Rész

 1   1|            a forró nyári nap dacára fekete cilindert és ehhez rövid
 2   1|           bizonyos ház elé; szintén fekete cilindert viselt, és augusztus
 3   1|             ha esetleg voltak is, a fekete selyemsapka alól nem látszottak
 4   6|            ezt: „esõ, felhõ, fehér, fekete!” Majd igen búsan megjegyzé:~-
 5   7|     gyönyörû, csupa ezüst minden és fekete fa. Egy kissé rejtelmes
 6   8|               és bizony fényesedõ - fekete kabát ujja is! A nyílt és
 7   8|           itten támad a szerelem.~A fekete ternóruhából, amely angolosan,
 8   8|         formák alig fértek alája, a fekete szirmokból: kifehérlett,
 9   8|            kínálkozott a tubarózsa. Fekete rongyokból ily graciózus -
10   9|            különbséggel, hogy a kis fekete fiút jobban szerette még,
11   9|            a felnõtt emberek valami fekete király nevének hihetnék.
12  14|           várakoztak még sokan. Két fekete, vidéki úr, akik igen mérgesen
13  14|           tanácskozóterembe. Csak a fekete patikáriusok maradtak kint,
14  14|      kígyónak a fejét összetapodni, fekete szakállára rálépni, de mint
15  15|    vészterhes, mély, piros a széle, fekete a mélye, felszabadult titkos
16  18| beeresztettek két-három fehér arcú, fekete asszonyt, akiket kopasz
17  18|              nem csupán ez estvére. Fekete fény vibrált rajta, nyugtalan,
18  19|          Munkácsy, akinek finomak a fekete színei... És ezek egyikének
19  19|         hajnalnak, és megint minden fekete lett.~
20  20|            a gondolat, ha borzalmas fekete méhébõl hirtelen ki nem
21  23|       utolsó napja sem oly egyszínû fekete, mint a szürke modorban
22  23|       becsült, óriási mûkincseivel, fekete márványcsíkos kis templomaival,
23  23|           eredetileg egy óriás! Sok fekete bort, madame, öntsön a signornak
24  23|              öntsön a signornak sok fekete, sûrû bort!~... Nem is egy,