Rész

 1   5|       csöndesen ült mellettük. Ennek megfogta az üterét és folytatá: -
 2   6|       lehet, hogy a gyilkosság ennek magának is élvezet.~Ez embernek
 3   6|      van meg ez egyben. A haja ennek aztán komolyan vörös, aranyban
 4   6|       sincs annyi fürtje, mint ennek az egynek. A szeme pedig
 5   7|   hozta el. A ház úrnõje örült ennek, mert nõ és gyermek volt.
 6   7|      mehetett többé az utcára. Ennek okán otthon maradt, a lábát
 7   9|     jött, mily hivatalt viselt ennek elõtte? Ki tudná, mely bölcs
 8  10|        ismerõs nõ sem látta be ennek a vályogfészeknek minden
 9  10|        arcú némberekkel:~- Van ennek már helye, nem magára várt
10  10|        egy mozdulatot tett, és ennek következtében a kis Sándor
11  13|    szerette volna, ha vége van ennek az egész beszélgetésnek,
12  13|         És még azt tudom, hogy ennek a szerelemnek nem találtak
13  14|      is. Homályos vágya támadt ennek a kígyónak a fejét összetapodni,
14  17|    Majd igen komolyan mondá:~- Ennek munkát adjon, ez nekem kedves
15  19| szájamból étetem, sokszor örül ennek, máskor meg elkomolyodik,
16  20|    Szeretett volna nekirohanni ennek, hogy a botort, a becstelent,
17  21|     valakit ölnie - és mi lesz ennek a társaival? Ha megöli,
18  21|        pedig a hosszú sétában, ennek a sok nélkülözésben és tanításban
19  21|     halállal való vívódása, és ennek a derék, jó, egész életében
20  21|         hogy fájdalmat okozzon ennek. Inkább vidámmá akarta tenni:~-
21  22|       Legtöbbször a szesz volt ennek a vágyakozásnak a szülõje,
22  22|      öregember nagyon megörült ennek a fantasztikus hasonlatnak.
23  22|      vagyok. Hát ez a rend, és ennek így kell lenni, mert ez
24  23|      komoly hal, egyél belõle. Ennek az õsét Michelangelo ette
25  25|      szállt a szálló felhõk és ennek a párja után, aminek a neve
26  25|     lopott magának gyümölcsöt, ennek meg venni kellett.~Eleresztették
27  25|   kezdi, utána megint egy más! Ennek a fia, majd az unoka. Végre