Rész

 1   2|         is fehérebb arcú leány, éppen az, akihez a levél volt
 2   4|      irodában. Ha betegség vagy éppen megházasodás címen marad
 3   4|         hazafelé. De ez utakon, éppen ezeken kellett találkoznia
 4   4| antikváriusok is, és mûárusa is éppen egy ódondász volt, aki a
 5   9|        hagyni a kalendáriumból, éppen elég egy évre a többi tizenegy.
 6   9|    egész a pinceszobáig. Ez nem éppen rossz lakás, nem a legrosszabb,
 7   9|     Hanna mosolygott:~- No, még éppen nem, de majd csak én is
 8  13|           Azt teszem, ami nekem éppen tetszik! - szólt Sándor
 9  13|   senkinek, legyen tragikai, de éppen ezért kiengesztelõ és fölemelõ.
10  14|        vádolta az erdõvásárlót. Éppen olyan, de kisült és megállapított
11  14|  albírónak.~Ugyan elbánt velük, éppen jó kedvében találták. Leszidta,
12  17|        rendszeresen mívelték... éppen ezért utáltam bele.~- És
13  18|  mérgeskedve ostromolta tovább, éppen hogy szakállába nem akaszkodtak.
14  19|       jó Istenben. Mért sújtana éppen bennünket a legkegyetlenebbül,
15  19|        meg!~- Meg fogunk, talán éppen azért kérte magát. Ugye,
16  21|       küldött, de jegyet nekem, éppen csak nekem, soha nem adtak,
17  21|       óta, úgy elgyengült, hogy éppen csak vonszolta magát. És
18  22|      nem is a jót akarja, hanem éppen amit lehet, és mindenben,
19  22|      tanultak hangosan németül, éppen a „Der, die, das!”-t említették
20  22|       kellemetlenséget csinálni éppen mostan, amikor minden bolond
21  22| Csalásokat követtek el - de nem éppen büntetendõ cselekményeket -
22  22|     aludjunk!~- Jól van, aludj, éppen az kell, hogy aludj. Én
23  23|     érzi magát... Az ágyban meg éppen jókedve lett, láza se volt
24  24|        csak júniusban kezdõdik. Éppen Schodelnéról meg Rajner
25  25|      nélküli dohányzást mívelte éppen, egy nagy ormótlan botot
26  25|       gondol... Annak az emléke éppen azt kívánja, hogy legyen