Rész

 1   3|      mártír-fekvés!” - gondolja magában Robin Sándor. Mosolyogva,
 2   4| orrocskáját, a fülét lerajzolta magában százezerszer. Magába szívta
 3   6|        sem testvéreihez. Mintha magában állana, mintha külön törvényei
 4   6|      eredeti ember!” - gondolta magában. Azonban mégis elpirult,
 5   6|          aki azonban nem bízott magában, tudta, hogy ha a vén szívtelent
 6  13|        összekötve tart magával. Magában nincs? Maga nem érzi?~-
 7  14|       mivel már otthon föltette magában, hogy a lehetõ legszerényebb
 8  14|       öngúnnyal állapította meg magában, hogy mi volt itt az elsõ
 9  14| képviselõnek lenni!” - gondolta magában Robin úr, amíg alkalmas
10  14|      érzését, és megállapította magában:~„Úgy látszik, a közgazdasági
11  14|      mint megverni!” - gondolta magában Robin Sándor, míg egykori
12  14|         már valami!” - gondolta magában, és eszébe sem jutott, hogy
13  14|  meggörbült aggastyán felé, aki magában egy-egy fél filét evett
14  15|     Komisz fiákeros” - gondolta magában ilyenkor -, „mily lassan
15  15|         asszonyért! - így szólt magában Robin Sándor, magában, napközben,
16  15|     szólt magában Robin Sándor, magában, napközben, a rendes idõben,
17  18|         megtüzesedtek, dicsérte magában a Robin Sándor vacsoraötleteit,
18  18|       nagy jóléttõl! - gondolta magában Sándor, és a régi nyomorúságos
19  20|       végezzünk ezzel! - kiáltá magában, és kivágta a kocsi ajtaját.
20  21|    hangosan, mert nem bírta már magában a szót. Az izgalom minden
21  22|    Minden megszûnt!” - gondolta magában a bukott ember, de nem tudta,
22  22|      Megnyugodott egy kissé, és magában megdicsérte az öregurat: „
23  23|        dolgot. És azt óhajtotta magában: vajha lennének szörnyû
24  23|   játszva a halál! Így gondolta magában Bem Gyula, aki néha egy
25  23|       beteget.~„Ez az!” - hitte magában, és rettegve várta a reggelt.~-