Rész

 1   2|          sült csirkét, melyet az öregasszony, nagy búbánatában, utolsó
 2   3|        össze-vissza csókolta, az öregasszony násznak szólította, és a
 3   3|        árnyéka neki szolgált. Az öregasszony, aki most is folyton sírt
 4   4|         nagyon tetszett neki. Az öregasszony is fölnézett a kötésébõl.~-
 5   5|         kocsmába vacsorálni. (Az öregasszony otthon maradt, részint azért,
 6   7|         sem tûnt föl, egyedül az öregasszony emelt ellene kifogásokat,
 7   9|         volna az egész világ.~Az öregasszony tehát óvatosan mosott a
 8   9|       mint te! - jegyezte meg az öregasszony a mosóteknõ mellõl.~Sándorka
 9   9|         lett a szobában, csak az öregasszony mosásának csöndes hangja
10   9|         díját. Azt hoztam el.~Az öregasszony megtörölte a szappanos kezét,
11   9|         tudná azt megmondani? Az öregasszony azonban erõsködött, hogy
12  11|      olvastam meg, nem tudom.~Az öregasszony vállalkozott arra, hogy
13  11|     Adjanak egy kis kenyeret!~Az öregasszony nagy karéjt szelt, sót is
14  11|        Meg van hûlve! - szólt az öregasszony, aki mindenkit meg akart
15  11|        Egy másik tízforintost az öregasszony kért el, hogy szárnyasállatokat
16  12| kérdéseit válasz nélkül.~Jött az öregasszony egy rémítõ nagy kosárral,
17  12|         tyúkot venni? - mondá az öregasszony a boldogságtól és a fáradtságtól
18  12|          elpang! - sápítozott az öregasszony, és amint a délután elõbbre
19  13|    szakadt csak félbe, amikor az öregasszony bejött, hogy egy kis pulykakövérjét
20  13|         Isten vele!~Elváltak. Az öregasszony a rendkívüli kézcsók miatt