Rész

501  21|             sok vagy, nem is tudod, hogy mi vagy. Ahol csak laktam
502  21|            istenük meg tudja úgyis, hogy terólad van szó.~- Köszönöm! -
503  21|           mindenkit, és alig várja, hogy neked valami csúnya ellenfeled
504  21|         Hirsy oly fenyegetõ hangon, hogy a gyerekek is megrémültek.
505  21|  fölsóhajtott.~A barát megsajnálta, hogy ily szomorú térre terelte
506  21|    pusztulásban is elhiteti velünk, hogy nincs a világon csak „én” -
507  21|     pillanatban, amikor fölismerte, hogy ez énen kívül még mások
508  21|         fájt neki az a gondolat is, hogy fájdalmat okozzon ennek.
509  21|            máris az járt a fejében, hogy fog élni, és hogy lehet
510  21|          fejében, hogy fog élni, és hogy lehet élnie tovább?~Kémlelte
511  21|    undorodott magától.~Elhatározta, hogy legelõször is fürdõbe megy.
512  21|      fürdõbe megy. A zsebébe nyúlt, hogy van-e nála pénz? Otthon
513  21|             mert be kellett látnia, hogy minden összeköttetésétõl,
514  21|         tegnap óta, úgy elgyengült, hogy éppen csak vonszolta magát.
515  21|        egyéb eszméje nem volt, mint hogy elzálogosítja az óráját,
516  21|            Le vele!~Most már tudta, hogy mért hagyta ott oly sebesen
517  22|           jel nem vallott itt arra, hogy e régies, kopott, idegen
518  22|            szónoklatokat tartottak, hogy fölverték az egész vár csendjét.
519  22|         bukott ember, de nem tudta, hogy e gondolata mire vonatkozik.
520  22|        vonatkozik. Csak azt érezte, hogy életében még sohase fázott
521  22|          látta és megkülönböztette, hogy az egész ország két valakibõl
522  22|       idõkig.~Úgy fel volt izgatva, hogy amire sohse ügyelt, most
523  22|       szemében egyedül az a fontos, hogy õ teszi, és sokak, a legnagyobb
524  22|          Majd elmondod. Engedd meg, hogy megkávézzam!~Lassan és igen
525  22|       mindjárt megemlítette azt is, hogy egy minisztertársa szintén
526  22|             egy sem. Olyan fösvény, hogy az már mulatság! Legközelebb
527  22|           írószobán is meglátszott, hogy az egész palota - már csak
528  22|            díványán is meglátszott, hogy éjjel ágynak szolgált, háltak
529  22|    felbátorította: engedelmet kért, hogy ily rendkívüli idõben jön,
530  22|            kell egy félórai magány, hogy magamnak teljes pihenõt
531  22|            de közben eszébe jutott, hogy „baj” van.~- No, halljuk
532  22|          arra a nagy egyformaságra. Hogy ki nem jövök a sodromból,
533  22|           ki nem jövök a sodromból, hogy kész vagyok mindég, mindenre.
534  22|           valószínûleg azt kutatva, hogy érdemes-e ez vallomásaira,
535  22|           benne. És ha meggondolom, hogy az egészet, úgyszólván az
536  22|       zsidók építették, lehetetlen, hogy ne méltányoljam õket. Bizonyos
537  22|             tekintetben igaz ugyan, hogy minden tért egy kissé bizonytalanná
538  22|      kémlelte:~- És mit mondasz te, hogy vagy velük, kedveled õket?~-
539  22|      elvörösödött, mert megértette, hogy az öreg csak játszik vele,
540  22|            bizonyítékaim, és lehet, hogy vannak ellenem vallók, amelyeket
541  22|        mutatja. Lehet, de tudom is, hogy engem eladtak, aprónként
542  22|             az lévén a szenvedélye, hogy lehetetlen bogokat kibontson,
543  22|      bizonyára csak tettette magát, hogy gondolkodik, készen volt
544  22|              csak arravalók voltak, hogy elhatározása elõtt egy kissé
545  22|     kezdõdik - szólt magamagának -, hogy senki sem akar a vidéken
546  22|            írnok. Az ki nem vihetõ, hogy minden második írástudó
547  22|            öreg -, szeretném tudni, hogy miféle bolondság az?~Ebben
548  22|        fõkatona annyira felül volt, hogy aki - még mindég szép vonalokban -
549  22|        terveidet. Annyit mondhatok, hogy én nem engedek magamnak
550  22|            lyukból felém fú a szél, hogy: így, úgy! Ti vagytok, egyenesen
551  22|          okai, ha azt mondják reám, hogy elpocsékolom az ország javait.
552  22|           Ha az uralkodó azt hiszi, hogy nem vagyok a trón és a haza
553  22|     tekinthetõ mindez. Az mellékes, hogy mennyire ragaszkodom én
554  22|        ezenközben eszébe juthatott, hogy ez az ember nem az õ kormányzati
555  22|       Kegyelmes uram, azért jöttem, hogy megköszönjem irántam való
556  22|            lesz annyi higgadtságom, hogy hivatalosan is cselekedjem.~-
557  22|  megválasztatlak? Ha én nem akarom, hogy elejtessél? Ha én nem találok
558  22|          bibliát, bent van Mátéban, hogy „jaj e világnak a botránkozások
559  22|  botránkozások miatt: mert szükség, hogy legyenek e botránkozások;
560  22|    komédiáztok nekem, még elhiszem, hogy igaza van a rágalmazóknak.
561  22|        fogja felróni a te hibádnak, hogy oly szép volt. Hát nem okos
562  22|            második! Hinni szeretem, hogy nem vérezted meg, és nem
563  22|        tovább él vele. Nem ajánlom, hogy így tégy: megfenyíted és
564  22|           hitén volnál, megértenéd, hogy minden úgy jó, mint ahogy
565  22|             mint ahogy történik, és hogy semmi sem lehet másképp,
566  22|            monda: Nem olvastátok-é, hogy a Teremtõ az elsõ teremtésben
567  22|            parancsolta tehát Mózes, hogy a férjfiú elválásról való
568  22|            engedte volt meg néktek, hogy elbocsássátok a ti feleségiteket;
569  22|         fogva. Mondom pedig néktek, hogy valaki elbocsátandja az
570  22|          hangon -, én mondom neked, hogy a gyûlölködés oktalanság,
571  22|     oktalanság, bele kell nyugodni, hogy mindenféle teremtett lények
572  22|     plasztikus derékban járt, igaz, hogy csak odahaza. A komtesz
573  22|         állva, kiterjeszté karjait, hogy leánya ne lássa az idegen
574  22|       akinek szemei még veresek, és hogy leányának szûzi ajka még
575  22|           És amirõl csak sejtem is, hogy nem a magam erejébõl jutottam
576  22|          emberre lel. Vágyott arra, hogy beszédet halljon. A derék
577  22|           már várta, bár nem hitte, hogy eljön. Az egyablakos szobában
578  22|         szobában úgy be volt fûtve, hogy a bútorokról mind repedezett
579  22|          van, aludj, éppen az kell, hogy aludj. Én is mindjárt lefekszem,
580  22|        komolyan, mélyen, de lágyan, hogy ne zavarja, ha csakugyan
581  22|         megcsókolta a szemét.~- Hát hogy is van azzal a gyermekkertésznõvel,
582  23|          öntudatlan, vidám örömmel, hogy megvolt az esküvõ. Ha télen
583  23|            Merészelt, inkább azért, hogy az asszonyt bátorítsa, de
584  23|            tanuló gyermekek.~- Kár, hogy ilyen gyenge - mondá -,
585  23|         gyenge - mondá -, sajnálom, hogy nem hoztam magammal virzsíniát!~
586  23|   legnagyobb dolog az illat, és az, hogy vannak fehér színek. Az
587  23|         ebben benne van minden: az, hogy tégedet magambaölellek.~-
588  23|    csókolózni, mint a kereskedõnék, hogy bedugja bizalmaskodó pofáját
589  23|           Isten nem lehet olyan jó, hogy én magával még együtt, ott
590  23|            semmi most, nem érdemes, hogy nézze; majd ha visszafelé
591  23|           tudott volna felülni. Ah, hogy szégyellte magát ezért a
592  23|        magát ezért a gyengeségéért, hogy restellte a betegséget magát,
593  23|    párázatokban járja be a világot, hogy öljön és emésszen, pedig -
594  23|            hajh, talán mellékes is, hogy lélekállapota döntötte-e
595  23|             És futott elõle, hitte, hogy el lehet futni, érezte -
596  23|             A Karsztban vagyunk, de hogy megérzi! Még szomorúbb,
597  23|    Tettették magukat mind a ketten, hogy nyugszanak. Egy-egy pillanatra
598  23|          anya szokta - le-leszállt, hogy szerelmes fiát betakargassa.
599  23|        hotelier-k híreszteléseitõl, hogy Olaszországban tél nincsen.
600  23|             olasz, aki azt hazudta, hogy tele nincs, és most már
601  23|            a klímát, és alig várta, hogy Genovába érjenek, és lefeküdhessék
602  23|   fárasztotta, csak kezével intett, hogy mily jól érzi magát... Az
603  23|         nincs, és bizonyosan tudom, hogy szívtelen!~Tréfált és enyelgett,
604  23|          voltak olyan finomlelkûek, hogy az angol hotel bezárt szobájában
605  23|      halálosan szégyellte a jó fiú, hogy nem mutathatja meg Piroskának
606  23|   Piroskának az egész világot, sõt, hogy a kedvéért külön nem fedezhet
607  23|            oly lángot vetett benne, hogy megszédült, és a maga nyomorúságos
608  23|              hová menjek!”~Zörgött, hogy fölébressze; Piroska nyomban
609  23|           vissza, mert föltételezi, hogy ajándékba kapta. Mondja:
610  23|           csak azt szeretném tudni, hogy mi baja, amiért így halálra
611  23|           azért történt ez a csuda, hogy a festõ elindulhasson orvost
612  23|         hajtogatta a vékony nyakán, hogy szinte félõs volt, az inda
613  23| meggyõzõdéssel. - Csak az a kérdés, hogy nincs-e náthája, mert ez
614  23|       tünemény!~- És szabad tudnom, hogy mi?~- Önnek tíz vagy tizenöt
615  23|       pillanatra sem jutott eszébe, hogy a tiszteletreméltó Zuchetto
616  23|        voltak -, és engedte azt is, hogy az segítse be a kocsiba.~...
617  23|        szorulnak - hadd mondjam el, hogy a város népével, a látóhatár
618  23|            fecskefrakkban; bár ezt, hogy ilyenkor is járnak-kelnek,
619  23|            nem helyeslik. De lehet, hogy a lipék Afrikából jönnek
620  23|         rájuk. Mert nem kell hinni, hogy minden pálma karcsú, vannak
621  23|            csak az a baj esett meg, hogy az eleim nem maradtak a
622  23|          maradtak a meleg Ázsiában, hogy nem jöttek ide, szembe Afrikával.
623  23|           ide, szembe Afrikával. És hogy a szívem összenõtt a röggel,
624  23|         akar még, és tetteti magát, hogy alszik. Néha az ajkai meg
625  23|         mondtak valamit, talán azt, hogy:~- Most pedig mindennek
626  23|        tudja közülünk még senki is, hogy rosszabb, mint az ismert.
627  23|           mámorban, szédülve érzem, hogy talán nem is leszek: Látsz-e
628  23|         mint az olajerdõ. Köszönöm, hogy nekem adtad. A hangod, hadd
629  23|             mond meséket. Köszönöm, hogy énhozzám beszéltél. Én is
630  23|            hízelgések elkábították, hogy maga is csak úgy élt, mintha
631  23|          reád, még szeretném tudni, hogy minek voltam én a világon?
632  24|           Neki is sétálnia kellett, hogy a színvonalon maradjon,
633  24|             a színvonalon maradjon, hogy lássák, de unta a dolgot,
634  24|             de nem is bánom. Lehet, hogy õ maga se sokat törõdött
635  24|          darabig, amíg elhatározta, hogy hazamegy, és dacára a ragyogó
636  24|        beszélgettek ezek, és arról, hogy õk, akik egyszer megcsinálták
637  24|             meg az ifjú politikust. Hogy az ifjú politikus elfogadta-e
638  24|           Sándort is perszvadeálta, hogy térjen az õ egyházközségébe,
639  24|            végén mindenkirõl kisül, hogy onnan eredt, és utoljára
640  24|             maradt. De oly egyedül, hogy a szobáiban nem volt egyetlen
641  24|        megvolna; mily passzió volt, hogy tudtam sétálni vele! Ha
642  24|             Bolond dolog, de kínoz, hogy nincs, és nem lehet meg
643  24|            lehet meg soha többé. És hogy hiába akarja a miniszterelnök,
644  24|          Egy kissé kinevette magát, hogy ilyen bolond babonákkal
645  24|             se tudta szegény Robin, hogy utoljára hol vált el a kecskétõl.
646  24|              annak van annyi ereje, hogy felkölti a kecskét titkos
647  24|     álmaiból.~Robin úgy emlékezett, hogy a cédulát utoljára a Piroska
648  24|         segített rajta, mindig úgy, hogy az asszonyka errõl nem tudott.~
649  24|        áprilisi levegõt -, az a fõ, hogy az ember fiatalkorában kit,
650  24|       változatlan, örökre. A többi: hogy is mondjam, hogy is mondják
651  24|             többi: hogy is mondjam, hogy is mondják maguk: felöntés,
652  24|             a nevét, azt se tudnám, hogy volt... No, talán túlzok
653  24|               mondá Robin Sándor -, hogy élete utolsó idejét oly
654  24|  elérzékenyült lelkét megerõltette, hogy lássa a Gyula alakját. Vajj’
655  24|          neki?~Megállapodtak abban, hogy õk ketten szerették és értették
656  25|          Egyszer, maguk sem tudták, hogy s hogy nem, kiértek a vasúthoz.
657  25|            maguk sem tudták, hogy s hogy nem, kiértek a vasúthoz.
658  25|             ezt a szeplõt, mily jó, hogy ilyen állandó, ismerõs dolgok
659  25|        megjelen!~Az asszony érezte, hogy nézik, de nemigen törõdött
660  25|       elbúvott.~- Köszönöm magának, hogy Sándorkára gondolt! - szólalt
661  25|           is, de az ura azt izente, hogy elõbb küldjenek ki egy félnapi
662  25|            fiúra, egymásra ismét.~- Hogy hívnak? - kérdé Robin Sándor
663  25|          Egy pillanatra azt hitték, hogy a maguk - meghalt - fiacskáját
664  25|         tejtestvére. És csudálatos, hogy hasonlít, mily megdöbbentõen
665  25|      elvadítsa, és hátha mégsem az, hogy is lehetne?~- Bizonyos! -
666  25|             magának is úgy rémlett, hogy történhetett valami kis
667  25|             ijedelmében, akkoriban. Hogy az anya ne ismerjen a maga
668  25|             tartozom magának azzal, hogy az egykori tréfaesküvõnket
669  25|           gyereknek tartozik azzal, hogy az Isten, a törvény, a világ
670  25|           apát adjon neki!~- Tudom, hogy mire gondol... Annak az
671  25|           emléke éppen azt kívánja, hogy legyen maga mellett valaki,
672  25|          egy idõben, maga se tudja, hogy.~És összekerültek ismét,
673  25|              a csendes esküvõ után, hogy délfelé benézett a házba,
674  25|          nagy Robin nézte, elnézte, hogy játszik vele.~- Már most
675  25|           örökre. Milyen jól fogja, hogy áll a kezében. Mint az enyémben
676  25|           bottal sétálva azt érzed, hogy tiéd az egész világ, és
677  25|          pedig oly fényesnek látod, hogy csaknem belevakulsz: ilyenkor
678  25|             a Piroska hálószobáján, hogy fel ne költse. Bement megnézni,
679  25|            költse. Bement megnézni, hogy alszik a fiú. Föltakarta