Rész

 1   4|           munkában. Olajfestékkel már alig dolgozhatott, pedig mi kéj
 2   4|          senkinek, de ebben az idõben alig is beszélt mással, mint
 3   6|            Ölelkeztek és csókolóztak, alig vettek tudomást arról, hogy
 4   7|               jó szag nem volt náluk, alig tudom magamat kifújni. A
 5   8|            hogy a virágzó, dús formák alig fértek alája, a fekete szirmokból:
 6   9|               Úgy fölizgatódott, hogy alig lélegzett. Nem tudott beszélni,
 7   9|            keresni? - kérdé Hannától, alig hallható hangon.~- Önt! -
 8   9| visszahelyezte a kézitáskájába. Pedig alig volt öntudatánál, nem is
 9  10|     beszélgettek többé egymással. Sõt alig is látták egymást, bár folyton
10  11|               tudjuk, másik nem volt. Alig mozdultak meg a helyükön,
11  11|           egészen kimerült. Két napja alig ettem valamit. Adjanak egy
12  17|  igazságügyminiszter, aki a szavát is alig hallotta, mert amíg õ beszélt,
13  18|      nemzetközi jellegû lett az arca, alig hogy megismerte. Karon fogta,
14  19|              Sándor az elsõ percekben alig tudta, hogy hol van, valami
15  20|              tagjait, és a nagy ember alig vánszorgott elõre. „Kocsiba
16  20|              a kezébe akadt. A kályha alig bírta, a láng kicsapott.
17  21|           mindég megver mindenkit, és alig várja, hogy neked valami
18  22|               halt meg! - mondá Robin alig hallhatóan; torkát a visszafojtott
19  22|         Sándor csendesen zokogott, és alig hallotta az öregember különös
20  23|           maga legszentebb ügyében is alig tudott, erõsen rászólt a
21  23|             virágok közül beszélt ki, alig lehetett érteni:~- A világon
22  23|       dideregve dicsérte a klímát, és alig várta, hogy Genovába érjenek,
23  23|             neked mondani valamit, de alig gondolom, kimondani nem
24  24|              más... Arra az asszonyra alig emlékszem, a képét - bár
25  25|              boldogságtól beszélni is alig tudsz, a jövendõt pedig