Rész

 1   9|            csak azt tudta, hogy az ura gyermeke: az ura gyermeke.
 2   9|           hogy az ura gyermeke: az ura gyermeke. Avagy talán ismerte
 3  10|       pesti anya zokogva borult az ura vállaira.~- Gyerünk, a vasút
 4  10|         cseléddel, és elfutott.~Az ura pipaszárral és szájának
 5  10|           és arra gondolt, amit az ura ki is mondott:~- Ezek olyanok,
 6  17|       udvarolt, mint mindig, ha az ura valamely anyagi sikert ért
 7  17|            és tréfásan ajánlott az ura figyelmébe. Majd igen komolyan
 8  18|     fajtájút - játszotta, egyre az ura nevét sipogta, mint egy
 9  18| hivatalnoknéval, akit - befolyásos ura miatt - meghívott a nagy
10  18|      megitatott ananászt rakott az ura szájába.~- Huh, de undorodom
11  19|           a homlokába simította az ura puha, nagy haját.~Sándor
12  20|           amely fölvette - amíg az ura alszik. Pénzt adott neki
13  20|      szárazon.~Hanna odament és az ura szemébe nézett, sõt rá is
14  20|        akarta magát szabadítani az ura kezébõl, beleharapott annak
15  20|    összerázta, hogy nem volt többé ura a maga testének sem. Bensejét
16  23|           a szemérõl lecsúszott az ura szájához is.~Gyula ijedten
17  23|       lehetek olyan jó!~Piroska az ura ajkát befogta a kezével:~-
18  23|            õ a védõje, támasza, az ura egy asszonynak! Most benyithatna
19  23|     lélegzését, meg is csókolta az ura haját. Gyula ezért - tréfásan -
20  23|       mondá Piroska büszkén, és az ura karjába ölté a karját -
21  23|          Az asszony forró arcát az ura hideg kezébe temette:~-
22  23|          sûrû nagy haját lágyan az ura fejére borította.~- Nem
23  24|            nemes, édes hõse a régi ura volt. Beszélhetnék Hannáról
24  25|    Kiküldtek a dadájához is, de az ura azt izente, hogy elõbb küldjenek