Rész

 1   2|              Barátim - mondá a fiúk felé fordulva és Hirsy felé pislantva -,
 2   2|         fiúk felé fordulva és Hirsy felé pislantva -, legyetek szívesek,
 3   4|   kinyújtotta kezét a fõherceg keze felé. Az ifjú fenség a tüntetõ
 4   4|      csaknem valamennyinek egyforma felé hajolt, nem élbe, hanem
 5   5|             a pincér és a kocsmáros felé. Shakespeare-t ez jól megtanulta,
 6   5|        léptekkel közeledett Piroska felé, és mélyen bókolva megcsókolta
 7   5|       minden átmenet nélkül Piroska felé fordult -, bocsásson meg,
 8   5|         általános zajba fúlt. Éjfél felé járt, és a bortól, a melegtõl
 9   6|             sandított a fiatalember felé, aki behozta magával az
10   6| beletemetkezve a székbe és az ablak felé fordulva, korán reggel Rabelais-t
11   6|   megelégedéssel. Majd Robin Sándor felé fordulva, mondá:~- Ilyen
12   9|      díványon fekve befordult a fal felé.~A két férfi itt biztosan
13   9|   tekintetet vetett az idegen leány felé.~- Tegye le, elejti, nem
14   9|        hátra-hátra pislant a vendég felé, hogy megnézze: mit mond
15   9|            Mozdulatot tettek egymás felé, de ebben a pillanatban
16  10|         elítélõleg a parasztasszony felé. A másik egy fûvel teli
17  14|            órás beszédének már vége felé járt. Most már õ is haragudott,
18  14|     vetettek a meggörbült aggastyán felé, aki magában egy-egy fél
19  14|           rá, majd haraggal fordult felé:~- Ugyan ne pózoljon!~Csaknem
20  19|            reggel a vasút indul dél felé...~- Menj, menj, ne gondolkozzál,
21  20|         cselekedtetek ezzel! - Apja felé intett, csöndesen beszélt,
22  21|             céllal, ismeretlen hely felé. Ösztönszerûleg a vasútnak
23  21|            mellékutcáin, ki a liget felé. Hirsy pedig, bár a nagy
24  21|              ösztönszerûleg is Buda felé.~Nem evett, nem ivott és
25  21|          tájékát, és mért siet Buda felé. A lába jobban tudta az
26  22|      törõdött ember befordult a fal felé, és mert fölöttébb egészséges
27  23|            el Gyulát. Már napnyugta felé járt az idõ, amikor mindenfelé,
28  23|        aludt, vidáman ébredt hajnal felé, és vidáman - halkan - mondta
29  23|           teljes hat napig, míg dél felé, a sziklás oldalon szent
30  23|       egyszer kisütne a nap!~Reggel felé az idõ csakugyan megbánta,
31  25|          mint a mókus, a szérûskert felé; hiába kiabáltak rá édesgetve,