Rész
1 3| mint erkölcsi tekintetben csaknem tönkrement, barátjának viszonya,
2 4| elbeszélés keretébõl - amely csaknem kizárólag becsületes vagy
3 4| arcképeknek, az, hogy az orra csaknem valamennyinek egyforma felé
4 5| szerve az országnak, amely csaknem reakcionárius módon ellene
5 9| Krisztus, hatalmas, erõs, csaknem oly nagy, mint az anyja.~
6 10| megszelídült napocska simogatja csaknem egyforma arcaikat, sötét
7 13| az ámbár megkacagtatta, csaknem vidámmá tette. Fölkelt,
8 13| változtatott, okosan, világosan, csaknem szakszerûen kezdett beszélni:~-
9 14| mosolygott az élceiken, és csaknem fölnevetett, amint egy nagy
10 14| kollégájával, hogy igen szomorúan, csaknem búbánatos hangon megkérdezte:~-
11 14| izmaelita sokáig ellenkezett, csaknem belehalt, tízszer kitagadta
12 14| hápogott, majd leült, és csaknem sírva fakadt. Az erdõvásárló
13 14| segítséget vagy kárpótlást. Erre csaknem közlékeny lett, megkérdezte,
14 14| kedvében találták. Leszidta, csaknem elkergette õket.~A felesége,
15 14| felé:~- Ugyan ne pózoljon!~Csaknem összevesztek. De Hanna engedett,
16 15| mágnások alapítottak, mint csaknem minden nagyobbszabású dolgot
17 15| Hanna akarta, és az asszony csaknem állandóan ezt akarta, mert
18 15| napokig. De ah, Robin volt csaknem mindég, aki a bûnbocsánatért
19 17| közvetlenül az esküvõ elõtt. De csaknem mindenki ismerte már itt
20 19| kezdett esni, oly sûrûn, hogy csaknem belepte az ólomba foglalt
21 20| hol ezért, hol amazért, csaknem mindig egy vállalkozóért,
22 20| tekergõzik. Iránta való, csaknem állandóan lázas szerelme
23 20| végignézte az asszonyát, és csaknem elszédült abban a küzdelemben,
24 21| tudnia kellett mindent.~Csaknem újra beléharapott az õrjöngõ
25 22| Sándor föleszmélt; csendesen, csaknem nyugodtan szólott:~- Kegyelmes
26 25| mint korunk harcos hõsei csaknem valamennyien.~- Mégis a
27 25| oly fényesnek látod, hogy csaknem belevakulsz: ilyenkor simogassad
|