Rész

 1   3|       gyomrát mégis elrontotta. Ó, szegény, hazudós fiú; soha
 2   3|         borította be Piroska:~- Ó, te szegény agárkám, ó,
 3   3|          Ó, te szegény agárkám, ó, te hosszú, hosszú, nagy
 4   4|     Mert konzervatívak vagyunk, ó, drága olvasó, az ember
 5   6|     folytatá Hanna franciául.~- Ó, kisasszony, amíg én élek,
 6   6|          mi? - kérdé kacagva.~- Ó, igen! - felelte Robin Sándor,
 7   8|  nagyapót és az egész famíliát. Ó, ezek a könyvek, ezek a
 8   8|        szerelme is. Ti könyvek, ó, ti könyvek, milyen erõsek
 9   8|         könyörtelensége - mert, ó, vannak cinikus szüzek is -,
10   9|  lehetne másé?~- Hasonlít is.~- Ó, nem, egész az atyja.~-
11  10| tejecske: egyszerûen elszökött. Ó, sokkal súlyosabb, úgy társadalmi,
12  11|      helyettünk.~- Fizesd ki!~- Ó, nem, a szabónak várnia
13  12|     enni kért, rongyos volt. De ó, e rongyok! Csókjaiba és
14  13| bolyongásában, amelynek célját, ó, õ nem tudja még, de amazok
15  13|  kezemben az ezüst kecskével... Ó, ifjúságom! Sokat fogok
16  14|        végigmennék az országon, ó, be sokan leszünk becsukva.
17  15|     szolgálat, amit cselekszel. Ó, kártya, kártya, nyugtalan
18  17|    zergeszakállas kis kalapja - ó, be furcsa - terrorizálta
19  17|        küldjétek hozzám! ~... - Ó - mondá másnap Robin Sándor -,
20  18|  vendégsereget, a hölgyeket is.~Ó, hogy unta ezeket, kiknek
21  18| tárgyakkal tömjük meg magunkat, ó, be furcsa kétkezûi is vagyunk
22  19|         betegsége? Fájdalmas?~- Ó, dehogy, inkább jókedvû
23  19|        oly hevesen, oly erõsen, ó, én drága erõsem... Mit
24  19|     hogy nem érzed a tónusokat, ó, boldogtalan! Szeretlek
25  21|     szûk utcán elõre haladva.~- Ó, nem, ezt nem fogják megérni! -
26  21|         sõt a vasnemûeket is:~- Ó, be hercig, nevelõ úr, kérem,
27  23|      tenger felõl jött, télben; ó, drága szúnyog! Sõt pillangók
28  25|       szereti. Nem szerelemmel, ó, istenem, nekünk elmúlt
29  25|      mégiscsak megváltozott!... Ó, én ezüst kecském, elmúlt