Rész
1 1| a vállára csapva. Ez az úr egy pillanatig sem habozott,
2 2| bennünket, hogy milyen nagy úr, és úgy látom, szintén anyagi
3 3| ezelõtt megkérte õt egy úr, most igen nagy, gazdag,
4 3| Isten ellen szegül. Mert az Úr vagyon veletek, most és
5 4| volna - Amerikába.~- Robin úr - mondá a fõnök -, ne jöjjön
6 4| fõherceg mégiscsak nagy úr. Hanem - az a régi - az
7 8| hozzátette:~- Akar, Robin úr, eljönni hozzánk? Adatok
8 9| benyitott:~ - Itt lakik Robin úr?~- Itt - felelte valaki
9 9| tehát:~- Itthon van Robin úr?~- Nincs! - felelte Piroska,
10 9| kérdezetlenül - megfelelt:~- Robin úr a nagyapámnak nagy szolgálatot
11 9| vacsorál.~Csendesen, az úr eszik, és hátra-hátra pislant
12 9| érteni, mit mond. Robin úr egy kissé megcsöndesedett,
13 10| gyermekre adatott, és maga az úr igen szerény házikabátjában
14 12| este lett, s megjött az úr.~Mint az utóbbi idõben rendesen,
15 12| Hagyott itt pénzt? - kérdé az úr látszólagos hanyagsággal.~-
16 14| újságíróhoz:~- Kérlek, hírlapíró úr, ne árulj el, hogy már itt
17 14| elhalasztatni, és errõl volt szó két úr között, akik mellett elhaladt.
18 14| sokan. Két fekete, vidéki úr, akik igen mérgesen néztek
19 14| gondolta magában Robin úr, amíg alkalmas helyet keresett
20 14| miniszterelnök a szegény úr önfeláldozását, és fölvevén
21 17| mondá róla a legtöbb úr, akit testével védett.~-
22 18| nyelvet nem tudtam... Ez az úr, aki férjemnek nevezi magát, -
23 18| gömbölyû arcú, de hegyes orrú úr igazgató volt, egy nagy
24 20| inasa várta:~- Nagyságos úr, tessék a tekintetes úrhoz
25 21| jó éleset.~- Nagyságos úr, Sándor! - kiabált most
26 21| Ó, be hercig, nevelõ úr, kérem, vegye meg!~Kézen
27 22| helyezkedtek el, és a kegyelmes úr díványán is meglátszott,
28 22| sõt a legtöbbször gõgös úr egyszer-egyszer erõs vágyat
29 23| elõttem a parton. Egy rongyos úr, az én koromban, a hasonmásom.
30 24| is megnézte a méltóságos úr. Hirsyt, a doktort és a
|