerepet adnak neki.~...Ah, az szép éjszaka volt, ami a
833 16| ifjúságának szép emléke, az ezüst kecske eltûnt a kezébõl,
834 17| evett meg együtt, amikor az országot egy kis szerencsétlenség
835 17| voltak a tehetségei: kettõ az anyagi tönk szélén állott,
836 17| keményen dolgozott, már-már az egymás fülébe harapott.~
837 17| fülébe harapott.~Ez volt az az idõ, amikor az ország
838 17| fülébe harapott.~Ez volt az az idõ, amikor az ország megingott,
839 17| Ez volt az az idõ, amikor az ország megingott, ismeretlen
840 17| alapjában megrengették, az ellenzék kitûnõen érezte
841 17| harcra készen ott állott az elnöki emelvény elõtt, és
842 17| gorombáskodott, különösen az ellenzéki ügyvéd képviselõkkel.
843 17| Szeretett volna egy párbajt, nem az elõrehaladás, nem a reklám
844 17| legokosabb nõszemély, akivel az életben találkoztam! - mondá
845 17| no! - jegyezte meg erre az öreg államférfiú.~- Beülök
846 17| No, no! - ismételte az államférfi mosolyogva, és
847 17| mosolyogva, és megsimogatta az ifjú kormánybiztos karját,
848 17| és kegyesen elbocsátotta.~Az ezután való éjszaka volt
849 17| hogy ezek ketten új pár, az elsõ napon, közvetlenül
850 17| elsõ napon, közvetlenül az esküvõ elõtt. De csaknem
851 17| mindenki ismerte már itt õket: az állomásfõnök, az ellenõrök,
852 17| itt õket: az állomásfõnök, az ellenõrök, kalauzok, a hálókocsi
853 17| kalauzok, a hálókocsi emberei, az utazóközönség. Köszöntek
854 17| udvarolt, mint mindig, ha az ura valamely anyagi sikert
855 17| ismert, és tréfásan ajánlott az ura figyelmébe. Majd igen
856 17| és Robin Sándor, amikor az árterületre ért, még akkor
857 17| még akkor is mind ezen az utolsó mondaton gondolkozott.~
858 18| vacsora volt Robin Sándornál. Az elsõ estély, amelyen hölgyek
859 18| szerettek volna megjelenni, de az uraik lebeszélték õket.~-
860 18| fajtájút - játszotta, egyre az ura nevét sipogta, mint
861 18| miniszter, bizonyos tekintetben az egész minisztérium. Kineveztetett,
862 18| hogy milyenek voltak ezek az állások, bizony én meg nem
863 18| hogy meg vannak tisztelve. Az idénynek elsõ vasárnapja
864 18| vasárnapja volt, és úgy az urak, mint a hölgyek - a
865 18| nyaralás után - nagyon örültek az egymás társaságának, a budapesti
866 18| nagyszabású lumpolásnak, mert az készült.~Hanna sárga selyem -
867 18| meg körülötte a levegõt. Az elektricitásnak egy ki nem
868 18| ebben a fényességben, amely az egyik pillanatban egyszersmind
869 18| fenyegetõ tûz volt.~- Rossz ez az asszony? - kérdezte egy
870 18| Sándor izgatottan látta õt az új formájában, merevre szabott
871 18| szerette volna kiverni innen az egész vendégsereget, a hölgyeket
872 18| Hanna.~- Én meg fölfordítom az asztalokat és kiverem az
873 18| az asztalokat és kiverem az egész népséget!~- Engem
874 18| vissza halkan, mosolyogva az asszony, és egy új vendégpár
875 18| idõsebb hivatalnok jött az ifjú feleségével, akinek
876 18| Robin Sándor kezet csókolt az idegen hölgynek, csak aztán
877 18| nemzetközi jellegû lett az arca, alig hogy megismerte.
878 18| mentegetni akarta magát. Az asszony megelõzte.~- Ne
879 18| rosszabb, nem is tudom. Az élet mulatságos volna, ha
880 18| dolog nélkül. Ez volt mindég az ideáljuk: egy nyitott bolt.
881 18| nyelvet nem tudtam... Ez az úr, aki férjemnek nevezi
882 18| fogadnak...~- És mikor lesz az esküvõ?~- Most akarják,
883 18| elválasztotta õket, különben is az inas jelentette, hogy tálaltak.~
884 18| becsukatta.~Átadták magukat az evés élvezetének, és egyenlõkké
885 18| a közös nyomorúság! Mert az emberek nem perfidek, ha
886 18| halványlila füstben még szebb volt az aranykévékbe öltözött vacsorakirályné.
887 18| Hanna mellõl nem tágítottak az egész estén, és nem is sejtették,
888 18| hirtelenharagú kobold, az úgynevezett guta. És amíg
889 18| guta. És amíg belemerülnek az örök fényességbe, rájuk
890 18| fényességbe, rájuk leselkedik az örök sötétség...~A hölgyek
891 18| bank legfõbb igazgatója, az, kire szerelmesen néztek
892 18| bukásuk eshetõségére ez az ember egy állást tartogatott;
893 18| jövedelemmel járót, hogy az nem is fizetés, hanem civillista.~
894 18| fizetés, hanem civillista.~Az ígéret maga volt ez az állás,
895 18| Az ígéret maga volt ez az állás, és a puha kezû gentleman
896 18| csaló. Mert nem is volt az, csak egyszerû lélekbúvár,
897 18| beszélgetett a bankárral, hogy az már Robin Sándornak is föltûnt.~
898 18| a maga feleségének, amíg az Sherry-Brandy-vel megitatott
899 18| megitatott ananászt rakott az ura szájába.~- Huh, de undorodom
900 18| Hirtelen megvillant elõtte az ezüst kecske bohókás pofácskája,
901 18| megjelent a balgatag Hirsy, az áldozatkész barát, akivel
902 18| megsajnálta, hogy azoknak - az õ mulatságuk miatt virrasztaniok
903 18| egy részüket lefektesse. Az egyik bóbiskolva levelet
904 18| Piroskáé.~Föltépte, elolvasta az elõszobában. Piroska csak
905 18| elõszobában. Piroska csak az íródiák volt, a levelet
906 18| és ott áll a ház elõtt, az új dolgok kiestek a fejébõl,
907 18| Gyula lakása elé nem ért.~Az ódon ház elé, amely a piszkos
908 18| lábával dörömbölt a kapun. Az elsõ emeleten ébren voltak,
909 18| ébren voltak, meghallották, az ablak nyílt, és pár perc
910 19| nyugvóhelyekre volt osztva. Az egyik sarokban fehér faráccsal
911 19| szomorúan, betegen.~Robin Sándor az elsõ percekben alig tudta,
912 19| selymek, régi és új szövetek, az aranyozott fehér bútorok,
913 19| virágok egy alapszínében az asszony volt a legfehérebb.
914 19| már egy kissé, virrasztott az éjszaka. Virágját lehajtotta,
915 19| lehajtotta, fázékonyan bújt be az asszony melléhez.~- Komoly? -
916 19| Én nem tudom - felelte az asszony halkan, hangosan
917 19| vétettünk ellene soha. Nem lehet az, hogy meg ne gyógyuljon.~-
918 19| Mindenféle nagy urak felküldték az orvosaikat, professzorok
919 19| rendeltek neki mindent. Az egyiket meg is ríkatta,
920 19| hónapja csak. A híremet félti, az én híremet!~- De mi a baja,
921 19| Szép volt csakugyan, de az arca egy kissé megöregedett,
922 19| beteg gyermeké szokott. Az arca rózsaszínben játszott,
923 19| arca rózsaszínben játszott, az ajkai vérpirosak, lányos
924 19| maga is festve lett volna, az élet durva ereje mintha
925 19| Piroska hosszan nézték. Az asszony szinte örvendezve
926 19| akkor minden jó lesz. Mert az a fõ baj, hogy nem akar
927 19| éjszaka egy kicsinyt, de az ételt nem akarja, haragszik
928 19| fenyegetni. Én tudom, hogy fõ az erõs táplálkozás, a jó véres
929 19| tejberizst szereti, azt mondja, az okos elefántok is rizst
930 19| közeledjem hozzá, elveszíti az eszméletét - mondja -, de
931 19| nekem föl kell ülnöm arra az ezüsttrónusra... Olvasok
932 19| attól nagy láza volt, most az Egy az Istent olvassuk,
933 19| nagy láza volt, most az Egy az Istent olvassuk, és sokat
934 19| csomóban szép színe van”. Az a kasztni, nézze, mind tele
935 19| Múltkor a grófné volt itt az apja sírkápolnája miatt.
936 19| apja sírkápolnája miatt. Az a grófné, akinek az arcképét
937 19| miatt. Az a grófné, akinek az arcképét festette utoljára,
938 19| arcképét festette utoljára, az a karcsú - szép is -, de
939 19| nézett a Gyula szemeibe, hogy az már nem is illik. Vigasztalta,
940 19| drága erõsem... Mit akart ez az asszony, ez a...~Piroska
941 19| utána kapott, és megcsókolta az ajkát.~- Gyere öreg, verekedjünk -
942 19| hirtelen a tárgyra tért:~- Ha az egyik tanúm lennél, azért
943 19| esküszünk, tudod, sietni kell, az idõ itt rossz, el kell menni
944 19| márványnak olyan színe van, mint az aranynak? Beszélni fogok
945 19| Piroska keze után nyúlt, az meg - tréfálkozva - fölborzolta,
946 19| le a homlokába simította az ura puha, nagy haját.~Sándor
947 19| rossz szemmel nézne erre az én kicsiny asszonyomra.
948 19| öregek már, annál jobb!~Az asszony reá tette kezét
949 19| nekem, amíg kint jártam az emberek között.~- Én, neked?~-
950 19| hogy a fejem is beteg. Az ép, bár elkínoztam azzal,
951 19| keresel... És a feleséged és az apád révén lehet hozzád
952 19| szívem szakad meg ebbe is. Az asszonyra vigyázz, árul
953 19| csinálj rendet, siess, az én asszonyomnak ne is köszönj,
954 19| csinálj, és súgjad meg holnap az esküvõn, hogy nyugodtan
955 19| ne gondolkozzál, vigyázz az elmédre, hogy meg ne erõltessed!
956 19| rossz képet, le kell vakarni az egészet, megsemmisíteni
957 19| egészet, megsemmisíteni még az alapját is.~- Ölni! - hörgött
958 19| mintha nem is te lennél az, aki halálos szenvedéseket
959 19| akkor, amikor nem voltam még az esketõpapod.~Gyula megcsókolta
960 19| sûrûn, hogy csaknem belepte az ólomba foglalt ablakokat,
961 20| Az éjszaka folytatása~Rohanva
962 20| és szétnézett, megállva az utca közepén. Hamarosan
963 20| magánfogatra, amely fölvette - amíg az ura alszik. Pénzt adott
964 20| kocsi sötét belsejében, és az ott elhelyezett kis tükörben
965 20| Csak aztán tudta, hogy az a szörnyû nyomorult õ maga.~-
966 20| miután kibontakozott abból az õrületbõl, amely õt elfogta.
967 20| hogy ez vagy amaz apja az õ legkedvesebb leánypajtásának,
968 20| leánypajtásának, a családhoz tartozik, az életét kell megmenteni,
969 20| egyszer egy elõkelõ párttag - az erdõszállító:~- Vigyázni,
970 20| csudálkozott azon is, hogy az õ apjával suttogva beszélgetett,
971 20| hivatásának, a hivatalának az árát. És ez még mind semmi,
972 20| is tudtam!~Elvette volna az eszét ez a gondolat, ha
973 20| legapróbbra... Aztán megy az apjához, és -~Megállt az
974 20| az apjához, és -~Megállt az esze. A félig szélütött,
975 20| értette, megállt elõtte. Az inas megismételte:~- Tessék
976 20| megismételte:~- Tessék azonnal az öregúrhoz menni. A nagyságos
977 20| nagyságos asszony is odament épp az imént, nem mert egyedül,
978 20| kért meg. Azóta ott vannak az öreg úrnál, aki -~- Apám
979 20| kocsist, oly erõsen, hogy az minden gondolkodás nélkül
980 20| engedelmeskedett. Behajtott az utcába, mindenütt megállt,
981 20| Végre!~...Már vége volt az öregúrnak, amikor fia hozzája
982 20| érkezett. A tisztogatónõ már az állát is felkötötte, gyertyát
983 20| spalettákat, és behívta az egész házmester-családot,
984 20| esett a búsulás, mint másnak az öröm.~- Ki, ki, ki innen! -
985 20| és a földre ülve nézte az aktákat, a leveleket. Mindjárt
986 20| keresett; akkurátus ember volt az öreg, minden rendben volt:
987 20| kõszállítók kérvényei, az õ vállalkozóinak a levelei,
988 20| és milyen vakmerõen! És az asszonynak a keze benne
989 20| benne van mindenben, sõt az a rózsás fehér marka ott
990 20| Robin Sándornak, hogy ezeket az írásokat mind a tûzbe dobja,
991 20| Amikor fölocsúdott, hallotta az ágy fájának a recsegését.
992 20| suttogva kérte:~- Te voltál az én apám, és én a te fiad.
993 20| lángot vetett a kályhában.~Az ajtón kopogtattak. Robin
994 20| párduc, aki látja jönni az áldozatot. Kinyitotta az
995 20| az áldozatot. Kinyitotta az ajtót Hannának, aki a szobalányát
996 20| magával. Robin a lábát tette az ajtó közé, fél kezével megfogta
997 20| Hannát, és belökte egészen az apja ágyáig. Bezárta az
998 20| az apja ágyáig. Bezárta az ajtót, és egy kissé messze
999 20| egy kissé messze húzódva az asszonytól, mosolyogva kérdé:~-
1000 20| asszonytól, mosolyogva kérdé:~- Az írásokért jöttél, meg vagy
1-500 | 501-1000 | 1001-1395 |