Rész

 1   2|          sasorrú szép leány nyerte vissza leghamarabb önuralmát. Az
 2   2|            már büszke szívvel tért vissza a megtévedt árvagyám családjához,
 3   2|            És rövidesen nem is tér vissza, hanem csakis az utolsó
 4   3|          még feleségnek! - susogja vissza az asszonyka.~És nem volt
 5   5|         vele tréfálni. Nem fogadom vissza a pénzt, ez elintézett ügy.
 6   8|            Sándor remegve csókolta vissza a leány haját, majd a nyakát,
 7   8|            minden reménység nélkül vissza kell térnie a legteljesebb
 8   9|          és néhány forintot hozott vissza helyébe.~- Úgy érzem - jegyezte
 9   9| visszadobta a leány ölébe:~- Vigye vissza, semmi közöm hozzá. Sem
10  12|               Menjen! És ne jöjjön vissza többé soha. Úgy akarom.~
11  12|               Úgy? És mért nem jön vissza?~- Mert én nem akarom.~-
12  14|            leereszkedéssel köszönt vissza, mosolygott, majd gyanakodó
13  17|         olyan barátságosan köszönt vissza, gyönyörködött a hangja
14  18|       teszem, amit akarok! - súgta vissza Hanna.~- Én meg fölfordítom
15  18|            elszánt vagyok! - vágta vissza halkan, mosolyogva az asszony,
16  18|            menekült - nem hozhatja vissza soha többé. És szentimentalizmusában
17  19|          egy. Emiatt szomorú néha. Vissza akarja venni mind, máskor
18  22|        lehet, ha valami megmaradt: vissza lehet vele nyerni mindent. -
19  23|     asszonytól, megköszöni, nem ad vissza, mert föltételezi, hogy
20  24|     világát többé misem szerezheti vissza nekem. Aki vette - az anyám -
21  24|        kecskét meg kell szereznem, vissza kell kapnom, a föld alól