Rész

 1   4|           neve dacára magyar volt; no nem egészen az!~
 2   5|           gyûrte:~- Itt az elõleg. No?~A fiatalember egy darabig
 3   6|          hogy elvigye a fiókáinak. No, lehet, hogy a gyilkosság
 4   7|   magyarázgatta:~- Egy gazember... No, ez aztán fura egy héber.
 5   9|         elhalványodva, mérgesen.~- No, no, ne haragudjék, nagysád,
 6   9|     elhalványodva, mérgesen.~- No, no, ne haragudjék, nagysád,
 7   9| megszelídülve.~Hanna mosolygott:~- No, még éppen nem, de majd
 8  10|           nagyvárosi nõcselédek...~No, nagy nehezen mégiscsak
 9  15|            az apja, a nagyapja!”~- No, maga se így gondolkodott,
10  17|             Megmentem a vidéket!~- No, no! - jegyezte meg erre
11  17|         Megmentem a vidéket!~- No, no! - jegyezte meg erre az
12  17|      szöget se fognak ellopni...~- No, no! - ismételte az államférfi
13  17|            fognak ellopni...~- No, no! - ismételte az államférfi
14  18|        járt nálam, nem ismert meg! No, legalább a szüleim öregségükre
15  22|          jutott, hogy „baj” van.~- No, halljuk az esetet - mondá
16  22|        saját hibájából támadtak.~- No! - rivallt rá. - No, mi
17  22|    támadtak.~- No! - rivallt rá. - No, mi lesz?~Robin Sándor föleszmélt;
18  22|            a fiatal ember körül:~- No, no, szegény fiú! Sírni,
19  22|          fiatal ember körül:~- No, no, szegény fiú! Sírni, egy
20  22|           választani hitvestársul. No, majd a második! Hinni szeretem,
21  23|            és adni - három csókot. No, ha ízlik, többet is lehet!~-
22  24|            se tudnám, hogy volt... No, talán túlzok egy kicsit.