Rész
1 1| végre elbágyadtak egészen.~Bem az asztalra ütött, Jagics
2 2| voltak mindannyian, különösen Bem, a festõnövendék, aki honvédtiszti
3 3| látható siker nélkül. Végre Bem Gyulának egy szerencsésnek
4 3| természetes! - zúgták a fiúk.~Bem, a festõnövendék, néhány
5 3| legény, mint amilyen volt Bem Gyula. Lelkes, tüzes fiúk
6 3| násznép körülvette õket. Bem Gyula emelt hangon szólott:~-
7 4| korszaka, amely a szegény Bem Gyula emlékéhez fûzõdik.
8 4| tervelõ lehetett, mint az én Bem Gyulám.~Piroska örömmel
9 7| még nem jött haza, és csak Bem Gyula volt jelen. Ültek
10 7| ügyetlenségeket is követett el Bem Gyula. Például titokban
11 7| féligsült krumpli, amelyet Bem Gyulával megfelezett, amíg
12 8| lányok szoktak.~Esténként Bem Gyulával együtt savanyú,
13 9| Megint csak divatba jöttek a Bem Gyula szénrajzai, de a festõ
14 9| felelte Sándor, összenézett Bem Gyulával, és a díványon
15 10| Él és nyomorog velük, a Bem Gyula szénrajzaiból csak
16 11| Pénz áll a családhoz~Bem Gyula beesett az ajtón;
17 11| ösztöndíjat ajánlott föl Bem Gyulának. - Az asszonyka
18 11| pampuska! - nyilatkozott végre Bem Gyula.~Piroska is igent
19 11| aztán emelt, száraz hangon.~Bem Gyula leborult eléje a földre.~
20 12| Megcsókolták egymás kezét, és Bem Gyula elment. A rongyos -
21 13| jelenik meg az ablak elõtt. Bem Gyula, halványabban, mint
22 15| Mit hallottál, él-e, hal-e Bem Gyula?”~„És a szegény, a
23 18| íródiák volt, a levelet Bem Gyula intézte hozzá:~„Gyer
24 18| tovább megütött tagjait, amíg Bem Gyula lakása elé nem ért.~
25 23| orrukat dugják ki a világba...~Bem Gyula csendesen nevetett:~-
26 23| halál! Így gondolta magában Bem Gyula, aki néha egy pillanatra
27 23| két lépcsõt ment lefelé Bem Gyula, és akármilyen okos
28 23| Sono vedova... - folytatta Bem Gyula a leckét. Majd elhallgatott,
29 23| köszönöm.~Így aludt el Bem Gyula.~...Sono vedova, voglio
30 25| bizonyossá tenné! - mondá Bem Gyuláné.~Egy darabig még
31 25| Egy darabig még özvegy Bem Gyuláné...~Aztán Robin Sándorné.~
|