Rész

 1   2|         szívében folytatódnak...~Édes irigységgel néztek Robinra,
 2   2|     érzése mint kimondhatatlanul édes forróság ömlött el a fiatalember
 3   3|         szalmakalapja miatt.~Ah, édes fiatalság, ah, ezüst kecske
 4   4|         azóta, amióta szokatlan, édes kéjt szerzett neki, amint
 5   5| meghalnak a jogért, de lelkükben édes áhítattal lesik a váltókereseteket.~
 6   9|          nézze, mint mozgatja az édes száját, talán adna neki
 7  10|    reágondolván önhalálára. Ámde édes érzés volt e búsulásban,
 8  10|        az enyém. Még az epéje is édes. Ha nincs vagy három apró
 9  11|        Az asszonyka elolvasta az édes dicséreteket, a nagyobbakat
10  12|       elviszem õt...~A forró, az édes hely, ahol fejét nyugtatá,
11  12|         fejét nyugtatá, forró és édes gondolatokat sugallt neki.
12  15|        politikai életnek van egy édes és nem hívságos kötelessége:
13  18|           részint kínos, részint édes tünetek között.~A szeme
14  18|     vibrált rajta, nyugtalan, de édes világosság. Vagy valami
15  21|       Sándor halkan. - Köszönöm, édes fiam, az áldás azonban eltévedt!~
16  23|        látszott. Templomi esküvõ édes varázsa, örök szerelemnek
17  23|    világosság van. Nemsokára, én édes kedvesem, én egyedül leszek,
18  23|            És te se virrassz, én édes, drága kedvesem! Aludni
19  24|             Kecském, kecském, én édes ezüst kecském!~Aztán hazament,
20  24|     regényt írt, amelynek nemes, édes hõse a régi ura volt. Beszélhetnék
21  25|      virág...~Május lágy és vad, édes és erõs hullámai már át-