1-500 | 501-679
Rész
1 1| legalábbis megzsindelyezni. Hogy minden gyanút elhárítson
2 1| elhitetni a külvilággal, hogy vidékies ablakpromenádét
3 1| megakadályozták õt abban, hogy egyenesen céljára törjön.
4 1| kell vennie ilyen módon, hogy ez az ifjú ember az ezüst
5 1| fölizgathatta, olyannyira, hogy egyes kósza gondolatát hangosan
6 1| alól nem látszottak ki.~- Hogy lehet ily ízléstelen tárgyat
7 1| szívét, sõt arra késztette, hogy elfojtott hangon ordítson
8 1| hangon ordítson is, mind ezt, hogy:~- Bûndíj, bûndíj!~Pedig
9 2| is, végeznünk kell.~- De hogy kezdeni?~- Megkezdjük minden
10 2| Két esztendeje múlt már, hogy túl voltak a középiskolákon,
11 2| nap-nap után arról álmodott, hogy kérdezték, és nem tudta
12 2| Robin leült az ablakfához, hogy megírja rendes szerelmes
13 2| lánynak, haza. Természetes, hogy e levélben, amily nyomorúságosnak
14 2| Robin nagyon hazudott, hogy hölgye igen boldog legyen,
15 2| gimnáziumban azt hazudták nekik, hogy tréfából sem füllentett
16 2| azt írta például:~Írod, hogy atyád anyagi zavarokkal
17 2| a levelet. Aztán fogta, hogy elvigye, bedobja a szekrénybe.
18 2| meglátszott, nem az jutott eszébe, hogy ez emlékeket fölfrissítse,
19 2| fölfrissítse, hanem az, hogy: nincs petróleum, az üveg
20 2| még mindig azon voltak, hogy egymás kezének csücskét
21 2| csalogatott ide bennünket, hogy milyen nagy úr, és úgy látom,
22 2| elpirosodott:~- Nem engedem meg, hogy elmenjenek, megtiltom, hogy
23 2| hogy elmenjenek, megtiltom, hogy Piroska máshova fáradjon.
24 2| laktárs nem búslakodott, hogy a szabad ég alatt kell töltenie
25 2| az éjjelt, és úgy érezte, hogy valami igen szép, lovagias
26 2| Hirsynek jutott a feladat, hogy ez értéktárgyakat a korán
27 3| jelentkezett egy napon, hogy, mint Duval, elkérje fiát
28 3| tenni kellett valamit, hogy a viszonynak törvényes színe
29 3| Pozícióm nem engedi meg, hogy ezt tovább tûrjem! - szólt
30 3| hazajövet sokszor panaszkodott, hogy mily drága a kocsmai élet,
31 3| könnyebben vette, mert látta, hogy van valami legfelsõbb gondviselés,
32 3| birtokában. Hirsyt megbízta, hogy mégis: egyengesse az utat.
33 3| ismerte, azt nem is tudta, hogy ez a tárgy az esküvõi költségek
34 3| lefoglalta két mánia. Az egyik: hogy negyven esztendõvel ezelõtt
35 3| aggódott miatta, tudta, hogy él - az anya érzi azt -,
36 3| elszaladt. Mindnyájan tudták, hogy õ küldi, és ezért - kegyeletbõl -
37 3| leckéit elvesztette. Érezte, hogy tönkremegy, ha ez még sokáig
38 3| azután következhetik. Fõ az, hogy a házból, ahol a jegyespár
39 3| délibábja játszik velem -, hogy abban az idõben sem rongyos,
40 3| nem ismert még soha, igaz, hogy úri eredetû leányt nem ismert
41 3| Természetesen, lehetõleg úgy, hogy a város lásson bennünket,
42 3| bennünket, és ne vegye észre, hogy amíg a szegény komfortáblis
43 3| adok neki!~Elég az hozzá, hogy Hirsy nem mert megszólítani
44 3| sehogy sem értették meg, hogy mit akar. Miért ragaszkodik
45 3| se tudott kieszelni, mint hogy a két fiákerosnak megtiltotta
46 3| bár mindannyian tudták, hogy az egész nem komoly dolog,
47 3| isteni végzet kijelölt, hogy két lángoló szív fölé reátegyem
48 3| kijelentem és megparancsolom, hogy senki közétek ne álljon,
49 3| Csókoljátok meg egymást, hogy az angyalok örüljenek!~A
50 3| pincérei megérezték rajtuk, hogy elõre elhatározott terv
51 3| fiatalságukat, valamint azt, hogy nem ama társadalmi osztályba
52 3| szorították: megvan-e, igaz-e, hogy mármost az egyik a másiké
53 3| ily vállalkozó szellemû! Hogy a policia ezt megengedi,
54 3| gyöngéd, szívreható módra, hogy a társaságot részint megkönnyeztette,
55 3| kedves és türelmes olvasóm, hogy meg ne ítélj fiatal nõcskét,
56 4| Nem szabad elfeledkeznünk, hogy Robin Sándor igen különleges
57 4| különös volt a pozíciója, hogy okvetlenül kidobják, ha
58 4| napon sietett a hivatalba, hogy levélben megintse a hanyag
59 4| hagyod, ösztönszerûleg érzed, hogy magadból hagytál ott egy
60 4| az állásában megfigyelte, hogy az utolsó évtizedek legerõsebb
61 4| amikor komoly szó esik arról, hogy a rossz törvények alapján
62 4| ruhákat. Éspedig olyanformán, hogy nem öltöztek egyszerre tíz
63 4| került ahhoz a szerencséhez, hogy egy idõleges és különleges
64 4| kezét, az a vágya támadt, hogy a megzavarodott Halászt
65 4| hangulatból az érzett ki, hogy ez a kis társaság ama szerény
66 4| szép tervben csak az volt, hogy egyikõjüknek se volt egy
67 4| legjobban, mert természete: hogy õ segítsen másokat, aki
68 4| Úgy tudom - súgta -, hogy az anabaptisták gazdagok,
69 4| A többiek kacagtak, úgy, hogy az ablaknál ábrándozó, urára
70 4| megbecsülhetetlen sajátossága, hogy meleg idõben is hideg marad.
71 4| Nem tudom, miért. Lehet, hogy azért, mert most már, állás
72 4| állás nélkül, úgy vélte, hogy étkezés dolgában önmegtartóztatással
73 4| nekik sem jutott eszükbe, hogy az ember igazi jövõje, amiért
74 4| forradalmat csinálni. Azért, hogy másképp rendezkedjék be
75 4| ma már senki sem tudja, hogy mért jött annyira divatba,
76 4| volt ez arcképeknek, az, hogy az orra csaknem valamennyinek
77 4| is keresem, mert sejtem, hogy senki sem kíváncsi reá.~
78 4| lapjaira rendesen följegyezte, hogy visszaadja neki, ha kúriai
79 4| azonban mindig rettegett, hogy a kereset egyszerre csak
80 4| aggályai voltak akörül is, hogy tehetsége végképp elromlik
81 4| nem voltak nõtestvérei, és hogy nemcsak férfiak, hanem nõk
82 4| sorozatokban, és olyan nagyban, hogy külön kellett volna vásznat
83 4| lépéseit megismerte. Szerencse, hogy olyan lány volt, hogy érzéseirõl
84 4| Szerencse, hogy olyan lány volt, hogy érzéseirõl nemigen adott
85 4| ijedt volna, tudván azt, hogy amíg teste, szerelme egészen
86 4| kétségeit.~Jó szerencse, hogy az asszonyka ebben az idõben
87 4| akiknek minden dolguk az, hogy az egymásnak rendelt szíveket
88 4| órát elaludt a munkaidõbõl.~Hogy fog Robinnak beszámolni?
89 4| szólhat-e most?~Elhatározta, hogy nem jár hozzájuk, hanem
90 5| otthon maradt, részint azért, hogy eltûnt leányát várta, hátha
91 5| kézmozdulattal parancsolta, hogy hozzanak vesét velõvel -
92 5| civilben járt? Eléggé sajnálta, hogy puha - és olajos - kalapot
93 5| és a baj csak az volt, hogy ez elvek gyakorlásához nem
94 5| pénze. Mindenki azt hitte, hogy fõbelövi magát, de neki
95 5| mégis, el nem hallgatom, hogy ezek között a gazemberek
96 5| szerettek. Természetes, hogy más okok is közrejárultak,
97 5| hirtelen megerõsödése, és hogy a kassai négyes-szivar ebben
98 5| lett, boldog, mert látta, hogy a leánya tetszik, és ezen
99 5| azelõtt.~- Miért nem mondta, hogy ilyen szép leánya van! -
100 5| mi szüksége van arra, hogy börtönviselt férfiak közé
101 5| és a mesterségem olyan, hogy tanulhatok tõlük. Védõügyvéd
102 5| Kinyílt elõtte oly mértékben, hogy késõbb maga is megbánta.~-
103 5| nem lehet. Akarja maga, hogy egy közönséges kukta a fejére
104 5| becsületes nõkkel. A látszat az, hogy mindenki kapható, és mégis,
105 5| fordult -, bocsásson meg, hogy ilyesmirõl beszélek. De
106 5| irányából, legföljebb az, hogy még minden a férfiúi erõre,
107 5| önmagukkal külön-külön, hogy az õ társadalmi bûnük, amely
108 5| a bíró is végzett velük, hogy az õ sikkasztásaik és csalásaik -
109 5| aki elõre elhatározza, hogy a mérsékelt, de egyszersmind
110 5| elhalványodott attól való féltében, hogy valami gorombaságot hall,
111 5| nézve, nagyon valószínû, hogy igen kellemetlen, sõt becsületbe
112 6| aki állattársát megöli, hogy elvigye a fiókáinak. No,
113 6| a fiókáinak. No, lehet, hogy a gyilkosság ennek magának
114 6| örvendetes tudomásul vette, hogy nem él pálinkával.~- Nem
115 6| és nem is vették észre, hogy valaki ül benne. Egy fiatal
116 6| ocsúdott föl, amikor látta, hogy a leány gúnyos, sõt megvetõ
117 6| aki nekünk kell?)~- Lehet, hogy az vagyok, kisasszony! -
118 6| gyönyörûséggel hallgatta õket, hogy az arca szinte beletorzult.
119 6| érezte magát. Majd érezvén, hogy keveset mondott, hozzátette: -
120 6| akar elvinni. Azt mondja, hogy a francia színésznõk mind
121 6| Úgy mondta ki ezt a szót, hogy „erkölcstelenek”, mint a
122 6| ha lesz. De nem tudom, hogy lesz-e és milyen?~- Fogok
123 6| alig vettek tudomást arról, hogy egy idegen fiatalember is
124 6| uzsorást sem. „Annyi bizonyos, hogy igen eredeti ember!” - gondolta
125 6| kéréssel fordult hozzá, hogy keressen unokája számára
126 6| nem bízott magában, tudta, hogy ha a vén szívtelent valaki
127 6| típusából egy, aki kijelenti, hogy õ hálás az uzsorás iránt.~
128 7| mutatkozik~Tél azért van, hogy kicsiny családok a szatócstól
129 7| tetején. Higgyék meg nekem, hogy ezért van a tél, és nem
130 7| van a tél, és nem azért, hogy nagy, elit bálok, dúsgazdag
131 7| illik... Szeretem hinni, hogy a telet a Jóisten nem a
132 7| szóval mindegyre emlegették, hogy „ejnye, soká jön már Sándor”,
133 7| talán még jobban, és lehet, hogy más férfiút, mint az adakozót,
134 7| gyerekkocsit is hozott, hogy legyen, ha majd kell. Egy
135 7| mennyezete, és ezért félõs, hogy a nap a kicsike orcájába
136 7| tudott lemondani arról, hogy fehérnemûinek egy részét
137 7| cselekedte, hallotta szegényke, hogy ilyenkor sétálni kötelesség;
138 7| azt mondta... Mondhatom, hogy érdekes nép! A legmûveltebb
139 7| mindnyájuk élete függ attól, hogy ama rossz ember el ne vegye
140 7| És én õszintén kívánom, hogy ama érdekes alakot bezárják!~
141 7| uzsorását. Oly pompásan beszélt, hogy mindenkit meggyõzött, a
142 8| Tágra nyitott, oly fényes, hogy egy kissé már vad tekintetével
143 8| szólok most semmit arról, hogy miként mennyei manna, úgy
144 8| titokban mégis fájt neki, hogy az emberies, erkölcsös könyvek,
145 8| könyvek, ezek a könyvírók, hogy összezavarják a világot,
146 8| tudom. Az kellene talán, hogy tanácskozzunk professzor
147 8| de erõsen, és mégis úgy, hogy meg nem érzi.~Hanna azonban
148 8| lehetetlen helyzetbõl, abból, hogy szeretnie nem szabad. Abból,
149 8| szeretnie nem szabad. Abból, hogy egy olyan leányt kell megszeretnie,
150 8| fényes, ragyogó. Hazugság, hogy a szerelem keresi a magának
151 8| mi ifjú emberünk érezte, hogy a Hanna kezei erõsebbek,
152 8| is, de éreznie kellett, hogy e kezek nemcsak simogatni,
153 8| szûkre volt szabva, úgy, hogy a virágzó, dús formák alig
154 8| határozta el már régen, hogy így fog cselekedni, ha szívében
155 8| hazavinne. Sándor érezte, hogy elpirul. A kötelesség, hogy
156 8| hogy elpirul. A kötelesség, hogy mindent bevalljon, eszébe
157 8| Ámbár, nem tudom, lehet, hogy ezt a vallásbeli különbséget
158 8| használni nagyapó. Arra, hogy lealkudjon a hozományból.
159 8| nem engedem, nem akarom, hogy megcsalják. Egytõl irtózom
160 8| irtózom legjobban, attól, hogy megcsaljanak. És semmit
161 8| Vannak barátai? Kijelentem, hogy a vendégeket nem szeretem.
162 8| atyja, anyja? Majd meglássa, hogy fognak szeretni. Milyen
163 8| fognak szeretni. Milyen kár, hogy most várnunk kell, amíg
164 8| amíg a templomba mehetünk, hogy megesküdjünk. A pap elõtt...
165 8| nem ez volt, hanem az, hogy végre is legföljebb még
166 8| borzasztó félelem fog el, hogy innen a karomból kiszakítják.
167 8| tenne mégis, ha jönnének, hogy elválasszanak?~- Ha asszony
168 8| fölmentett vádlott kijelentette, hogy aki egy hatos borravalót
169 8| Bergennel azt beszélte meg, hogy mennyibe került volna az
170 8| megtenniök. Az ügyvéd ajánlotta, hogy errõl a tárgyról csöndesebben
171 8| beszélnétek csöndesebben!~Látta, hogy ez a beszélgetés Sándort
172 8| mindjárt biztosan tudott -, hogy soká, nagyon soká nem fogja
173 8| százszor is megállapította, hogy mint tévedett akkor, amikor
174 8| akkor, amikor azt hitte, hogy szereti azt, akit magának
175 8| erkölcs azt kívánja tõlük, hogy együtt maradjanak!~Robin
176 8| Hannának mindjárt másnapon, hogy ne haragudjék rá, mert elszökött,
177 8| kéri, sõt megparancsolja, hogy ne kérdezõsködjék utána.
178 9| pillanat azzal fenyegette, hogy gazdája beküldi ama rovarporos
179 9| az esetben is, ha igaz, hogy a tárgyaknak lelke van.~
180 9| teljesen igaza volt abban, hogy minek neki a sétapálca,
181 9| idõben megérkezett. Érezte, hogy fontos küldetés vár reá,
182 9| azért kereste föl barátját, hogy tudtul adja neki a keresztény
183 9| is nevetett rajta, úgy, hogy az oldala is belefájdult,
184 9| lehangoltan -, az az érzésem, hogy sose lesz annyi pénzem,
185 9| vesztette. De nem tudta, hogy az írás eltûnt, nem volt
186 9| volt se ideje, se módja, hogy törõdhessen ezzel a körülménnyel.
187 9| sokat gondolkoztam azon, hogy elõélet, elõtanulmányok,
188 9| jellem vihet valakit arra, hogy kis fa- és szénkereskedõ
189 9| legyen!~Egy vigasztaló, az, hogy a végrehajtók és becsüsök
190 9| kicsiny család igen sürget, hogy elmúljál; és mégis, bár
191 9| hallott még, csak azt tudta, hogy az ura gyermeke: az ura
192 9| nem volt tisztában többé, hogy a margitszigeti esküvõ jogérvényes-e,
193 9| csak azzal a különbséggel, hogy a kis fekete fiút jobban
194 9| háziúri higiénia eltiltja, hogy a szegény lakók vízpárákkal
195 9| asszonyság.~- Magam szeretném, hogy átadjam; ha nem jön soká,
196 9| kezét, és úgy panaszkodott, hogy nem tud lélegzeni.~- Nagyon
197 9| remegésébõl lehetett észrevenni, hogy bensejében nagyon föl van
198 9| mondott volna el, de úgy, hogy õ maga egy csöppet se volt
199 9| nagysád, nem eszem meg, lássa, hogy szeret nálam lenni, én erõsebben
200 9| kis gyermek azt szereti, hogy minél erõsebben, biztosabban
201 9| de nekünk kötelességünk, hogy ne akasszuk magunkat egy
202 9| lakás, nem a legrosszabb, de hogy szabad egy fiatal, becsvágyó
203 9| elégikus hangon elmondva, hogy nem lehetett megsértõdni
204 9| megtörölte a szappanos kezét, hogy a díjat átvegye. Hanna azonban
205 9| hitvány.~Úgy fölizgatódott, hogy alig lélegzett. Nem tudott
206 9| Piroska is intett neki, hogy legyen csendesen, s hallgasson,
207 9| hátra-hátra pislant a vendég felé, hogy megnézze: mit mond az kiváló
208 9| és életrevalóságához. És hogy vajon nem akar-e ellene
209 9| elképzelhetõnek tartotta, hogy akár ilyen környezetben,
210 9| között éljen - de vele.~Igaz, hogy esteledett is; álmos lágyság
211 9| nagyapa küldött, és kéri, hogy ne haragudjék, mert õ nem
212 9| Sándor elvette, és nem tudta, hogy elveszi. Álmélkodva tartotta
213 9| egy villanása lázította, hogy kézen fogja a nõt, ki érte
214 9| asszony lehajolt hozzá, és hogy az alvó kisgyermek meg ne
215 9| egész éjjel azzal tölt el, hogy Sándorkát csitították. Az
216 9| veszekedett. Nem értették, hogy mit mond, mit kér, mit parancsol.
217 9| nádas suttogásából. Lehet, hogy az ifjú ember tényleg tudott
218 9| öregasszony azonban erõsködött, hogy õ tudja. Szerinte a családban
219 9| Csak napok múlva tûnt ki, hogy ez alatt mit ért. Azt, hogy
220 9| hogy ez alatt mit ért. Azt, hogy az anyja rossz, nem tudja
221 9| nem tudja õt etetni többé, hogy éhezik, éhezik, éhezik.
222 10| az orvos megszemlélte -, hogy a dajkaságra semmi tehetsége
223 10| összeszidta és azt mondta, hogy inkább:~- Gabalagua!~Falura
224 10| bölcs, a fontoskodó tanács, hogy mindent, csak falura ne.
225 10| igen szép neve volt, ez, hogy „Elvira”! (Valamiben legyen
226 10| gazdáját, Robin urat oktatta, hogy mint kell beszélnie ama
227 10| majd.~- Nem kell mondani, hogy a maguké. Maguk csak rokonok.
228 10| magaméról is azt mondtam, hogy egy nagy, híres színésznõé.
229 10| hasonlított a másikhoz, hogy csodálni lehet a tehenek
230 10| nagyon, és az jutott eszébe, hogy a billió-billió kis kvarccsillag
231 10| kvarccsillag nem akarja, hogy Sándorkát erre a jobb vidékre
232 10| csak két hónapja tudta meg, hogy vannak a világon. És könnyen
233 10| világon. És könnyen lehet, hogy egy hónap múlva már csak
234 10| korát, számot adott arról, hogy hol és milyen pesti gyerek
235 10| már. Végül ajánlkozott, hogy elkíséri õket a tetthelyre,
236 10| arra határozták magukat, hogy sorra nézik a helyeket,
237 10| pszichológus nem vagyok, úgy vélem, hogy az álomképek nem voltak
238 10| pillanatban eszükbe se juthatott, hogy ahol lábuk botorkál, az
239 10| mért nem jár erre, ide, hogy ajkával érintené a port,
240 10| megszólította Sándorkát, hogy legyenek bruderok. A gyerek
241 10| talán nem akarta, lehet, hogy nem is értette a dolgot,
242 10| bólintottak a fejükkel, hogy beleegyeznek.~- Minden három
243 10| szappant, a kávét is emlegette, hogy jó és finom legyék. Sõt
244 10| alkalmat vett magának arra is, hogy a kis Sándor nagy ifjúságát
245 10| anyától most átveszi a gazda, hogy a padkára terített szûrre
246 10| sárgacukrot a gyereknek hozzanak, hogy magukat el ne felejtse! -
247 10| nincsen. Olyan menyecske ez, hogy a sok dologba egyszer csak
248 10| Piroska oly fagyos hangon, hogy Sándor megdöbbent, és nem
249 10| külön-külön. Megbeszélték, hogy mit vesznek a kis Sándornak,
250 10| De mindketten vigyáztak, hogy a kezük ne érintkezzék.
251 10| együtt.~A dajkaasszony írt, hogy jöjjenek le sürgõsen, ha
252 10| bementek újra a faluba, hogy köszönjenek a néhai hû dajkájának.
253 10| Most meg Piroska sürgette; hogy menjenek, menjenek már,
254 10| szeretett volna otthon lenni, hogy halvány homlokát a padlóhoz
255 10| voltak, talán örültek is, hogy megszabadultak a pajtásuktól.~
256 10| és neki akart rohanni, hogy ölébe fölragadja és elszaladjon
257 11| kötõgép úgy került hozzájuk, hogy valaki küldte ingyen, és
258 11| Legalább azt mondták, hogy annyi, én még nem olvastam
259 11| öregasszony vállalkozott arra, hogy megolvassa. Nézték a mûveletet;
260 11| ifjú zseni kijelentette, hogy õ nem másol, még önmagát
261 11| vigasztalhatták magukat azzal; hogy elkésett maga a király is,
262 11| kárpótolhatta magát azzal, hogy egy nagyobb utazási ösztöndíjat
263 11| Elaludni szeretnék, de félek, hogy nem ébredek föl többé. Nem
264 11| tízforintost vett el, azzal, hogy kocsin fog a tárgyalásra
265 11| az öregasszony kért el, hogy szárnyasállatokat vásároljon
266 11| és halat vegyen. Érezte, hogy olyasvalami történt, ami
267 11| közel egymáshoz.~- Persze hogy pampuska, lehet-e más, mint
268 11| egyszerre eszébe jutott, hogy neki ma vidámnak kell lennie,
269 11| fölélénkült:~- Tudja-e, hogy mind a pénz, mind a siker
270 11| az éjjel is gondoltam, hogy én érdemtelenül tolakodtam
271 11| kezére.~- Nekem meg az fáj, hogy nem mondhatom ki az utcán,
272 11| sehol megállni...~- Tudja-e, hogy Sándorka meghalt? - mondá
273 11| folytatta Piroska oly csendesen, hogy csak egy szerelmes és hû
274 12| Nem azért vagyok-e én, hogy mind csak öröme legyen?
275 12| fogok aludni éjjeleken át, hogy magával beszélgethessek
276 12| Belefújt a madár pihéi közé, hogy húsának kövérségét s sárga
277 12| lekötni, csak azt tudja, hogy egyre vár rájuk az ablaknál.~-
278 12| Intett az öregasszonynak, hogy hagyja, már evett.~- Miért
279 12| lebocsátotta:~- Azt akarja, hogy mindjárt?~Robin Sándor nem
280 13| berendezve. Csak látnia kellett, hogy valaki testileg szenved,
281 13| szegény asszonyka. Igaz, hogy ez tette tönkre az õ életét,
282 13| is könnyezte. Elfordult, hogy el ne árulja a gyöngeségét,
283 13| kötelességemet, és érzem, hogy magának sokkal, nagyon sokkal
284 13| Piroskára: honnan tudja már, hogy az imént véletlenül - találkoztak
285 13| együtt maradunk. Azért, hogy együtt koplaljunk? Egy házasság
286 13| fogom magamnak megbocsátani, hogy részesévé tettem nyomorúságos
287 13| állapotban sem felejtem el, hogy a legkínosabb helyzetekben
288 13| akkor burkolta be fejét - hogy ne halljon mit sem -, amikor
289 13| fölmelegedett:~- A mama fõz, persze hogy süt és fõz. Nem fogjuk elhagyni,
290 13| fog javulni. Nem mondom, hogy azért én áldozatot hozok.
291 13| egyébként tudni egykor, hogy én ki vagyok.~- Ugyan? -
292 13| végezni, és azt óhajtotta, hogy ez a felvonásvég mindenképpen
293 13| fölemelõ. Neki kellett az, hogy jót gondoljanak róla, ha
294 13| Küldeni fogok pénzt, hogy a mama kifizethesse a számlákat.
295 13| fehérnemûit is rendbe kell hogy hozzam, így nem lehet elvinni.
296 13| támadt leborulni ez elé, hogy forró csókkal testét beborítsa,
297 13| csókkal testét beborítsa, hogy mondhassa: „Szabad vagyok,
298 13| csakhamar meg is sajnálta, hogy kimondta. Kínos és dühös
299 13| amikor az öregasszony bejött, hogy egy kis pulykakövérjét ajánljon,
300 13| Csudálkozott, sõt meg is sértõdött, hogy nem akart enni egyikõjök
301 13| nem tudom, csak azt tudom, hogy gyönyörû nyári hajnal lett,
302 13| kötelességük igen korán fölkelni, hogy a nagy szerelmeket ama nagy
303 13| beírják. És még azt tudom, hogy ennek a szerelemnek nem
304 14| otthon föltette magában, hogy a lehetõ legszerényebb lesz.~
305 14| hírlapíró úr, ne árulj el, hogy már itt vagyok, még nem
306 14| magát, és igyekezett arra, hogy a pillanat fontosságát kellõképpen
307 14| állapította meg magában, hogy mi volt itt az elsõ politikai
308 14| a politika, oly hevesen, hogy egy pillanatra azt gondolta: „
309 14| hallgatódzott, és megértette, hogy valami nagyobb erdõségekrõl
310 14| feltûnõ és hirtelen csend, hogy Robin Sándor megállott,
311 14| és azonnal megfigyelte, hogy ez a férfi igen fontos személy
312 14| Jó képviselõnek lenni, hogy lehet nem képviselõnek lenni!” -
313 14| kezet mindenik kollégájával, hogy igen szomorúan, csaknem
314 14| Robin úgy tapasztalta, hogy minden politika fölött,
315 14| kezelt milliók is... Lehet, hogy a kókuszszõnyegek, a pádimentom
316 14| uralkodott. Annyi szó volt róla, hogy Robin szinte érzéki módon
317 14| ezt, és - tekintve azt, hogy különben is igen föl volt
318 14| is akart látni, fölkelt, hogy a könyvtárba induljon. De
319 14| szerint elkeseredve azon, hogy ennyi lárma, ily sok alkalmatlanság
320 14| alkalmatlanság esik azért, hogy õk végre is egy-egy jó gyógyszertári
321 14| hívására õ is bement a terembe, hogy meghallgassa a fõnök beszédét.~
322 14| éppenséggel nem emlékezett, hogy haraggal; sõt gorombáskodással
323 14| legszerencsésebb ember a világon. Hogy, s mint volt?~És most igen
324 14| Sándor el is feledte, hogy azt, akivel beszélt, voltaképpen
325 14| amikor te még nem is tudtad, hogy van a világon. Nem is hívtatok
326 14| valahogy meg ne tudja õfelsége, hogy van egy nõ, aki ez idõ szerint
327 14| országban! Gyõztetek, persze hogy gyõztetek, mert a szerelemnek
328 14| és csak azt kell mondani, hogy õ fölmentõ expedíció, miként
329 14| izgalomtól. Azért még volt ideje, hogy egy diszkrét kérdést intézzen
330 14| Az ügyvéd utána nyúlkált, hogy búcsúzóra kezet szorítson
331 14| az én szituációm olyan, hogy nekem mindent kell tudnom,
332 14| most hirtelenében - azt is, hogy õ itt senki, semmi, és ugyancsak
333 14| amire ezek megnyugodtak, hogy nem idegen.~Látni tudó szemmel
334 14| magában, és eszébe sem jutott, hogy miért.~A „miért” halkan
335 14| kényszerítette a képviselõket, hogy a maguk zárt testületét
336 14| a világtalannak szemére, hogy nem lát. Majd hasonszõrû
337 14| hirtelen eszébe jutott, hogy a miniszterelnök beszédjének
338 14| képviselõ állott most föl, hogy igazságot tegyen, és hogy
339 14| hogy igazságot tegyen, és hogy a skandalumot a maga pártjának
340 14| Sándornak is eszébe jutott, hogy keresse, és hogy végezzen
341 14| jutott, hogy keresse, és hogy végezzen végre. Mindenki
342 14| jött ki a kormányelnök, hogy bemenjen a büfébe, amikor
343 14| agyonkurizált két leány, örvendve, hogy nem kell mosolyogniok és
344 14| távolságból bámulták, tudván, hogy nem szereti, ha szolgálatukkal
345 14| láthatólag meg volt elégedve, hogy az új katona ilyen szép,
346 14| vagy azt akarta kifejezni, hogy nem kíváncsi az elvekre.~
347 14| találkozást! Úgy gondolta, hogy melegen fogadják majd, õ
348 14| közlékeny lett, megkérdezte, hogy bent volt-e a beszéde alatt,
349 14| és mindenképpen biztatta, hogy a beszédrõl nyilatkozzék,
350 14| Gyerünk be... Nézzed meg, hogy megesszük egymást, téged
351 14| legalább szidhattok bennünket, hogy csak úgy kormányozunk, ahogy
352 14| Sándort, aki sietett haza, hogy kibeszélhesse magát a feleségével.
353 14| végrehajtó, a vidékrõl, hogy a fia neveztesse ki albírónak.~
354 15| Csakhamar rájött arra is, hogy a politikai életnek van
355 15| csakhamar rájött arra, hogy egy kezdő politikusnak,
356 15| kiugrani, fölvenni... kell, hogy gazdag, vagy legalábbis
357 15| a határokon túl is. Kár, hogy olyan sovány volt...~A hintóban,
358 15| szívta, harapta, mert - hogy megtanult - így szokott
359 15| végén elvesztik az eszüket, hogy elveszítsék a férfiak eszét.
360 15| bocsátják meg a természetnek, hogy nem szülte õket férfinak!
361 15| agg Herbert Spencernek, hogy ezeken mit találtam: finom,
362 15| az - mondá az asszony -, hogy gazdagok legyünk. Anélkül
363 15| gondolkodott, amikor azt mondta, hogy megélünk mi - az öregek
364 15| is tettetés. Maga tudja, hogy én a szegényt szeretem,
365 15| kinevetnének a családban, hogy ilyen okos asszony vagyok
366 15| megölelni az urát, mert érezte, hogy többet mondott, mint amennyit
367 16| politikus és neje kimentek, hogy rántott csirkét egyenek
368 16| esznek, eddegélnek, látják, hogy a szabad tûzön halászlét
369 16| haza. (Ne tudja meg senki, hogy miért volt Szegeden.) Zsír
370 16| olcsón. Akkoriban történt, hogy több jelentékeny - együtt
371 16| hóhért is õk nyugdíjaztatták, hogy házuk egy régi szolgáját,
372 16| miniszter, akit izgatott, hogy közönséges, komisz kocsmába
373 16| asztalához. Némiképpen féltek, hogy nem lehet majd elõtte és
374 16| biztatta és megnyugtatta õket, hogy az ifjú képviselõ oly tisztességtudóan
375 16| fogait is fölemlítette. Hogy a feleségével van, azt nem
376 16| legkitûnõbb lelhelyeit. Látták, hogy jeles, megbízható és derék
377 16| erõsen és vastagon hízelgett, hogy ha asszonyokkal lett volna
378 16| negyvenen...~Elhatározták, hogy Robin Sándort belevonják
379 16| vacsoráló társaságukba, és hogy a törvényhozás körül szerepet
380 16| kezébõl, most érezte elõször, hogy valaki keményen áll a helyén,
381 17| bár oly jó módban élt, hogy majd szétpukkant, éhes volt,
382 17| kormány bizonytalanul. Igaz, hogy kellemetlen törvények hozatala
383 17| reklám kedvéért, hanem, hogy kimutassa szeretetét azok
384 17| hallgatott, arra gondolván, hogy ezek most mindjárt valami
385 17| számára. Csakhamar belátta, hogy csalódik, és most - egyszerre
386 17| Sándor -, úgy fogok dolgozni, hogy örömed legyen benne, kegyelmes
387 17| szerelmesen kapaszkodott bele, hogy aki látta õket a peronon -
388 17| nem ismerte - azt hihette, hogy ezek ketten új pár, az elsõ
389 17| Sándorral együtt élvezve azt, hogy íme, a tömeg fölé került,
390 17| szóba is hozta:~- Ez jó, hogy ismernek bennünket. Szeretném,
391 17| elviselni annak a gondolatát, hogy engem valaki megcsaljon.
392 18| maga volna a király, de hogy milyenek voltak ezek az
393 18| különben látszott rajtuk, hogy meg vannak tisztelve. Az
394 18| vendégsereget, a hölgyeket is.~Ó, hogy unta ezeket, kiknek felesége -
395 18| azért jött föl Budapestre, hogy feleségét megcsókolja.~Hanna
396 18| jellegû lett az arca, alig hogy megismerte. Karon fogta,
397 18| csupa áldozat. Tudja-e, hogy a mama megint összekerült
398 18| Vettem nekik... Tudja, hogy nekem is volt trafikom?
399 18| van bennük...~- Tudja-e, hogy én igen sok férfiakkal találkoztam
400 18| idegen városokban, és - hogy is mondjam - mindenkinek
401 18| volt, és nemegyszer féltem, hogy megölnek, sokszor gondoltam
402 18| Konstantinápolyban már úgy voltam, hogy semmi emberi nyelvet nem
403 18| Piroskára nem kérdez?~- Tudom, hogy jól vannak. A mi drága szép
404 18| különben is az inas jelentette, hogy tálaltak.~Aranypapirosba
405 18| gyõz rajtunk, és belátjuk, hogy testvérek vagyunk, a becsületesek
406 18| estén, és nem is sejtették, hogy míg a szépség és ifjúság
407 18| oly jövedelemmel járót, hogy az nem is fizetés, hanem
408 18| és nem mondták reá azért, hogy csaló. Mert nem is volt
409 18| kezdte és lassan ért odáig, hogy nevének többszörös aláírása
410 18| kérdezõsködtek tõle, és kínozták, hogy mondja meg: miféle részvényt
411 18| a lába lapos fejét, csak hogy szóljon, bizalmas legyen
412 18| ostromolta tovább, éppen hogy szakállába nem akaszkodtak.
413 18| bele valahány, bár tudták, hogy ízetlen, formátlan, és még
414 18| mellcsontján tartotta a kezét, hogy soványságát ne lássák, olyan
415 18| beszélgetett a bankárral, hogy az már Robin Sándornak is
416 18| cigányprímás jött ekkor - hogy hajnalodott már, és lágy
417 18| a nemes és derék háziúr, hogy a kecskének - szarvai mögött
418 18| gondolat neki, mert érzi, hogy kötelességet mulasztott
419 18| mulasztott a jó fiúval szemben! Hogy ették a kõkemény sajtot
420 18| ösztönszerû szomorúság fogta el, hogy a múltat - amelybõl menekülve
421 18| cselédeket is megsajnálta, hogy azoknak - az õ mulatságuk
422 18| virrasztaniok kell. Ki is ment, hogy egy részüket lefektesse.
423 18| elszaladt.~Eszébe sem jutott, hogy kocsiba ülhet, hogy fogata
424 18| jutott, hogy kocsiba ülhet, hogy fogata van, és ott áll a
425 19| elfáradt, elaludt.~- Hol van, hogy van?~- Jól, gyönge egy kissé.~-
426 19| elsõ percekben alig tudta, hogy hol van, valami földöntúli
427 19| szürkének hatott ottan, igaz, hogy hervadt volt már egy kissé,
428 19| ismételte -, csak azt, hogy hiszek a jó Istenben. Mért
429 19| ellene soha. Nem lehet az, hogy meg ne gyógyuljon.~- Jár
430 19| este fiát várja, már érzi, hogy jön, karjait kitárja...”
431 19| belemelegedett, annyit beszélt, hogy nagyon rosszul lett.~- Mit
432 19| és bizakodó. Azt mondja, hogy nem is hitt ily nagy boldogságban.
433 19| kell. Eleinte nagyon fájt, hogy így babusgat, de most már
434 19| elragad magával, és elfeledem, hogy beteg: én is boldog vagyok.~
435 19| lesz. Mert az a fõ baj, hogy nem akar enni. Már nem is
436 19| ígérni, fenyegetni. Én tudom, hogy fõ az erõs táplálkozás,
437 19| ezeket gyûlöli. Még jó, hogy a tejberizst szereti, azt
438 19| kíséretében eszi meg. Úgy mondja, hogy a szárnyas állat nem arra
439 19| szárnyas állat nem arra való, hogy megegyék, hanem hogy szaladgáljon
440 19| való, hogy megegyék, hanem hogy szaladgáljon a világon,
441 19| összevissza.~- Miket?~- Hogy nem akar elvinni magával
442 19| megcsókolni, és nem engedi, hogy megcsókoljam. Ne közeledjem
443 19| de õ azt hiszi magáról, hogy királyné. Komornával, inassal
444 19| nézett a Gyula szemeibe, hogy az már nem is illik. Vigasztalta,
445 19| visszafordultam, láttam, hogy lehajlik, és megcsókolja
446 19| hozzátette: - Engedd meg, hogy ilyen nagy urat, mint te,
447 19| Olaszországba; hitted-e valaha, hogy én még ily boldog leszek?
448 19| vagy festõ -, és te tudod, hogy milyen ott. Igaz, hogy muskátligarádok
449 19| hogy milyen ott. Igaz, hogy muskátligarádok vannak és
450 19| és Tintorettóval. Igaz-e, hogy ott olyan nagy festõ, mint
451 19| tíz is? A régiek között hogy lenne. Lehet, de én nem
452 19| aki azt mondta nekem, hogy a házas, a rendes élet jót
453 19| értesz, de tehetsz te arról, hogy nem érzed a tónusokat, ó,
454 19| nem teszek - téged kérlek, hogy vágd agyon azt, aki rossz
455 19| lehet, én hiszem, anélkül, hogy te tudnád. Úgy nézel rám,
456 19| szánnál, és azt hinnéd, hogy a fejem is beteg. Az ép,
457 19| Beszélnem kell, mert nem tudom, hogy s mint lesz holnap. Nekem
458 19| mindjárt mindent. Azt mondják, hogy te eladod magadat, meg lehet
459 19| én pedig azt hiszem, hogy vak vagy, áldozat vagy,
460 19| súgjad meg holnap az esküvõn, hogy nyugodtan elmehessek, reggel
461 19| gondolkozzál, vigyázz az elmédre, hogy meg ne erõltessed! Ne kínlódj
462 19| erõltessed! Ne kínlódj rajta, hogy megjavítsad, helyrehozzad;
463 19| kezdett esni, oly sûrûn, hogy csaknem belepte az ólomba
464 20| elõre. „Kocsiba kell ülnöm, hogy hazajussak!” - mondá hangosan,
465 20| már messzirõl rákiáltott, hogy üres-e? Üres volt, de nem
466 20| volna nekirohanni ennek, hogy a botort, a becstelent,
467 20| összezúzza. Csak aztán tudta, hogy az a szörnyû nyomorult õ
468 20| nem értett meg. Látta, hogy veti magát közbe felesége,
469 20| szegényeire hivatkozva, arra, hogy ez vagy amaz apja az õ legkedvesebb
470 20| minisztériumba, és most már érti, hogy mért szaladgáltatták. Mily
471 20| ügyelni!~Eszébe se jutott, hogy megkérdezze: mire ügyeljen?
472 20| ügyeljen? Oly ostoba volt, hogy egy pillanatra sem gyanakodott,
473 20| sokszor csudálkozott azon is, hogy az õ apjával suttogva beszélgetett,
474 20| egész világosan érzett, hogy a felesége megcsalta, és
475 20| óhajtotta, szörnyen vágyta, hogy tetten kaphassa. Már nem
476 20| szunyókáló kocsist, oly erõsen, hogy az minden gondolkodás nélkül
477 20| vállalkozóinak a levelei, hogy most mit kell kiírni, és
478 20| zsellérnek hitt, most kitûnt, hogy milliomos...~Nagyban árusították,
479 20| parancsolta Robin Sándornak, hogy ezeket az írásokat mind
480 20| lett a halottasszobában, hogy Robin Sándor néhány percre
481 20| könnyein keresztül is látta, hogy az ellágyulásnak egy oly
482 20| zokogása úgy összerázta, hogy nem volt többé ura a maga
483 20| törte és zavarta össze, hogy akarata és érzése különvált.
484 20| bele a maga öntudatába, hogy emlékezzék arra, ami pár
485 20| Mert azt hitte, úgy érezte, hogy gyilkosságok után van, õ
486 20| Öklével benyomta szemeit, hogy lásson.~Apja ott feküdt
487 20| gyermekre, aki születni fog, hogy csak magát szerettem, de
488 20| következõ pillanatban látta, hogy nincs veszedelem és nincs
489 21| fejében, amire tegnap készült, hogy elmegy a munkásaihoz, a
490 21| Most hirtelen elhatározta, hogy fürdõbe megy, jó meleg fürdõt
491 21| kineveznek. Azt hittem, hogy haragszol rám, mindnyájunkra,
492 21| szerencsém, ismerem. Mondta, hogy nagyon el vagy foglalva,
493 21| juthattak el, ott kisült, hogy kevés a pénzük... Én pénzelem
494 21| vacsorapénzem. Azt hiszik, hogy én itt egyetemi professzor
495 21| Sokszor gondoltam már arra is, hogy újságíró leszek. Végre is
496 21| mehetett el mellettük senki is, hogy hozzá ne nyúljanak.~A lányka
497 21| bizonyos voltam benne, hogy ha megismered módszereimet,
498 21| Sándor, ki nem mondhatom, hogy milyen nagy örömem van benned,
499 21| és mily boldog vagyok, hogy láthatlak. De ha téged zseníroz,
500 21| zseníroz, vagy neked árt az, hogy velem - és ezekkel az ördögfiókokkal -
1-500 | 501-679 |