Rész

 1   3|             sokszor panaszkodott, hogy mily drága a kocsmai élet, megint
 2   3|                kellett volna mennie!~- Mily jó atyátok lett volna, mily
 3   3|            Mily jó atyátok lett volna, mily szerencsések lettünk volna
 4   3|        leánykát nézték gyanús szemmel. Mily fiatal még, és máris ily
 5   8|           élnie az egész életét azzal. Mily kínzó örökkévalóság. Együtt
 6   8|                is: az örökkévalóságnak mily kimeríthetetlen boldogsága!
 7   8|           Talán az sem. Sem az, sem õ. Mily boldogok lehetnének külön-külön.
 8   9|           egyensúlyát megzavarja. Huh, mily csúnya hó, a legtöbb igényper
 9   9|         neveznek. Melyik tájáról jött, mily hivatalt viselt ennek elõtte?
10  10|            kimentek a vasúthoz, de ah, mily külön-külön. Megbeszélték,
11  15|          gondolta magában ilyenkor -, „mily lassan és mily elhagyatott
12  15|            ilyenkor -, „mily lassan és mily elhagyatott utcákon hajt.” -
13  17| kormánybiztosok lenni, és véletlenül - mily kellemetlenség - csak egy
14  20|             hogy mért szaladgáltatták. Mily furán nézett rá egy-egy
15  21|             nagy örömem van benned, és mily boldog vagyok, hogy láthatlak.
16  23|              csak kezével intett, hogy mily jól érzi magát... Az ágyban
17  23|              kopogtatta meg:~- Hallja, mily telten szól? Egy bika -
18  24|              De jó volna, ha megvolna; mily passzió volt, hogy tudtam
19  25|                jött május utolsó hete. Mily régen ismeri ezt a szeplõt,
20  25|            régen ismeri ezt a szeplõt, mily jó, hogy ilyen állandó,
21  25|             csudálatos, hogy hasonlít, mily megdöbbentõen hasonlít -