Rész
1 2| támasz nélkül állott, és amint hirtelen megpillantotta
2 2| az oly kedves volt így, amint legörbülõ ajkaiba lassan
3 2| vízivás címén kiment, és amint én tudom, el fog tûnni az
4 3| könnyelmû võlegény azonban, amint a nagy summát megkapta,
5 3| Mindnyájan látták a templomot, amint mennyezete támad, orgonája
6 3| szívet lángolni, és látták, amint a festõ lányos, fehér kezét
7 3| szólott:~- Mondjátok utánam, amint következik: Mi egymáséi
8 4| édes kéjt szerzett neki, amint ama kéz lágyan és mégis
9 5| idõben meghasonlott, és amint õ mondá: „a magasabb tisztviselõi
10 9| Isten anyját úgy ábrázolta, amint a Szentlélek tõle távozik,
11 9| És minden úgy történt, amint hitte, várta, csak azzal
12 9| nyugalmat. Hangja azonban - amint beszélt - lágy és egyszersmind
13 10| volt ez a fogalom. Mert - amint azt, kedves olvasóm, már
14 10| jegyezte meg Sándor, amint fölocsúdott és szemlélõdni
15 10| kapaszkodott, és nézte, amint gyermekét végképpen elválasztják
16 11| azért egy díványon, mert, amint tudjuk, másik nem volt.
17 12| sápítozott az öregasszony, és amint a délután elõbbre haladt,
18 12| gúnyos udvariassággal:~- Amint magának tetszik, ahogy parancsolja!~
19 14| azon át megpillantotta, amint pálinkázó öregurak egy fiatal
20 14| és csaknem fölnevetett, amint egy nagy szakállú tökmag
21 14| az öreg kegyelmes urak, amint meglátnak, azonnal meghódolnak: „
22 14| hozzája jött gratulálni. De amint a miniszterelnök kiment,
23 15| csukottban, nyáron nyitottban, amint szokás.~Szép tartása volt
24 19| legfehérebb. Áttetszõ arcából amint kisötétlettek szemei: szinte
25 19| világon. Megfestem Máriát, amint holdas este fiát várja,
26 20| a gyilkolás vad ösztöne amint verekedett a megvetéssel,
27 21| sírásig kacagtató figura volt, amint szûk mellét kidomborította,
28 23| gótikus szögletébe tért: amint megrebbent, fecskepárnak
29 24| idegenek...~Robin Sándornak - amint nyitott szemmel szundikált -
|