Rész

 1   1|          tréfás kétségbeeséssel. Azzal letette egy tükörasztalra
 2   3|         hivatkozással, de csakis azzal, a derék Jágics kieszközölt
 3   6|         elpirult, amikor az öreg azzal a kéréssel fordult hozzá,
 4   8|       kell élnie az egész életét azzal. Mily kínzó örökkévalóság.
 5   9|       napjai, és minden pillanat azzal fenyegette, hogy gazdája
 6   9|    ismerte a törvényt szegényke, azzal nem volt tisztában többé,
 7   9|         amint hitte, várta, csak azzal a különbséggel, hogy a kis
 8   9|         sem volt, az egész éjjel azzal tölt el, hogy Sándorkát
 9  11|        között külön foglalkoztak azzal a szerencsés, nemes és jóízlésû
10  11|          vigasztalhatták magukat azzal; hogy elkésett maga a király
11  11|     legalább kárpótolhatta magát azzal, hogy egy nagyobb utazási
12  11|        Egy tízforintost vett el, azzal, hogy kocsin fog a tárgyalásra
13  14|          épp az imént érkezett - azzal fogott kezet mindenik kollégájával,
14  14|        be, és vigyázz a bõrödre!~Azzal bement a büfébe, és kevésvártatva
15  15|       volt még a legbizalmasabb, azzal sokat beszéltek a Sándor
16  15|         hevesen süt rá a nap, és azzal úgy megváltozik, azt se
17  19|     beteg. Az ép, bár elkínoztam azzal, szóljak-e neked, vagy se?
18  20|         a felesége megcsalta, és azzal, akinek legfõképpen ágenskedett!
19  20| állapítani. Zokogása kifáradt, s azzal együtt a láz is kiállott
20  21|       csúnya ellenfeled legyen. „Azzal elbánunk, hé, azzal elbánunk!”
21  21|     legyen. „Azzal elbánunk, hé, azzal elbánunk!” így biztat engem,
22  22| épületének a váza. Így épült, és azzal vége. Neked most zúg a fejed,
23  22|    nekünk valamelyik ezek közül, azzal le kell számolni, és attól
24  22|        szemét.~- Hát hogy is van azzal a gyermekkertésznõvel, akit
25  25|    érvelt:~- Én tartozom magának azzal, hogy az egykori tréfaesküvõnket
26  25|         meg a gyereknek tartozik azzal, hogy az Isten, a törvény,